Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Veszteség és változás fórum

Veszteség és változás (beszélgetős fórum)

Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Veszteség és változás

1 2 3 4 5 6 7 8
63. kaktusz2 (válaszként erre: 60. - Zsovi)
2019. febr. 6. 16:55

Vannak unokáim persze 5-ten vannak.

A nagy 22-éves a leg kisebb 8-éves. Nekik már nem a nagyi a társaság nekik vannak barátaik barátnőik.

A mi persze rendbe is van így.

62. zsovi (válaszként erre: 61. - Syria)
2019. febr. 6. 13:37
Én mindent megpróbáltam harminc évig tűrtem ,volt ital ,volt fizikai bántalmazás,és lelki terror,megcsalás,ha tűrtem volna még szerinted most jobb lenne ha itt lenne?Nem lennék egyedül a lakásban,ha lenne még lakásom
61. syria (válaszként erre: 58. - Zsovi)
2019. febr. 6. 11:40
Sehonnan. De ha az ember választ, és hisz magában, akkor kitart a társa mellett. (KIVÉTEL: FIZIKAI BÁNTALMAZÁS, folyamatos lelki terror.) Ha a férfi iszik, akkor segít neki megszabadulni a szenvedélytől, ha a nő elhagyja, megcsalja, visszafogadja, megbocsát stb, stb. Hány ilyet láttam! Mikor értetlenkedtem, az volt a válasz: az ő hülyeségeit már ismerem, kezelem, nem vagyok kíváncsi arra, hogy más hasonlóan idióta dolgait toleráljam. S nekik van igazuk, mert öregségükre nem maradnak egyedül.
60. zsovi (válaszként erre: 59. - Kaktusz2)
2019. febr. 6. 08:07
De neked vannak unokáid nem?
59. kaktusz2 (válaszként erre: 58. - Zsovi)
2019. febr. 5. 17:32

Nem vagy egyedül mert én is meg oldom a gondjaimat 17-éves korom óta. A gyerekkora nem mennék vissza.

Én is el vagyok egyedül és még jó is.

Igen félnünk kell, mert ha jön a betegség akkor mi van??,

Na ez az amit nehéz előre látni. sajnos benne van a mi paklinkban.

A kiút nincsen. Nagyon egyet értek veled.

58. zsovi (válaszként erre: 56. - Syria)
2019. febr. 5. 17:01
Amikor az ember fiatalon társat választ honnan tudná,hogy az később milyen emberré válik.Hol lehet ebben a korban normális társat találni?Egyébként szeretek egyedül,nem érzem magamat magányosnak ha egészséges vagyok,de jön egy betegség,és akkor kész vagyok senki nincs,aki legalább ott lenne a család de nincs.Gyerekkorom óta megoldom a bajaimat egyedül,de mostanában sokszor összeroppanok.Keresem a kiutat de nem találom
57. kaktusz2 (válaszként erre: 56. - Syria)
2019. febr. 5. 11:33

Meg találom a lehetőséget arra, hogy ne unatkozzak.nem is ez a gond. Valamit el rontottunk? Lehet! Sőt biztos!

Csak tudod a mi korunkban már van múlt. Mind két félnek. Van másik család. És nem is a két ember (Nő+férfi) választ rosszul. Hanem a család elég erő teljesen be tud tartani a másiknak. Mivel mindenki mindenkinek nem lehet színpatikus, minden hol akad akinek nem jön be a másik modora a természete, és bizony ezeket a kapcsolatokat nem annyira a múlt tartja össze. Hanem a jelen, és nagyon hamar össze tudják törni a külső be hatások.

És vannak emberek akiknek nincs lehetőségük, sok mindenre mert vagy falun élnek vagy olyan helyen ami el van zárva a nagy világtól.

Biztos vagyok benne ha mind annyiunknak lenne lehetősége arra, hogy éljen bele a nagy világba valamennyien szeretnénk egyedül élni. De lehet az is elég lenne ha csak sűrűbb busz járat menne a nagy város fele.

És igen én is ki húzom magam a bajból. És igen Önismeret is kell ebben is igazad van, és van is mindenkinek ebben is biztos vagyok. csak a lehetőségek nem adottak. Mert ugye a lehetőségek nem korlátlanok senkinek sem.

56. syria (válaszként erre: 53. - Kaktusz2)
2019. febr. 5. 10:45

Valami(ke)t nagyon elrontottatok. Talán rosszul választottatok társat, barátokat, nem tudom.

Olyan nincs, hogy az ember csak ad, és ad, ugyanakkor nem kap vissza semmit. Persze, velem is előfordult, hogy rám tört a kétségbeesés, hogy a fene egye meg, mindenkinek első szóra ugrottam segíteni, de ha én kerülök kakiba, sehol senki. Aztán magamba néztem, s megnyugodtam, mert visszanézve vagy a saját hajamnál fogva húztam fel magamat a víz alól, vagy jött segítség, amit abban a pillanatban szinte észre se vettem, nem értékeltem, csak utólag.


Önismeret! Aki tudja, hogy társfüggő, az tegyen meg mindent annak érdekében, hogy legyen normális társa. Aki szeret egyedül lenni (mint pl. én is), az ne panaszkodjon, hogy hetekig nem nyitják rá az ajtót, napokig nem szólal meg a telefon. Rengeteget vagyok egyedül, de nem érzem magamat magányosnak. Sőt!

55. Guruljka (válaszként erre: 45. - Kaktusz2)
2019. febr. 4. 20:25

Nem mindegy, mekkora a lakótér. Van-e hely, külön helyiség, ahová elvonulhatok.

Vagy ahova a "jelentkezőt" el lehet tüntetni.

54. zsovi (válaszként erre: 53. - Kaktusz2)
2019. febr. 4. 20:11
Vagy azt írja,hogy mit kiabálsz,azt hiszed változik valami.
53. kaktusz2 (válaszként erre: 52. - Zsovi)
2019. febr. 4. 12:23

Sok minden nem érte meg az életünkben. Ezt tapasztalom én is.

Én ebben a cipőben járok.

Nap mint nap küzdök az egyedül léttel. És leg feljebb itt tudnám el mondani azt ami bánt vagy fáj.

De itt se nagyon lehet mert, aki nincs ebben a helyzetben az nem érzi át és másképpen látja a világot.

52. zsovi (válaszként erre: 51. - Syria)
2019. febr. 4. 12:08
Hogy miért?Dolgoztam meg dolgoztam,hogy kitudjuk fizetni a lakás kölcsön rezsi stb,gyerek iskola.Férjem úgy döntött az élet könnyebbik oldalát választja.Hol dolgozott hol nem.30 év után talált magának egy ugyanolyan lusta hölgyet,A válóok az volt,hogy nem sétáltam vele eleget.A bírónő majdnem elröhögte magát.A szüleim már nem élnek,a fiam autóbalesetben elhunyt,Hogy miért jutottam erre a sorsra azt én is gyakran megkérdezem magamtól ,mit vétettem,amióta az eszemet tudom mindig csak segítettem mindenkinek,mindennel,még pénzzel isMost meg itt vagyok és bambán bámulok a semmibe,megérte ilyen jószívűnek lenni?
51. syria (válaszként erre: 50. - Zsovi)
2019. febr. 4. 00:57
S szerinted miért jutottál erre a sorsra?
50. zsovi (válaszként erre: 43. - Kaktusz2)
2019. febr. 3. 18:04
Bizony a társ hiánya nagy úr,ezt tapasztalatból mondom.Nap mint nap küzdök egyedül ,senkivel nem tudom megbeszélni a napi problémákat.Ha beteg vagyok nincs aki egy teát főzzön.Szenvedek.
49. syria (válaszként erre: 48. - Evawitch)
2019. febr. 1. 10:28
Helyes a meglátásod. Az életkor előrehaladásával mindenki (akár nő, akár férfi) sokkal nehezebben tud alkalmazkodni. (Ha egyáltalán akar.) S a nehézség hatványozódik, minél régebben él egyedül.
2019. febr. 1. 07:07
Azt eszrevettem, hogy a nálam fiatalabbak sokkal jobban tudnak alkalmazkodó a férfiakhoz. Korral jár vagy nem tudom, de csökkent nálam ez a dolog.
47. d5bae51d10 (válaszként erre: 28. - Evawitch)
2019. febr. 1. 07:07
ezzel nem értek egyet.
46. Evawitch (válaszként erre: 31. - Syria)
2019. jan. 31. 23:01
Engem ez a téma nem érint. Utálom az egészet úgy , ahogy van.
45. kaktusz2 (válaszként erre: 44. - Guruljka)
2019. jan. 31. 20:55

Nem persze nem az erőltetésre gondoltam.

Azt én sem tenném. Jó így magadban? Igen de az attól függ mióta vagy egyedül. Mert egyedül le élni az életet. Vagyis az egész életedet úgy élni le, hogy magadnak kell mindent ,de mindent, és nincs segítség se honnan sem.

Kis ház nagy ház az mindegy.

Hímnemű? Persze minden áron nem kellene.

ÉS MÁR NEM IS KELL nekem sem.

Maradok egyedül az biztos. Én csak azt akartam mondani, vagy le írni. Fiatalon könnyebb és jobban el lehet fogadni a hímneműt is.

Persze nem kizárt a korossab kor sem.

De én nem hiszek benne. (Ki próbáltam) De nem megy.

Persze erről is lehetne témát írni. Úgy gondolom mi az egyedül létet választjuk.

44. Guruljka (válaszként erre: 43. - Kaktusz2)
2019. jan. 31. 19:42

Én nem erőltetném. De magamra sem erőltetném más társaságát. Jó így magamban, nem akarok senkit kerülgetni.

Persze nem is kellően tágas házban élek. Ha viszont a körülményeim nagy házat engednének, akkor telne megfizetett segítségre is. Akkor se kellene egy hímnemű a portára.

Illetve a két kutyám hímnemű, de ők a házat őrzik.

Én se voltam mindig egyedül, de most így pont jó.

43. kaktusz2 (válaszként erre: 33. - Guruljka)
2019. jan. 31. 16:50

Nem nem vagyok fiatal.

Én túl vagyok az életem felén, sőt még talán a háromnegyedén is. (Ezt nem tudhatjuk)

Nagyon sok magányos év van mögöttem.

De próbálkoztam én a pár kapcsolattal is. A baj az, nem fiatalabb koromban, próbáltam meg. Sajnos 55-év felett próbáltam. És bizony nem jól gondoltam!

Család volt gyerekek.

20szon évesen maradtam özv gyerekekkel.

Hát nem voltam egyedül, de ők fel nőttek, unokák vannak.(22-éves) a legnagyobb unoka. (8-éves)

a leg kisebb. 5-ten vannak.

Tudom mit jelent a család és azt is mit a társ a pár.

Az biztos, hogy vissza gondolva az életemre, a mai eszemmel nem mondanék le a párról.

De sajnos most már késő a meg világosodás.

Ne értsed félre imádom a családomat. Nagyon szeretem az unokákat.

De már nem én vagyok nekik a leg fontosabb. Ami persze nem baj. Sőt tovább megyek, van nekem egy édes anyám is aki még él. (86-éves)

De bizony a társ hiánya az bizony nagy úr az életemben. És ezt mostanában érzem a leg jobban.

42. Tüsszy (válaszként erre: 1. - Evawitch)
2019. jan. 31. 12:04

Örülj, hogy megszabadultál ebből a pusztító kötelékből.


Eladhatnád egy fogatókönyvírónak a storyt.

41. Tüsszy (válaszként erre: 39. - Guruljka)
2019. jan. 31. 12:01

Nem semmi eset. Micsoda bravúros meddőségkezelés!


Én meg csodálkoztam, amikor először mentünk egy híres professzorhoz meddőségkezekésre, és a doki fő tanácsa az volt, miután egy stólával összakötötte a kezeinket az urammal, hogy " úton útfélen" és közben kacsingatott. 🤣 na kerestünk egy másik dokit.

40. syria (válaszként erre: 39. - Guruljka)
2019. jan. 31. 10:48
Hogy te miket vagy képes előásni! :D
39. Guruljka (válaszként erre: 31. - Syria)
2019. jan. 30. 19:16

Azért ez is sikerühet...


[link]

38. Evawitch (válaszként erre: 37. - D5bae51d10)
2019. jan. 30. 17:54
Igen.
37. d5bae51d10 (válaszként erre: 36. - Syria)
2019. jan. 30. 09:33
Azt szerette volna írni, hogy két ember után többet kell takarítani, mint egy ember után. Főleg ha a másik alapból rendetlen.
36. syria (válaszként erre: 35. - Evawitch)
2019. jan. 30. 09:07
Nem értem. Kifejtenéd?
35. Evawitch (válaszként erre: 30. - Syria)
2019. jan. 30. 08:32

"És még egy: tapasztalatból tudom, hogy alig picivel többet kell takarítani, rámolni, egy olyan lakásban, ahol ketten élnek, mint ahol egyedül."


Ezt nem tapasztaltam meg soha. Épp az ellenkezőjét.

2019. jan. 29. 14:51
Én teljesen megértem Eva-t olyan ez mint gyomorrontás után újra enni. Be kell indulni a dolgoknak ismét, de addig kár erőltetni. Élvezze a nyugalmat, csinosítsa a lakását, játsszon a macskáival, és majd ha spontán alakul valami egy fazonnal, ráér akkor ezen lamentálni, legyen ez a jövő gondja. Ha pedig így marad, így jó neki.
1 2 3 4 5 6 7 8

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook