Verni-nem verni. (beszélgetős fórum)

Oké:)

Az egyik ismerősöm a családjával külföldre költözött pár évre.

3 gyerek van, akik eddig úgymond "rideg tartásban" éltek. Anyuka mindig rábízta őket valakire, gyerekvigyázókra, ismerősökre, családra, iskolára.

A nevelésüket is.

Tegnap beszéltünk msn-en, és az itteni iskolarendszert hibáztatja, amiért a gyerek rosszul tanult ( a legidősebb volt még csak iskolás). Mert itt elnézték a hiányokat, nem foglalkoztak egyénenként a gyerekekkel, bezzeg ott...kolbászból van a kerítés:) Folyamatosan tájékoztatják a szülőket, mikor mivel segítsenek a gyereknek, kitérve a legapróbb mozzanatokra is.

Mivel az én gyerekeim is ugyanabba a suliba járnak, mint az övé tavaly, és az enyémek jó tanulók, így nem értem őt.

Tény és való, hogy nem ez az iskolarendszer a legjobb, de úgy érzem az ismerősöm azt várja, hogy az iskola tanítsa meg neki, hogyan legyen jó szülő. Lépésről lépésre vezetve.

Ez jó hosszúra sikeredett:)

:)))

....vagy ráhagyja az iskolára a nehezét!:)))

Dobd be. A verést nagyjából szétszedtük talán.

Legfeljebb visszatérünk majd még rá :O))

Sziasztok!

Lenne egy témám, amit kivesézhetnénk, meggyőzhető vagyok, de nem a veréshez kapcsolódik, hanem a neveléshez:)

Halihó!

Nem lezárni akartam a fórumot!

Tessék vitatkozni! Minden gyerek megjavult? Minden felnőtt kotta nélkül, élből megoldja?

Csak úgy általában!

Azért csak kijön, hogy ugyanúgy mint a gyerekek, egy-egy téma kifejtése önmagunkról szól!

A gyerekvállalás, nevelés is! A saját tapsztalatink, félelmeink akarva, nem akarva!

Amikor egy gyerek reagál, az róla szól! Mit tud, mire kiváncsi. Ő nem rejteget, csak ha rákényszerítik.

Honnét indultunk az előbb? Miért tesz a gyerek számunkra érthetetlen dolgokat?

Egyszerű! Próbálkozik! Kevés az eszköze, hát hisztizik! Dackorszak? Kell, mert ha nem 3 évesen, akkor majd később!

A gyereknevelésen túl kell esni, mint a fogzáson! Nem lehet kikerülni! Lehet tudatosan csinálni, lehet ösztönösen, lehet parancsuralmi rendszerben, lehet bizalomra építve! De a szülő adja önmagát, és legyen hiteles! Ha haragszik, akkor azt verés nélkül is megteheti! Ha dícsér akkor azt tegye teljes szívével!

És az ég áldjon meg mindenkit, ne csak kötelességből! Az a legszomorúbb!

Jövök még, most mennem kell!

Ez is általános hiba. Egyik végletből a másikba.

Én azzal kezdeném, hogy a fiamtól bocsánatot kérnék azokért a dolgokért, amiről tudom, hogy elszúrtam.

Összeszedném, hogy pontosan mit rontottam el és mi lett volna a helyes.

Akkor nem fogom akarni máshol kompenzálni.

Igazad van:)

Én anno engedtem az exemnek, szültem 2 gyereket, holott még messze nem voltam rá készen.

Jó időnek kellett eltelnie, míg egymást nevelve velük megértem az anyaságra.

igen, sok szerepe van a szülőnek. De oda, ahova te eljutottál, fel kell nőni.

Én pld. tudom, h ha annó engedek az exemnek, és szülök neki gyereket, borzalmasan rossz anya lettem volna! Nem voltam érett még a dologra. Nem jó nevelési módszerekhez nyúltam volna.

Nekem az segített eljutni oda, ahol vagyok, és ma már azt mondom, h bmikor szülnék (ha a körülmények is úgy alakulnak). De ehhez az kellett, h napi szinten gyerekek, és azok szülei között legyek, lássak, és halljak, és megtanuljak nem bíráskodni, nem ítélkezni, hanem a tőlem telhetően a leg helyesebb utat választani a lehetőségek közül. És ma már nem rettegek a gyerekneveléstől, úgy, mint annó. Annó (ez még 4 éve is így volt), még azt se tudtam, h hogy kell egy ygerekkel kommunikálni.

Ma már látom, h valójában legtöbbször elég úgy néznem, és már tudják, h mi a dörgés....

De ehhet meg kellett, h érjek....

Ja értem. Újra elolvastam. Igazad van.

A szülő csak azt fogja tudni átadni, amit ő tud. Ha nem jól tudja, akkor azt.

Ez benne van a pakliban, sőt erről szól a pakli.

Aki észreveszi magán, hogy talán nem a legjobbak az elképzelései, mert nem azt kapja az élettől, amit szeretne, akkor jó, ha kideríti, hogy hol csúszik el. Akkor a gyereknevelésnél már nagyobb esély van rá, hogy jól látja, amit lát.

Biztosan működik, ha otthon katonai fegyelem van.

De ez megint nem a jó módszer.

Hát ez így van.

Ja, ha úgy értetted, hogy én is ezt tenném, hát nem.

Annak már tudom, hogy mi a hátulütője és azt is látom, hogy hogyan lehet ez elkerülni.

Amit tudok tenni, hogy elmondom, hogy nekem hogyan sikerült a boldog életet elérni, milyen gondolatokkal. Hogy hogyan találtam meg magamban a válaszokat és segítek neki, hogy ő is megtalálhassa magában.

Én megteszem, amit tudok, ő meg felhasználja, amit szeretne.

Az ő élete lesz, nem az enyém. De az indulásban a szülőknek nagy szerepük van.

Az lehet. Nem láttam. Lehet, hogy teljesen valós.

A karót nyelt és az álomvilág között van még pár fokozat.

A saját célunkkal kapcsolatos álmainkat nem is szabad feladni.

Én arról beszéltem, hogy a szülő látja már, hogy mire számíthat a gyerek, milyen szabályok vannak a világban. Ha erre nem készíti fel a gyerekét, abból nagy reccsek lehetnek később.

álomvilág sztem mindenkiben megvan. Akiben nincs, az nem tud a saját jövőjéről se álmodozni, és ezekből lesz a túlságosan merev, karótnyelt ember. Aki azt állítja, h az a jó, hát....

Igen. Egy sorozat általában fiktív történet. De! Azért vhol a valóságból merít alapot ahhoz, h valósághű legyen. És az, ahogy Linette nevelését, és annak eredményeit megmutatja a szóban forgó sorozat, sajnos nagyon is valós probléma. És sokan bele is esnek ebbe a hibába....

Amúgy valószínűleg azért mentél el otthonról, mert nem volt elég izgalmas a számodra.

Gondolom nem túl sok izgalmas dolgot csináltatok otthon a szülőkkel.

Mindenki egyedi.

Van, akinek egyáltalán nem működik a büntetés. Úgy hívják őket, hogy versengő tipusok. Ettől még szükség van a határokra és betartatásukra, de a bünti nekik nem elég.

Van akinél hatástalan. Meg kell próbálni, aztán kiderül.

Amúgy az életre neveled, mert bizony az élet is így működik. Vannak szabályok és következmények. Az a szülő, aki ezt nem tanítja meg a gyerekének, az bizony nem az életre nevel, hanem álomvilágra.

Sziasztok

Nevelés?....Mi nevelhetünk,a legtöbben beszéddel teszik...a gond akkor jelentkezik,amikor a helyes viselkedést-gondolkodást követeljük a gyerektől és mi nem úgy viselkedünk-gondolkodunk,ahogyan tanítjuk....a gyerek első "meséskönyve" a felnőttek figyelése...onnan tanulja a "szabályokat"...:-)

amúgy, abban az esetben, jó dolog ez a fenyegetősdi, és hatásos is lehet, ha a szülő következetes, és be is váltja az ígéretét! Vagyis megvalósul a fenyítés is, ha a gyerek mégis tilosban jár minden ellenére.

Ha pld. saját magamat veszem alapul, engem annó, még a bünti kilátásba heylezése, sőt! A megvalósulása se rettentett el attól, amit a fejembe vettem.... Szegény anyám, párszor elmondta, h reméli, engem is olyan gyerekkel áld meg a sors, mint én voltam... Ma, felnőtt fejjel nem értettem, h ezt, vagy azt miért nem lehet. Nem értettem az aggódást, mert már 3 évesen olyan vakmerő voltam, h úgy éreztem, tudok én magamra vigyázni, mit lógnak a seggemben, mit aggodalmaskodnak.... És akkor is megcsináltam azt, amire én gondoltam! Ha úgy gondoltam, 3 évesen leléptem otthonról, és elmentem szomszédolni, vagy világgá... Nem azért, mert otthon rossz volt, csak túl nagy volt a kíváncsiságom a világ iránt! (mellesleg, ez a csatangolni vágyásom, csak akkor csillapodott, amikor 2005-ben exemmel bepattantunk a kocsiba, és egész dél-Európát bejártuk. Ekkor lett elég km a "lábamban" ahhoz, hogy lecsituljak) Én deviáns voltam gyereknek. Nem stílusban, de természetben nagyon.... És egy ilyen gyereket, te aztán fenyegethetsz sokfleképp, de az is tuti, h hatástalan minden forma!

:))

Örülök,hogy velem örömködsz!

Amúgy nem kell feltétlenül vakbélgyulladásként élni az életet.

Humorérzék pedig sokszor húzott már ki nehéznek gondolt helyzetekből.

Amit leírtál,nagyon fontos,bár épp fehérleander szerint volt nevetséges amit írtam már én is.

Pozitívan kell megfogalmazni a határokat,épp ahogyan a példád mutatja.Az,hogy egy 3 éves idáig jut,nagyban köszönhető a körülötte lévő felnőttek viselkedésének.Mondtam már ,hogy a gyermek élete a fogantatással kezdődik,sok olyan dolog érhette ezt a gyermeket,amiért ilyenné vált.

Kijavítani valamit nagyon nehéz!!