Veletek alszik a kisbabátok? (beszélgetős fórum)

Én is biztonságban tudtam magam mellett őket.Jobban mint a kiságyban.Az,hogy vissza raktam őket éjjel,azt annak köszönhetem,hogy nem készültem annyira ki a folyamatos éjjeli felkelésektől.De a kiságynál is állandóan azt néztem lélegeznek-e.

De teljesen megértem azt amit irtál,hogy Te ezt igy érzeted biztonságosnak.Én sem ítélem el azokat akiknek a babájuk a szülők ágyában alszik.:)

Nos, azt hiszem már több helyen leírtam, de elmondom neked is. Az én fiam születésétől 6 hónapos koráig csak velem aludt, addig talán 2*1/4 órát volt összesen a kiságyban. Aztán fél évesen egyik napról a másikra megpróbáltuk a kiságyat a napközbeni alváshoz,szinte azonnal beszokott, pár nappal később már este is oda tettem le. Az éjjeli (éjfél-kettő között) ébredés után már nem teszem vissza, onnantól már velem alszik.

Nekem jobb volt, hogy mellettem volt, egyrészt a gyakori szopik miatt, másrészt én így éreztem biztonságban.

Érdkes.Én őszintén megmondom félek ettől a dologtól.A lányaim ugyan már nagyok ehhez,de tavasszal jön a 3.baba.Amikor éjjelente szoptattam,hajnalban már nem tettem vissza őket,mellettünk aludtak.

Összesen ennyit voltak a mi ágyunkban.Pár óra.

És amit a minap hallottam meglepett.

Sok variációt hall az ember,ezt még nem hallottam senkitől,ezért is érdekelne a véleményetek.

Egyik nap a tv-ben azt hallottam,hogy a pici csecsemőt,ha magunk közé vesszük az ágyba az könnyebben bölcső halálhoz vezet.Az indoklása az volt a gyerekorvosnak,hogy kevesebb tiszta levegőt kap a baba,mert pont azt a levegőt szívja ő be,amit az anyuka kifújt.És ezen a szinten tovább ront az,hogy ha az anyuka cigizik is mellé.

Nektek erről mi a véleményetek?

Sziasztok!

Kislányom 9 hónapos és nem alszik velünk. Külön szobája van, az első pillanattól kezdve ott alszik. Van, hogy reggel magunk közé vesszük vagy hogy a délutáni alvás a hálószobánkban éri. :-)

Ez érdekes, ezek szerint én pont az ellentéte vagyok neked.

Akkor te nagyon türelmes anyuka lehettél, ha még éjjel is tudtál vele játszani. Nem semmi. Napközben én is mindent megteszek - bizonyos keretek között! -, de az éjszaka szent, alvásra igényem van!

Szia!

... én se azért altattam magam mellett, mert féltettem, hogy baja lesz... hanem ronda önző voltam, és imádtam, hogy mellettem van... hogy éjjel is nézegethettem, megsimogathatom... huh, volt olyan, hogy felpusziltam, amikor aludt, hogy mosolyogjon kicsit rám... :o) Ő két éves korától alussza át az éjszakát. Előtte volt olyan, hogy felült és közölte éjjel egy órakor, hogy "ko"... és anya akkor vonult a gyerekkel a másik szobába kockázni...:o)))... rémes anyuka voltam. :o)) Nem is értem, hogy lettek a gyerekek ilyen tökéletesek kamasznak (ami nagy szó ám!) ;o))

Sziasztok!

Mi elterveztük a férjemmel, hogy mindenképp külön szobába tesszük a babánkat. Ez így is lett. Ma már 18 hónapos, még soha nem aludt velünk, egyszer próbáltam közénk tenni, mikor belázasodott az egyik oltástól. Másfél óráig szenvedtünk, mert egyikünk sem tudott aludni. :)

Tudom, sokan megrökönyödnek, ha elmondom, hogy rögtön külön szobába került a kislányunk, de soha nem bántam meg. Persze az elején szorong egy kicsit az ember, nehogy történjen valami, de agyba kell rendezni a dolgokat. Pár hét után azt mondtam magamba, hogy az én babám erős, nem lehet semmi baja. Onnantól kezdve nemcsak ő, én is átaludtam az éjszakákat. :))))

... Én egy ágyban aludtam vele. A kiságyat szinte csak ruhatárolásra használtuk, vagy ha volt ilyen pillanat, hogy nem tudtam ezerel ráfigyelni, akkor tettem bele, amúgy a nagy ágyon volt a helye. 1,5 évig csak szopott, így a vége felé már volt olyan éjszaka, hogy egész éjjel rajtam lógott... hjó, sokat tud szopni egy másfél éves gyerek, ha mást nem eszik. :o)

Most már 16 éves.... végtelenül nyugodt, kiegyensúlyozott... csupa derű és mosolygás.... és minden nap elmondja, hogy szeret... és minden nap megölel sokszor... és szorgalmasan tanul, és nyitott és kreatív... stb. stb.... álom-leány, és én annak tudom be, hogy apró korában annyira össze voltunk nőve. :o))

A kisfiammal (13 é) már megpróbáltam következetesebb lenni.... 9 hónapig szoptattam... és többet volt kiságyban is. ... Már bánom... ő visszafogottabb, befeléfordulóbb, nehezebben nyílik meg... de szorgalmas és kedves ő is. :o)

Kedves Maya!

Egy ágyban alszol vele, vagy csak egy szobában vagytok? Nem is próbáltad külön tenni?

Nekem a nagy fiam egy angyal volt pici korában. Evett és aludt. A pici nagyon rossz alvó volt, szinte egész nap sírt. Már csak azért sem tettem közénk, mert azon kaptam volna magam, hogy négyen vagyunk az ágyban :)) Ugyanis a nagyobbik is jött volna közénk. Nem akartam hogy azt lássa mindig csak a picit teszem közénk, ő meg alszik egyedül a szobájában. Biztosan nem tett volna neki jót. Persze ha az első gyerekem lett volna ilyen sírós, akkor lehet hogy másképp tettem volna. Az sem mellékes hogy férjeink, akik egész nap dolgoznak, valamikor pihenni is akarnak. És elég nehéz úgy, hogy mellette mocorog valaki egész éjjel, vagy rosszabb esetben sír.

mi egyik gyereket sem szoktattuk rá, hogy velünk aludjon. A pici egy éves, és sokat van fennt éjjel(most kezd javulni), de sosem tettem közénk. A nagyobbik (két és fél éves) akkor sem ébred fel,ha a pici sír melette.

Egy ismerősömék a mai napig a gyerekekkel alszanak. Apa a kisfiuval, anya a kislánnyal, és nekik meggyőződésük hogy ez így helyes. Szólni sem lehet nekik, mert megsértődnek. A kislánya iskolába jár, a kisfia szeptembertől megy suliba. Na ez aztán tényleg nem normális dolog!!!

Sziasztok!

Nekünk volt az elején,hogy Velünk aludt az ágyban,mert elaludtunk szoptatás közeben vagy csak jól esett,hogy ott szuszog mellettem!De mióta átalussza az éjszakát azóta a saját ágyában alszik igaz itt van mellettem a kiságy és még ha kezemet kinyujtom el is érem.Nem merném külön szobába tenni,meg amugy is,jobb igy Neki is!

Majd ha elég nagy lesz hozzá,hogy külön szobában aludjon akkor megy majd a saját szobájába.Szerencsére nem volt gond a kiságyba szoktatással nálunk.Szeret ott aludni és tudja,ha reggel lesz és szopizunk,együtt alszunk tovább az ágyunkban! :)

Sziasztok!

A fiam kb. egy hónapja alszik külön szobában(most 2 éves 4 hónapos lesz holnap),addig velünk aludt egy ágyban.Semmi gond nem volt az átszoktatással.Az elején pár napig egyikünk ott aludt vele,de azóta már szépen egyedül alszik.Amig velünk aludt,könnyebb volt,s átaludta az éjszakákat is,most persze többször felébred,többször át kell menni hozzá,de szerintem már ideje volt...(Persze sokszor még nagyon hiányzik,de ha neki nem rossz,én nem ragaszkodhatok annyira hozzá):))

Mi is így oldjuk meg a házas életet:)

A kisfiam 19 hónapos de még mindig velünk alszik.Én nagyon szeretem ahogy mellettem szuszog:)Meg kényelmesebb is mert nem ébred fel, hogy ellenőrizze meg vagyunk-e.

Viszont mire ovis lesz szeretném átszoktatni, majd meglátjuk hogy sikerül.