Vélemények egyke Anya-Fia viszonyról? (beszélgetés)

Nem szokásom rosszat mondani a barátnőkről. Általában olyanokkal van együtt, akik szerintem is "jók". Helyesek, csinosak, okosak:D És persze úgy is írhatnám, hogy hozzám képest fiatalabbak, szebbek, csinosabbak:D De ez így van rendjén. Inkább ilyenek legyenek, mint az ellenkezője.:DDD

Aki nem tud kijönni egy egyke anyjával az a 20 gyerekes anyóssal sem fog kijönni. Rosszul lett "szocializálva".

Annyira gáz vagy és a többi nő is, aki így áll a dolgokhoz.

Azt hittem normálisabb vagy. Persze én is tévedhetek.

Már az felháborító, hogy azt mondod egy anyára, hogy rámászik a fiára, hogy féltékennyé tegyen téged. Röhej! Csak a roppant primitív nők/anyák teszik ezt, a legtöbb viszont tudja, hogy nem versenyzünk a fiúnk barátnőjével, mert legalább 2x annyi idősek vagyunk és már a külső versenyben is vesztenénk, illetve tudjuk, hogy mi nem adhatjuk meg azt nekik, amit a barátnő/élettárs/feleség ad. Szex, gyerek, stb.

És amelyik meny vagy meny jelölt azt hiszi, hogy ezt csinálják az anyák, akkor az is elég primitív szerintem.

Remélem, hogy egyszer az ilyen fiatal, nem fiatal nő, akik így állnak a témához, a saját bőrükön is megtapasztalják azt amit most hangoztatnak. Gondolom ti is majd rámásztok a fiatokra, hogy féltékennyé tegyétek a barátnőjüket. Esetleg le is fogtok feküdni vele? Nehogy már jobban szeresse a párját? Gusztustalan a fantáziátok.

Ja, én egy egyke anyja vagyok, ráadásul az egykém fiú, éééés ő sem hagyja a kis primitív libáknak, hogy az anyjára bármit mondjanak, ahogy én sem hagyom, hogy őt megbántsa valaki. Téged és a hasonló felfogású nőket mindenki le fogja örökre nézni. Én is ezt teszem. IQ minusz, EQ szintén, agyi kapacitás ez alatt sokkal....

Persze hogy a gyerekem, míg csak élek. És utána is a génjeimet hordozza és örökíti.

De önálló, saját véleménye van, szabad döntése. Szempontokat adok esetleg, de a döntését elfogadom akkor is, ha nem értek vele egyet.

Megvan az az elégtételem, hogy a kis vejemmel jó a kapcsolatunk. Igyekszem önálló emberekké nevelni a kölköcskéimet.

Már amiatt is hibáztatom magam, hogy most a fiamnak elkészítem a szendvicsét, amit a munkába visz. Meg tudná ő maga is csinálni.

Ahogy azt a köldökzsinórt elvágták, nem az enyém a gyerek, én csak igyekezhetek megfelelni a megtisztelő feladatnak, hogy segítsem őt a felnövésben. Nem tarthatom meg magamnak, és nem vagyok Isten, hogy a saját képemre formáljam.

Hülye kérdés volt, gondolom nem mentél volna hozzá, csak arra gondoltam, így visszatekintve nem gondoltál-e arra, hogy a fene egye meg, már akkor kezdődött.

Az a jó, hogy találtál egy normális férfit, anyóst.

Rossz volt olvasni is a mostani emlékeidet. :S

Nem jött elő, csak "lakva".

Dehogynem találtam megfelelő befőttet, franc a belit. Ma is utálom a gombócot, a gyerekeim nem is ismerik.

A gombóclevesbe meg zellerzöld kellett, és megismerte, amikor petrezselyemzöldet aprítottam bele! Hogy hol lehet Pesten zellerzöldet kapni, azt persze ős e tudta.

Tudtam már főzni, kamaszkorom óta tanulgattam. Nem voltam ügyetlen, de idővel semmi önbizalmam nem maradt.

Szomszédokkal nem beszélhettem, anyám nem jöhetett hozzánk.

Egymagam, két kicsivel, egy lakásban, ahonnan nehéz volt kimozdulni, nem is volt hova.

Második (és "végleges") Anyósomat viszont nagyon szerettem. Ő nem egy, hanem két fiút nevelt, és nem akart egyik sem kisisten lenni.

Ejnye, Te lány. Fagyasztott, vagy befőtt szilva csak volt? Csodálkozol.hogy anyós nem értékelte gombóc tudásodat :DDDD

Minden nő ilyen férjtől álmodozik. Tényleg, amíg udvarolt nem jött ki ez a borzasztó viselkedése?

Azt írtad, " mindent meg lehet beszélni" Ez nem igaz bizonyos anyósok esetében.

Mit csinálnál, ha olyan lenne a Tiéd, aki bűbáj volt az udvarlás alatt, sőt támogatta a kapcsolatot. Aztán, mikor tudatosult benne,hogy már talán nem az ő főztje a legjobb, nem ő mos a fiára, soha többet nem vasalhat rá és az egész vasárnapot nem vele tölti a fia, akkor átmegy piszkálódásba? Természetesen sohasem a fia előtt furkálódik. Ha pedig próbálsz vele beszélni, akkor behisztizik.

Mit csinálnál, ha téged okolna azért, mert nincs unoka? Amikor kiderül, hogy nem Te vagy a selejt, azt nem hiszi el?

Hogy tudsz olyannal " mindent megbeszélni, tisztázni", aki letagadja a dolgokat és máshogy állítja be?

Hozzáteszem még, hogy az anyós- férj ragaszkodásnak vitathatatlan előnyei is vannak. Egyik férjem özvegy asszony fia volt, és mindennap 1-2 órára meglátogatta az anyját. Hogy vártam én ezeket a perceket ! Örültem, hogy egyedül lehetek, nem kell " viselkednem", oda megyek, ahova akarok, kontroll nélkül .

És lányokra is jellemző, hogy a szülőket előtérbe helyezik a férj rovására.Én is - még éltek a szüleim- elsősorban hozzájuk ragaszkodtam, nem a férjekhez, a gyerek az már más ( vérrokon, mint a szülők ) .

Nem járt óvodába.

A szilvát illetően még adta a fia alá a lovat, hogy az asszony dolga a főzés.

Én nem röhögök még ma sem, akkor ebbe kicsikét tönkrementem.

Jaj, hagyd már! Talán azért nem voltam ilyen szituációban, mert nem gondoltam, hogy az a nő, aki felnevelte a szerelmemet, "lapuljon" mint valami tetű, mert én megjöttem!

A fórumindító így tekint rá, a szövegéből süt, hogy a" rohadt tetve 1,5 évig lapult" de most, hogy beszólogat, hát harcra fel!

Mindig kettő kell a veszekedéshez! És egyáltalán nem arról van szó, hogy mindent úgy KELL csinálni, ahogy egy anyós mondja. De mindent meg lehet beszélni, ha nem tetszik. Sőt, bizonyos dolgokban ki lehet kérni a véleményét, mert neki is van tapasztalata. Jól esik nekik, ha megkérdezzük, hogy ő hogy csinálná. Ez nem jelenti, hogy mindent kötelező úgy csinálni, de legalább megkérdeztük és ő értékelni fogja ezt. És ki tudja? Nem kizárt, hogy néha tényleg anyós mondja jól! Csak ez a makacs buksikban meg sem fordul. Ő is volt meny. Megért. Te meg leszel anyós! Próbáld megérteni őt!

De értelek, és ahányan vagyunk itt annyiféle kapcsolat.:)

Mondjuk, én nem főztem, az Anyu főztjével meg nem indultak versenybe. D

Sírva röhögök, ahogy leírod, de gondolj bele; 25 éves a fiú, másfél éve "járnak", és a leendő gyerek nevén gondolkoznak.

Lehet, ezért van frászban az anyja.

Na, meg nem volt kötelező velük menni nyaralni, hacsak nem az volt a menyjelölt terve, hogy ott majd megneveli.

A szilváért meg nem anyósod volt a felelős: rossz óvodába járt az ember. DDD

Ja, ez a magyar oktatás! DD

Családomban mindenki egyke volt, apám, nagyapáim is egykék voltak, én is egyedül nevelem a fiamat.

Életük végéig megmaradt a szoros anya-fiú (szülő--fiú) kötelék .

Amikor a fiatalok összejönnek, akkor rögtön kellene a lányoknak a határokat tisztázni, nem pedig a 20-30-évig , elsősorban a szülőkhöz kötődő fiatalembert megváltoztatni, mert szerintem akkora szerelem nem létezik, ami a szülő gyerek köteléket, az ehhez kapcsolódó kényelmet és előnyöket legyőzné.

Én egyszerűen azt kaptam, mikor párom mondta neki, h milyen finom sóskát főztem, és szinte olyan finom, mint az övé, h nagy gúnyusan odavetett egy röhögést, majd ennyit: kétlem! Nekem évekig tarott kikísérletezni, h ilyen legyen. Az sem mindegy, h hogy vágod fel a sóskát! Hát hogy lenne olyan, mint az enyém?!

Hát ennyit a receptkérésekről :D

Átvenni a hatalmat anyuci kezéből...így tudod őt manipulálni, bla bla bla...beszarok ezektől a szövegektől...

Nem tudnék így beszélni egy társról, férjről, mintha valami idomított kutya lenne, aki felett átvehetjük a hatalom jogarát anyucitól. Önálló emberként tekinteni rá, azt nem? Akinek vannak saját gondolatai, elvei, aki nem manipuláció szüleménye, csak egy ember. Akibe beleszerettél.