Vélemények egyke Anya-Fia viszonyról? (beszélgetős fórum)

Én is így gondolom, amit a végén írtál.

Lehet, nem hiszed, de én nem bántottam az anyósom. Sőt!

Egyszerűen csak az volt a baj, hogy átvettem tőle a fia körüli feladatokat, mosás, vasalás, főzés stb.

Ha nekem gyerekem lesz, akkor el fogom fogadni a párját, mert szereti a gyerekem.

Csúcs a csaj! :)) És ezt munka után! DD

Szépen, összeszedetten, ..hát így kell!:))

Ő is így érzi. :))

Akkor van gond, ha kóstolgatják egymást, meny és anyós.:))

Nekem semmi előítéletem nem volt az anyósokkal kapcsolatban.

Tudom, hogy vannak normálisak. Én ráadásul nagyon jól kijövök az idősebb generációval.

Ennek ellenére sok problémám volt az anyósommal, pedig nagyon igyekeztem. Nem értettem, hogy miért jó neki, ha engem bánt.

Nem. Még együtt lakunk.

Gondolom ez bajnak számít:D

De minket ez nem érdekel. Ha olyan lány lesz majd neki, akivel családja lesz, stb., akkor majd külön költözünk. Addig felesleges. Önálló élete van, dolgozik, tanul, azt csinál amit akar, akkor jön-megy amikor akar.

Az én fiamat nem zavarja, ha megölelgetem vagy puszit adok neki, de az nagyon zavarja, ha valamelyik ismerősét zavarja, hogy az anyja, mármint az ismerős anyja megteszi. Nem érti, hogy miért kell letagadni egy szülőt, miért ne lehetne szeretni, stb.

Szerintem nem dicsőség ilyet leírni, de természetesen a másik véglet sem. Mind a kettő gáz. AZ is ha soha nem, és az is ha állandóan....

Nem rég elvágta az ujját a 26 éves egy szem gyermekem. Felhívott, hogy x helyről, hogy jut el a balesetibe.

Szégyen ide vagy oda, gyors pánikroham után rohantam a balesetibe. Ez van.

Jobb lenne, ha belerúgnék még egyet?

Azt fel kell fognia mindenkinek, hogy a szülők állandóak, amíg léteznek, de egy feleség vagy férj, barát vagy barátnő nem.

... amíg van az anyós (anyukák), addig minden problémát rájuk lehet tolni. .. ha nem lesz, akkor majd kire?

Nincs olyan, hogy zsarol... az már felnőtt döntés, hogy minek engedek. Engedek a zsarolásnak? Igen? ... akkor az én problémám, meg kell oldani. Nem engedek, és anyuka szenved? ...urambocsá, bele akar halni... az meg anyuka problémája, meg fogja oldani.

Mondom ezt úgy, hogy szó szerint belehaltam, amikor a lányom elment... felnőtt. 1,5 évig voltam az öngyilkosság határán, aztán 1,5 év amíg lábadoztam... Ez idő alatt a közelembe se jött, egyáltalán nem találkoztunk. Újra építettem magam.. és 2 éve már a felnőtt kölssönös tisztelet, és szeretet van köztünk, kb. havonta, kéthavonta találkozunk, mindegyikünk éli a saját teljes életét, amúgy beszélgetünk, amikor kell! Nem olyan régen megfogalmaztuk, hogy nem kérünk, nem követelünk, hanem hálásak vagyunk, amiért vagyunk egymásnak.

Szóval nem tolni anyósra a problémát, hanem megoldani, de könnyebb hárítani, ez tény.

Figyelj, ha a srác is KARJA, MENJETEK, ÉS MAJD MEGSZOKJA, HOGY ritKáBBAn találkozik az Anyukájával.

Ha meg nem akar, akkor hagyd a francba, hadd érjen még, otthon.

Anyaként én is támogatnám a fiamat abban, hogy önálló életet kezdjen a választott párjával. Csak háttérként lenne ott a lehetőség, hogy hazajöhet, de inkább azon lennék, hogy együtt maradjanak, ha csak lehet.

Én most éppen nagyon is reménykedem, hogy a fiamnak "összejön" a vágyott kapcsolat a kiszemelt kislánnyal.

Na! És ha lesz kivel, hová, akkor kirepül...nem?

Ha nincs hová, akkor megférnek, ahol vannak, de ez csak akkor megy, ha a az Anyuka elfogadja a "kislányt".

Ez meg csak akkor megy, ha nem majomszeretettel, hanem normálisan szereti a fiát.

Ez az idő vagy 30 évesen, jön el, vagy 26, de szerintem 23-tól "várható".

A legjobb, ha egy városban, de külön laknak. Számomra ez lenne az ideális.

Most hol megy szét a gondolatunk? D

Most mit nem értünk egymáson?

átfutom

eddig se szerettem, de néhány hete ment a COOL Tv-n az Anyád napja, akkor utáltam meg végképp J Lo-t.

Hányni tudnék most is, ha rágondolok..

Persze, csak valamiért úgy éreztem, azt mondod, hogy az a természetes, ha a gyerek mindenáron ki akar repülni.

Mindenképpen önállósodnia kell, a helyszíntől függetlenül.

Nagyon szeretem a 25 éves fiamat, de kicsi korában sem követeltem tőle puszikát. Nem hoztam zavarba sem azzal, hogy puszilgatom, mások előtt meg főleg nem hoztam zavarba, még az itthoni becenevével sem. Itt ül most is a szobában, de biztosan nem az ölemben! :D

Ó, az megint más, itt semmi ilyesmiről nincs szó.

Nekem is van rokon, 3 generáció él együtt, feladat megosztva:legidősebb nő főz.

a középső mos,vasal

az unoka még otthon, picivel, de ő vásárol be.

Férfiak a gazdálkodást viszik, adminisztrációval együtt. 2 nagy-nagy ház, tényleg akkor találkoznak, ha akarnak. / néha a szomszéd közelebb van. D/

De itt mintha nem ilyesmiről lenne szó.:))

Volt olyan kolléganőm, aki tudatosan és kiegyensúlyozottan a szülői házban élt a saját férjével, gyerekével, illetve gyerekeivel, mert amikor eljöttem onnan, várandós volt.

Nyilván tágas volt a ház, de ő természetesnek tartotta, hogy a szülőkkel közösen gazdálkodnak a nagyobb dolgokban. Pl. együtt vettek baromfit, együtt gondozták, majd vágták le, és elosztották.

Nagyon értelmes és jó természetű asszonyka volt, a férje vállalkozó, de az a vezető típusú, aki a bevált embereivel dolgozik évek óta együtt. Tehát minden szempontból jól éltek, nem anyagi oka volt az egy fedél alatt élésnek.

Szerintem egyszerűen csak követték a régi hagyományt, amely a kölcsönös segítségen, bizonyos munkák megosztásán alapszik.

Igen. Ő is meggondolná, elmejen-e onnan, ha olyan jó dolga van..

Én így értettem.Hát, a má' baj, nem? :))