Vélemények egyke Anya-Fia viszonyról? (beszélgetés)

De miért kell ezt neked átélned, megtapasztalnod?

Ha egy 25 éves fiú hagyja, hogy úgy beszéljenek vele, mint egy ötévessel, az nem áldozat, hanem hülye.

Élehet hogy én sem szívesen hagynám el,mert ki tudja mi lesz.... ha te így gondolkozol, akkor csak menekülsz egy kapcsolatba? :)

Kedves Véleményezők!

Örülök neki,hogy sokan vannak köztetek olyanok,akiknek soha semmilyen problémája nem akadt az anyósával. Őszintén szólva irigyellek is titeket! De hiddjétek el, hogy igenis vannak olyan anyósok, akik foggal-körömmel védik az egy szem gyermeküket, és mindenki előtt úgy istenítik, mintha egy talpig tökéletes embert hoztak volna a világra.

Nem gondolom, hogy normális az a helyzet,amikor az anyuka úgy gagyog a 25 éves fiának, mintha az kb. 5 éves lenne,vagy állandóan puszilgatja. És igaza van a sok kommentelőnek abban, hogy ezeket az anyósokat nem érdekli, hogy milyen volt a kirándulás/nyaralás/bármilyen tevékenység, csak az hogy végre hazajött a gyereke. Amit szintén nem tartok normálisnak. Egy anyának mindenben támogatnia kellene a gyermekét/gyermekeit,hisz ez a természetes. Milyen anya az ,aki érzelmileg próbálja magához láncolni a gyermekét?Milyen gondolkodás az,hogy az anya azt mondja a gyereknek,hogy ha innen egyszer elköltözöl,akkor bármi legyen nem jöhetsz ide vissza??!! Egyszer ki kell repülni a szülői házból, akár akarják,akár nem.És természetesen megértem,hogy ezek után félnek elhagyni a gondos szülői házat,mert lehet hogy én sem szívesen hagynám el,mert ki tudja mi lesz.

Nem gondolnám azt sem,hogy mi,akiknek promlámai vannak az anyóssal,rossz anyósokká válunk majd,sőt biztosan állítom,hogy amit én most megtapasztalok és átélek,azt soha senkivel nem fogom megcsinálni.

Az ember nyilván 18 évesen a legbölcsebb. Azt hittem, hogy a szerelem a legnagyobb hatalom, és hogy együtt mindent meg tudunk beszélni.

Keveset találkoztam a leendő anyósommal egyébként.

Talán nem volt a legjobb megoldás, hogy szinte azonnal saját lakásba költözhettünk, nem is tudom.

Ezzel az erővel egyébként a fiúnak, a volt férjemnek sem volt kötelező velem házasságra lépnie.

Nem akartam beleszólni... de mégis... volt párom, egykeként, olyan anyával, akinek másfél év után mert bemutatni, mert "jobb, ha nem ismered". Az összes lányt elmarta mellőle... bevonult a lakásba (amit ő vett a fiának), és közölte az éppen aktulis barátnővel, hogy takarodjon...

Eleve hátrányos helyzetből indultam, két gyermekkel... tehát 1,5 után találkoztunk, első alkalommal kostolgatott, később úgy kezelt, mintha a lánya lennék, a gyerekeim pedig az unokái. szétmentünk a fiával pár év után, de mai napig, ha találkozunk, megölel, gyerekekről érdeklődik... Utánam még egy hölgy került így közel hozzá, és amikor láttam hogy T. neki udvarol, pontosan tudtam, hogy igen, őt szeretni fogja, mert áradt belőle a jóság (mármint a barátnőből) és az alap jóhoz nem lehet másképp hozzáállni, csak szeretettel. (Túúúúúúúúdom, hogy másképp gondoljátok, nekem meg ez a tapasztalatom! :)

Nem vagyok érintett, de leírtam, hogy miért. Volt anyósom és egy szem fia volt/van és volt/van egy lánya is. Anyósomnak tetszett, hogy a családomban a férfiak "ki vannak szolgálva", de én pont nem az a típus vagyok, aki ezt teszi:D, de ezért nem utált meg, nem piszkált, stb. Nem vitáztunk, bár nem értettünk mindenben egyet. Megbeszéltük a dolgokat.

Egyébként azt gondolom, hogy látnod kellett már a házasság előtt is, hogy milyen családba kerülsz be és ha nem tetszett, akkor nem kellett volna beházasodni.

Én a volt anyósomat se mondom el mindennek, mert valahol tiszteltem azért, hogy így élte le az életét.

Butácska volt szegény és nagyon elrontotta a fiát, ez tény.

Hogy nem hazajött munka után hozzám és a két kicsihez, hanem becsajozott, ezt pedig az anyja is szinte támogatta, az mégis hogyan minősíthető?

Ha egy anyós ennyire elvakultan csak a fia érdekeit vagy akaratát nézi, akkor azért fel lehet ellene szólalni.

Szó nincs arról, hogy eleve leszóljuk az egykét nevelőket. Mindenki a saját tapasztalatait mondta el, annak alapján adott tanácsot vagy javasolt valamit.

Ha Te nem vagy érintett, akkor csak szereted azt írni, hogy nem ilyenek az anyósok??? Én érintett voltam, mert a férjemet az édesanyja egyke fiúként kényeztette, még a két lánya rovására is a férfinak volt igaza a házban, az apának vagy a fiának. Holott az az apa sok rosszat tett a gyerekeivel is. Anyósom arra volt büszke, hogy "a köténye eltakarja", és a fiát is ebben a férfi-istenítésben nevelte.

Ez tapasztalat.

Hogy Nálatok ez másképpen van, az csak jó, de miért viselkedsz úgy, mintha ez a fórum a Te leszólásodra jött volna létre?

Neked van népes családod:DDD

Én csupa egykéről beszélek és a bátyámnak van kettő, az én fiamnak olyanok, mint a testvérei, illetve a barátnőim egykéi is olyanok.

Nem fröcsögök, már másodszorra írom.

De szeretitek ezt írni az után, hogy az anyóst mindennek elmondjátok. Hát gratulálok! Ez tényleg nem fröcsögés:DDDD

Én nem köpködtem sosem az anyósomat, és nálunk ez nem divat, így hidd el, hogy nem belőlem lesz a sárkány anyós, hanem azokból, akik jelenleg is köpködik őket. Mondhatnak bármit, hogy ők kezesbárányok, bezzeg az anyós egy hárpia, ez akkor sincs így, mert ők is hárpiák.

Tudod...két dudás egy csárdában effektus....

Részemről a téma lezárva, mert még érintett sem vagyok. Szegény anyósom már évek óta halott, én meg majd csak évek múlva leszek az.

Erősen hangsúlyoztam a feltételezést.

Írtam az ismerős házaspárról, akik teljesen érthető módon nem vállaltak még egy, valószínűleg betegen születendő gyereket.

Nem vagyok elvakult. De sokat és sokszor láttam, hogy ha az egy szem gyerek fiú (vagy a "végre" fiú két lány után) az anyjának egy barátnő sem felel meg.

Hárman vagyunk testvérek. Nekem három gyermekem van, az egyik húgomnak kettő, a másik húgomnak öt, mert a tudatosan vállalt negyedik terhességből ikrek születtek. Ez a húgom mind az ötöt jó anyagi körülmények között nevelte, de nem merném állítani, hogy boldogok is. Sokat mutat egy fiatalról, hogy otthon egészen szótlan, máshol pedig vidáman cseveg.

Örülök, ha a te családod népes és összetartó, nálunk a (földrajzi ÉS érzelmi) távolságok miatt az unokatestvérek éppen csak tudnak egymás létezéséről.

Mindettől még nem kell dühödtem fröcsögni, én (persze elméletben) már eleve nem szeretnék egy ilyen anyóst.

A második (és végleges, ahogy már írtam) Anyósom finom humorral is tudott hatni bárkire. Ugyanolyan hatékonyan védte a két fiát, mint bármelyik anyatigris, de kedves maradt és udvarias.

Ezt nem tudom kihagyni.

Ha anyósod csókol, hunyd be a szemedet,

S gondolj arra: Jézus is szenvedett

Nekem is volt egy ilyen anyósom. Mondjuk én nem vele nyaraltam, de a nyaralásról haza érve a beszámoló nem is érdekelte, csak az, hogy: "itthon vagy végre fiam, ez a lényeg, a többi nem érdekel".

(aztán persze még volt sok sok szarság, holott mi nem laktunk velük, de volt kulcsa..ahh..volt, hogy elrontottam a zárat, de akkor is kapott az újból kulcsot..:D)

Szóval mi rámentünk.

Azóta hajtja a nő, hogy engem nagyon szeretett...már másnak, nem nekem.

Volt időszak, hogy bántam, hogy feladtam.

Én nem baromarcúzom le azt, akinek más a véleménye!

Az intelligencia már itt hiányos nálad!

Megint már ítélkezel. Azt hiszed, hogy az anyóssal nem próbál az ember beszélni???

Anyád napja? Vagy mi volt a film címe? Jenifer Lopez

Vicces volt:DDD

Van egyke bűnöző is. :( Sőt az anyját is veri.

Szerintem nem egy, vagy több testvér kérdés ez, nevelés, genetika, külső hatások kombinációja.

Te tényleg úgy gondolod, hogy azért vannak egykék, mert a mindent megadás a lényeg? Ez is benne van, mert felelős döntéseket hozunk. Számolgatunk, átgondolunk, valószínűsítünk... hány gyereket tudunk úgy eltartani, hogy ne szenvedjen hiányt olyanokban, ami a fejlődését befolyásolja. Ha ezt nem tennénk, akkor szülnénk egy rakás gyereket aztán kuncsoroghatnánk sokadikként a TV-be, hogy nincs mit enni adni a gyerekeinknek. Ez jó szerinted?

És bármilyen hihetetlen, sok embernek nem lehet több gyereke. Ilyen-olyan okok miatt. Genetika, betegség. Van akinek még egyet sem sikerül összehoznia.

Neked van gyereked? Hány?

Egyébként az egyke gyerekem nem fog egyedül maradni, ha mi már nem leszünk, hiszen lesz családja, és ha mégsem, akkor ott vannak az unokatesók, akik helyettesítik a testvéreket vagy az egyke gyerek ismerősök, akik szintén olyanok, mint a testvérek, mert így lettek nevelve.

A tied is beszédes. Milyen kis sértődősek azok, akik azt állítják, hogy szörnyűségesen viselkedik velük az anyós:DDD

Nevetséges amit itt irkáltok. Ehelyett inkább tegyek rendet magatok körül. Nekem be tudtok szólogatni, de anyósnak nem lehet szólni, hogy ez nektek nem tetszik?

Ennyit a ti kommunikációtokról....

Jaj, ezek sztereotípiák vagy mik. Aki ilyennek neveli a gyerekét, akkor annak mindegy hány van.

Az én egyke fiam és az ismerőseim egykéi is tök normálisak, nem irigyek, tudnak beszélgetni, osztozni, stb., sőt!

Van elrontott egyke és van elrontott több testvéres.

Pl. egy régi szomszédomnak volt egy rakás testvére, legalább 4 és mind a 4 bűnöző volt, az egyiket halálra is ítélték. Ha igaz amit mondott, akkor a testvére volt az utolsó, akin végre is hajtották. Egyedül ő nem volt sitten, de csak ennyivel volt jobb náluk, mert amúgy agresszív volt, nagyképű és bunkó.

Egykére nem tudok ilyen példát írni, mert nem ismertem ilyet vagy nem tudtam róla.

A háborúhoz is legalább 2 ember kell. Ahol kialakul ilyen helyzet ott mindkettő csinál valamit, mindkettő elrontott valamit.

Általában a menyeknek szokott eszükbe jutni a féltékenység. AZ ilyeneket még perverznek is tartom.

Na, lényegtelen. Aki benne van ne panaszkodjon, hanem nézzen magába....

Nem vagyok anyós.

Azt írtad, hogy akinek nem inge....Akkor miért is?

Igen, ha egy anya nem normális, ahogy írod, hogy a te anyósod nem az, akkor annak a neveltje sem lesz normális, és az ilyet, csak a szintén nem normális tudja elviselni.

Egyébként ha éppen úgy lenne, akkor miért ne aludhatna külön a meny? Vagy akár aludhat a meny is az anyóssal, a fiú meg külön:DDDD

Te fröcsögtél, nem érzem magaménak, mert mint írtam nem vagyok anyós.

Magyarázkodsz.

Éppen ezért, mert vannak sokan, akik egyedül nevelnek fel egy gyereket, nem kellene egyes anyósoknak a szentet játszani és érzelmileg zsarolni azzal, hogy mennyit köszönhet neki a gyereke.

Menyekről is lehetne sokat írni. De valahogy mindig az anyósokról születnek a viccek is. Vajon miért?:)

A gyerek nem tehet arról, hogy egyke.

Sokszor az anya sem, hogy csupán egy fiút nevelt fel.

Aki végigcsinálja azt a 25 évet egyedül, férfi segítsége nélkül, még nehezebb.

Mert egy fenékkel csak egy lovat lehet megülni, kettôt nem. Sokaknak mégis sikerül!

És a (leendô) menyekrôl, jelentkezôkrôl is lehetne regényt írni!

Az egyik húgom nem fogadja el az anyósa apróbb kedvességeit sem. Egyke fió a férje.

A szülők szeretettel fogadták, egyébként is hosszú együtt járás után házasodtak össze.

Hatalmas anyagi segítséget kaptak a szülőktől, azok előbb egy lakást adtak nekik (kiköltöztek vidékre, elit környezet a lakás is, s a"vidék" is). Majd a fiatalok eladták a lakást, és a szülők fél telkén építkeztek, ott is laknak. A ház padlófűtéses, elég tágas, mert nem vendégszoba van benne, hanem kisebb külön vendég-lakrész saját fürdővel és kis konyhával...

Szóval nem megvetendő értékeket kaptak, a húgom pedig kerítést húzott a két ház között, hogy a saját gyerekei ne jussanak át észrevétlen a nagymamához.