Velem történt (érdekes történetek) (beszélgetős fórum)
Néha velem is előfordul,hogy kapkodok,és ilyenkor kicsit szétszórt vagyok.Egyszer felöltöttem a cukrot és a sót tartalmazó dobozokat,majd a tetejüket véletlenül fordítva raktam rájuk.(A tetejének a színéről tudom,hogy melyik melyik,a cukor zöld,a só sárga színű.)A lényeg az,hogy reggel kicsit álmosan sót tettem a kávémba,pedig ha jobban megfigyelem,a só sokkal apróbb szemű,de én csak azt néztem,hogy milyen színű a dobozok teteje.
Még jó,hogy nem lett baja a telefonodnak.Nekem egyszer a kicsi fiam a mosogatóba dobta bele a telefonomat,s bár csak pici víz érte,mégis elég volt ahhoz,hogy ne működjön.Szét kellett szedni,még a simkártya is nedves volt.Aztán mégiscsak működött.
Betettem a telefonomat a hűtőbe. Na jól van, lehet röhögni. Az úgy történt, hogy este készülődtem már felmenni lefeküdni, de eszembe jutott, hogy a tökifőzeléket be kellene tennem éjszakára a hűtőbe. Egyik kezemben a telefon, másikban a főzi aztán hűtőajtó ki, hova rakjam, hogyan rakjam be.. aztán valahogy a telefon bemászott a hűtőbe a főzivel együtt én meg lefeküdtem. 11 óra körül félálomban hol is van a telefonom? Leindultam megkeresni.. mit csináltam utoljára... a hűtőnél jártam...
Ja és a legjobb, hogy kaptam egy sms-t a hűtőben!!
Közben rájöttem,hogy a hölgy megváltoztatta a felhasználói nevét.De nem fogom zavarni,majd ha akar,megkeres.Ha pedig azért változtatta meg a nevét,hogy ne írjak,akkor annyit elvártam volna,hogy
közölje velem,hogy nem akar a továbbiakban levelezni.
Én továbbra is egy nagyon kedves,tiszteletreméltó embernek tartom,aki bölcsebb,tapasztaltabb mint én,és sokszor látott el jótanácsokkal.Köszönöm neki!!!
A másik érdekes történet,ami velem majdnem 15 éve történt,amikor a nagyobbik fiammal várandós voltam.
Mivel ikreket vártam,a 28.terhességi héttől a szülésig be kellett feküdnöm a kórházba az esetleges komplikációk elkerülése végett.Egy hideg,esős napon egyik szobatársammal a kórház egyik büféjébe igyekeztem.Mivel nagyon vizes,csúszós volt az út,főleg papucsban,kis híjja volt,hogy el ne vágódjak.Mire a szemben lévő középkorú férfi viccesen megjegyezte,hogy "Vigyázzon Anyuka nagyon erre a kisfiúra!!!Meglátja sokra viszi még!!!"
Nagyon meglepődtem,majd közöltem vele,hogy két gyermek van a hasamban.(A nemüket nem tudtam egész a szülésig.)Ő váltig állította,hogy egy kisfiam lesz.Már kezdtem furcsán érezni magam,hogy mit okoskodik ez az ember,olyan mint egy vészmadár.Sebtében elköszöntünk,és mindenki ment a dolgára.Majd néhány hét elteltével egy vizsgálat során kiderült,hogy azonnali császármetszést kell végezni,mivel az egyik baba meghalt a hasamban.
Az elhalt baba kislány lett volna,és a súlya is jócskán nagyobb volt az életben maradt kisfiúnál.
Vagyis az idegen férfi "jóslata" bevált.Egy élő kisfiam született.Ma már 14 éves elmúlt,és nagyon büszke vagyok rá.(főleg a kiváló tanulmányi eredményeire)Hogy sokra viszi-e nem tudom,ez legyen a jövő titka,mindenesetre nagyon elgondolkodtat a mai napig ha eszembe jut,hogy honnan tudhatta az az ember,akit sohasem láttam,hogy mi fog történni?(Vagy csak véletlenül jött be,amit mondott?)
Nem tudom,hogy ehhez a témához kapcsolódik-e,amit le szeretnék írni.
A Hoxán keresztül megismerkedtem egy budapesti hölggyel (ő kezdeményezte az ismerkedést,és én szívesen társalogtam vele nap mint nap).j
Nagyon kedves,aranyos,szívélyes volt mindig.
Tegnap szilveszteri,ill.újévi jókívánságaimat szerettem volna neki üzenetben elküldeni (mivel az ünnepek alatt nemigen volt időm írni),és nagyon meglepődtem,mikor az írta ki a gép,hogy ilyen felhasználó nincs.Többszöri próbálkozásra is ugyanaz.Nem tudom,hogy mi történhetett.....
Saját magát törölte a felhasználók közül vagy más oka van.Én nem érzem úgy,hogy bármivel is megbántottam volna,de ha netán mégis,akkor ezúton kérek elnézést.Értetlenül állok a történtek előtt.Ha kényszernek érezte,hogy a továbbiakban is tartsuk az ismeretségünket a Hoxán keresztül,akkor ezt miért nem közölte velem?
Azért írtam épp ehhez a csevegős témához,mert
ezt épp ő hozta létre....és elég "érdekesnek",furcsának találom,ami történt.
Ez a dolog kicsit talán nem ide illik, de számomra furcsa volt, mert még nem láttam ilyet.
Az idén kétszer virágzot az orgonánk, október végén kezdett el ismét virágot bontani. Nagyon jó érzés volt beszívni a május illatát az ősz kellős közepén!
Hatodikán délután (4-5 óra) állunk sorban a postán kb százan, megy a morgolódás,nem halad a sor, sokan vannak (stb...). Egyszer a pultok háta mögött megjelent a "Postás Mikulás". Olyan áhítatos csend lett, hogy ott a Mikulás. Mindeki elmosolyodott és türelmesen várt a sorára. Pedig gyerek nem volt a sorban, csak felnőttek, és nem is kaptunk ajándékot, de még is...
Valahol még mindig hisszük hogy van????
:))
olyan szép kislány volt, és úgy örült annak, hogy átengedtem őket a zebrán..:)) hihetetlen..:))))
Valami tényleg lehetett! Lehet, hogy a Mikulás?
Igen én is azt gondolom, ha valami rossz történik velünk a SORS "igyekszik" jóvátenni azt:))))
Persze ez is hozzáállás kérdése. Jó dolog, hogy Te ilyen vagy és egy gyermeki mosoly feledtetni tudja veled a rosszat.
jajj, nekem tegnap volt egy nagyon érdekes kis sztorim...
kocsival araszoltam egy dugóban és szánom-bánom, de tényleg nem vettem észre, hogy egy fickó a biciklijét elkezdte áttolni a zebrán.. egyáltalán nem volt vészes a helyzet, nem múlott hajszálon az elütése és nem az autóm elé tolta, hanem max. oldalról ütközött volna neki az első kereke az ajtómnak.. (0-5 km/h sebességgel egyébként sem lehet elütni senkit, max. azt, aki nagyon akarja..)
nos, a pasi úgy elkezdett k..anyázni és ordítani rám, hogy egy pillanat alatt duplájára ugrott a vérnyomásom, kinyitottam az ajtót és "viszont kívántam" neki... :((
araszoltam tovább - közben azt hittem felrobbanok, olyan ideges lettem ettől az egésztől...
kb. 15 m-rel arrébb újabb zebra... jött egy nagymama kinézetű nő egy 8-10 év körüli kislánnyal. Megálltam, és átengedtem őket a zebrán.. a kislány pedig - miközben mentek át - mosolyogva, vidáman felémfordult, integetett és hangosan kiabálta: "Köszönjük szééépen!:)))"
mintha valami "felső erő" küldte volna az agyvérzésem elkerülésének érdekében!:)))) azonnal elszállt a mérgem!!:))
Az a legédesebb, mikor már sejtik, de nem akarják tudni az igazságot. Nehéz a szülőknek is olyan válaszokat adni, hogy nagy csalódás ne legyen. Én ezt úgy hívom részünkről, hogy "fehér hazugság". Olyan tündéri a gyermeki fantázia és szomorú számukra a csalódás.
Beni unokám 5 évesen izgatottan várta az igazi Mikulást. Miután becsöngetett, átadta a megszeppent kisfiúnak az ajándékot Beni megszólalt. "Jé, olyan cipőd van, mint Imre bácsinak!" Imre bácsi a szomszéd volt.
jasminie: kirázott a hideg ahogy olvastam a sztoridat.
szoktátok nézni a viasaton a rejtélyes igazságokat? Nagyon érdekes.
Ez nagyon aranyos történet.
Az én lányom már 9 éves, de még mindig elhiszi a Mikulást. Tegnap jöttünk a buszon hazafelé és mondja, hogy anya ott van a lány aki nálunk volt a manó a télapó mellett. Hazaérve meg is fejtette az öccsével közösen, hogy ő egy igazi manó, csak néha ember néha manó, mert a manók közöttünk élnek, csak nem tudjuk, hogy ki az. Olyan aranyosan voltak.
Tegnap a közértben, pénztárnál álltam, soromra várva. Előttem egy anyuka két tündéri kisleánnyal, szintén sorban áll. Kosaram lógatva fogtam, apró csokikkal, finomságokkal teli.
A kisebbik kislány mellém húzódott, először szemügyre vette kosaram tartalmát, majd természetes mozdulattal kivett egy tábla milka csokit. Nem szólt egy szót sem, csak a csokit nézte vágyakozva. Pillanatok alatt észrevette anyukája, kikapta a kezéből a csokit, visszatette kosaramba. Szelíden megdorgálta kislányát. Szegény, pironkodva kérte a bocsánatot, nehezen tudtam megértetni vele, hogy nem haragszom. A kicsi leány szomorú lett, de nem sírt.
Miután fizettem, ők még pakolásztak. Mikulás zacskókba tettem egy-egy csokit és kértem, fogadja el, most találkoztam a Mikulással és ő küldi a lánykáknak. Aranyos volt az anyuka, megköszönte, elfogadta. Olyan öröm volt a kislányok arcán, annak ellenére, hogy az ő kosaruk is tele volt finomságokkal. Ez valahogy más volt. Ezt a Mikulás küldte! Mindenki jól érezte magát:)))))