Varázsoljatok velem! A világ legegyszerűbb dolga... (beszélgetős fórum)
Igen, a legőszintébbek azok a gesztusok, amiért az ember nem vár viszonzást.
Sziasztok! Ma reggel negatív élményem volt. Láttam az M0 egyik levezetőjén (nagyon rossz helyen leállva) egy középkorú pasit. Gondoltam megállok, hátha legalább arrébb tudom húzni. Nem arra gondoltam hogy megszerelem a kocsit, csak esetleg elvontatom ha már van is vonóhorgom a következő benzinkútig ha hasonló gondja van. Megálltam, kiszálltam és megkérdeztem segíthetek e valamiben. A hapsi szinte a szemembe röhögött hogy mit akarok én ott segíteni.. Hiszen csak egy "kislány" vagyok/voltam a szemében.. Jól kezdődött a nap :S
Igen van :) És, mind a ketten jól jártunk !!! Annyi mindent meg lehetne oldani pénz nélkül hogy az ember nem is gondolná ! Falun ma is "divat" hogy kinek milye van, azt ad a másiknak !!! Akár gyümölcs akár sütemény stb: ! Eszébe sem jut az embernek hogy viszonozzák- é ezt a gesztust, mert annak örül hogy ad !!!
Inkább mennyeien mosolyogj :P
Eszembe jutott vmi: tavaly Győrben voltam párommal, bicóztunk a városban. Egy épületnek dőlve kuporgott egy nő/lány, aki nagyon sírt, valószínűleg hajléktalan volt. Nagyon felzaklatott, oda akartam menni, aztán mégsem. Féltem, nem tudnám kezelni a szituációt. Utána lelkiismeretfurdalásom volt nagyon, pedig szerencsére volt egy idősebb nő, aki odament hozzá és beszélgetett vele...ezek olyan szomorú dolgok.
de jó! van még ilyen?...:) szerintem sok dologban így kéne működnie a világnak: én értek X-hez, te Y-hoz, és segítünk egymásnak...nem pedig pl. kihasználni a nem hozzáértőket! (jó példa erre a "pénzügyi tanácsadók" többsége, stb.)
:)))
Éhesen, még nem haza-érve, de pokolian mosolygok rajtatok, "Nagyok".
Bomba jóváteszi ez a portál a napomat.
Akkor is,ha ma nem voltam aktív a suliban, és nem csináltam "kiemelendő" jót.
Remélem, újra mesélhetek nemsokára...
:)))
Így igaz, pedig számunkra ezek a dolgok olyan természetesek ! Most ugrott be, - csináltattam én az autón kuplungot, tojásér :))) Tudta a szerelő hogy csoró vagyok, de közlekedni szeretnék :)Neki volt szakértelme, nekem tojásom, cseréltünk :)))
Hasonló apró figyelmességeket gyakran teszek felebarátaimnak. Úgy vagyok vele: ha nekem nem kerül semmibe (idő, energia, pénz), akkor miért ne tegyem? S legjobban akkor lepődök meg, amikor az ilyen gesztusokért hálálkodnak: magyarul az érintett számára nem természetes és magától értetődő.
Ha valaki anyagias, én az vagyok, megtanított rá az élet, de nagyon. S mégis, ha ilyesmiért fizetni akarnak, akkor a rosszullét kerülget.
Pl. az egyik szomszédasszony olyan helyen dolgozott, ami előtt naponta vitt az utam kocsival. Felajánlottam, hogy mivel egyszerre indulunk, elviszem, ne gyűrődjön a tömegközlekedéssel. Boldogan elfogadta. Aztán kb. 2 hét múlva (gondolom a férje javaslatára, de minimum egyetértésével) előállt, hogy fizeti a fele benzint. Szó sem lehet róla! - mondtam. Jó, akkor adnak egy kanna benzint.- felejtsétek el, értsétek meg, ha ketten ülünk azon a rövid úton az autóban, akkor sem fogyaszt többet.
Nem úsztam meg a "kompenzációt": körömlakk, meg egy szép szoknya formájában érkezett.
Tehát vannak, akik számára a szívesség nyújtása nem megy, és vannak, akiknek meg a szívesség viszonzatlan elfogadása nem természetes.
Valakinek egy fél óra beszélgetés egy idegennel, felér azzal mintha egy baráttal beszélne órákat...
De milyen egyszerű a másik embernek 1 jó napot szerezni ! Én a múlt héten találkoztam egy hölggyel, akivel soha nem beszélgettem előtte 2 szónál többet ! Most valahogy másképp adódott ! Hosszú lenne leírni mennyit mesélt az új párjáról, de hasonló helyzetbe van mint én voltam 16 évvel ezelőtt !!! Szerintem 1/2 órán át mondta mondta, majd úgy váltunk el egymástól, hogy teljesen kicserélődött !!! Örömmel csak annyit tett hozzá , "de jó hogy erre jöttem, úgy örülök hogy beszélgettem magával sokkal jobban érzem magam " ! Én is így éreztem !!!
Vagy amikor az utcán megyünk, és látunk egy magába zuhant embert, és rámosolygunk..hát igen.
Neked is szép hetet!
Örülök:) Ha neked is van sztorid, ne habozz megírni!;)
Ez tök jó!
Sajnos vannak olyanok, akik "immunisak" az ilyen gesztusokra. Persze ha ők szorulnának meg, baromi rossz néven vennék, h nem segítenek nekik...
A mosoly, a kérem szépen, legyen szíves, köszönöm szépen, az ajtó kinyitása, az előre engedés, az ülőhely átadása nem kerül semmibe... csak valahogy leszoktak róla az emberek. Karácsony idején majd hasra lehet esni a sok jókívánságban, szilveszter környékén csömöre van az embernek a boldog új évtől... Egy hét múlva pedig átgázolnak mindenen. Már minden el van felejtve. Hová lett a viselkedési kultúra??
Szóval mosolygós estét, hétfő reggelt Mindenkinek!!
De jóóó, ez a fórum :)Én most csak végigolvastalak benneteket és tök jól érzem magam !!!
Ebben a rohanó, fásult emberekkel teli világban sokkal jobban oda kéne figyelni egymásra.
Sajnos azt látom, hogy az emberek gyakran nem tesznek meg olyan dolgot a másikért, ami nekik semmibe nem kerül, de a másiknak fontos, sokat jelentő lenne.
Egy példa.
A kollégámat elsodorta egy autó, nem tud bejárni dolgozni, s ez hónapokig így lesz. Pár nappal a baleset után kapta meg negyedévre visszamenőleg a csak a munkahelyi büfében levásárolható 36000 Ft-nyi kajajegyet 200 Ft-os címletekben.
Elkezdtem kérdezősködni azoktól, akikről tudom, hogy pénzzel fizetnek a büfében, hogy nem vennének-e át jegyeket. A többség nagyon készséges volt, velem együtt átvettek. Hamar tudtam küldeni a kollégámnak 16000 Ft-ot. De még ott volt 20000 Ft-nyi.
Van egy nő, akivel gyakran összeakadok reggelente a büfében, mindig jó sokért vásárol. Elmondtam, miről van szó, megígérte, hogy majd jelentkezik. Egy hét után rákérdeztem, mi van. Nagy szájhúzgálások közepette átvett 1000 Ft-ért. Gondoltam magamban: le vagy te kakálva, többet nem kérlek, pedig nagyon meg akartam szabadulni a jegyektől.
A kollégák közt híre ment az „akciómnak”, sorra jöttek, és vették át a jegyeket, lelkendezve, hogy milyen rendes vagyok a kollégával. De hát ez csak természetes, nem? (Még akkor is, ha orrolok rá, amiért finoman szólva is igen lazán veszi a munkafegyelmet.) Azóta már a maradék 20 ezret is odaadtam neki.
A nő azóta is bőszen vásárol pénzért, eszébe nem jutna megkérdezni, van-e még jegy. Nem tudom megérteni az ilyen embereket.
Így van! Már kijártam a 6. osztályt, amikor otthon megtaláltam az óvszert és kiszúrtam!! A házunk felett jártak el a gólyák és kiabáltam, hogy gólya, hozzál nekem kistestvért!! Mindig nagyon magányos voltam. Aztán 24. éves voltam már, amikor édesanyámat megműtötték. Mentünk apukámmal a kórházba látogatni és ő egy pillanatra megtorpant: az egyik oldalon a szülészet, a másikon a nőgyógyászat felirat volt. És nekem abban a pillanatban az ugrott be, hogy Úristen, csak nem kistestvérem lesz!!!??? Sajnos nem. Aztán az élet úgy hozta, hogy csak egy fiam született. Leéltem a 3/4 évemet egyedül, gyermekem külföldre repült, én pedig másfél évvel ezelőtt megtaláltam az Igazit. És Ő lenne az egyedüli férfi a világon, akinek szívesen szülnék gyermeket... de már nem lehet... Bízom benne, hogy még dajkálhatok 2 unokát és taníthatom őket majd a magyar nyelvre... Mindenkinek a maga keresztje. Szóval egy gyerek nem gyerek!!
Kellenek még gyerekek, kik tudást kérnek és hitet, kellenek öregek, kik elfecsérlik szívüket. (Kerényi Grácia)
:) rám bizos mosolyt varázsoltál :)
Az mosolyvarázslásnak számít, ha bevásárlás után kocsikulcsot beteszem a bal zsebembe, majd a különféle szatyrokat felpakolva rá kell jönnöm, hogy így felmálházva nem tudok benyúlni a kulcsért a bal zsebembe, ezért mindent lepakoltam a kocsi tetejére, bezártam a kocsit, majd mindent szépen visszamálháztam magamra a különféle zacskókat és zsugorfóliás tejeket, meg üdítőket, 10 méterre, mert a kertkapunál derült ki, hogy a kulcsom természetesen a jobb zsebemben volt, ahová csak a cuccok ismételt lepakolásával tudtam benyúlni?
Én túl sokáig voltam Terézanyu. Most igyekszem levakarni a rajtam csüggőket.
Ja és nektek is nagyon szép napot, és persze hétvégét is.
Én is 3 gyerkőcöt szeretnék.
ja, e heti egyik sztorim: nagyon szeretek apróságokat kapni "csak úgy", a dolog árától függetlenül. kedden megfordítottam a dolgot, és ha már úgyis boltban voltam, vettem a páromnak 3 az egyben kávét, mert minden reggel iszik, meg vettem neki egy kis tolltartót, mert szétszórja az asztalán a tollakat. otthon megnéztem, van-e még kávéja, nem volt:) úgyhogy odaadtam neki, hát hogy örült...! :D nem nagy cucc, de jó volt látni:) a tolltartót meg majd megkapja húsvétra, hasonló apróságokkal egyetemben (mert nagy a pocija, úh nem kap -sok- csokit! :P)
lányok, nagyon tetszenek a varázslataitok!! szép napot nektek!!
igen, ezt én is úgy látom, hogy több gyerek kell (én hármat akarok:)). de megértem azokat, akik azt mondják, hogy nem tudnák iskoláztatni, akkor meg...
Tegnap elmentem a kórházba orvos után érdeklődni (név, rendelési idő, telefonszám stb.); itt a Hoxán találkoztam egy anyukával és megígértem neki, hogy segítek infót szerezni. Olyan jó érzés!!
A mai " varázslat" ma leszolított a boltnál egy 16 év körüli mozgássérült fiú, hogy lekéste a buszt( 1 óra mulva jön a következő) tudnék e neki segíteni, legalább a szüleit vagy egy taxit hívjak neki, nem volt pénz a mobiltelefonján, és vizsgázni ment. segitettem neki beszállni a kocsiba és eljuttattam a hévhez ahonnan már bitos bejutott a suliba időben. nekem kb. 5 perc és 1-2 kilóméteres kitérő volt, tehát semmi. a fiúcska olyan hálás volt, hogy majdnem elsírta magát. Még azt is mondta hogy adjam meg a telefonszámom, vagy a címem, hogy amivel tartozik a "fuvarért" el tudja juttatni hozzám. Csak annyit kértem cserébe hogy jól sikertüljön a vizsgája.. :) de azt a tekintetet és örömöt sosem felejtem el.. A másik az hogy nagyon nehéz mozgású volt, de cukrásznak tanul és a szakma kiíváló tanulója vizsgájára ment, és ha ez sikerül neki az év végi vizsgáit nem kell majd megcsinálnia, és 2 évvel idősebb korosztállyal feljebb lévő csoportban vizsgázott. Itt is látszik, hogy hiába "sérült" többet ér sokunknál, mert igen is be akarja bizonyítani hogy ő is valaki, lehet belőle valaki, és én hiszem hogy lesz is...
Tetszik a fórum ötlete.
Március 15-én délután 5 órakor telefonált a nagybátyám, hogy a fiának kibicsaklott a korábban többször műtött bokája. Kérte, hogy juttassam vissza hozzá a korábban anyukámnak kölcsönadott 3 lábú sétabotot. A rá jellemző cinikus modorában kérte, hogy ne várjam meg a bot visszajuttatásával, míg felépül a fia. Megígértem, hogy másnap, de legkésőbb szerdán ott lesz.
Fogalmam sem volt, hol lehet a bot, csak sejtettem, hogy valahol az anyu házának padlásán. Telefon az ott lakó fiamnak. Felment, lehozta, áthozta. Utána tájékoztattam a barátom, hogy másnap küldetése lesz: a munkahelyemről el kell juttatni a holmit egy megadott címre. Ő boldogan vállalkozott, végre megint van oka biciklizni.
Felhívtam az unokaöcsém, kérdeztem, hova vigye a barátom a cuccot. Lehetett érezni a telefonban, hogy mennyire boldog, hogy ilyen hamar a segédeszközhöz juthat, nem győzött hálálkodni a gyors segítségért.
A kéréstől számítva 18 órán belül a feladat teljesítve volt.
Én is imádom a családom, a testvéreim is. Sokszor hallom hogy csak "egy gyereket szeretnénk hogy mindene meglegyen." pedig szertintem ha nincs testvére semmilye sincs....
További ajánlott fórumok: