Van itt valaki, akivel beszélhetnék? (beszélgetős fórum)

Rengeteg a mi lett volna vagy mi lenne HA.. felesleges ezen agyalni. Ez borzalmasan megtudja keseríteni az embert.

Egy házasság munka, kompromisszum,kommunikáció, elfogadás, szeretet, odaadás és tisztelet nem utolsó sorban hűség. Minden házasság menthető egy bizonyos fokig a kérdés csak az a felek mennyi munkát fektetnek bele.

Miért nem teszed picit félre csak az anyaságot? Nő is vagy így a gyereken kívűl is van élet létezel nélküle is és a férjed is. Ettől nem leszel rossz anya. Attól viszont rossz feleség és társ ha magadat és a férjedet elhanyagolod. Remélem érted mire célzok ezzel.

Egy haldokló házasságot nem lehet még egy gyerekkel megoldani, menteni csak még jobban a süllyesztőbe taszítani.

Nem attól lesz jó a gyerekednek ha jelenlegi instabil kapcsolatban kistesó érkezik.

Nem tudom miből gondolod, hogy attól lesz jó egy gyereknek ha kis kor különbséggel érkezik a kistesó? Nem a kis kor különbségtől lesz egy gyerek jó testvér. Sőt vannak gyerekek akik abszolút nem testvér pártiak.

Nővérem és köztem 9 év van. Nagyon jó testvérek vagyunk, inkább volt anyám helyett anyám. Nem mellesleg úgy lettünk nevelve, hogy ha szűleink már nincsenek csak egymásra számíthatunk.

Lányaim között 34 hónap van a nagy 4.5 éves nagyon irigy versengő (bizonyos fokig életkori sajátosság) a kicsi 21 hónapos előbb megkínálja a nővérét mint fordítva. Saját bőrömön tudom, hogy minél kisebb a kor különbség annál nagyobb a harc a figyelemért.

Nagyon igazad van, DE....

A leírtak szerint nincsen egyik félről sem kompromisszum-készség. Akkor megette a fene a beszélgetést, a terveket. Eleve a fórumindító eldöntötte, hogy nem szereti, utálja a pasit. (én ha valakit utálok, akkor nem ülök le vele beszélgetni, nem hogy 5 évet tervezek meg babát, hanem a holnapot sem)

Átsejlő a dolog nagyon!

Ismét egy fórum, ahol a pasit elhordja az egyik fél mindenre alkalmatlannak (pedig az írásokból éppen a fordítottja jön le), aki nem tudja megvédeni magát, nem tud felszólalni, hozzászólni a témához:-((

Figyelj, szerintem egy kapcsolat, egy házasság sem fenékig tejfel. Mindenhol vannak problémák meg konfliktusok. A lényeg az, hogy képesek vagytok-e szeretni egymást, megérteni egymást, és közelíteni az álláspontokat? Vagy egyáltalán akarjátok-e hogy működjön. Ha nem, akkor szépen el kell engedni egymást mielőbb.

Semmiképpen nem szülnék gyereket egy olyan kapcsolatba ahol nincsen boldogság, és nem vágyunk közösen a gyerekre. Ha adott pillanatban mindketten vágytok rá és boldogság van, még az sem garantálja hogy ez egy életen át kitart majd. Nemhogy egy szarba.

Üljetek le beszélgetni a férjeddel, de ne a gyerek kérdésről hanem a kettőtök kapcsolatáról. Meg arról hogy hogyan tovább.

Belefér nagyobb korkülönbség is, igen. Hogy jobb-e hogy egyedül van-e az iszonyat sok dologtól függ. Mondjuk egy szar családba, szar kapcsolatba ne szülessen második...

Szerintem sokkal jobb egyedül szabadon mint társas magányban egy szar kapcsolatban. Arról nem beszélve hogy a gyereked tőled fogja szedni a mintát. És hidd el, érzi, átlátja. Te sem gondolhatod egészen komolyan hogy második gyereket szülj valakinek aki nem akarja, és akivel boldogtalan vagy, aki csak kényszerpálya neked is. Te vajon neki mi vagy?

Tudom hogy nincs olyan hogy igazi. Csak olyan akivel együtt tudunk élni. Én kompromisszumkepes vagyok, de ő makacs, és annyira nehéz vele☹️

Minden döntés, minden, szenvedés vele, rá kell venni mindenre. Bárcsak ő is arra vágyna amire én.

Elhagynád, de lehet, hogy nem, szülnél, de amúgy jó lenne 5 év múlva is, és szerinted a férjed határozatlan.

Nem néztél túl sok sorozatot mostanában?

Beszűkűlt látásmódoddal csak a gyereket látod, de rosszban nem szülünk még egyet!

A gyereked boldog?

Boldog lesz a tesótól?

Kiegyensúlyozott?

Egykeként sem lesz baja a kis lelkének, de a car otthoni körülményektől igen...

Szia,

Ha másra nem, erre mindenképpen jó, hogy kiírod magadból a dolgokat, hogy elindul benned valami... hogy elindul valamiféle kommunikáció. Jobb tudni mindkét oldalról. Van olyan,hogy nem illünk össze. Erre is rá lehet jönni később. Nem gondolom, hogy előre megfontolt szándékkal teszel/tettél tönkre valakit. Hittél valamiben, egyébként, van létjogosultsága azoknak a házasságoknak is, amik nem őrült-nagy szerelemmel indulnak, és nincs az elején lila-rózsaszín mindenféle köd. De van nyilván az elején valami, amit érzünk a másikon, érezzük, hogy valahogy jó együtt, el tudjuk képzelni apaszerepben (anyaszerepben). Aztán rábízzuk a sorsra, tudunk-e valóban együtt működni, a legtöbb téren. Vagy pedig, idővel kiderül, mennyire mások vagyunk.

Van létjogosultsága nagyon különböző embereknek is együtt maradni, de meg kell mondanom, kompromisszumkészséget igényel, többet, mint azoknál, akik mindenről ugyanazt gondolják. És nem is mindenki alkalmas rá. És hiszek az egymáshoz csiszolódásban is.. mert tapasztaltam. Azt is, hogy mennyiszer különválaszthatott volna minket a különbözőségünk is.

Hiszek abban is, hogy az emberek tudnak/képesek változni, de alaptermészetben nem... viszont tudnak fejlődni, le tudják győzni azokat a dolgokat, amikben gyengébbek, tudnak "jobbak" lenni. Ha akarnak, és van motivációjuk.

A lényeg, ismerjétek fel, hogy működőképes-e. Érdemes-e együtt maradni, vagy valaki/valakik szenvednek-e benne. Ha igen, ne folytassátok, mert mindenki egyszer él. Legyetek őszinték, ha arra juttok, hogy nem illetek össze, akkor is. Lehet, hogy a Te feled máshol van, az övé is.. Valakivel működik, van akivel pedig nem.

Nehéz, tudom. Sok sikert hozzá!!

Miert? A sok korkülönbség is belefer? Vagy jobb ha egyedul van? Akkor több szeretetet tudok neki adni? Egy gyereknek mindent meg tudnék venni amit szeretne. Biztos 2 gyereknel már kevesebb jut.

Én vagy elfogadom a rossz dontesem es megprobalok vele élni, vagy valamikor elhagyom. De mi van ha nem lesz jobb? Ha egyedul maradnék? Az rosszabb

Szerintem túlgondolod azt hogy milyen jó a testvér...

Az életedet és az érzéseid tedd rendbe. Ezt csak te tudod megtenni!

Megértem hogy sok a rosszindulatú hozzászóló. Nehéz ennyiből atlatni valaki életét. Amit leirok, az persze nem tükrözi azért ami igazából van.

Aludtam rá egyet és beszéltünk is a férjemmel.

Sajnos nem illunk össze. Szerelemnek indult, különben nem akartam volna tőle gyereket,és igazából tényleg a szülés óta "utaltam meg". Lehet ez a hormonok játéka, vagy egyszerűen most jutottam el odáig hogy felismerjem hogy milyen ember.

Kétségbeesésemben írtam már ide. Sajnos nincs senki akivel megbeszélhetném és kisirhatnam magam hogy rosszul választottam.

Egy határozatlan ember a férjem, aki sohase tud semmit, mindenen hónapokig gondolkozik. Egyedül semmit nem képes elintezni. Én meg teljesen az ellenkezője vagyok. Irányító, előre törő, haladok az életben, célokat tuzok ki. Neki meg az a baja, hogy nekem mindig kell valami. Én sosem elégedek meg azzal amim van. És igen, én törekszem mindig a jobbra.

Teljesen ellenkezok vagyunk.

Azt mondta 1 év múlva beszéljünk újra a gyerek témáról, de tudom, akkor sem lesz soha határozott. Mert semmiben nem tud dönteni. Ha meg en döntök helyette akkor állítása szerint ráerőszakolom amit én akarok.

Meglatom egy év múlva hol leszünk. Természetesen én is azt szeretném ha a gyerekem biztonságban lenne.

Ha úgy van, 5 ev mulva is szülhetek, tényleg csak 35 leszek. Talan massal leszek. Vagy a férjem valtoztat a véleményen.

Csak lehetséges e hogy két ennyire különböző ember együtt éljen?

Mindig is sírig tartó házasságot szerettem volna, de annyira rosszul választottam ☹️ annyira vágytam 24-25 évesen már arra hogy allapodjak meg, hogy az első normálisnak tűnővel megalltam.

Rengeteget ostorozom magam miatta hogy miert döntöttem igy, bárcsak vartam volna. De mi lett volna ha várok, és még most se lenne senki megfelelő? Mindig sajnaltam azokat a nőket akiknek nem lett családjuk mert most ez a pasi ezért nem jó, ez meg azért nem jo. És végül túl öregek lettek. Nem akartam ezt.

Most van egy csodás kislanyom, es ha kell, felnevelem egyedül. Mostmar itt vagyunk egymásnak, azt szeretnem ha neki jó lenne.

Csak szerettem volna neki egy igazi testvért, mert nekem nem volt és hiányzott. De még lehet 10 év múlva is. Bár kevés korkülönbséget akartam.

Azert gondoltam a véletlen teherbeesest, mert nyáron késett a menstruációm es csináltam tesztet es a ferjem örült neki, mondta hogy szerinte a következő kisfiu lesz, aztán negatív lett s teszt es onnantól kezdve eledt fel bennem a vagy, hogy talán örülne neki, csak a kezdő lökést kell meg adni. Dönteni nem mer, de ha már jön akkor örülne neki.

De mostmar ideges ha felhozom, meggondolta magát ☹️ hogy globális felmelegedés, meg tulnepesedes, meg sok penz, stb.

kapott választ,ha utálja,váljon el,

de nem,csináltatna még egy gyereket,csak hogy még bonyolultabb legyen a dolog,

az ilyen mocskosul kiveri ám a biztositékot,főleg ha valaki közelről is megél ilyet,

ezt élem át a gyerekemmel,egy ilyen ,,,szerető feleség,,,miatt,úgyhogy lehet dobálni a köveket,de én a férjet sajnálom,

Kapott rendes válaszokat is. Az mellett, hogy nem jókat gondolunk róla...

Ő meg tegyen legjobb belátása szerint. Tisztességesen, ha lehet, bár erről nem vagyok meggyőződve.

sajnos nekem nagyon ismerős ez a történet,te tudod miért,

annak is válás a vége,a férj besokallt,

Szerintem elég nehéz szépen leírni, hogy akarok még egy gyereket, aztán a férj mehet.

Aljas számító. Mert ő csak anya akar lenni, más nem érdekli.