Válságban gyereket? Nem könnyű ebben a szituban...nektek mi a véleményetek erről? (beszélgetős fórum)

Nekem anyukám a könnyebb eset, vele legalább ellenkezni is lehet. És általában át is gondolja, amit mondok neki. Apukám viszont.. Neki csak az létezik, amit ő kitalál. Imádom az "én nem értek hozzá, de.." kezdetű mondatait.

Én ezért nem is tudnék velük együtt élni. Mert ahogy írod is: kivételes természetek kellenek hozzá. De mi nem vagyunk azok. Ritka összetartó család a miénk, de nem tudnék úgy velük élni, hogy már nekem is saját családom van. Mert pl Nővéremék itt éltek az első kb másfél évben. Hát nem volt egy egyszerű "menet"..

Meg mondjuk engem így is 5évesként kezelnek a mai napig. Mindent meg akarnak mondani, hogy csináljak. Ma is volt egy nézeteltérés. De mindennapos mondjuk, csak valamikor jobban magamra veszem, máskor meg nem.

Párom itt vigasztalgatott, mert mondtam neki, hogy én ezt nem tudom tovább elviselni, menni akarok ebből a házból most azonnal.

Mi is csak azt várjuk, hogy legyen végre munka, hogy végre költözhessünk. És mint ahogy Ti is szeretnétek, előbb külön, és utána jöhetnek szépen sorban a dolgok.

nekem már csak anyukám van, sajnos nehezen lehet néha kijönni vele, de ez már a generáció különbségből is adódik. másképp csinálunk rengeteg dolgot. óó, de ismerem ezt a miért nem ez, miért nem az érzést. a külvilág felé másmilyenség okát soha nem értettem. :(

mi úgy vagyunk hogy mi külön akarunk lenni és utána minden jön majd szép sorban és ezt nem érti meg. :) egyébként szerintem mindenképpen jobb külön. ahhoz hogy együtt tudjon élni több generáció nyugiban, ahhoz kivételes természetek kellenek. :D

Az én szüleim igazán különlegesek. Nekik soha semmi se jó. Ha "A" van, akkor miért nem "B", és ha "B", akkor miért nem "A"?!

Az enyémek... Jó nem azt mondom, mert ha úgy alakulna, hogy besikerülne véletlenül a gyerek, akkor tuti lakhatnánk itt nálunk. De amúgy nem akarják!

Azt akarják, hogy alapítsak már családot, de úgy hogy előtte menjek már innen.

Érdekesek. Akik ismerik őket, el se tudják képzelni, hogy viszonyulnak ilyen dolgokhoz. :S

Igen, vannak azok a szituációk, amiket egy kívülálló könnyebben, jobban átlát. De ez nem tartozik ezek közé!

Pl. szüleim azt se akarták nekem elhinni, hogy hónapokig nincs munka. Mert "bezzeg a mi időnkben"... Igen, csak szeretik elfelejteni, hogy azóta eltelt 25-30 év, és nagyot fordult a világ. Minden megváltozott. De most már végre beismerik, hogy nem nem akarok dolgozni, hanem egyszerűen nem kapok lehetőséget. Legalábbis ezt látom rajtuk. Vagy csak szeretném ezt hinni?! :)

Na meg néha abban se vagyok biztos, hogy a családalapítás témakörrel kapcsolatosan felfogják-e, amiről beszélek.

Igen, szoktam látni a hirdetéseket. Néha amikor felerősödik bennem, hogy el ebből az országból, akkor szoktam keresgélni, merre milyen lehetőség van. :)

De egyedül nem akarok menni, vagy a Párommal vagy sehogy.

Hülyeség lenne?! Lehet. De én már arra vágyok, hogy együtt éljünk, és nem arra, hogy két külön országban. :)

Itt van, de már úgy várjuk mint kisgyerek a szentestét. :)

Kíváncsiak vagyunk, hogy tényleg kap-e ott munkát vagy sem, mást kell-e keresni.

Neki környezetvédős papírja van. Kint nem igen találna a szakmájában munkát. Itthon is csak protekcióval van esélye. És ez, amire most várunk, az az lenne. (Teljesülne az egyik álma, de nem bízzuk el magunkat!)

Én pedig vendéglátást, és idegenforgalmat tanultam. Azt hittem, hogy ezek joker szakmák, pillanatok alatt lesz valamelyikben munkám. De rájöttem, hogy hatalmasat tévedtem. :(:)

Hát sajnos mindenhez kell a pénz..

Meg mondjuk kicsit az is necces, hogy csak kimegyünk és majd lesz munka. De majd kialakul!

Valami német nyelvterületre, mert mindketten azt tanultuk.

De ha Páromnak most tényleg összejön a munka, akkor nem megyünk, maradunk. Egyelőre legalábbis.

Októberben már okosabbak leszünk ezzel a kérdéssel kapcsolatosan. A külföld a B tervünk.

Igen, elég elkeserítő a helyzet, de nem tudunk mit tenni, sajnos.

Ha csak nem lázadunk fel a rendszer ellen. Bár azzal se igen mennénk sokra.

Mi amúgy már azon is gondolkoztunk, hogy külföldön kezdenénk bele az életünkbe.

Sok ér van pro és kontra..

Majd meglátjuk hogy alakul!:)

1, Mindenki a saját véleményét írja le, ezt nem bonyolult átlátni.

2, Ne adj igazat. Neked túl sokba kerül, nekem meg éppen van.

3, Nem bonyolult különválasztani a véleményt, az adott témát a közlő személyétől és nem személyeskedni. Meg lehet tanulni. Neked is.

4, A férjem nem színházban dolgozik. Színházbérlet vásárlásáról volt szó egy példában.

5, Le lehet a családomról sürgősséggel akadni.

6, A lúzer szót nem írtam le.

7, Értő olvasás.

Ny.annamari, régóta olvaslak, és nem akarlak bántani, de amit megfigyeltem: Te valami iszonyat bölcsnek gondolod magadat, és valami megfellebbezhetetlen magabiztossággal osztod az észt. Van egy mindenkit lesajnáló, kioktató stílusod. Ahogy visszaolvastalak, a férjed a színház világában dolgozik, nyilván fix munkahelye van fix bérért. Te nem tudom, mivel foglalkozol, de dolgozol, azt gondolom.

Mielőtt engem is beállítanál a csórók táborába, nem vagyok az, még ahhoz a réteghez tartozom, akinek még van miből lejjebb adnia, szerencsére, és olyat tanultam a főiskolán, amiből megélek.

Én értem, miről beszélnek az általad pesszimistának titulált fórumtársak. Hidd el, van olyan helyzet (környezetemben is látom), amikor akar, teper, igyekszik, de a jó égnek nem jön össze egy nyomorult munkahely.

Nem akarok vészmadárkodni, de tudod, vezetőségek jönnek, vezetőségek mennek, a férjed is kieshet még a cukorpikszisből. Más dolog bebetonozva lenni egy munkahelyen, viszont azt tapasztaltam, hogy ha az ilyen segge alól rántják ki a szőnyeget, akkor nagyot tud esni, és nagyon meg tud lepődni. Addig viszont nem érti meg azt, aki kitanult egy szakmát, tán még diplomás is, és esetleg vállalkozó mellett, éhbérért, vagy multinál, szintén éhbérért robotol. Sok ilyen van, hidd el. Elég fölényesen teszed helyre azokat az embereket, akik ezt élik meg.

(Hangsúlyozom, nem rólam van szó, mi is több lábon állunk, az egyszem lányunknak már az egyetemi éveire is megvan a pénz, úgy, hogy igen, részben lemondok dolgokról azért, hogy meglegyen. Szóval nem az irigység beszél belőlem. De azért kicsit gondolkozzál el, nem fog ártani. Az a baj egyébként, hogy aki nincs benne egy élethelyzetben, az el sem tudja képzelni, hogy van, aki tényleg nem jut ötről a hatra. És nem lúzer, és nem pesszimista. )