Vallomások

Háromszor lőném seggbe sörétessel azt, aki képes volt egy gólyára rálőni!

Ha taps van a színházban, sosem idomulok a közös ritmushoz, megtartom a magamét.

Szeretek elmélkedni.

Ma rájöttem, mennyire láthatatlan vagyok

Mintha muszáj volna élni..

Szerintem az a ciki, amikor valaki hangosan gondolkodva megemlíti, hogy születésnapja van,majd várja a köszöntéseket.

A férjem meg a lányom a kedvenc emberek az életemben.

Szeretek férfi ingben járni. Szerintem szexi.

Bevallom, én a fórumokon alkalmazott nagyon sok rövidítésből alig-alig tudok értelmezni párat.

Egyetlen social médias nyálas egymásnak üzengetést sem tartok őszintének családon belül. Az őszinte szavakat a másik szemébe lehet mondani, ha már úgyis egy helyen élnek. Amit a netre raknak, az csak parasztvakítás.

Átkerültem egy másik "dimenzióba", ahol a lelki fájdalom majdnem olyan, mint a fizikai, mert meghalt, akit nagyon szerettem és ő is szeretett engem.

Utálom, hogy időnként olyan teszteket kell kitölteni munkahelyen,amelyeknek semmi közük nincs a munkakörömhöz.

A férjemnek az átköltött "Bóbitát" szavaltam, "Bóbita" helyett "Norbika" volt benne. Biztos azt hiszi, megbuggyantam.😂

Annyira szeretnék egy napon nem úgy ébredni, hogy kedvem lenne vonat elé feküdni..

Gondolkodom azon, hogy bejelentem az unokám tiktok fiókját, ha már a szüleit nem érdekli, mit csinál.

A páromnak van egy mozgássérült barátja. Ő nem tud eljárni ismerkedni és nem volt eddig intim kapcsolata. Beszélgettünk, megsajnáltam. Eltöltöttem vele egy órát, amely neki nagy örömet szerzett, nekem meg bűntudatot.

Nagyon sokat ülök a számítógép előtt. Korábban szerettem olvasni, faltam a könyveket, de már teljesen leszoktam róla. Érzem, hogy nem helyes ez így. Szerintetek?

Már két éve beléptem a menopauzába és halálosan cikinek érzem a párom előtt, hogy kevésbé kívánom a szexet. Már lassan elvagyok nélküle is, de a párom rendszeresen bejelentkezik.

Negyvennégy évesen megtaláltam azt, aki megbecsült, nem csalt meg, nagyszerű társ volt és meghalt hirtelen 7 év után. A hegytetőről lezuhantam a szakadékba.

Meg akarom érteni az embereket. De nem tudom, minek.

Ért egy nagyon bosszantó igazságtalanság és nem tudok napirendre térni felette. Pedig még úszni is elmentem, hogy fejben helyre tegyen, de csak őrlöm magam.

Némítottam a szülői Messenger csoportot. Mindent túlkomplikálnak, engem irritál.

Rengeteg nagyon márkás ruhám van. De nem mindig volt így. Mára gyűjtő lettem. Még egy kis diéta és a Prada és Boss nadrágjaimat magamra tudom húzni.

Nem én nyertem a lottón.

Be fognak fektetni a reuma kórházba 10 napra, vagy 2 hétre. Abban bízom, hogy mint pár éve- gondolom a vízi torna is segített- megint le tudok adni pár kilót és javul a közérzetem.

Ígéretet tettem, hogy amennyiben megtörténik egy bizonyos esemény, akkor megiszom egyedül egy teljes üveg pezsgőt. Nem sok van már hátra, kb. 1 dl.

Ez a hét teli van jó hírekkel, minden napra jutott, ami mosolyt csalt az arcomra.

Ismerősöm a chaten ruhátlan képet kért tőlem. Ő küldött magáról, amire azt válaszoltam, ha Isten is úgy akarja akkor valóságban, és nem fotón láthat. Úgy reagált, ha nem küldök akkor tiltani fog. Még nem válaszoltam rá.

Úgy iszom a kávét, mint a vizet.

Nem értek egyet, hogy kötelező szeretni a szüleinket vagy bárkit.