Úgy érzem lépnem kell... (beszélgetés)

Ilyenkor mindig az jut eszembe (nalunk is elofordul ilyen problema) h minden ket emberen mulik...te csak nyeled a szavaid amik egy egy beszelgetesi probalkozas alkalmaval nem szepen jonnek ki. Hanem idegeskedsz napokig hetekig aztan razuditod gondolom. A nok ilyenek. A pasik meg automaitikus valasza a mi a bajod??? Hidd el tenyleg nem erti mi a bajod.

Neked is erdeked h a hazassagotok ujra sinen legyen...a gyerekekrol nem is beszelve. Azt modod igyekszel jo peldat mutatni nekik. A legjobb pelda az lenne ha nen adnad fel.

A nok ha negativ dolgokat kapnak a ferjeiktol azonnal bosszuallo uzemmodba allnak...ugyanugy nem foglalkoznak a ferjeikkel mint ok. De ez a legrosszabb amit tehetnek. Csak elmergesedik a dolog.

Tegy meg mindent erte mint az eleted parjaert...es ne azert h utana az orra ala dorgold vagy martirkodhass. Ennel utalatosabb dolog nincs a ferfi szemeben.

Nekik nem termeszetes a szeretet ilyenfajta kimutatasa...sajnos genetikai kod.

A nok tartjak melegen a parazsat...es a pasik lobbantani szoktak csak. Kerdes h ven e mit?

Nem mondom persze h minden pasi megerdemli mert nem. De ha 20 evet lehuztatok akkor az nem lehett olyan szar.

Az is megoldas (nekem bejon) hogy megmondod neki h szeretnel elmenni egy par napra a gyerekekkel mondjuk anyukadekhoz vagy ilyesmi, hogy atgondold mit csinaltok rosszul. Ha nem vagytok osszezarva mashogy tudod nezni a dolgokat. Minden ember annyit er amennyit a hianya. Legalabb letisztul benned h hianyzike-e. Adj magadnak egy kis idot, meg neki is.

Anyukamek is sokszor igy csinaltak...bar ott veszekedesek utan apu vitte el anyut par napra a szuleihez. Es rajott o is meg anyu is h mi a bibi. Nem birjak egymas nelkul, de neha kell egy kis pihi, hogy ez megvilagosodjon.

Van egy jo film ami hasonlo sziturol szol. En sokszor megneztem es sokat atvittem az eletembe belole. Ha erdekel megirom a cimet.

Hidd el egy hazassag sem (foleg nem 20 ev) erdmel annyit h egy ev nehezseg utan kidobjad a kukaba.

Sajnálom, hogy itt tartotok. Én két lehetőséget vázolnék:

Az egyik amit már írtak, hogy szervezz le egy 2-3 napos mini-romit csak kettesben.

A másik, kicsit sokkterápia hatású lenne, az hogy menj el te 4-5 napra, csak egyedül, kapcsolódj ki, tedd amit szeretsz és ne gondolj a családra.

Mekkorák a gyerkőcök? Apa addig kicsit vegye át a te munkád és utána kiderül hogyan tovább. ;)

Nem kell tűrnöd. Jobbat is találhatsz. Azért én nem vagyok benne olyan biztos, hogy a szüleid nem értenék meg. Vannak ilyen szülők is, de nem mind, én a helyedben legalább anyukáddal beszélnék róla. Ők közelebbről látják az egészet, mint mi.

Nehogymár azok után, hogy meló, háztartás, gyerekek, a saját házadban ne érezd magad jól mert a másik még goromba is. Hát nem. Szerintem az otthonában mindenkinek joga van legalább ott nyugodtan lenni, máskülönben tényleg mi értelme?

Most tegyél valamit, jól gondolod, mert aztán már nem lesz kedved hozzá!

Én már ott tartok, hogy minden mindegy... sőt legjobb, ha nem is látom. Ne várd meg ezt!

Saját, vagy az ő születésnapjára, házassági évfordulóra szervezz valami olyan programot ami csak a tietek.

"Mar nem is emlekszem mikor vitt el valahova, ugy hogy kettesben legyunk es en is erezzem, hogy fontos vagyok."

Te is elviheted őt.

Arra gondolok, hogy lehet a gyermeknevelés, a napi gondok voltak sokáig szem előtt, és közben elvesztettétek egymást. Próbálj meg újra közel kerülni hozzá!

Lehet ez egy mozi, egy szakmai kiállítás (ha a férjedet érdeklik az ilyesmik).

Keresd a lehetőségeket!

Semmi garancia arra, hogy ugyan itt tartson 😮

Mire alapozod ezt?

Nem szerveznél magatoknak egy hosszú hétvégét, utazást?

Lehet, ha kiszakadnátok kicsit a családi környezetből, és nem zavarna más benneteket...

Végül is mással nem tud majd beszélgetni.:)

Vagy mindketten elkezdhetnek Önmagukat -belül- helyre pakolászni.

Nem attól lesz jó egy kapcsolat, mert kapcsolat marad.

A jó párkapcsolat két ÖNMAGÁBAN IS boldog emberből áll.

Plusz ugye nézzük, milyen tükröt tart elénk a másik, amiben az istennek sem látjuk meg magunkat.

Ez a beszéd! Te életed, valami nem tetszik, lépj le, dobd el, keress másikat, vagy légy egyedül.

Hogy mi az ok? Majdnem mindegy. Lépj tovább, sz...j mindenre.

Ez eddig rendben, uj eletet kezd. Jo 20-25 ev mulva ujra itt fog tartani. 60 utan pedig nagyon nehez ujra kezdeni.

Nem veletlenul mondjak, hogy amikor 2 embernek mar nincs egyutt celja, megfaradtak, megrekednek.

50 kornyeken valtoztatni kellene az eletmodon, legyen az munkahely, uj lakas.

Szia!

Nem részletezed a problémát. Miképpen gorombáskodik a férjed? Mondott valamit, ami rosszul esett?

Beszélgetésekre vágysz? 20 évig hogyan éltek együtt, hogy nem beszélgettek?

Áldozatnak, mártírnak érzed magad?

"Én vezetem a házzartást, nevelem a gyermekeket és dolgozok (mint sok más anyuka), közben próbálok jó feleség lenni, ezt mind egyedül teszem."

Szerintem elvesztetted az energiáid, elfáradtál az elmúlt napokban, és most egy kicsit "kisírod" magad ebben a fórumban.

Szedd össze, pihend ki magad, beszélgess a férjeddel a problémáidról!

Mar az se kellemes, ha se egy közös vacsora, se együtt nevetés, semmi öröm, de hogy gorombaskodik is... Egyáltalán nem kell így élned. Ha nincs esély változásra, akkor lépned kell, neked is csak egy életed van. Fiatal vagy még, éppen a legjobb idő egy "jutalomjátékra" az Élettől 😊

A gyerekek nagyok már, nemsokára kirepülnek.

Lépj 😊