Mit tegyek!Lépnem kell, nem bírom tovább!Elválhatok Én? (tudásbázis kérdés)

Elolvastam a naplódat, nagyon jó, hogy kiírsz magadból mindent.

Azt hiszem nekem is sokat segítettél és azt ajánlom Neked, ha egyszer van rá lehetőséged válj el a férjedtől, legalább is egy időre költözz külön tőle. Szerintem nincs mire várnod és, ha a gyerekkel is úgy viselkedik, ahogy leírod, akkor semmi értelme, talán a gyereknek is jobb lesz.

Nálunk is majdnem ugyanez a helyzet, és, amint lehetőségem lesz rá én is lépni fogok.

Elválhatsz szerintem és ez is lenne a legjobb megoldás már,hiszen nem is akarod már,hogy jobb legyen,felesleges az ő idejét is húzni.

Aki a problémáit meg sem akarja oldani annak felesleges a házasság köteléke.

Szerintem nagyon unatkozol..vagy nem tudom,nem értem mit ártott a párod neked,utolsó bejegyzésedet olvastam csak a naplódban.

Ebből nekem az jött le,hogy unod magad és hiába pedálozik csóringer..neked semmi sem eléggé jó.

Itt szerintem nem vele van a gond,hanem veled..

forr a véred jön a tavasz,van másik kan kilátásban vagy frász sem tudja.

Válj el..legyél boldog.

Legalábbis ennek az emészted magadnak és ő is hogy megefeleljen neked..semmi semmi értelme.

én szüleim 13 éves koromban váltak és míg ment otthon az együttélés, lelkileg sokkal rosszabbul éreztem magam. és csak miután elváltak, szabadultam meg ettől.

az én példámmal azt akarom mondani, hogy az is előfordulhat, pont az együtt maradás viseli meg a gyereket.

ha foglalkozol, figyelsz rá, kicsit beavatod, felkészíted, szerintem sokat segítesz neki!

... 3 éves volt a kicsim, 6 éves a kislányom, amikor elváltam... az egyik oviba ment fel, a másik iskolába, novemberben szóltam mindkét helyen, hogy váltunk, és ez talán gondot okozhat a gyerekeknél... bután néztek rám mindkét helyen, a legkiegyensúlyozottabb gyerekek voltak oviban is iskolában is.... és kiegyensúlyozott, harmonikus fiatalok azóta is.

... tehát....

Szia Kedves Xénia!

Elolvastam a naplód.

Ha pszichés problémáid vannak semmiképp ne hagyd abba a gyógyszereid szedését. De azt ne felejtsd el,hogy a rendszeres orvosi kontroll létfontosságú! Én ezt mindenképp kiegészíteném pszichoterápiával is a számodra, mivel nekem picikét labilisnak tűnsz.

Épp ezért ha úgy érzed a helyzeted tarthatatlan és elviselhetetlen, nagyon jó módszer, amit most is csinálsz hogy leírod, kiírod magadból a nyomasztó gondolatokat. Az is jó ha ventilálsz, kibeszéled. Viszont kérlek alaposan gondold át, mielőtt bármit is változtatsz a jelenlegi helyzeteden. Tény, amit mindenképp figyelembe kell venned, a férjed a gyermeked apja, és ezen nem változtathat semmi, és senki. Normál esetben egy gyermeknek az egészséges pszichés fejlődéshez igenis szüksége van apára. És ki más lenne a legjobb apa, /normál esetben/ mint a vér szerinti apa. Egyébként senki sem tökéletes. Bárki is lesz a következő az életedben ő sem lesz az.

Nyilván te sem vagy tökéletes. De ha végképp úgy érzed, nem bírsz együtt élni a férjeddel, tedd takarékra egy kicsit a kapcsolatotokat. Pihentesd. Költözz picit haza a szüleidhez, vagy külön, ha van rá mód. Ez is jobb, mintha nap mint nap veszekedtek, agyon frusztráljátok egymást, és persze a gyereket is.

Egyébként elgondolkoztál már azon, hogy miért alakult/alakul úgy az életed, ahogy??

Hogy a Te saját döntéseid következménye is a saját sorsod alakulása? Szóval tudom nem könnyű, nagyon nem. De hidd el, amíg nem tudsz összhangba kerülni saját magaddal, nem fog változni semmi.

Első lépés, más perspektívából megközelíteni a dolgokat.

Vedd észre mindennek a jó oldalát.

Például: Fiatal asszony vagy, van egy pici egészséges gyermeked. Van egy férjed aki szeret téged, ragaszkodik hozzád, épkézláb, és végső soron támaszkodhatsz rá. Van már elég élettapasztalat a hátad mögött, hogy ne kövesd el újra ugyanazokat a hibákat, és levond a megfelelő konzekvenciákat. Van egy szerető, gondoskodó családod, akikre számíthatsz.

Őszintén kívánom, hogy sikerüljön egyenesbe hozni az életed, de ne felejtsd el, hogy ez elsősorban csakis rajtad múlik...

Üdv: A.

Nem csak az ÉRTELEM, hanem az ÉRZELEM is hiányzik a kapcsolatotokból.

Válj el, zárd le ezt a kapcsolatot, és azt hiszem, élj inkább egyedül egy jó darabig, ne menj bele újabb kapcsolatba vagy élj a szüleiddel, de önállóan, mert lehet még igazából Önmadat sem sikerült megtalálnod, valahol elvesztél kisiskolásként, aki hirtelen felnőtt lett...

Gondolj a gyermekedre. Ha Neked nehéz is meglépni ezt, gondolj rá, neki mi lenne a legjobb, szereti-e az apját, számíthat-e a szülő apjára érzelmileg is, biztos támasza-e, felnézhet-e rá. Mintha lesz előtte. Apa és férj minta. Még tehetsz azért, hogy jobb példát lásson a gyermeked, mint amit most.

Nincs mire várni. Nem ez a férfi a társad, a másik feled. Nem ő. Ha az anyagiakat segítséggel meg tudod oldani és a lakhatást is, akkor menj el, költözz el, maradj erős, és légy támasza a fiadnak. Higgy magadban, hogy képes leszel megállni a lábadon és ne hozz több áldozatot egy férfiért sem, hanem csakis magadért. Túlságosan feladtad önmagadat. Ha kiteljesedsz majd később egy párkapcsolatban, hidd el, nem kell majd gyógyszer és nem lesz majd roham sem. Hanem kimondott, és kifejezett érzelmek, biztonságérzet, és szeretet...

NIncs mire várnod, kezd el!

Beleolvastam a naplódba. A férjed sokszor veszélyezteti a gyermeket is, amellett hogy számodra sem valami szívderítő a kapcsolatotok..

A gyerekek rugalmasak, nyilván a legjobb neki egy szerető családban, és a lényeg a szerető!!! Ha a szülőknek problémájuk van egymással, és a gyerek azt látja nap mint nap, szerintem károsabb, mintha elválnátok. Nekem elváltak a szüleim, de emlékszem mai napig azokra a negatív pillanatokra, amikor veszekedtek 3-4 éves koromban...

Szia

Beleolvastam a naplodba...MIRE VARSZ??????????Nem fog belebetegedni a kisfiad ha elvalsz,de abba igen ha ilyen hazassagban no fol..Ugy erzem hogy felsz egyedul lenni talan???

Legyel bator!!!!!!!!Ne a gyogyszerekre az akaraterodre tamaszkodj es lepj ki a rossz hazassagodbol amig nem keso!!!!Ne varj mert nincs mire varni!!!!

Évek óta járok ide vissza ezzel a kérdéssel.ma már tudom,hogy amikor a kisfiam kisebb volt,könnyebb lett volna.Most 6 éves.A naplómban sokat írok erről.

Mielőtt meghalok,annyira szeretnék valami olyat érezni,hogy élek! A férjem hűséges-azt hiszem,szeret a maga módján-azt hiszem,de tele van tüskékkel ez a kapcsolat,évek óta nem akarok már így élni,és még mindig itt vagyok.