Ti sem vihetitek óvodás gyereketeket június 1-től augusztus 31-ig óvodába csak azért, mert GYES-en vagytok kistesóval? (tudásbázis kérdés)

Azért, mert az egyházi iskola egyetlen hét nyári napközit sem vállal.

Másrészt az ő fenntartójuk nem az önkormányzat, ezt minden fórumon ki is hangsúlyozzák.

Viszont a nyárra szerveznek mindenféle fizetős programot, korrepetálást, felzárkóztatást, stb, ahol a "mi" gyerekeinket nem fogadják.

Nálunk július végéig van nyári napközi, ingyenesen. Igaz munkáltatói igazolást kérnek mindkét szülőtől. Augusztus 1-től pedig a családsegítőben indul a nyári napközi, úgy tudom ott is ingyenesen. Hab a tortán, az önkormányzat utasítására nyári napközi idejére az egyházi iskola tanulóit is fogadnunk kell.

Az ingyenességet természetesen úgy értem, hogy az étkezéseket fizetni kell azoknak, akik nem részesülnek támogatásban, de maga a szolgáltatás nem kerül pénzbe.

Belegondoltatok abba, hogy két-három hónapot valójában mennyire unalmas egy 5-6 éves gyereknek otthon, még akkor is, ha nincs semmi gond a családban, és még akkor is, ha az anyuka mást sem csinál, csak a gyerekekkel foglalkozik..

Más az, ahol egyik héten nyaralás, a másik héten egyik nagyinál van, a harmadikon a másiknál... Aztán kicsit otthon, aztán együtt apával...

De ahol ez nincs, és marad a játszó-haza, haza-játszó viszonylat, mert netán kisebb testvér miatt nagyon hosszú kirándulást még nem lehet tervezni, ott ez nemigen jó a gyereknek...

Nem tudom, miért olyan ördögtől való dolog, hogy ilyenkor 1-2 hétre beviszi a szülő, kicsit változatosság a gyerknek, az anya meg megfőz egy hétre, és utána megint belevetheti magát a gyerekprogramokba... Mellesleg addig se egyedül van otthon, hanem a többi gyerekkel...

Ez a mártíranyaság csak itt ebben a hüle országban divat... Nem csoda, hogy nincs kedvük a nőknek gyereket vállalni...

Ha én leírnám Neked drága, hogy mi minden változott azóta, amióta én vállaltam...

Az a baj Veled, hogy azt nem látod, hogy azért mert Neked éppen még van hova bemenned dolgozni, a fél ország abban a helyzetben van, mint én.. Küzd az ellen, hogy ne csússzon le, hogy a tudása ne devalválódjon, mert éppen nincs munkája, vagy csak összevissza van... Ha ehhez az kell, hogy néhány hétre nyáron is ott legyen az oviban a gyerek, akkor ott lesz, amíg ezt a jogszabály nem tiltja meg.. Márpedig jelenleg nem tiltja..

Ugyanis aki tényleg nevelt két-három gyereket reggeltől estig segítség nélkül, vagy legalábbis nagyon kevéssel, az tudja, hogy amellett még normálisnak maradni se nagyon esélyes, nemhogy szakmailag, nyelvileg naprakésznek...

Képzeld, amíg lehet, igénybe fogom venni a segítséget azért, hogy ne csússzon le a családom, a gyerekek értelmes, mentálisan is valamelyest pihent szülők között lehessenek, és vissza tudjak térni a munka világába, és fizethessem az adót...

Nekem igenis fontos, hogy ne hülyüljek meg teljesen csak azért, mert anya vagyok.

Nyugaton már ez tök normális, hogy így van, mindenki tudja, hogy a gyerekeknél is csak úgy lehet teljesíteni, ha abból van kikapcsolódás abból is... Ott fel sem merül, hogy azért piszkáljanak valakit, mert a tudását, normális eszét meg akarja tartani.. Legfeljebb az a külömbség, hogy ott apuka fizetéséből nem gond megfizetni a sittert, vagy a magánovit, és nem az államiban kell könyörögni, hogy két hetet had legyen már ott a gyerek...

Nem egészen ehhez a fórumhoz tartozik, (szóval a többiektől bocs) de az az autistáknak spec helyzete van. Ha valakinél leírják az autizmust, akkor azt a legtöbb normál ovi nem fogadhatja jogszabály szerint. Egészen pontosan csak azok, "ahol az alapító okiratban rögzítve van (külön megemlítve) az autizmus". Ilyen ovi itt a fővárosban is kerületenként egy, esetleg kettő van, gondolod, hogy vidéken mi a helyzet.. Ennek nyilván a betegség nehézsége az oka.. Szóval más SNI-s gyereknél valóban működik az, amit Te mondasz, de a mai jogszabályi helyzet alapján autistánál nem..

A gond csak az, hogy az autista és autista között nagyon nagy a külömbség. A fiam Asperger szindrómás. Ők gyönyörűen beszélnek, nagyon inteligensek általában, de elég komoly beilleszkedési és viselkedési problémákkal küzdenek, főleg 5-7 éves, szóval ovis korban. Ez általában később enyhül.. Ilyenkor talán talán indokolt lenne a sérült ovi. Viszont, ha egy ilyenbe bekerül, szóval "rögzítik", hogy ő az, akkor később suliban nagyon nehéz egészségesbe vinni, sőt jogszabályilag tilos. Mivel az autizmus állapot, ezért nemigen szokott a diagnózis felnőtt korra se változni. Viszont ha eljutnak a középiskoláig, általában a Fazekasban, meg ilyen helyeken kötnek ki a jó képességeik miatt. Viszont ez egy sérült suliból azért nemigen menne. Ezt az orvos mondta, nem én vagyok a sznob szülő, nyugi...

Tehát maguk az orvos-pszichiáterek szokták a jó állapotban lévőknek azt tanácsolni, hogy ők ugyan megmondják, hogy mi a gyerek baja, meg milyen fejlesztés kell neki, de nem írják le, mert az a véleményük, hogy egyészséges közösségben kell maradniuk a jogszabály ellenére is. Vagy leírják, de ne mutassuk meg a papírt, mert ehhez joga van a szülőnek.. (Bár én nem hazugságra óhajtottam építeni, megmutattam, lett is belőle baj..)

Tehát ezért mi azt találtuk ki az óvónőkkel, hogy elvisszük a tan.kép. biz.-hoz, hogy állapítsák meg az SNI-t, hogy kettőt érjen (mert egyébként az ovink integrál SNI-seket, csak autikat nem). Így legalább egy gyerekkel kevesebb lesz a csoportban, és ez náluk indokolt is.. (Megjegyzem nem ő az egyetlen problémás gyerek a csoportban, csak más szülők nem mennek ennyire utána a dolognak..) Szóval ez nekem is érdekem, mert így maradhat a gyerek, és picivel több figyelem juthat rá, viszont az óvónőknek is, mert így kevesebben vannak... És ezért nagyon ki kellett állni, meg határozottnak kellett lenni a bizottságnál, de aztán ők is megértették mi az ábra. Mivel láttak már ilyet, meg látták, hogy képben vagyok, nem sokat cicóztak..

Ja, és mivel nem hivatalosan autista, ezért fejlesztést se kérhet.. Legalábbis olyat, ami neki kéne... Mert az SNI-je nem takarja a teljes problémát, és az, ha egy erre nem felkészült szakember belekontárkodik a dologba, csak rosszabb.. Szóval marad a délutáni, esti, otthoni fejlesztés...

Így mennek ezek a dolgok... Mert a bürokrácia azt mondta.. Nyilván az lenne a jó, ha mint enyhe autista hivatalosan maradhatna a saját ovijában, érne hivatalosan hármat, és hivatalosan megkérhetné az ovi a neki való fejlesztést.. De hát ilyen nincs, mert a jogszabály nem ismer olyat, hogy "súlyos", meg hogy "enyhe"..

Szurikáta,

nem hinném, hogy mi egy különleges óvoda lennénk. De azok a gyerekekhez, akik különleges nevelést, gondozást igényelnek az állapotuk miatt - nálunk utazó gyógypedagógusok jönnek ki hozzájuk, és fejlesztik őket. Már középsőben igyekszünk szakemberehez irányítani azokat a gyerekeket, akikről látjuk, hogy valami gond van. Igaz, itt dolgozom lassan 20 éve, így nehezen tudom elképzelni, hogy máshol talán nem így van. De ez is szabályozva van. Tényleg nem lehet másik 25 mellett 1 kisgyereket lelkiismeretesen fejleszteni, viszont lehet időben a megfelelő szakemberekhez küldeni, és utazó gyógypedagógusokat hívni.

Így van, most látom, hogy milyen jól leírtad a lényeget a hsz-ed elején..

Senki sem azt kétli, hogy ha lehet, akkor az anyuka foglalkozzon otthon a gyerekkel.. Ez így annyira sarkított, és a lényeget nemlátó megfogalmazás..

Egyébként meg nem viszik, nagyon kevéssé jellemző, hogy ilyen legyen... Nem sokat találkoztam ilyennel, néha egy-egy meg nehogy már ne férjen el..

Pusztán arra céloztam, hogy ezt nem az óvónőnek kéne hivatalosan eldönteni. Az más kérdés, hogy emberileg nyilván ő fogja..

Csodák csodájára az autistámnál ők vetették fel, hogy mivel ilyen gondja van, neki nehéz a változás, és jó a napirend, ezért menjen nyáron, ne legyen új gond majd az ősszel a visszaszokás... Így megbeszéltük, hogy akkor megyünk, amikor van ott saját óvónő... Azért nem ördöngősség ez...

De neked azért tuti van autód, azzal vásároltok, és onnan osztod az észt..

Próbáltál már meg egy autistával úgy 2 km-tert gyalogolni, hogy az egyik kezeddel tolod a babakocsit, a másikkal meg a zsákot fogod a hátadon??

Próbálkozzás vele egy darabig, aztán majd dumcsizunk..

Ha meg egyébként annyira kiesek a munkából, hogy esélyem se legyen visszatérni a munkaerőpiacra, akkor te is szarul jársz, babám..

Ugyanis a Te adódból jártam kb. 15-20millióért egyetemre, a Te adódból kapom a gyest, a gyedet. Ha el tudok menni dolgozni, legalább egy kicsit azon a szinten, mint a végzettségem, akkor vissza fogom ezt fizetni Neked, ha viszont nem, akkor meg egész életedben el fogsz engem tartani, fizeted a segélyemet, a gyerekem sérült járadékát és mivel kevés lesz a pénzem, a termékedet, vagy a céged termékét se fogom tudni megvásárolni...

Gondolokozzál el azért ezen, és annyire ne sajnáld azt a kis segítséget...