Tényleg lelketlen tuskók vagyunk? (beszélgetős fórum)
Ép eszű ember nem gondolná azt, hogy egy síró csecsemőt magára hagynak az utcán. Biztos ott van az anyja valahol, és megy mindenki tovább ezzel a gondolattal. Szerintem ebben a kísérletben azokat kéne megvizsgálni akik megálltak és hozzá mertek nyúlni a babához.
Utálom az olyan embereket, akik direkt bizonyítani akarják az emberek romlottságát! Nem, szerencsére több jó ember van mint rossz. És egyáltalán nem lelketlenek az emberek, esetleg túlterheltek és rohanó életmódjuk miatt figyelmetlenebbek. De ez sem az ő hibájuk
Na akkor mesélek egy saját, magamon tapasztalt dolgot.
Főiskolás voltam még, és mentem a szakdolgozatomat bíráló tanárnőhöz konzultációra. Fel a várhoz a levéltárba. Kiskosztüm anyámtyúkja.
Rettenetesen orrvérzős voltam akkoriban. /hál Istennek mára elmúlt/
Leszálltam a buszról, ami a moszkván állt meg, a sarkon, abban a pillanatban eleredt az orrom vére, nem egyszerű módon! Mindkét orrlukból. Az utcán senki nem kérdezte meg segíthet-e, kell-e zsepi...ezen túlléptem... a sarkon, a mai napig van egy gyógyszertár. Bementem oda, hogy engedje már meg nekem az asszisztencia, had mossam meg az arcom, és állítsam el a vérzést. NEM ENGEDTE! Kértem zsebkendőt, azt válaszolta 50ft. Kértem megint, hogy hagy mossak kezet, már a szépruhám is véres volt, nem akart elállni a vérzés... NEM ENGEDTE! És nem is segített... nem volt szék, nem tudtam leülni, mert nem adott! Mondom, akkor esetleg hívna egy orvost? Nem hív, induljak el felfelé az úton, majd ott lesz... Amerre mutatta, nem volt semmi!
Bolyongtam vagy fél órát, már szédültem, leesett a vérnyomásom, és senki nem segített út közben, csak irányítottak jobbra balra, hogy merre menjek...Mígnem valahogy találtam egy rendelőt. Bementem, nem volt ott egy beteg sem. Bekopogtam, kiderült, h fül-orr-gége rendelő volt. Kijött az asszisztencia, és rám kiabált, h nem látom, h nincs fogadás? Mondom látom, de rosszul vagyok, ömlik a vér az orromból már fél órája, nem tudom elállítani... Erre ő, hogy akkor sincs rendelés, és rám csapta az ajtót!
Akkor már nagyon el voltam keseredve, és rosszul voltam. Mentem tovább, és nem messze volt egy sima rendelő. Ott rengetegen voltak! De azonnal az egyik idősebb úr bekopogott a rendelő ajtaján, mert látta, hogy több kettőnél...
Nem részletezem... a vége a János kórház, ahol 3 napig bent tartottak...
1- fiatal ápolt nő orrvérzéssel
2- gyógyszertár! NEM SEGÍT
3- szakrendelő! NEM SEGÍT
4- sima rendelő, már segítenek
És ez nagyjából másfél két órán keresztül.
Miről beszélünk?
Hajléktalanokról? Nem... sajnos...
Emiatt néha mindenki genya. Mindenkinek nem lehet segíteni, és mivel az okos kis kobakunkban kialakulnak a kategóriák, akkor ha egy fajbból 9 böszme, a tizetiket leszarjuk.
Meg ha a kicsi eszemaszivére teszi a kezét sok ember, azért kinek nincs rossz napja, vagy nem csinál néha olyat, ami (utólag) belegondolva mégis csak böszmeség.
Én mondjuk inkább kerülök biciklivel, hogy minden közlekedési szabályt betartsak. Tegnap a férjem elől tekert, mondtam, hogy ne arra menjünk, mert szembe egyirányú lesz, de csak nem hitte el. Onnan meg már nem került három utcát, betepert a járdán. Egy néninek illedelmesen szólt, hogy engedje el, ő meg böszmén beszólt inkább. Böszmeség volt, de gondolom a töke tele lehet a sok hülye biciklis gyerekkel (szomszéd utca, suli), és igazából igaza van, mert semmi keresnivalónk nem volt a járdán. És akkor ez ey tiszta helyzet, mert el lehet dönteni, kinek volt igaza.
Igazad van, jól írtad, annyi különbséggel, hogy az emberek 95% -a nem vállalja fel a döntést, a felelősséget. Ezért ilyen kevés a sikeres ember. Hiszen a gyereknevelést, a szakmályában hivatásában, családban. stb. elért eredményeket az emberek túlnyomó zöme nem értékeli sikerként.
Pedig azért érnek el az emberek kimagasló eredményeket, amikért ha felelősséget vállalnának, akár kimagasló sikerként is értékelhettnék.
Így igaz, csak az önös érdek. Az is elferdítve. Mert természetesnek kell lenni, hogy én vagyok az első. Mert ha én megbetegszem ki látja el a családot.
A repülő gépen sem véletlen mondják, hogy előbb a saját oxigén maszkodat vedd fel előbb. Hiszen mire ráadnád a másikra, már nem tudod.
Evvel nincs is semmi baj, avval már van, hogy csak maga. Én sok embert ismerek akik önzetlenül adnak értéket, segítséget, akár még kaja, pénz formájában is. A környezete hülyének nézi, egész addig míg nem neki van rá szüksége. Én magam 50. éves multam. Azt vettem észre, hogy az édesanyámék utáni nagyszülő korosztály kezdte félre nevelni a gyerekeket.
Egyébként azért kezd megfordulni a mai fiatalság. Nincsenek egyszerű helyzetben, mert sokszor akiknek felajánlják a segítséget, brutálisan, gusztustalanul, nyomdafestéket nem tűrő módon utasítják vissza.
Hűű az anyját!
Jó hogy nem már narancslekvárért ment a kányavári szgk-re. :D