Tényleg el akar hagyni? Van visszaút? (beszélgetés)

Foglald el magad mással, járj társaságba stb. és inkább a fórumba írogass! Ha lekötöd a figyelmedet, sokkal könnyebben túl éled!;)

Most még nagyon rossz, de az idő előrehaladtával egyre jobb lesz, csak SZAKADJ EL TŐLE ÉS ENGEDD EL!!!

Többet úgysem bízhatnál meg benne és már bebizonyította, hogy Te nem vagy neki fontos!

Akkor miért is ragaszkodsz hozzá? Miért is szereted azt, aki nyilvánvalóan t.jik rád???!!!

Egy szó mint száz: egy pasi sem érdemel ennyi megalázkodást és szenvedést - a telefon/sms költségről nem is beszélve!

Ne fuss olyan szekér után, amelyik nem vesz fel, különben esetleg elszalasztod azt, amelyik felvenne!

Miert alazod meg magad ennyire? Szerintem a sracnak nagyon szanalmasnak tunhetsz es a szanalom az ez nagyon negativ erzes.

Ha mar ennyire a foldbe dongolted magad, akkor most mar nyisd ki a szemed es probalj meg egy kis buszkeseget eroltetni magadra. Egy ilyen utan mar kar futni, majd jon mas!

Te-le van a tö-ke!

Te írtad, hogy kb. fél óránként írogatsz. Persze, hogy nem ír vissza a sok zagyvaságra.

Szerintem a fórumodhod hozzászólók mind tudják mit érzel most. Pocsék, persze. Mesélek valami hülyeséget: Az első pasimba full szerelmes voltam. Sztárfocista gyönyörű kék szemekkel, jó testtel, huncut mosollyal. Képzelheted.....

Hát ugye volt rajtam szemellenző rendesen.:) Kihasznált, hülyének nézett, sárba tiport, megalázott, úgy ugráltam ahogy fügyült. Csakhogy rájöttem! Persze a szívem mást diktált......Lényeg az, hogy akkoriban még nem volt mobiltelefon csak vezetékes. Tudtam hogy Ő hív......de az eszem nem akarta felvenni, úgy éreztem mintha a szívem reflexeket indítana meg a karomba hogy felvegyem. Egyszerűen nehéz volt a kezemnek parancsolnom. Mondogattam: " Ne vedd fel! Ne vedd fel!" De a karom magától működött. :) Persze megint rohantam, pár nap múlva megint átvert. Hát persze, aki hagyja magát, azt hülyének is nézik.:) Szóval...a telefon megint csengett. Bajban voltam! Nem akartam felvenni, de hát a reflexek......:) Hirtelen jött ötlettől vezérelve lefeküdtem a szőnyeg szélére és becsavartam magam a szőnyegbe. Így reflexek ide vagy oda....nem tudtam felvenni.:) Persze utána szidtam magam, hogy miért nem vettem fel, de pár nap múlva nagyon büszke voltam magamra, hogy milyen okos vagyok.:)

sajnos tapasztalatból írjuk..

de muszáj, hogy magadban lezárd végleg, akárhogy is fáj. Mert ha reménykedsz, sosem leszel túl rajta

Igazat adok, én is ezt tettem..

Hétvégén csinosítsd ki magad, menj el bulizni és flörtölj. Hidd el, ha megtudja, teljesen kész lesz!

És megérdemli. Egy pasinak sem kell megtudnia, hogy szenvedsz miatta..

pontosan.

viszont te meg csak azért is "mutasd meg neki", hogy nem fogsz szenvedni, sőt! hajrá.

vagy év... :-)

és lám, lám, már én is szmájlizok utána, bibibíííí :-)