Téged is figyelnek...? (beszélgetés)

Szerintem ő nem skizofrén, hanem paranoiás azon belül meg az üldöztetéses típus. Nem hall hangokat és nincsenek (még) dühkitörései. Ez annyiból rosszabb, h nehezebben látják be h betegek hiszen "mindenki üldözi őket, mindenhol ott vannak a rosszakarók és ellenük van mindenki".

A skizofrén elmegy előbb-utóbb az orvoshoz, de a paranoiásnál kicsi az esély.

Arra gondoltam, h ha össze tudnám hozni olyannal akinek szintén voltak hasonló üldözési mániái és meggyógyult, talán ő hiteles lehetne. Szerintetek? Hol találhatnék ilyen embert? A Google nem jött be és aztán rájöttem, h ezek az emberek nem írnak a gépeken, mert "ott is figyelik őket". Tehát esélytelen, h a Neten találok vkit. Van ötletetek?

Ebben a betegségben az a legrosszabb, hogy nem tudja a valóságot és a látszatot különválasztani. Olyan, mintha a két agyfélteke külön-külön működne és mintha boxolnának egymással. Amíg nincs belátása, addig tényleg beteg...

Néhány évvel ezelőtt voltak komoly problémáim, és az orvos a fülem hallatára nagyon komoly, gyógyíthatatlan, borzalmas betegséget diagnosztizált feltételesen. Összeomlottam. És még a vizsgálati eredmény is elveszett, amit nem lehetett megismételni.

Aztán amikor egy régi ismerős orvosnak, szakembernek elmondtam a tüneteket, akkor azt válaszolta, hogy lehetséges, hogy vannak ilyen gondjaim, de ha ezt ilyen reálisan, logikusan, tisztán látom, akkor nem az a betegség. Hála Istennek, igaza lett.

Ó... mi pár éve megjártuk a poklot, úgymond...

Volt is egy cikkem az előző nicknevemmel...

Ő elvileg skizofrén, dühöngő autista, de amióta sikerült beállítani sok-sok éve után a gyógyszereit, eltalálni hosszú kísérletezés után, ma már kezesbárány...

A skizofrén gyógyszereket kapja, mert nekem sok évig SENKI nem hitte el, hogy a Kisfiamat hallucinációk gyötrik, amik agresszív cselekedetre sugallták Őt, egész 2007-ig, amikor itthon betörte az üveges ajtókat, öüsszevagdalva a kezeit, és a családban csontot tört, szóval akkor volt olyan heves dührohama, hogy mentőt kellett hívni, bevitták a helyi psychiátriára, itt sajnos csak felnőtt psychiátria van, és a felnőtt psychiáter főorvos-asszony tudta úgy beállítani a gyógyszereit, amit sok-sok éven át SENKInek nem sikerült...

Azóta immár 3 éve nem kellett gyógyszert cserélni neki, amit azelőtt szinte havonta cseréltek...

Még az intézetben is addig végigverte a gondozónőket, és a többi fogyatékos személyt is...

De most kezesbárány...

Igen, minden lelki probléma a legenyhébbtől a legsúlyosabbig az agy biokémiai egyensúlyának a felborulása, amiről SENKI nem tehet...

Olyan, mintha valaki pl. vérszegény, akkor vasat kell szedni, csak itt az agy biokémiai egyensúlyát kell tablettákkal egyensúlyban tartani...

Én pl. a sok-sok trauma-, és megpróbáltatás miatt a depresszióval, és pánikbetegséggel küzdöttem meg, amit sikeresen le is győztem...

És abban az esetben is az agy szerotonin szintje nincs egyensúlyban...

Pl. az autista gyermekemnek sokat termel az agya, mert voltunk szerotonin mérésen, azért olyan agresszív néha, mert az agresszióért felelős hormon, ha sok van belőle, az sem jó, de ha kevés, az sem... - nekem meg keveset termel az agyam, és tablettákkal kell pótolni a szerotonint, hogy ne térjen vissza a depresszió...

Sajnos ma Magyarországon nincsen kényszergyógykezelés. ez azt jelenti, hogy hiába látja a környezete, hogy valakinek úgymond elborult az elméje.., nem tehetnek semmit. Csak akkor viethetik kezelésre ha közveszélyes dolgot csinált.., és bizony úgy sem olyan egyszerű.

A tünetek alapján egyértelműen skizofrénia, ami semmi mással nem kezelhető csak gyógyszerrel. Mert a skizofrénia az agy kémai egyensúlyának a felborulása (persze sok fokazata és típusa van.., ezért kell pszichiáter orvos, aki ezt a szintet megállapítja és tudja melyik gyógyszerrel lehet kezelni). Sajno snem gyógyítható, de a tüneteket a gyógyszer (amit nagy valószínűséggel élete végéig szednie kell) szinten tudják tartani. 2 dolgot javasolnék... az egyik, hogy beszélsz a háziorvossal.., ha benne lesz, akkor valahogy "csőbe" kell húzni a barátnődet.., de nem tudom, hogy etikai szempontból ilyet lehet-e egyáltalán csinálni. Merthogy akarat ellenére senkit nem lehet kezelni, főleg nem gyógyszerezni. A másik variáció, hogy valahogy meggyőzöd, hogy orvoshoz kell fordulni.., erre az elmondásod alapján nem sok eélyt látok, de talán bíztatni azzal tudlak, hogy sok skizofrén egy idő után beadja a derekát és orvosi segítséget kér. Mindenképpen konzultálj egy szakemberrel, talán ő jogi kiskaput is tud a kezelésre vonatkozóan. És fel a fejjel! Nem irigyellek és a barátnőd családját sem! De kitartás!

Amikor az Autista Kisfiammal bezárása előtt fennt voltunk az OPNI-ban, ott volt egy dr. Herczegh Ilona psychiáter, Aki kitűnő szaktekintély, Őt kellene kideríteni, hogy a bezárás után hol folytatta tovább...

Tényleg kitűnő psychiáter, a Sorstársaim is dícsérték...

Volt egy munkatársnőm akivel kölcsönösen figyeltük egymást. Amikor elbambult valamelyikünk, mittudomén, orrot piszkáltunk vagy más egyéb nem túl elegáns dolgot műveltünk, akkor szóltunk rá a másikra. "Figyellek!:D" Vagy utcán aki hamarabb vette észre a másikat, akkor köszönésképpen: "Figyellek!:D" Különösen olyankor volt ez, jó - mondom - amikor egy kicsit kínos volt a dolog. Sokat nevettünk.

Leírtam, ne csak mindíg keseregjünk! :)

Reméljük, rendbe jönnek a dolgok.

Ha Ő lenne, akkor nem írná le, hisz pont az van, hogy "A" Barátnő nem ismeri el, hogy beteg...

És ha nem ismeri el valaki, akkor nem kér tanácsot másoktól, nem írja le, hanem bezárkózik...

Pedig tévedsz, nem velem történik. Valóban segítséget szeretnék kérni, de azért, m tehetetlenek vagyunk és már nincs semmi ötletünk arra, h ebből kiutat találjon. Én is az orvost javasoltam, de meg sem hallgat, és ha erőltetjük, akkor félek, h nem fog többet szóba állni velünk.

Nem tudom mi lehet akkor, ha nem tudunk semmit tenni!? Hová vezet ez szerintetek?

Kedves Mari!

Nekem nagyon az a benyomásom, hogy itt nem a barátnődről van szó,..Te szeretnél segítséget.