Te lennél egy életen át szerető? (beszélgetős fórum)

Akkor is észreveszi, hiszen a szeretet, szerelem megszűnésének nyilvánvaló jelei vannak és senki nincsen oly jó színész, hogy ezt tagadja, a gyerek meg még sokkal inkább van utalva a mentális olvasásra így szinte azonnal észrevesz mindennemű érzelmi változást.

Ezzel nem árt tisztában lennie a szülőknek is. Meg hát mi értelme így együtt maradni? Miért lenne ez a gyermek érdeke?

Ha pedig beüt az igazi szerelem az úgy is mindent felforgat. És akkor a gyerek előtt nem lesz hiteles családmodell, de lesz egy teljesen hiteltelen. Inkább az igazság.

Éppen ezt írtam. Ha megromlik a szülők között a kapcsolat akkor a gyerek érdeke azt diktálja, hogy tudják meg az igazat, mert különben hazugságban élnek és lehet, hogy a gyerek az gyerek, de nem hülye, mert előbb észre veszi mint azt sokan gondolnák és amilyen a gyerek rá is kérdez és akkor mi a válasz?

Sajnos sok esetben egy hazugság. És az egyik kedves nőismerősöm is megpróbálta ezt eljátszani a férjével, meg a gyerekkel és a gyerek egyszer csak megkérdezte, hogy miért nem puszilkodnak úgy, meg miért nem fogják egymás kezét (4,5 éves gyerek).

És leültek és elmondták a gyereknek, hogy anya meg apa már nem úgy szeretik egymást. És azóta is van nagymama, meg nagypapa, megy szülők és a szülők felelőssége ilyenkor az, hogy a gyereknek ne mondják, hogy apa tehet róla, vagy anya tehet róla, hanem csak szeressék a gyereket továbbra is. És nincsen akadálya a tovább lépésnek.

A gyerek mindig olyan, amilyen érzéseket a két szűlőjétől kap. Ha ezek az érzések egységesek és jók-akkor a gyerek jól érzi magát-bárki bármit is mondjon.Ez tükröződik a lelkivilágán(még egy viszonylag rosszabb kapcsolatban is) pl. a rajzban apa-anya mindig egymás kezét fogja.Vagy a testvérek stb.

Ezek szerint amit irsz, nálatok sem kettőtök kapcsolata, sem ez az egység nem volt meg-ezért érzik a gyerekeid jobban magukat.

Jó olvasni hogy vannak még egészséges gondolkodású emberek! Sokszor már tényleg azt hiszem teljesen felborult a világ erkölcsi norma rendszere, jó amikor látom azért még vannak hozzám hasonló felfogásúak is!

Az embereknek meg meg kéne végre érteni, hogy a való világ nem azonos a szappan operák világával, szálljanak már le a földre!

De mi a gyerek érdeke?

Én kiléptem egy rossz kapcsolatból gyermekeim apjával, és ez nekik is jót tett. Nem én látom ezt, mindenki ezt látja.

A nős férfi az életemben nem teszi meg ezt a lépést, és ezt tiszteletben tartom. Ő így látja.

Ha egy nő és egy ffi gyereket vállal, onnantól kezdve a gyerek érdeke az első.A szülők csak utána jönnek.

Ez a felelőségvállalás.Amikor a felnőtt ember dönt, hogy legyen gyerek/vagy ne legyen gyerek.

És nem az a felelőség, amit a pillanatnyi saját érdek diktál.

Egy mondat:

Hiába mennél te, ha az út kizárólag más (feleség/férj/gyerek) átgyaloglásán keresztűl vezet.

Számomra ez nem pálya.

Akik erre az útra lépnek-boritékolható a bukásuk.Csak:c idő kérdése.

Egyet értek.

A legszebb az egészben, hogy ha már döntött az ember, minden kisimul.

nincs.

Család van/vagy nincs.

Azért az biztos, hogy más f...val könnyű verni a csalánt.

Adott helyzetben nagyon nehéz tisztán látni, de ha egyszer valaki leülne és a félelmeit (anyagi, jaj egyedül maradok, kié lesz a gyerek láthatása, mit szólnak a rokonok, ismerősök) sikerülne félre tennie és elgondolkodna, hogy mit szeretne valójában és hogyan képzelte el anno és miért nem működik most és tud-e még működni és mit tehetek azért, hogy a jövőm olyan irányba forduljon amilyennek elképzelem.

De a félelmek nagyon erősek tudnak ám lenni és bátorság kell kiugrani a semmibe, a lehetőségekbe a biztosból, ami ugyan rossz, de van.

Na és ilyenkor rendszerint megjelenik a harmadik fél aki nem ritka esetben szintén kapcsolatban van és jól el lehet menekülni és kicsiben kiélni a vágyakat. Azt hiszem az nem helyes, amíg valaki addig szorongatja a fát, míg a másikat is fogja és akkor áll odébb, mert a mellett lesz egy újabb fa előbb, utóbb. A jó út általában sokkal nehezebb, de van fizetség.

Szerintem mindig érdemes időt szánni a döntések hozatala előtt és jól átgondolni pro és kontra, főleg azt, hogy ez a döntés mennyire egyeztethető össze a valódi, igazi vágyainkkal.

Túl vagyok már pár rossz döntéssel és erre megtanított az élet.