Te lennél egy életen át szerető? (beszélgetés)

Igen. Én úgy gondolom, az igazi probléma a hitegetés, elhallgatás, hazugság.

Egy jövőkép nélküli kapcsolat elég nehéz önmagában is, hátha még a szerető közben a csodára is vár, mellesleg joggal, hiszen ezt mondják neki.

Halihó!

Olvastam ami itt a fórumon elhangzott ebben a témában!Nos Én férfiként voltam olyan kapcsolatban,ahol a nőnek volt családja és gyereke....stb....és nekem is volt bnőm!Aki akar ítéljen el,ez volt,így alakult!

Viszont a nő nem volt boldog,én viszont olyan boldogságot adtam neki(ő ezt mondta állandóan)amit még vmikor a kezdetek kezdetén kapott.Rajongott értem,viszont egyikőnk sem akarta feladni az addig helyzetét,és ezt tisztáztuk is!DE Ő szenvedett,érzelmi viharok,hisz nehezen tudta elfogadni,hogy neki a férje többé nem lesz ilyen,nem nyújt neki ilyen érzéseket(ezekről sokat beszéltünk)Végül közösen szakítottunk,mert ezt nem akartam,ezt a szenvedést tovább látni,de megtudtunk maradni barátoknak!Itt a vége fuss el véle!....hát ilyen is van :)))

Szerintem elítélni teljesen felesleges, meg senkinek nincsen joga hozzá. A megfelelő arányú büntetéseket ebben az esetben az élet kiossza majd.

A jó, meg a rossz között azért nem igen lehet az 50 százalékot tartani. Amikor billen a mérleg nyelve az ebben az esetben valakit biztosan hátrányosan fog érinteni, legyen az a férfi, a nő, esetleg a feleség.

De a vakságért mindig meg kell fizetnünk. És bár van úgy (függetlenül most az esettől), hogy valaki önként teszi a spanyolcsizmába a lábát, az sajna pont ugyanannyira fog szorítani, mintha kényszerítették volna...

Nem mondta senki, hogy jó.

Van benne jó és rossz is, a döntés ott van, hogy vállalja-e az ember.

El lehet ítélni alapból az ilyen jellegű kapcsolatot, amíg nem kerül az ember ilyen helyzetbe. De a döntés joga megvan akkor is. Vállaljuk vagy sem?

Azért azt ne várja el senki, hogy ha valaki a maga által választott státuszra azt mondja, hogy az rossz, főleg, ha azt mondja, hogy az neki jó. Ennek itt igazán nincsen jelentősége, mert, ha nem ezt hirdetné, vagy nem ezen az állásponton lenne akkor már változtatott volna.

Így csak a pro és kontra vélemények maradnak egymásnak feszülő állításokkal.

A baj otthon kezdődik a kis fotelban, vagy ágyban, egyedül üldögélve mikor senki sem hall, senki sem lát és annyira nem számít mit is írt az ember egy fórumon, ott azért megmutatkozik, hogy a mi a jó és mi a rossz és ezt otthon mindenki megél úgy, ahogyan. Mert ki mint vet, úgy arat...

Nem, saját magamnak hazudok, ezt tudom.

Nem ugyanaz a kettő.

Nem érdekből mentem bele.

Csak megpróbálom túlélni, megszokni azt, hogy ez nem egy teljes kapcsolat. Mert szeretem Őt, és elfogadom, amennyit kapok időben, érzelmileg. Vagy úgy teszek, mintha ez elég lenne.

Már eldöntöttem magamban is hogy nem.

Erkölcsileg sem és érzelmileg sem tudnám feldolgozni.

Ha még nem késő, ne tedd!

Te fogsz sérülni:(

Én úgy gondolom, kevés az a kapcsolat, amely sosem ér véget, vagy jól ér véget.

Azt hiszem a legtöbb szerető legalábbis sejti, hogy mit vállal, de ugyanez igaz azokra is, akik munkamániással, vagy időrabló hobbival rendelkezővel lépnek kapcsolatba. Azok a férfiak, akik eljátsszák az "elhanyagolt férjet" már elborzasztanak. Mert ez hazugság. Viszont elképzelhető, hogy valóban kihűltek az érzelmek, de ott a ház, a gyerek, vagy épp a kényelem. A házaspár mindkét tagjának.

De azt hiszem, ez másfajta kapcsolat, mint amiről a fórumindító beszélt.