Te hogyan tartottál ki? Hogy lehet erősebbnek lenni? (beszélgetős fórum)

Szerintem ,neked jobb ha nem gondolsz semmire,met az Neked az nélkül is sikerül,hogy

Te hiszti függö vagy és maradsz. Ámen!

Nagyon emlékeztetsz a volt nejemre!

A férjednek ,szívesen megadom a címet és tel. számot...,föltételezem,hogy életbe akar maradni,de vannak akik mellet ez nem lehetséges!

Az elmult ket napban jobb volt es igyekszem apro dolgoknak orulni.

Most akkor melyik a jobb, hanem arra gondolok minden rendben van/lesz vagy arra hogy semmi sem...? Mert felrevezetes vagy sem az elso segit a masodik nem.

A pszichologus nem hiszem hogy sokat tudna segiteni, max iranyt mutat es az iranyt en is tudom csak nehez alkalmazni.

Csak azert is, mert muszaj...

Valahogy at kell allitanom az agyam, kikapcsolni a rossz gondolatokat. A sok siras miatt kezdek teljesen kimerulni.

Nem tudom meg hogy engedjem el a felelmet, az allando rettegest es hogyan beszeljem be magamnak hogy minden rendben van.

Talan a legnagyobb problema az hogy nem tudom elfogadni, hogy ez velunk tortenik es ezen kell atmenni.

csakazértis!

mert muszáj volt!

Kozvetlen kornyezetemben sokan nem ertik az egeszet, sem a dializist, sem az atultetest. Volt mar hogy megkaptam azt a kerdest is hogy akkor kapott ket veset? Igen persze...hogyne...mert azt csak ugy adjak. Sokan nem ertik a listara kerulest es sajnos sokan nem ertik elsore miert akkora nagy baj ha a vese nem mukodik megfeleloen.

A dializistol azert felek ennyire mert masfel het alatt 3 embert nem tudtak ujraeleszteni, igaz idosek voltak.

Parom egyebkent egeszseges, magas vernyomassal kuzd, jelenleg a 150-155os vernyomasnak "normalisnak" mondhato.

Jo lenne ha tudnek olyannal beszelni aki ezt atelte, O szerintem nagyon lightosan meseltel el.

Nagyon nehez idoszakotok lehetett, igen, nekunk talan konnyebb, legalabbis erre kellene gondolnom hanyan elnek ugy h dializisre jarnak illetve varnak vesere.

Hogyan lehet erősebbnek lenni?

-----

Varázsigét nem tudok mondani.

Az azonban szerencsés, ha az eléd kerülő nehéz időszakokat is az életed részének tekinted.

(Egyébként tényleg az, csak legtöbben "Isten csapásnak", "igazságtalanságnak", stb. tartják.)

Igen, ez egy kicsit más helyzet, mint a mi esetünk volt.

Nem jó ez a betegség sem, de tényleg igaz, hogy a dialízissel jól kezelhető és majd gondolom kap új vesét, és akkor minden rendben lesz!

Párodnak igaza van, azok nem bírják a dialízist, akiknek van más súlyos betegségük. Gondolom ő fiatal és egyébként egészséges, így na aggód túl! Bár, szerintem én is így lennék.

Annak idején sokszor sírtunk együtt a férjemmel, és ki tudja, hogy ő magában hányszor...Az ember próbál nem a betegségre gondolni, de sajnos az nem mindig megy. Mi is próbáltunk mindenhez humorral közelíteni, jókat nevettünk a nyomorunkon, de volt, hogy nem sikerült.

Ki tartást! Azért az jó, hogy nem rákos, mert így tényleg nagy esélye van a gondtalan életre!

Azért én nem gondolnám, hogy a vesére sokan úgy gondolnak, hogy jelentéktelen szerv, hiszen nem az....

Utana olvastam mar sokat, illetve parom is meselt milyen volt mikor 10eve dializaltak...

Megis felek, remelem csak feleslegesen parazok es tul leszunk ezen, igyekszem valahogy pozitivabb lenni

Nagyon irigylem azokat akik ha a szerettuk beteg volt tudtak uralkodni magukon es nem gondoltak a betegsegre.

Amig a nefrologian volt masfel het alatt a doktorno haromszor ment le a dializis kozpontban ujraeleszteni, ott elottem toltak el egy beteget akinek a szive mar nem birta a dializist.

Persze erre parom azt mondja idosek voltak mar sok mas betegseggel meg.

A dialízistől nem kell félni! Ettől száz évig lehet élni. Meghatározott naponként betegszállító autó megjelenik érte, elviszi és haza is szállítja. Ott feküdni fog néhány órát, a személyzet nagyon barátságos, még péksüteménnyel is megkínálják. Kezelés közben bármit lehet csinálni, ami fekve végezhető: tévé, olvasás, beszélgetés, telefonálás. Ha valamilyen egyéb eü. elintéznivalója van, vérvétel, engedély más gyógyszerre, megoldják.

Szerintem ma a dialízis a leginkább flottul működő ellátás.

Koszonom mindenkinek a gondolatokat es biztatasokat. Probaltam roviden mindenkinek valaszolni. Ma probaltunk egy szep gondtalan napot tartani, setalni, orulni a napsugaraknak, enni egy etterembe, olyan dolgokat amik valahogy mindig nagyon termeszetesek voltak es talan mar tul megszokottak is hogy ennyire oruljunk nekik mint ma.

Lehet sokatok szemeben a betegsege nem nagy dolog, nem tudom, rairtam egy sorstarsara de meg egyelore nem valaszolt, csak mert szerettem volna valakivel beszelni aki ezt az egeszet atelte, persze parom is elmeseltw de mivel aggodik ertem ezert talan szepit dolgokon.

Jo lenne ha ezt is tuldramatizalnam ahogy altalaban teszem. Ilyen teren nem vagyok egyszeru ember, tul negativ vagyok sokszor es egybol a rosszra gondolok, ha baj van az egeszsegemmel egy igazi paragep vagyok, tobbnyire mindenre raparazok.

Roviden: egy 12 evvel ezelotti autoimmun betegseg kovetkezteben mindket veseje leallt. 2.5evig dializaltak majd nagy nehezen mikor meggyozodtek rola, hogy az autoimmun betegseg "elvonult" listara kerulhetett es kapott egy veset. Iden volt 10eves.

Tavaly egy kilokodes mar elindult, illetve megallitottak.

Egy honapja 200as vernyomassal kerult korhazba, masfel hetig bent fekudt, probaltak stabilizni a vernyomasat, kozben epere gyanus dolgok voltak, puffadas, hanyas, hasmenes, utobbi egy honapja folyamatos.

Idomozben kiengedtwk de minden heten csinaltak labort, az eredmenyei nem jok, nem utalnak kilokodesre de sajnos egyre inkabb ugy tunik a vese leall. Jovoheten lehet csinalnak biopsziat, megnezik mi tortenik. Az eredmenyei hetrol hetre romlottak, fogyott sokat, verszegeny es a hasmenes leveszi a labarol, az etelt ugy kell bele eroltetni sokszor.

O azt mondja nagy baj nem lesz, dializis majd varunk uj vesere...

Persze beleastam magam, olvastam en mindent...minel tobbet olvasok a dializisrol annal jobban felek... O vegtelenul pozitiv hogy most siman megy majd minden, anno nehezebb volt mert az autoimmun betegseg miatt mas volt a helyzet.

Sokaig nem tudtam errol sok mindent, illetve amit elmeselt, valahogy nem akartam tobbet tudni, valahogy homokba dugtam aa fejem hogy sosem lesz ujra beteg...es most hogy baj van rettegek csak szepit a dolgokon es veszelyesebb minden ahogy O eloadja.

Sok embernek a vese csak jo ha van, nem sok fontossagot tulajdonit neki vagy passz, sokan nem ertik hogy ok veseatultetett es, miert veszelyes ennyire, stb...

A mai nap jobb volt, alig sirtam es vele torodtem jo napja legyen, azt mondja folyamatosan hogy a boldog napokat orizzuk meg azokra a napokra amikor nehezebb lesz, oruljek annak hogy most meg nincs annyira rosszul.

Erősnek lenni csak úgy lehet, ha hiszel a gyógyulásban teljes erőddel, és annak élsz.

Ha úgy kelsz és úgy fekszel, hogy ketten együtt megcsináljátok, nem állhat az utatokban senki és semmi.

Ha reggeltől estig ez a cél lebeg előtted, és a párodat is ebben erősíted.

A félelem elgyengít és elveszi az erőt a fontos dolgoktól.

Higgy a gyógyulásban! Csakis ez a járható út!

Ezt mar en is megkaptam...

Mintha azert mert meg nem a ferjem nem letezne a joban rosszban...attol fuggetlenul hogy senki sem vagyik betegsegre en tudtam hogy O mivel "jar" es hogy bekovetkezhet majd a baj de ez nem azt jelenti nem szeretek bele mert van egy alap betegsege...

Te hogyan veszelted at a felelmet? A ti esetetek rosszabb volt.

Irigyellek amiert sosem gondoltal ra es arra sem hogy mi lesz, nem tudok hogyan ne tegyem :-(

Torodom vele, nagyon sokat, magammal ezen kivul hogy felek nem torodom sehogy sem, ha ez magammal foglalkozasnak szamit hogy borzaszto fajdalommal elem meg.

Mi baja van a párodnak?

Sokkal "könnyebb" tanácsot adni, ha tudjuk.

Bár nehéz úgy is, hiszen mindenki máshogy szemléli, éli át az ilyen helyzeteket.

Az én férjem 30 évvel ezelőtt volt rákos (nyirokmirigy rák). 2 évig volt nehéz igazán (műtétek, kemoterápia), aztán a kontrollok...

Nem tudom, hogy sikerült, akkor én 22 éves voltam, ő 33. A barátai azt tanácsolták, hogy hagyjam el, mert nincs szükségem arra, hogy egy beteg ember mellett éljek, még túl fiatal vagyok ehhez. Én nem így gondoltam. A férjem és van egy közös gyerekünk, aki akkor épp csak megszületett. Szerencsénk volt? Nem tudom, de él! Nem tudom mit tettünk mi ezért, tettünk e egyáltalán valamit....