Társkeresés az interneten (beszélgetős fórum)

Amikor elkeseredtem, hogy miért nem találok már valakit, regisztráltam én is egy-két társkereső oldalon. Sok levelet kaptam, mindenkinek visszaírtam valamit, igaz volt aki rosszul viselte az esetleges visszautasítást és utána rengeteg "szépet és jót" kívánt nekem, de szerencsémre ezek voltak a legrosszabb tapasztalataim. Lehet, hogy szerencsém volt, de sosem találtak ott meg olyanok, akik szex ajánlatokat tettek volna. Találkáim is voltak, sőt kapcsolataim is lettek. Egy komolyabb kapcsolat is összejött volna, de sajnos a fiú kiköltözött Londonba, ahová én nem követtem, mert nem tudnám itt hagyni a családomat.

Szóval én úgy gondolom, hogy jó dolog az internetes társkeresés, csak kár, hogy sokan csak szórakozni mennek fel vagy nem érdekli őket, hogy más milyen céllal megy fel ezekre az oldalakra.

Első találkozásokkor már értek meglepetések, pl. hogy hiába láttam képet a másikról meg sem ismertük egymást és a kedves, vicces fiú helyett, akivel oldalas leveleket váltottunk, csak egy félénk, csendes, szűkszavú és humorérzékkel egyáltalán nem rendelkező fiúval találkoztam. Amikor közöltem vele, hogy másra számítottam és nem találkoznék vele többet, akkor modort váltott és agresszívvé vált, mert mindenki elküldi és „minden nő egyforma”, stb. Ezután még kedvesen megjegyeztem, hogy ezek után nem is csodálom… és otthagytam.

Persze előfordulhat az is, hogy félreértitek egymást vagy nem passzoltok össze, máshogy gondolkodtok… gondolok itt arra, hogy van, aki úgy gondolja, hogy jobb hamar túlesni a szexen, hogy lássuk, hogy összepasszolunk-e. Volt, amikor én is naiv voltam, felmentem a 3. randin a fiú lakására (úgy látszik, hogy a 3. randi már csak ilyen) és persze nem kell mondanom, de le akart velem feküdni. Én nem vagyok ennek a híve, szóval elutasítottam és megkértem, hogy vigyen haza, de persze előtte még bepróbálkozott, hogy bármi is lesz köztünk, szeretné, ha barátok maradnánk, hátha a karjaiba omlok (de ekkor már szerencsére észnél voltam és nem estem bele a csapdájába). Gondolom sejtitek, hogy ezután mi történt. Azóta egyszer sem hívott fel, nem köszönt be chat-en sem, bár lehet, hogy nála ez a barátság. :)

De összességében azt gondolom, hogy jó dolog és lehet a társkeresőkön párt találni. Ha ismét egyedül leszek (igaz, nagyon remélem, hogy ez nem fog már bekövetkezni), akkor még biztos fogok így ismerkedni.

Olvastam, hogy ki mit írt és egy biztos, hogy nem szabad naivnak lenni és a csalódások nem szabad, hogy kedvünket szegjék, mert lehet, hogy ott ül egy másik gép előtt a nagy Ő. :)

A mostani páromat úgy ismertem meg, hogy egyik barátnőm társkeresőn megismerkedett vele, de csak barátok lettek és mivel egyedül voltam, a barátnőm bemutatott neki… innen már kitaláljátok. :) Szóval erre is jó a társkereső…

A párommal társkeresőben találtunk egymásra, az első volt, akivel találkoztam és neki is én voltam az első - két napja volt fent a társkeresőn a reglapja. Szexajánlatot én is rengeteget kaptam, de egyértelmű ajánlatok voltak, amiket egyértelműen vissza lehetett utasítani, nem volt gond.

Tegnap volt egy éve, hogy megismerkedtünk, néhány hónap után össze is költöztünk: nekünk bejött.

A héten is írtam 3 nak és egy se írt vissza :(

Fent vagyok a titkosrandin is és most jött egy ilyen üzenet :

Hello my name....

Szóval ide nekem csak a csalók írnak:(

Fent vagyok egy jó pár hónapja de semmi :(

érdekes, egyszer brahiból felraktam magamat, és dőltek a levelek.! csak jó csaj:) írt, 1 volt aki nem volt még szép is , nem csak csinos!

fontos hogy mit írsz, azt hogy írod, képet raksz-e? fel..... és alapvetően minden fontos!

ne feledd, a csajok nem az átlagra buknak! az első alkalommal meg kell hogy érintsd, érezze hogy gyöngyszem vagy!

ha kell tanács priviben írok.!

A nők nem fognak neked írni.Neked kell "megszólítanod"őket.Talán akkor nagyobb az esélyed.Legalább elkezdődne valami ha más nem is még, de már levelezhetnél velük.Regisztráld magad a titkosrandin is.Ott nagyobb az esélyed szerintem."Szólitsd "meg azokat akik szimpatikusak.

Meglátod rád is ragadni fognak.

Hát nem könnyű most a helyzet az oktatásban, de hátha sikerül.Nekem a barátnőm most jár tanítóképzőbe.

Szoktam beszélgetni olyan lányokkal akiknek szintén nincs peteérésük, vagy kezelésre járnak.Na hát nem irigylem őket.De azért látom van jó példa előtted,tehát mindent bele.

Az itteni városházán dolgozom, ügyviteli feladatokat látok el.

Én negyed négyig vagyok ma, de jövök holnap is ha ma már nem futnánk itt össze.

Tanulok és mellette idáig babysitterkedtem, de a nyáron szeretnék találni állást. Az egyik szakomon (művelődésszervező) már lediplomáztam, a másokon pedig jövő félévben, ha minden jól megy. Bár értelme nem sok, mert magyar tanár most úgy sem kell senkinek.

Egyébként az orvos biztatott, hogy gyógyszerrel sikeres lehet a teherbeesés. Pesrze, ez a dolga, de hát reménykedés nélkül ott ette meg a fene.

Amúgy anyukám munkatársnőinek(3) sem volt évekig peteérésük, mjad a kezelés után terhesek lettek. Egyikőjük 2 hónap múlva fog szülni.

Te mit csinálsz?

Most megyek, mert jött a testvérem, majd később benézek. Szia:-)

Hát remélem, hogy sikeres lesz a kezelés. Az nem igazán jó ha nincs peteérésed, főleg úgy hogy babát szeretnétek.Mi is próbálkozunk egy ideje de még nem sikerült a babóca.

Mivel foglalkozol?

Az egy nagyon jól sikerült fotó:-) Amúgy homokóra alakom van, így szerencsésen oszlik el a fölösleg.(A mellbőségem 124cm;-)

Hú, hát endokrinológushoz járok. Az a baj, hogy nehéz hozzá bejutni, az időpontkérés is nehézkes volt. Az derült ki a vérvizsgálatok után, hogy a mellékvesémnek van vmi veleszületett rendellenessége, ami okoz "néhány" problémát. Kb. 2 hónap múlva kell hozzá visszamennem. Nincs peteérésem se:-(

Február óta 1300 kalórián élek, 2,5 hónap alatt lement 5 kiló:-) Még kb. 10nek kell lemennie és akkor kapok vmilyen gyógyszeres kezelést.

Sosem ettem sokat, mégis híztam, pedig mozogtam is eleget. Ezek a problémák az első menszeszkor jöttek. A piros napok sem voltak sose rendszeresek. Most remélem nagyon, hogy helyretesznek!

Én is köszi.Bár a képeken nem látszik, de a párom alacsonyabb tőlem.:-)Neki is van egy öt éves kisfia a volt kapcsolatából.

Nekünk hosszú idő után jött össze a talink,a távolság miatt, de mindjárt nálunk töltött 4 napot.Teljesen olyan volt mintha már nagyon régóta együtt lennénk.És ami a legnagyobb szerencsénk volt, hogy a kislányom is hamar elfogadta és megszerette őt.Csak az a rossz, hogy az ő fia nem lehet velünk, de sokat beszélünk vele telefonon.A családom is elfogadott, és az övé is engem.Persze vitáink vannak, mert szinte teljesen egyformák vagyunk.De tőle rengeteg jót kapok,mert eddig csak pofonokat kaptam.

Pedig szerintem jól nézel ki, nem úgy tűnik mint aki nagyon el van hízva.Már bocsi hogy így írom.És az nagyon fontos, hogy a párod elfogad így ahogy vagy.

Milyen vizsgálatok?MÁr ha szabad kérdezni

Köszi:-)Ti is aranyosak vagytok együtt:-)

Igen, én akkor költöztem fel ismét Pestre. Az első randink 4 órát tartott, ez egy vasárnap este volt, majd megbeszéltük, hogy jövő csütörtökön talizunk legközelebb. Nem bírtuk ki, hétfőn, majd, szerdán, aztán csüt.-ön is taliztunk, majd szombaton bemutatott az anyukájának. Szinte pillanatok alatt megismertem az összes fontos embert az életében. És Ő is az enyémben. Már az első héten tudtuk, hogy össze fogunk majd házsasodni! Fél év együttjárás után költöztünk össze. És most márciusban kérte meg a kezemet:-)

És annyira jó, hogy elfogad úgy, ahogy vagyok! Annyi bántást kaptam a súlyom miatt, de Ő pont a telt idomokat szereti.

Persze, diétázom, mert muszály. Járok orvoshoz, hormonproblémáim vannak, de bízunk benne, hogy helyretesznek, mert jövőre szeretnénk babát. Még jó, hogy egy éve neki kezdtünk a vizsgálatoknak, így talán nem kell éveket próbálkoznunk.

Megnéztem nagyon szép pár vagytok.:-)

Egy városba laktatok mikor megismerkedtetek?

Képzeld mi 240 km-re laktunk egymástól.A párom Veszprében, én Salgótarjánban.De hál istennek megoldódott, most már együtt élünk.Eleinte rengeteget beszéltünk telefonon, mondhatni akkor szerettünk egymásba.Persze képet láttunk egymásról, úgyhogy mi már a találkozást csak formaságnak tekintettük.

Az obszcén levelek, beszélgetések engem is padlóra küldtek. De a sok idióta után jött a párom:-)

Van rólunk kép az iwiwen, nézd meg!

Nem semmi történetek.Hál istennek ennyire rossz tapasztalatom nem volt.Egyetlen egy kellemetlen randim volt, és hát én sajna nem gondoskodtam mentőbarátról.Órákon keresztül ment a kínos beszélgetés, mert hát megbántani sem akartam az illetőt.

Engem inkább az obcén levelek és fotók zavartak.Némelyik túlságosan is rámenős volt.

Igen, hatalmasakat lehet szívni!

A páromnak is voltak furcsa randijai, volt olyan, mikor a csaj felvitte a lakására és az esküvői videót mutogatta neki. Szegénykém, végül leki szemetesláda lett belőle, a csaj még nem tette túl magát a hazasságán. De volt, hogy segített összerakni egy számítógépet, cserébe a régi gépért(sokkal jobbat kapott a csajszi helyette), a párom viszont gyakorlatilag egy üres gépházat. De volt, aki az anyukáját fúrta, és folyton balhézott vmi miatt, plussz akárhova(étterem, kávézó) vitte, mindenhonnan elcsent vmit.

A második alkalommal már "rutinosabb" voltam, nem hittem el mindent elsőre, tartottam a távolságot. Már több fiúval randiztam, de az első találka után ált. megállapítottuk, hogy nem illünk össze. Egyszer tök jót beszélgettünk egy sráccal és megbeszéltünk még egy randit vasárnapra. Aztán hívott szombat de., hogy volt egy buli a munkahelyén és összejött egy munkatársnőjével. Van ilyen:-)

De volt, ahonnan egy barátom menekített ki. Mindig megbeszéltem vele, hogy ha rossz a randi, nem érzem jól magam, akkor a mosdóból felhívom, hogy jöjjön értem vmi kifogással. Erre csak egyszer került sor, szerencsére! A srác szimpinek tűnt emailben, telefonon, de mikor megláttam, azt mondtam magamban: NA, NE!!! Biztos volt már mással is így, hogy vki már ránézésre is taszítja.

Beültünk egy helyre, kávéztunk, majd fél óra múlva felhívtam a barátomat, hogy most segítsen. Próbált szegény fiú közeledni, de szerintem rajtam simán látszott, hogy nem akarok tőle semmit. Mikor rákérdezett, hogy tetszik-e nekem, én megmondtam a neki az igazat, hogy nem a zsánerem. Sajnáltam, és kínos volt, de nem akartam hitegetni és bunkó sem akartam lenni vele.

Hosszabb volt a körme, mint nekem, és olyan beteges rajongással nézett rám, brhh(bár az is lehet, hogy csak a saját ellenszenvem miatt éreztem így). Szerencsére a megmentőm kimenekített:-) A fiú még néhányszor hívott, aztán sikerült elszakadnia tőlem.

Szerintem nagyon jó, hogy ezt leírtad.Tanulságos.

Nekem is mindig azt mondta a család, hogy messziről jött ember azt mond amit akar.És volt, hogy igazuk volt,jártam hasonlóan én is.

De beszélgettem olyan fiúkkal akik szintén neten kerestek társat és hasonlóan verték át őket a lányok.A mostani párom azt mesélte volt olyan lány aki feltöltőkártyát kért tőle és azt mondta majd felhívja.

Kétszer íratkoztam fel ugyanarra az oldalra, kisebb kihagyás után.

Elsőnek azt tapasztaltam, hogy az új lányokra ragadnak, mint legyek a légypapírra.

Másodjára az tűnt fel, hogy a legtöbben kalandot, szexet akarnak.

Harmadjára, hogy a vékony, alacsony pasiknak bejövök(én már akkor is 90 kg fölött voltam). Hmm, csak nekem nem jöttek be. Én a magas, mackós típust kedvelem.

Szóval írtak sokan, én pedig becsületesen próbáltam válaszolni mindenkinek.

Volt, aki versekkel udvarolt és nem volt hajlandó rímek nélkül kommunikálni velem, volt, aki mindenáron azt szerette volna tudni, hogy nimfomán vagyok-e.

Az első alkalommal elég hamar rámtalált egy pasi, aki megmozgatta a fantáziámat. Péter kedves volt, humoros, jó volt a beszélőkéje. Telefonszámot cseréltünk. Felhívott szinte minden nap, egy idő után napjában többször is. Hát ez már zavart, mert nem 1-2 percet beszélt, hanem fél órákat. Idegesített. A kezdeti lelkesedésnek annyi lett. Ezt ő is észrevette. De egy beszélgetésünk olyan jól sikerült, hogy bennem vmi megváltozot(Talán arra járt Ámor), és már vártam, hogy hívjon minden nap.

Kb. 2 hónapja beszéltünk telefonon és még nem találkoztunk. Én Egerbe jártam főiskolára akkor és mivel neki ott akadt dolga, megbeszéltünk egy randit. Ekkor már fülig szerelmes voltam-pedig még képet sem láttam róla!

Végül az első randi nem egerben volt, hanem a faluban, ahol anyukámék laknak. Üzleti útról jött Pest felé és én kiprovokáltam egy találkát, mondván nem kerül semmibe neki másik útvonalon hazamenni és akkor láthat is. Romantikusra sikerült a találka éjfélkor, templom előtt. Persze olyan magas volt, mint én(171cm) és vékony, de szép zöld szeme volt. Beszélgettünk vagy egy órát, aztán megcsókolt. Mámoros volt. Egy héttel később találkoztunk Egerben is. Nálam aludt, de nem történt semmi. Mondta, hogy egy ideig külföldön lesz, csak karácsonyra ér haza. Ez november végén volt. Emaileztünk, néha felhívott, és én vártam rá. Megbeszéltük, hogy dec.26-át együtt töltjük. Nagyon vártam. De nem jött haza. Január elején ért vissza Mo-ra, és ekkor találkoztunk újra. Persze csak másodjára sikreült összehozni a randit. Ugyanis az elsőre nem jött el, pedig készültem, vacsora, desszert, albi csak az enyém! Nem jött, telefon kikapcsolva, üzenetrögzítő. Sírás, a vacsira vett fehér bort benyakaltam(pedig ritkán iszom alkoholt), majd éjjel 3-kor telefon, hogy a tesója intenzíven van. Na, bumm. Akkor jövő héten tali, minden megbocsájtva.

Jött is a következő héten. Egy gyönyörű szerelmes éjszakát töltöttünk együtt. Mielőtt bárki felháborodna,hogy a harmadik randin ágyba kötöttünk ki elmondanám, hogy szeptemberben kezdtünk el ismerkedni, sokat beszélgettünk, olyan volt, mintha már vagy egy éve együtt lennénk! Legalábbis számomra.

Aztán ismét külföld. Január végén járunk. Áprilisban még mindig nem volt itthon. Megelégeltem, sokat tudtam róla, hogy milyen üzletekben érdeket, családdal mi a helyzet, stb. És mire nem jó az internet, kinyomoztam a tesója számat. Üzenetet hagytam neki, hogy beszélnünk kell. Visszahívott. Röviden:mindent elmondtam neki, mire azt mondta, hogy nagyon sajnál, de Péter átvert. Együttél egy lánnyal, az utóbbi 4 évben nem volt külföldön, stb. Ő is meglepődött, mert ált. a tsója nem mesél ennyit magáról mint nekem.

Összetörtem.

Próbáltm túl tenni magam rajta. Gondoltam, akkor szórakozom, levelezgetek a többi fiúval, és elfelejtem őt. Jártam is 1-2 hónapig egy pasival(bár ne tettem volna), aki csak arra volt jó hogy rombolja, az egyébként is pici önbizalmamat. Ekkor töröltem magam először a társkereső oldalon.

Tudom, hogy naív voltam, de szerelmes is, így sok mindenet elhittem, amit mások nem hittek volna el.

Szép hosszan írtam, csak győzze vki elolvasni:-)

Volt nekem is félresikerült randim,azt hittem sose ér véget.:-)Aztán volt egy 9 hónapig tartó kapcsolatom,szintén a netnek köszönhetően.És volt olyan is akiről már akkor derült ki hogy élettársa van mikor találkoztunk.

Volt példa arra is, hogy nemi szerveikről küldtek fotókat,vagy elég kitárulkozó levelet írtak.

A vőlegényemet így ismertem meg:-) Már egy éve együttélünk, mi is babát tervezünk.

De előtte?! Neki is, nekem is voltak szörnyű randijaink.

Megpróbálom leírni őket, de lehet, hogy nem lesz olyan vicces monitorra vetve, mint élőben:-)

Szia!

Én pont azon az oldalon találtam meg a párom. Szóval ne add fel. Ha adhatok egy tanácsot: légy aktív a fórumokban is, "pörögjél". Egy szellemes, humoros hozzászólás, egy jó szó, egy érdekes írás csodákat tesz/tehet.