Társkeresés az interneten (beszélgetős fórum)

Sziasztok! Én is hasonló cipőben járok... Én már nem tudom mióta próbálkozom a netes társkeresőkkel, de nem volt szerencsém... Az elmúlt időszakban nagyon peches voltam... 2004 és 2006 között háromszor vert át netes pali...

Igaz, most is ott próbálkozom, hasonló eredménnyel... szóval én nem túl sok jót mondhatok... Azoknak, akiknek sikerült, nagyon sok boldogságot kívánok!

Sziasztok!

Én is fent vagyok 2 ilyen oldalon is, de vegyes a tapasztalatom. Nekem fényképem is van az oldalakon ebből egyértelmű ,hogy nem egy vékony testalkatú lány vagyok. De majdnem csak szexuális jellegű ajánlatokat kaptam, semmi komolynak vehetőt.

Hol vannak azok a férfiak - fiúk akik egy kicsit legalább komolyan is gondolkodnak?

Üdv: Móni

Szia cskata!

Köszönöm hogy írtál. Gondolkodtam, lehet, hogy igazad van. Csak egyedül is nehéz megerősődni,gondolom.

szerintem ne azért akarj valakit Magad mellé, hogy ne legyél egyedül.. Neked sem lesz jó és neki sem..

én legalábbis jobban hiszek abban, hogy az ember erősödjön meg és épüljön fel lelkileg egy szakításból, válásból - és akkor próbálkozzon a párkereséssel, amikor már nem muszájból van valakivel..

nekem is bejött...

17 éve vunk együtt.....

Augusztus 23-án lesz a 3. évfordulónk a párommal. Május óta hivatalosan is együtt élünk, de előtte is ez volt gyakorlatilag, mióta 2 éve közelebb költöztem hozzá. Az eljegyzésünket is az évfordulónkra tervezzük, a leendő gyermekeink nevét már fél év után kitaláltuk. ja és igen, interneten, chaten ismertem meg egy nagy szakítás és egy dorbézolós nyár közepén, amikor púpnak se kívántam magamnak kapcsolatot. Úgy is viselkedtem vele, de Ő kitartó volt. Mivel 370 km távolságra laktunk egymástól, megbeszéltük, hogy maradunk a baráti kapcsolatnál, de mikor látta azt a bizonyos dorbézolós, pasizós nyaramat, amiről be is számoltam neki ártatlanul, akkor rájött, hogy szeret, ezután rájöttem már én is. 1 évig távkapcsolatunk volt, havonta, másfél-kéthavonta találkoztunk, majd kéthetente, mikor ideköltöztem, már minden hétvégét nálam töltött, és most együtt lakunk. :)

Szerintem itt a pozitív példa rá, hogy a "halmozottan hátrányos" helyzetű kapcsolatoknak is lehet jövője, ha mindkét fél eléggé komolyan gondolja és akarja is.

Sziasztok!

Nem egyszerű neten társat találni, de nem is lehetetlen.

2 évig voltam fent egy társkereső oldalon, ahol jóformán csak szélhámosokkal találkoztam.

Aztán egy másikra regisztráltam, 2 nap múlva elkezdtünk beszélgetni, 3 hétig szinte folyamatosan msn-en beszélgettünk, majd találkoztunk a most már férjemmel. Ez volt 2006. decemberében. Most júniusban volt az esküvőnk:))

Szóval kitartás mindenkinek! Egyáltalán nem lehetetlen a netes társkeresés, csak türelem és ahogy már előttem is írták, egy kis ember ismeret nem árt hozzá.

Szia!

Én anno a bulineten voltam fent, sehol máshol, mondjuk nem sokáig, mint ahogy írtam is, talán 3 sráccal ha találkoztam a férjem előtt. Ezért nem tudom azt mondani, hogy ez komolyabb oldal, illetve kevesebb a szélhámos. Azért próbáld meg, hátha sikerül vmi! Szorítok!!! :-)

Sziasztok!

Több, mint 5 évvel ezelőtt regisztráltam magam egy társkereső oldalon. Egy-két félresikerült randi után találkoztam Vele, a nagy Ő-vel! 2napig levelezés, majd találkozás, 1hét múlva már ismertem a szüleit! :-)

Fél év múlva összeköltöztünk, rá 1 évre összeházasodtunk...kislányunk 8 hónapos!

Nagyon szeretjük egymást, szerencsések vagyunk! Mindenkinek a legjobbat kívánom!

Szerintem, mint mindenhez az életben ehhez is szerencse kell:////

Nem könnyű a mai világban komoly kapcsolatot éltre kelteni.Mit a férfiaknak, mint a nőknek egyaránt.

Sziasztok!

Évek óta keresek Interneten társat. Hogy eddig nem találtam, az valószínűleg amiatt is van, hogy somkminden érdekel, és elég magasra tettem a lécet. De talán majd sikerrel járok.

Szerinetmem egyébként nem olyan borzasztó a helyzet, csak figyelni kell.

Ha az ember tudja, mik azok, amikből nem enged, azt kell végigvinni.

Pl. én egyátalán nem vagyok az a típus, hogy rögtön a dolgok közepébe vágjak.

A jól megfogalmazott bemutatkozással a csalódások és átverések egyik része, az okos levelekkel meg a másik rész is szinte teljesen kivédhető

Pl. ha sejtem, hogy egy fiú, nem egy komoly gondolkodású lányt keres, hanem csak egy csajszit, hogy ne unatkozzon, olyan levelet írok, amiben "véletlenül" épp azt fejtem ki, hogy szerintem milyen egy komoly kapcsolat és hogy nem vagyok kalandor.

Na ettől eleve sokan odébbállnak, mert mit levelezgessen velem hónapokon keresztül...

Kerll egy kics gyakorlat meg egy kis emberismeret is.

Mindenesetre én már sok emberrel találkoztam, és azon kívül, hogy kicsit másmilyennek képzeltem valakit, vagy szívesen találkoztam volna vele másodszor is, csak ő nem akarta, nem csalódtam nagyobbat.

(A társkeresőkről meg annyit - ha nem teljesen regisztrációhoz kötött az oldal, érdemes rásszánni egy kis időt és körülnézni, milyen a "kínálat". Sok olyan oldal van, ahol olyan nagy arányú a "kalandorok" száma, hogy nem is érdemes beregisztrálni, mert az ember csak bosszankodik utána a leveleleken...)

Nem tudom, írtam-e már ide, de most már a férjemmel, mi is internetes társkeresővel találtunk egymásra. Jobban mondva ő írt nekem először a regisztrációmra, de állítólag én először elutasítottam. Már nem emlékeztem rá. Talán beképzeltnek gondoltam, mert akkor még külföldön élt és dolgozott. Aztán mégegyszer bejelölt, sms-tünk, chateltünk, aztán mikor hazajött, Pécsen megvolt az első randink, amit több másik követett... őt még utána is sokáig külföldre kötötte a szerződése, de nem adtuk fel, kitartottunk a nagy távolság ellenére is!

Aztán egy családi ünnepségen teljesen váratlanul (én sem tudtam róla:) megkérte a kezem, s mivel akkor már szerettük egymást, persze, hogy igent mondtam! (nem volt szerelem első látásra, mert eleinte csak tetszettünk egymásnak... aztán fokozatosan szerettünk egymásba). Végül eljött az a nap is, amikor végleg hazajött és rá pár hónapra össze is házasodtunk. Mostanra meg már van egy gyönyörű kislányunk is!

Mindenkinek hasonló boldogságot kívánok azzal az utolsó gondolattal, hogy ha igazán és komoly párt kerestek, akkor ő is rátok fog mosolyogni...

Én egyáltalán nem hittem benne. Voltam fent magyar társkereső oldalon. Sok pasival ismerkedtem, de mindegyik csak "azt" akarta, kb fél perc után. Úgyhogy leregisztráltam magam.

Aztán felmentem egy angol nyelvű nemzetközi társkeresőre a friendfinder.com-ra. Ott ismertem meg azt a csodálatos embert aki ma már a férjem. De tudom hogy ez szerencse kérdése is volt.