Tanácsot kérek, hogy tanácsot adhassak... (beszélgetős fórum)

Igen, de legalább él...

Én elvesztettem egy kisbabámat, a mai napig hiányzik...

A sógornőm "versenyt" rendezett, hogy melyikünknek rosszabb ( mert Ő elvetette a gyerekét ), hát nem mindegy? Akár a mi Anyukánk is, vagy a Párunk Anyukája is dönthetett volna így... , nem?

Akármilyen is az életünk...

Az Élni Akarás ( ha egy kisbaba már megfogant és megmarad a terhesség, az a Pici ÉLNI AKAR ! ) a lényeg...

Oké:-)

Ugye sejted, nem a deviánsokra gondoltam.

Az,hogy az emberek elrontják az életük, nincs benne az általam elképzelt eletvitelekbe!

Ahogy te is ,mint írod, meg tudod tervezni,azt más is megteheti.

Igen,az élet a legnagyobb ajándék,amit kaphatunk a szüleinktől.A többi már csakis RAJTUNK múlik.

Igenis meg kell tanulni nemet mondani,ugyanúgy,mint elfogadni.A nincs szót is jobb,ha gyerekként tanulja meg az ember.Felnőttként fájdalmasabb.Márpedig ebben az országban, világban nincs olyan ember,aki sosem szembesül a nem és a nincs-el!

A tehetség megtalája a maga útját, nem én találtam ki.

Több ponton tudom...

:-)

Egyik része, hogy nem azt a világot éljük, amit kéne, vagyis ami élhető lenne.

Egyik részről, ahova ad tehenet, nem feltétlenül ad takarmányt is... Jó példa erre a nagycsaládos romák, java részük "betegen" születik, alultápláltként éli világát. Ez feltétlen jó élet? De lényeg, hogy él. Hogy szenvedve és nélkülözve, sza.juk le, de él!

Örökbeadás. Iszonyatosan jó dolog. A filmekben nagy sikere van, ahogy a meggondolatlan lyánykák odanyújtják a gyereket a tehetős pároknak. Abszurdumnak tartom. Mert nem átnyújtja a jó karokba a gyereket, hanem előbb egy "gyűjtőhelyre" vagy hova kerülnek! Ott pedig az első időszakuk ingerszegényen telik, óvó gondoskodás nélkül. DE szarjuk le ezt is, hiszen mindegy, hogy mit él meg felnőttként, amikor szembesül vele, hogy nem kellett a szülőanyjának, hiszen ÉL.

Ha vállalja az ember nem megfelelő anyagi körülmények mellett, nem tudja azt mondani neki, hogy édes gyerekem, azért nem kapod meg az x-boxot, vagy nem tudom mivel játszanak egyébként a gyerekek, mert van elég hülyeséged, hanem mert NEM TELIK ERRE SEM. Nem tudod taníttatni, nem tud kibontakozni a sportban, vagy bármiben, mert extra pénzbe kerül, rá se pipáljunk, intézzük el annyival, hogy ÉLSZ a világon, de nem megéled a világot!

Úgy gondolom, hogy jelenleg megfelelő egzisztenciát kell megteremteni, mielőtt egy gyermeket belecitálunk az életbe.

Mi arra törekszünk, hogy ne kelljen neki nemet mondanunk, azért vártunk eddig és még várunk is. Nem akarunk olyan szülővé válni, akik a sanyarú sorsukat rávetítik a gyerekre. Most, hogy tervbe vettük mi is, már lehiggadt fejjel, megfelelő élettapasztalattal, kellő kalandokkal mögöttünk akarjuk az élet legnagyobb feladatát elvégezni!

Ez az én meglátásom!

De cáfolhatsz Te is! :)

Tudom.

Mamár nem ez a trendi:-(

De cáfolj.. .:-)

Furcsa meglátás!

Nem értek vele egyet!

Ma már rég nincs rosszkor érkező gyerek. Az erőszak kivétel.

Van örökbeadás.Van még önző,nagyravágyó ember.

Van egy mondás,ha ad az Isten bocit,ad hozzá szénát is.:-)

:-)

Úgy gondolom, hogy ebben a témában, hogy abortusz, nincs jó oldal. Oké, hogy az emberi élet a fogantatásnál kezdődik, és kvázi megöljük, ha nem hozzuk világra, de van másik oldal is... Ha pl. rosszkor érkezik, nincs rá mód, hogy eltartsák...

Barátaink esetében az időzítéssel van a probléma...

Leginkább:-)

De inkább az élet mellett.

Nagyon szeretem a gyerekeket:-) Remélem lesz szerencsém kapni egyet,mégha unokát is már:-)

Nagyon örülnék:-)

Reméltem:-)

Szerintünk marad...

A csajszi kért 1 hét gondolkodási időt, de szerintünk marad! :-)

Köszönöm szépen mindenkinek a véleményét!

A probléma megoldva, némi baráti segítséggel egy rögtönzött vacsora alkalmával előterjesztette a kismama a helyzetet!

Nem a legjobb körülmények között, de ha neki erőt adott két támogató barát jelenléte, ugyan nem fogom megkövezni érte!

Aztán természetesen egy kettesben átbeszélgetett éjszaka után ma már nyugodtan ittuk meg a kávénkat némi örömkönnyekkel elmorzsolva, hogy volt a nagy hűhó a semmiért, mert gond nélkül megbeszélték a dolgaikat és döntésre jutottak!

Tiszta szívből kívánom mindenkinek, hogy ne kerüljenek hasonló helyzetbe, mint amibe nekem sikerült belefolynom akaratom ellenére!

Számomra eléggé ismert helyzet,sajna.

A legtöbb nő hajlamot érez,h.a ffit kihagyja az utód örömeiből.Csak a tartásdíj címen behajtható pénz érdekli. A gyermeket szeretnék kizárólagos tulajdonként kezelni.

A ffiracionalitás figyelembe szeretné venni a gyermek érdekeit is,ami a gyermek felnőttkori érdekeiben komoly jelentőséggel bír.

Egy ffi hosszútávon is gondolkodik,! A nők inkább a jelenben élnek. E két különbözőség nem feltétlen hiba,sőt hatalmas előny is,ha az kívánatos párkapcsolatban leledzik.Nagyon szépen kitudjak egymást egészíteni a gyermekeik jó felnőtté válása érdekében.Mint azonban látható hiánya a felnövekvő nemzedéken egyre jobban!

Természetesen ez alóll mindkétnemben található dícséretes kivétel.

Szerintem tanácsold neki azt,hogy menjen el a védőnőhöz,vagy családvédelmi szolgálathoz,vagy ki is intézi az abortuszokat,és vele beszélgessen először.

Hogy teljesen tisztán lássa,hogy ő mit akar,és mi lehet a következmény.

Én(csak olvasmányokból) úgy tudom,hogy ha a férfi háta mögött intézik az abortuszt,akkor is megromlik a viszony,mert a nő hordozza a tüskét,a rossz érzést,hogy ez nem oylan kapcsolat,amibe ő szülni mert volna.Úgyhogy a kapcsolati válságot valószínű nem ússza meg.

Én nem éreztem úgy, hogy tizen- vagy akár huszonévesen kéne gyereket szülnöm. A párom sem!

Nem negyvenöt-ötvenévesen akarunk diszkózni meg szórakozni, hanem amíg tart a fiatalságunk!

Másik része, hogy mi nem is tehettük volna meg, hogy huszonévesen én akkor tizenéves voltam mondjuk, amikor ő huszonéves, hogy gyereket vállaljunk. Egyetemre jártunk, aztán éltük világunkat sokáig távkapcsolatban!

Ez nem hiszem, hogy elítélendő lenne!

Úgy írsz,mintha még nem is hallottál volna olyat,h.azt sem tudja a hölgyike,kitől érett teherbe.. .

Sajna ma az a trendi,lefekvés után sok időre tudják meg egymás nevét, ha egyáltalán még találkoznak...

Az pedig nyilvánvaló a barát a bajban mutatkozik meg igazán.

Tehát beszélje meg a gyerek apjával és ketten döntsenek mindenről :-)

Betű szerint értettem.

Az apa nélkül abortuszra még gondolni is szörnyűséges,mint a világrahozatal is.Kettejük vére, nem?!!

Egy nő,ha32.évesen nem érző magát felnőttnek,az nem is fogja később se.

Én 26 évesen nagyon akartam a gyereket. A feleségem épphogy érettségizett:-)

Ma orvos-vegyész gyerekeink vannak.hál'istennek:-) Felnőttek,mi pedig boldog szülőként ismét fiatalok lehettünk:-) csodás évekkel.

Ezt, hogy érted?

Milyen választ vársz rá?

Hogy nem nekem kéne tanácsokat adni, ill. vállat tartani a síráshoz, hanem a srácnak?

Vagy netán úgy, hogy kitől van a "gyerek"?

Erre pedig annyit tudok mondani, hogy nem tartottam gyertyát, de nem hinném, hogy nem a párjától lenne!

megszívlelem!

osztottam-szoroztam, nem bonyolódom bele még ennél is jobban!