Tanácsot kérek, hogy tanácsot adhassak... (beszélgetés)

én adnék 1etlen tanácsot,a Te helyedben:

beszélje meg a párjával ÉS EGYÜTT DÖNTSÉK EL,

h. legyen-e megszakítás egyáltalán !!!

szerintem,mindenképpen ketten kellene dönteniük,akkor is ha "csak" 6 hó.-ja vannak 1ütt és nem esett szó gyerekről,közös jövőről...eddig!

most viszont kellene erről beszélniük,szerintem!

:)

Szép kör lesz a győzködés! Lehet, hogy bele kéne vonnom a férjemet... :-D

A barát meghallgat. Nem több.

A jó öreg közmondás szerint az adjon tanácsot, aki kalácsot is... És itt jó tanácsot nem lehet adni. Mert csak rossz és még rosszabb van.

Ilyen döntés felelősségének súlyát nem viselheti más, csak azok, akik ezt előidézték.

Ha én lennék a helyedben és a barátnőmről lenne szó, akkor azt mondanám neki, hogy ha szereti a párját, akkor ossza meg vele, hogy mit akar tenni, kettőjük babájáról van szó.

Elmondanám, de aztán döntsön ő, rábeszélni semmiképpen nem beszélném semmire.

Igazából ez egy olyan helyzet, hogy csupán tényleg, az igazi jó barátok tudják megbeszélni, de így is a kismama felelőssége mit tesz.

Szerintem az ember mindig ezt érzi:) Én is, pedig már 3 éves:) Mikor terhes lettem, azért megváltozott minden, és akkor már máshogy láttam.

Szerintem is meg kéne győznöd, vagy csak annyit mondani, hogy te elmondanád az ő helyébe, mert rá is tartozik. Én egy ilyen helyzetben úgy mondanám el a pasinak, hogy nyitva hagynám a lehetőséget, meghallgatni, hogy ő hogy gondolja, aztán még mindig elmondhatja, hogy ő a megszakításra gondolt.

Ezzel nem tudnék vitába szállni, még akkor sem, ha akarnék! :-)

Nagyon jól megfogalmaztad!

A tanács,a vélemény,az csak egy dolog.A döntéseket úgy is azok hozzák meg akiket érint.

A látszat ellenére az emberek nem befolyásolhatók ,csak azokat a tanácsokat fogadják el ,amiket maguk is úgy gondolnak.

Lehetséges az is, igen!

Én még most is, 32 évesen, bár tervezzük a gyereket, mégis sokszor érzem, hogy nem vagyok hozzá felnőve.

győzd meg a nőt arról, hogy beszélje meg a párjával.

Ha ezt megteszed, akkor nem jössz ki rosszul a szituációból.

Én tíz éve ismerem a srácot, azóta amióta a férjemet!

Egy végtelen jó srác, de kiismerhetetlen... Az esetek java részében én egy macsónak láttam, de amióta ezzel a lánnyal van, kifordult magából, megkomolyodni látszik.

Én sem tudom megmondani, hogy mi lenne a reakciója...

De az biztos, ha ez kiderül, akkor tarthatom a hátam, hogy asszisztáltam ehhez a sz.rhoz!

lehet, hogy a férfi nagyon fog a babának örülni!!

(a 20-as éveinek közepén meg nem túl fiatal már anő egy gyerekhez)

Igen, ő meglehetősen fiatal!

Huszas évek közepe, a srác meg harmincas évek vége... :)

Az én véleményem az, hogy nem lenne szabad a tudta nélkül elintézni az ügyet, de arra is van egy magyarázata természetesen (huszonévesen melyikünknek nem volt) :-)

Köszönöm...

Nagyjából megerősítettetek abban, hogy be kell fognom a szám!

Mivel a barátja is jelen volt a gyerekcsinálásnál, ezért maximálisan joga van tudni a dologról.

És majd együtt eldöntik!

Ki ne hagyja a döntésből a férfit!!

Amúgy miért akarja elvetetni? (függetlenül attól, hogy a kapcsolat aránylag friss még)

Nem kell megfelelni senkinek!

Ha valaki nem úgy szereti a másikat, ahogyan van, akkor előbb-utóbb úgyis lesznek problémák. Az örökös megfeleni akarasába egy idő után bele lehet fáradni.

Ilyesmibe beleavatkozni, beleszólni?

Akik összehozták... másra nem tartozik.

Elmebeteg, intelligencia hiányában szenvedő nihil fa..!

Majd ha nem szenvedsz fogalomzavarban, akkor írkálj!