Szűnni nem akaró nőgyógyászati megbetegedések/kórosan bő folyás, gyulladások, stb./ Mit lehet tenni, mikor már semmi nem segít? (tudásbázis kérdés)
Észrevenném ha velem nevetnének és nem rajtam. Gúnyból nevetnek. Nem mondok vicceset. Vagyis szoktam persze de most arról van szó,hogy komolyan beszélek és kinevetnek.
Belőlem nem jönnek a baromságok! Sajnos! Félek ha mondok valamit kigúnyolnak!!
Jézusom,nálad is volt ez a hasogatás?
Erre soha nem lennék képes....és mikor a mélyponton voltam,se lettem volna.
Gyógyszeres "akcióm" viszont volt,ha érted,mire gondolok.
Jól eltértünk az eredeti témától,sebaj,remélem Hoxa nem haragszik meg érte:)))
Mikor látom a depivel,pszichés betegségekkel kapcs topicocban,miket szólnak be-most lehet kinevetsz-rögtön az jut eszembe,írok egy cikket,én hogy élem,éltem meg,és leírom az előzményeket,amik eddig juttattak.
De:nem akarom,úgy vegyék,sajnáltatni akarom magam-mert a cikkírás azzal járna,hogy az egész eddigi életemről írnom kellene,csak úgy látnák át az egészet-egyszerűen dühbe gurulok,és olyankor nem magam sajnálom,hanem a sorstársaimat,akik nem mernek segítséget kérni,épp ezek miatt a hülye előítéletek miatt:(((((
"De ha valamit mondok vannak akik kiröhögnek van aki nem. Nos aki kiröhögött eddig az életben azok miatt lehet velem ez a baj. Suliban is visszahúzódó voltam. Nem is beszélgetett velem senki vagyis csak egy barátnőm volt." - Nos, engem furamókusnak tartottak :-) Hol verekedtem, hogy depiztem, de jobbára egyedül voltam. Akkor nagyon szenvedtem, mert társas lény voltam. Aztán megszoktam, hogy egyedül is van élet és van egy világ, ahol az egyedüllét fontos: a bensőnk világa. Én ezt szoktam mondani: a magányom segített magamat megismerni, jobban, mint sok száz ember. Segített azzá válni, aki vagyok. Még mindig fura mókus, de sokkal szocializáltabb mókus ;-)
Amúgy biztos, hogy rajtad, és nem veled nevetnek? Vagy humoros dolgokat mondasz? Nem lehet, hogy neked is van egy robotpilótád, aki elkezd ökörködni, mikor szorongsz? Mert én ezt csinálom. Minél jobban félek, annál jobban dől belőlem a baromság. Aztán mindenki azt mondja, hogy fúúúú, hogy te mindent milyen lazán veszel :-)) Amúgy ha egyszer ment az éneklés, menne többször is, szerintem... Én kíváncsi lennék rá. :-)
Látod, ezt kellene megosztanod másokkal! Ez hosszú folyamat. A mai generációk már sokkal neurotikusabbak, korábban felismerik a problémát, inkább az idősebbek nem veszik ezt komolyan. Anyukám élő példa. Szorong, pánikbeteg, depressziós, de a mai napig nem hajlandó kezeltetni magát. Engem sem értett meg soha. A barátom azóta, amióta meglátta a karomat és a lábszáramat, amit borotvával többször összehasogattam, pl. mikor elfogyott a gyógyszerem. Kétszer fordult elő, de akkor robbanásponton voltam az orvosnál is, sírógörcsöt kaptam, ha valaki rám nézett.
Sokat segít egy valóban megértő pár, aki nem csak látszólag ismer, tudtok közös programokat csinálni... És abban a mélységben, ahol mi voltunk, a gyógyszerek csodát tudnak művelni.
Hát velem ez volt...tudnád,hány évig.
Titkolni még közeli hozzátartozóim előtt is....
Most már tudják,de nem értik,nem is fogják soha.
Valahol meg tudom érteni őket,sokáig én is abban a tudatban voltam,hogy le lehet győzni,ha van elég akaraterőm,s nekem tényleg van,volt.
Évekig húztam a betegséggel,viszolyogtam a gondolattól,hogy én egy idegen embernek beszéljek a problémáimról,azért nem mentem orvoshoz+a szégyen miatt.
De tavaly már annyira súlyos lett az állapotom,hogy elkerülhetetlen volt,hogy kezelést kapjak.
De úgy érzem,jó kezekben vagyok,jó orvosaim vannak......
Ha belegondolok,mennyi minden változott tavaly óta/pozitív irányba/,alig akarom elhinni.....
De igen idegesít ha sokan vannak körülöttem. Nem merek senkivel sem beszélni. Ha egyedül vagyok még a sírás is elkap. Főleg ha várni kell valamire és sokan vannak még rajtam kívül. Egyszer a pszihológusnál is sírtam de nemtudom miért csak jött ahogy szokott hirtelen. Aztmondta az orvos hogy ez így nemjó de nagyon kedves volt megnyugtatott és kész. Nem voltam bent 10 percnél tovább. Ja én meg sem szólaltam csak ő beszélt végig.
Nálam nem volt ilyen,hogy elnézést kérjek meg ilyesmik. De ha valamit mondok vannak akik kiröhögnek van aki nem. Nos aki kiröhögött eddig az életben azok miatt lehet velem ez a baj. Suliban is visszahúzódó voltam. Nem is beszélgetett velem senki vagyis csak egy barátnőm volt.
Egyszer volt nekem is egy ilyesmi csak nekem szinpadra kellett kiállni énekelni. Éééénekelni??? Még megszólalni sem merek! De az is nagyon nagy szégyen lett volna ha sírva elszaladok. Rengeteg ismerősöm volt ott. Szóval elkezdtem és félve de be is fejeztem. A vége az lett,hogy hatalmas taps,kértek közös fotókat,autogrammokat,szóval el voltam ájulva,hogy mivan!!!???? :) Azóta nem voltam szinpadon de már kérték többen is. Nos többet nem merek fellépni túl nagy a lámpalázam.
Soha ne szégyelld! A depresszió nem hiszti, sok halott beteg hozzátartozói jöttek rá - utólag. Nyugaton amúgy nem állnak ennyire szemellenzősen a pszichés betegségekhez, csak nálunk tombol ez a torz felfogás. Tudod, hogy nekem mennyit segített az, hogy kiírtam magamból? Bevallottam minden fórumon, ahol megfordultam. Segít. Sokan abba betegszenek bele, hogy megpróbálnak "normálisnak" látszani, úgy tenni, mintha minden rendben lenne. Ez még jobban tönkreteszi.
Én nem hiszek abban, hogy a nőgyógyászati gondokat pszichés problémák okozzák. Higgyen mindenki amit akar, ez az én véleményem. De kétségkívül ez a legegyszerűbb magyarázat...
Nálam úgy jelentkezik ez a szociális fóbia,hogy nem szeretek emberekkel beszélgetni,közösségbe menni. Szeretek itthon teljesen egyedül begubbasztva élni. Mondjuk már amióta a gyógyszert szedem azóta járok boltba,sétálni a kislányommal,stb..persze csak 5 percre... ha nem lenne ez a női bajom biztos,hogy többet szaladgálnék akár fóbiás vagyok akár nem. A gyógyszer ebben segitett!
Van egy cikk erről neten találtam.
A szociális szorongás emberi viszonylatban a szociális kapcsolatokban rejlő veszélyekre való reagálás. Az emberi evolúció során egyfelől kialakult az ösztönös képességünk, hogy hipotéziseket gyártsunk a másik ember fejében zajló gondolatokról. Az evolúciós felfogás szerint a szociális fóbiát jellemző, indokolatlan és túlzó szociális szorongás abból fakad, hogy a személy önmaga szociális helyzetét és értékét túlságosan alacsonyra, másokét viszont túlságosan magasra értékeli. Ennek megfelelően a másokról alkotott "elmehipotézisei" mind arról szólnak, hogy mások őt elítélik, lenézik, kinevetik. Az elpirulás, elvörösödés és az ezt kísérő szégyenérzet abból fakad, hogy a személy intenzíven átéli, milyen bénának is látszik ő. A szégyen és elvörösödés üzenete: "tudom, hogy értéktelen vagyok", "tudom, hogy helytelenül viselkedem".
Egyébként mi az a szoc fóbia?annyit hallottam már...
Ha nem akarsz,vagy kellemetlen Neked,ne válaszolj rá.....
Eszembe nem jutott,hogy haragudjak rád,ne viccelj már,nem azért írtam....
És-hát erről nehéz beszélni,nekem legalábbis nagyon,mert pokolian szégyellem-én is depressziós vagyok,sajnos.
Szorongásos depresszió,ez a diagnózis.
Utálok erről írni,mert tudom,hogy a depit NAGYON SOKAN inkább hisztinek tartják,mint betegségnek.
De mindegy,már felvállaltam,s kész,gondoljon mindenki,amit akar....
Tavaly szept óta kezelnek,a szorongásom sokat enyhült,inkább a rossz hangulat,ami makacsul "tartja magát"....
És az orvosomat kifaggattam erről alaposan,nem függ-e össze a két betegség egymással,s ő mondta,mivel jelentős javulás állt be az állapotomban,ezzel párhuzamosan a nőgyógy panaszoknak is enyhülnie kellett volna már....
Egyébként örülök,hogy kiírtam ezt a fórumot,és beszélgethetek veletek...
Az oldalon mindenféle vizsgálatra gondolok meg műtétet írnak stb..minden jöhet ha sikerülne valami.
Angel nekem is van gyerekem és már jól benne voltam előtte is ebben a betegségben. Szóval kicsit befolyásolhat de ha nekem sikerült akkor neked miért ne? Bár állítólag 75%,hogy több gyerekem nemlehet. Na nem is szeretnék tbbet! :)
Hogy fogalmam sincs??
Honnan tudod?
Hallottam már elég sok mindent,elég sok nyomort,sőt,családomban is vannak beteg emberek,én csak kiírtam egy fórumot az én problámámról,amivel szemben tehetetlen vagyok,hiába küzdök ellene.....
Tisztában vagyok vele,hogy nem az én problémám a legnagyobb a világon,hisz írtam is,mennyire sajnállak benneteket.....
Nekem legalább nincsenek komoly fájdalmaim,csak bennem a félsz,hogy sose lesz gyerekem,családom,hogy meddő leszek,stb,sorolhatnám,még,mi minden jár a fejemben olykor...
A pszichéről annyit:beszéltem pszichiáterrel,aki elmondta,biz van ilyen,nem is kevés,mikor vkinek van olyan fizikai betegsége,problémái,tünetei,amiknek nem találják az okát,s aztán a sok sikertelen kezelés után pszichiáterhez kerül.DE: ilyenkor,mindig meg tudnak állapítani vmilyen pszichés betegséget is,pl:depresszió,pánikbetegség,stb.
Így nyilvánvalóvá válik,hogy a 2 össszefügg egymással,elkezdődik a pszichoterápia,és a pszichés javulással párhuzamosan bekövetkezik a fizikai tünetek enyhülése is.
Nekem is a vashiányom akkor derült ki mikor terhes voltam. Azóta szedem a vaskapszulát.
Találtam egy oldalt nemtudom milyen tapasztalatok vannak de elkezdem gyűjteni a pénzt hátha....már mindent kipróbáltam akkor nekem már semmi sem árthat...
www.arsmedica.hu
itt a nőgyógyászat menü ... szerintetek milyen lehet??
Ez tényleg szörnyű:(((
Nekem annyi van,hogy literszámra nem tudok folyadékot fogysztani,max 1,5l,amit megiszok egy nap,mert rajtam is hamar "átszalad",tartani pedig nem bírnám sokáig,ha szükséges lenne,bár ezt nem veszem komolyan,mert nem zavarja különösebben a mindennapjaimat.Megiszom azt a napi másfél litert,s kész....max 2-őt.Attól többet szerintem még soha nem ittam meg 1 nap,és mosolygok rajta,mikor mondják,hogy a nyári kánikulában 3 litert el kell fogyasztani,ugyan.....
Reggel,ébredés után nehéz kicsit a vizeletürítés,olyan,mintha "belém lenne szorulva"-hát ezt jó hülyén fogalmaztam meg,pfff...
De megindul,és utána minden ok.
De azzal együtt élni,amit elmondtál....el vagyok képedve...