Szülés fogadott orvossal vagy anélkül? (beszélgetős fórum)

Szia!

Egyre inkább azon vagyok, hogy nem fogadok orvost. Most még nem lenne késő eldönteni, ha akarnék, de mivel már tényleg közel vagyok a szüléshez, komolyan el kellett gondolkodnom.

Szerdán megyek újra terhesgondozásra, ha nem hozza szóba a saját orvosom, akkor nem is erőltetem. Jól megleszek én az ügyeletes dokikkal és személyzettel.

jézusom... szegények, mindjárt sírok. Hihetetlen!!!!

Nagoyn sajnálom őket, soha nem fogják tudni feldolgozni azt, ami történt.

Ezt akkor egyébként a terhesgondozs alatt fogadott orvosnak kellett volna észrevennie, igaz, nem a szülés-orvosnak?

Szia! Szerintem sem érdemes fogadni, én biztos, hogy a második babánál sem fogok.

De ezt neked kell eldöntened, sok érvet és ellenérvet olvashatsz itt a fórumon, ami alapján mérlegelhetsz:-)

Sok sikert!

Borzasztóan sajnálom szegény kicsi lányt és a családot! Őszinte együttérzésem!

Ugyanakkor az a véleményem, hogy az általad említett probléma megoldása nem azon múlt, hogy a SZÜLÉSHEZ fogadtak-e orvost, vagy sem.

Az általános előírás az, hogy a terhesség ideje alatt 4 db ultrahangvizsgálat kötelező. Ezekhez nem kell beutaló, nem kell az sem, hogy fogadott orvosa legyen az ember lányának, elegendő egy kiskönyv, amivel jelentkezik a vizsgálaton, és ingyen elvégzik. Az alapvető rendellenességeket ezen a 4 UH vizsgálatok KELL kiszűrni, akinek van szonográfusi vizsgája, annak látnia KELL bármiféle eltérést. Ha a szülés után jöttek rá arra, hogy a kicsi szívének ilyen hatalmas problémája van, akkor abba a kórházba, ahhoz az orvoshoz KELL visszamenni, aki az ultrahangos vizsgálatokat végezte. A 12. heti az első, aztán a 18. heti, majd a 30. heti UH-szűrés mind azért van, hogy lássák, rendben fejlődik-e a baba? Természetesen, akinek olyan a fogadott orvosa, hogy több vizsgálatra is ad beutalót, vagy olyan, akinél a saját rendelőjében van UH-készülék, és mindig megnézi a babát, akkor még nagyobb esély van a bajok kiszűrésére.

Jómagam csak a terhességem elején voltam olyan vizsgálatokon, amik nem kötelezőek, így pl. a 6. héten, hiszen ilyen idős terhesen előtte két vetélésem is volt. Aztán a 9. héten, amikor saját megnyugtatásomra látni szerettem volna látni, hogy minden rendben. Aztán a 22. héten is mentem egy babamozira, fizetősre. Ennyi. Azóta a következő vizsgálat most lesz, a 30. héten. Az orvosom, akihez terhesgondozásra járok, nem ultrahangoz, a rendelőjében sincs készülék, és nem is forszírozza, hogy a kötelezőkön kívül máskor menjek vizsgálatra.

Atyaég!!!!Ez annyira nagyon szomorú!!!!

Nem is találok szavakat.....:::(((

Sziasztok! Szerintem is nagyon fontos a fogadott orvos, mert ellenkező esetben súlyos hibákat sem vesznek észre. A kislányomat 3 éve fogadott orvosnál szültem, nem bántam meg, végig kísérte az egész terhességet, mindig ismerősként kezelt, nevemen szólitott, odafigyelt rám szülés előtt és után!

Viszont egy nagyon jó ismerősöm nem fogadott orvost. Nagyon szomorú történet az övéké: az egész terhesség alatt semmit nem vettek észre, így, mikor múlthéten, szombaton megszülett a kicsi Petra, boldogok voltak, egy teljes napig volt egy egészséges hercegnőjük, aki 3500kg és 52 cm-el született. Aztán vasárnap este elkékült a kicsi szája, Pestre került, ott megállapították, hogy nem fejlődött ki a szívének a bal kamrája. Két megoldás lehett (így mondták hét közben): 1., napokon belül meghal, 2., eléri a 3 hónapot, és aztán műtét műtétet követ... Ma este telefonáltak nekik, hogy menjenek be, elbúcsúzni a kicsitől, mert a reggelt nem fogja megélni... Egy angyalkával több lesz az égben!

A terhesség 12. hetében ki lehetett volna ezt szűrni, ha oda figyeltek volna rá.

Két vetélés után a harmadik terhességem teljesen problémamentes volt. Illetve volt 2 miómám, de ez nem zavarta a terhességet. Nem magánrendelésre, de végig ugyanahhoz a doktornőhöz jártam, akivel maximálisan meg voltam elégedve. Mindezek ellenére nem fogadtam orvost a szülésemhez. A szülés azonnali császármetszéssel végződött, de ezt véleményem szerint akkor sem tudtam volna elkerülni, ha fogadott orvosom van. Az ügyeletben lévő orvosok nem éreztették velem, hogy hátrányban lennék azért, mert nincs választott dokim. Ha most kellene döntenem, most is ugyanígy döntenék.

Azt már csak csendben jegyzem meg, hogy elméletileg, ha császármetszésre van szükség, az ügyeletes osztályvezetőnek kell rábólintani, függetlenül attól, hogy ki a fogadott orvosod. A felelősség egy része ugyanis az övé.

Sziasztok!

Visszaolvastam egy kicsit a hozzászólások között, de hozzám hasonló helyzetben lévőt nem találtam.

Első babámat várom, a 29. héten tartok. Már a terhesség elején úgy gondoltam, hogy nem fogadok orvost a szüléshez. Igaz, hogy magánrendelésre járok terhesgondozásra, de nem beszéltem még a dokimmal, hogy direkt nála akarnék szülni. Ő sem kérdezte, hogy van-e ilyen szándékom.

Hétfőn elmentem egy szülésfelkészítő tanfolyam egyik előadására, ahol az én orvosom is tartott egy prezentációt. Az ő szavaiból úgy vettem ki, hogy a saját szülészorvos, azaz a jó előre történő orvosválasztás híve. A szülésznő, aki később beszélt, azt mondta, hogy olyan szülést nagyon ritkán lát, ahol minden az előre elképzeltek szerint történik (kérnek-e érzéstelenítést, gátvédelmet, stb.), és mindig az van ott, akire a kismama számít. Egy másik szülésznőtől is azt hallottam, hogy azon az egyetemi klinikán az ügyeletes orvosok teljesen megbízhatók, mindegyik fiatal, törekvő, alapos. Az én dokim is szokott ügyelni egyébként, de ő idősebb, és egyetemi tanár is.

A magánrendelésen alkalmanként 5.000 Ft-ot fizetek, a 10. hét óta járok havonta egyszer, úgy számolok, hogy mindösszesen 45.000-50.000 Ft lesz, amit erre költök. Az orvosom korrekt, figyelmes, nem a pénz miatt csinálja, mert korábban is jártam hozzá konzultációra, vizsgálatokra, és akkor nem adtam neki pénzt, mégis ugyanilyen alapos volt.

Szóval, miután a terhességem (két vetélés után végre) normálisan zajlik, úgy gondolom, hogy nem érdemes orvost fogadnom a szüléshez. Nektek mi a véleményetek?

Szerencsére nálunk a kórházban rendes dokik vannak, mint korábban írtam nem volt fogadott dokim, császároztak, és annak a dokinak kellett foglalkoznia velem (varratszedés stb.)aki műtött, itt így szokás. Egyszer késve ért be, és sűrű bocsánat kérések közepette látott el. Igaz csak akkor jött ha valamit csinálni kellett, ez összesen három alkalom volt, de akkor mindig kedves volt. A varratszedést pl meg sem éreztem.

A szobatársnőm szintén császáros volt, másik doki műtötte(neki sem volt fogadott dokija), az a doki minden nap jött megnézni őt sőt még a babáról is kérdezgette, pedig az nem az ő feladatuk.

Nálunk a kórházban amikor szültem az a pletyka terjedt el, hogy az orvosok azt nézik, milyen pizsiben van a kismama, milyen a köntöse és mik sorakoznak a szekrényén. Ez alapján "belőtték" azt, hogy kitől várhatnak több pénzt és azokkal bizony szebben beszéltek és kivételeztek is:((

Ilyen helyzetben persze, hogy fontos a fogadott orvos, aki mindig figyel rás és melletted van ha kell:)

Hű, ez borzasztó!

Végülis akkor még mondhatni, hogy jól megúsztátok, mármint ahhoz képest, ami lehetett volna.

Péterfy? Én is ott szültem.

(és az én orvosom nem fogadott el hálapénzt)

Szerintem is ez a probléma:) Az én születésemnél pl azért nem tett semmit az ügyeletes, mert nem ő volt a fogadott orvos.

A lányomnál pedig rendes volt az ügyeletes.A komplikációkat pedig a fogadott orvos jelenléte sem tudja kizárni, pl a nyakra tekeredett köldökzsinór előfordulhat fogadott orvosnál is.

Az orvosok között is van rendes ember, és olyan is aki "csak" a munkáját végzi, és elfelejti, hogy emberekről van szó.

Sziasztok!

Én 2000-ben szültem először,nem volt fogadott orvosom.

A kiírás napján ki akartam menni pisilni,de előbb elkezdett folyni valami(nem pisiltem be:))

Felhívtam a védőnőt azt mondta irány a kórház.

Bementem (a férjem főnöke vitt be kocsival)

Az ügyeletes doki ránézésre megállapította,hogy a gyerek méhen belül sorvadt(kérdzte nem cigizek-e)megvizsgált és azt mondta folyásom van(pedig nem volt) felvették az adataimat és hazaküldtek.

Anyuékhoz mentem busszal a kórházi pakkommal együtt.Ja a kiskönyvembe beírta,hogy elutasítom a felvételt.

Estig anyuéknál voltam(jól bekajáltam)napközben semmi fájásom volt,néha éreztem csak főleg pisiléskor,hogy van valami folydogálás.Anyu mondta mutassam már meg amikor folyik a víz(nem értette hogy kevertem össze a folyással)meg akartam neki mutatni de addigra már ömlött belőlem és be is lázasodtam.(a lányom anyunka köszönheti az életét mert én úgy voltam vele ráérek bemenni ha lesznek fájásaim)

Bementünk (addigra ott volt a férjem) elfertőződött a magzatvíz,belázasodtam,a gyereknek alig volt szívhangja.Azonnali altatásos császár.A dokinő mondta,műtét előtt,hogy lehet a baba is betegen születik és nem ott lesz ahol én.

Szerencsére megúszta.

Utána a dokik azon szörnyülködtek,hogy miért mentem haza,hiába mondtam ,hogy nem én akartam...

Azóta fogadok orvost...

Én is fogadott orvosnál születtem, és meg is lett az eredménye:( Anyumat császározni kellett volna, mert toxaemiás volt, ezen kívül 43 éves volt amikor terhes lett velem.Az első szülésnél is volt komplikáció.Fogadott orvost, de az nem volt benn, mert nem ő volt az ügyeletes.Aki viszont ügyeletes volt, az nem foglalkozott anyuval, mert tudta, hogy ő már nem fog pénzt kapni.Mivel karácsonykor születtem, a fogadott doki csak késve érkezett meg, mert éppen vendégségben volt.Akkor már nem lehetett császározni, mert elhelyezkedtem a szülőcsatornában, viszont a vállam beakadt a szeméremcsontba.Az akkor használatos műfogás viszont elszakította a karfonatideg egy részét, és lebénult a vállam.Mára már sokat javult, de nem tudom úgy használni a bal kezem mint a jobbat.Életmentő beavatkozás volt, ha ezt nem teszi meg az orvos, meghaltam volna.Nem haragszom rá, mert nem az ő hibája volt, hanem így alakult.Viszont ha anyum nem fogad orvost, és az ügyeletes orvos időben megkezdi a császárt, ez nem történik meg.

Ezért sem fogadtam orvost, hogy ha baj van, és ő nincs benn ne kelljen rá várni.

Sziasztok!

Én egy kisvárosban élek, ahol nincs sok lehetőség dokik között, de van egy-kettő, aki olyan, hogyha épp ő van uh-n, senki be nem megy.

Én fogadtam orvost, úgy érztem magam biztonságban. Magánrendelésen egy angyal volt, uh-ra is soron kívül behívott, nála sem kellett magánrendelésen egy percet sem várni. DE szülésnél viszont rám se nézett, pedig aznap dolgozott, és indított szülés volt. Ha nincs ott a főorvos, akkor lehet, nem élne a fiam, vagy legjobb esetben is fogyatékos lenne. És végig amíg gyermekágyon voltam, szemét volt, lekezlő, és a 8 nap alatt 2-szer láttam, más dokija kérdezte higy vagyok. Mivel császáros voltam, azért sem kapkodott, hogy kiszedhesse a csöveket. Varratszedésnél is úgy kellett kergetni, hogy méltóztasson megjelenni. AZóta kiderült, nem egyedüli vagyok. A markát tartja, de nem sokat tesz az emberért.

Viszont rábeszéltek, hogy fogadjak szülésznőt, ami életem legjobb döntése volt. Bármikor felhívhattam, kérdezhettem tőle, műtét alatt is végig mellettem volt, pedig szabin volt azon a héten, és császár másnapján, pedig szabin volt, hajnalban bejött lemosdatni, és minden nap benézett hozzám. A mai napig jóban vagyunk!