Szerintetek manapság mennyire gyakori, hogy a 30-as férfiak egyedülállóak? (beszélgetős fórum)

De mi a jó abban, ha valaki egyedül él egy lakásba?

Hazamegy munka után és nincs kihez szólnia. Ez jó?

Én is otthon laktam, amíg nem mentem férjhez és a férjem is otthon lakott, nincs ebben semmi rossz. Nekem fontos a családom, így nem tartottam szükségesnek, hogy albérletbe egyedül éljek. Így is önálló voltam, de nem magányos.

Fújj-fújj!

A ronda anyós jelöltek! De te is az leszel egyszercsak és akkor majd te is magadhoz láncolod a fiad, mert te ugyan olyan rossz anyós leszel, mint amit elképzelsz másokról, azzal a különbséggel, hogy te azt fogod hangoztatni, hogy te nem vagy olyan, de a menyed szerint olyan leszel.

Annyira gáz ez az általánosítás.

Mindig rájövök, hogy nem szeretem a nőket, mert rosszindulatúak...

Az kimaradt az előzőből, hogy ÖNKÉNT.

Itt se önként -ről van szó, hanem valamit-valamiért!

(Nem részletezném...)

Tudom, de néha még azért is nehezen.

Erre remek példa az öcsém.

Kényelmesen elvolt eddig. Anya, majd a párja kiszolgálta. Most új párja van. Közölte vele, annyit dolgozik, mint ő, szóval barátkozzon csak meg a mosogatóval, porszívóval.

Hívom a tesómat. Kérdezem mit csinálsz?

Válasz: főzök...porszívózok. Azt hittem nem hallok jól.

Betörte, pedig ő kemény eset igazán. Felváltva csinálják munka mellett a házi dolgokat.

A férfiak nagy része sokkal kényelmesebb annál, hogy feladja az anyuci kiszolgálását. Nagyon ritka kivétel a férfiak között az, aki egyedül is vállalja azt, hogy a különéléssel járó dolgokat elvégezze (pl. háztartást vezessen, mosson, vasaljon, főzzön, mosogasson, takarítson, stb.) amikor mindezt otthon ingyen megkaphatja.

Általában (kevés kivételtől eltekintve) csak egy nőért hajlandóak lemondani erről a - mondjuk ki bátran - kényelemről és gazdaságos életformáról.

Azért bizonyára van kivétel. Többnyire biztos igaz az olyan férfiakra, akik ott élnek, de biztos van kivétel.

Én nem tudom felfogni, hogy nem vágyik valaki az önálló életre? Nem lakásra gondolok, nekem sincs, albérletben élek, de nem az anyukámmal. 18 éves korom óta önálló vagyok, és semmi pénzért nem adnám fel.

Ezt a szülőkkel élésre értettem.

Ennyire azért szerintem nem lehet embereket beskatulyázni.

Anyuci kedvence.....stb.....

Nem látjuk hány csalódáson van túl, vagy milyen az anyagi helyzete és ezen okból él ott. Így hogyan állapítható meg, hogy "balfék"-e? Bár csúnya ez a megnevezés bárkire is.

Én azt gondolom, ahogy a beszélgetéseiteket olvasom, hogy nem a változtatás jelenti a szerelmet. Lehet azért is változtatni, mert agyadra megy a nő nyafogása...

Szerintem szerelemről akkor beszélünk, ha a saját vágyaim, boldogságom csak a másik boldogsága után következik.

Magyarul, bármit megtenne az ember azért, hogy a másikat boldognak érezze. Háttérbe szorítva a saját dolgait is akár. Ha az önzőség helyett az adni akarás, a másikért tevés megjelent, akkor igazi szeretetről van szó. Minden más felszínes dolog.

Bár én a magam 23 évével csirkének minősülök. Csak a saját tapasztalataimra építhetek.

Szerintem nincs szebb érzés attól, mint pl amikor valamit nagyon szeretnék, nehéz is elérni, de amikor a kapujában vagyok, meggondolom magam, inkább neki adok valami olyat belőle, ami örömöt okoz neki. És attól boldog vagyok, hogy tudom egy vágya teljesül, és ez annyira jó érzés.

A 30-as férfiak közül nem tekinthető mindenki egyedülállónak!

Aki otthon él, de szeretője van, az legfeljebb kényelmesnek mondható! :)

Aki otthon él, de nincsen szeretője, az meg önállótlan, vagy párkapcsolatra alkalmatlan! (Csúnyábban fogalmazva: pipogya, anyámasszony katonája, mama kedvence, stb.)

Semmi baj nincs azzal, hogy kifejezed az érzéseidet. Nagyon is jól teszed. Aki ettől fél, elzárkózik, az nem kapcsolatra alkalmas személy, vagy nem veled.

Mint írták is, mi nők, én is vágyom erre, nagyon is. Nagyon szeretem, ha egy férfi érezteti a szeretetét. Akkor van baj, ha ez a nagy szeretet felére csökken 2-3 év elteltével. Akkor bizony jönnek a kérdések, a töprengés, vajon szeret-e még úgy, mint rég?

Köszi, önbizalominjekció volt komolyan. Végül is persze igazad van, bár tök egyszerű dolgot írtál, de valahol tényleg ennyi ha végiggondolom, persze lehetne összevissza ragozni, de tényleg ennyi csak, hogy egy olyan kell mint én női kiadásban.

Csak én szemellenzősen beleszeretek valakibe többnyire, persze már elején látom hogy nagyon nem olyan aki hozzám való, de ezt lazán félresöpröm, "nem baj, a szerelem majd mindent legyőz, majd változik ő" jelmondattal. Utána meg csodálkozom mikor kapom hogy "minek mondod annyit hogy szeretsz" "mi ez a sok simogatás" meg "elég kéthetente egyszer a szex":-)

Ügyes volt, biztos akarta is, érdeke volt. Csak kicsit imponálóbb lenne ha nősülés előtt is "csinálnának" valamit. :D

Így kevés a választék. Csökken az esély.