Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Szeretőként anyává lettem fórum

Szeretőként anyává lettem (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Szeretőként anyává lettem

❮❮ ... 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 ... ❯❯
240. b2076ec79b (válaszként erre: 238. - 793a9334d7)
2010. jún. 23. 13:54

Igen :)


Igaz mi még "csak" 9 éve vagyunk együtt, de fel sem merül semmiféle féltékenység. Mi sem vesszük fel egymás telefonját, nem nézegetjük a másik leveleit, pedig mindketten tudjuk a másik jelszavát :)

239. Ronikutyi (válaszként erre: 237. - Bettike2007)
2010. jún. 23. 13:53
Az is :(:S
238. 793a9334d7 (válaszként erre: 115. - 793a9334d7)
2010. jún. 23. 13:51
Amatőr terapeutaként én megpróbáltam egy kis kilábalási útmutatót adni.
237. bettike2007 (válaszként erre: 224. - 7486dd48db)
2010. jún. 23. 13:51
Büszke lehetsz erre:-(
236. b7a110b583 (válaszként erre: 233. - 7486dd48db)
2010. jún. 23. 13:51
Az biztos, sok nő szülés után totálisan megszünik nőnek lenni. Ilyenkor azért megértem a férjeket. Viszont mikor állítólag minden rendben van otthon, akkor mi a francért másért csinálják ezt, minthogy az önbizalomnövelés sokkal fontosabb mint az akit állítólag szeret és minden rendben van vele. Ha meg nem tekinti őt már igazi vonzó nőnek, akkor meg csak nincs minden rendben otthon, mert az nem normális egy házasságban.
235. kisj (válaszként erre: 228. - Ronikutyi)
2010. jún. 23. 13:49
ugyan, ez csak a bizonyíték arra, hogy 50-en túl is van élet (sőt nemiélet is:))
234. b2076ec79b (válaszként erre: 221. - 39ff6fe670)
2010. jún. 23. 13:48

Egyetértek :)


Igazából itt nem is arról kéne szólnia a dolognak, hogy ki mit és hol hibázott, hanem a cikk írójának kellene valahogy továbblépni, már amennyire ez lehetséges, hisz ott a kislány és őt már nem lehet visszacsinálni.

Igen, "van, hogy hibáznia kell, hogy valamit megtanuljon". Csak egyelőre Ő még mindig hibát hibára halmoz, látszólag semmit nem tanult ebből az egészből.

Azt hiszem, én nem rúgtam belé, egyszerűen csak jó lenne ha végre felébredne mielőtt nagyon késő lesz. Mert már így is túl messzire ment ez a sztori, szerintem...

233. 7486dd48db (válaszként erre: 229. - B7a110b583)
2010. jún. 23. 13:47

Pontosan így van!

Egy családos ember is igényli néha az önbizalomerősítést, hogy "lám-lám, milyen jó pasi vagyok, döglenek utánam a nők". Csak akkor van baj, ha az a döglesztő picsa elfelejti, hogy nem anyaságra van szerződtetve. Ahhoz több kell, mint csábítás alanyának lenni.

232. d55557d847 (válaszként erre: 231. - Judyka001)
2010. jún. 23. 13:44
igen kesobb olvasttam.sajnos ez van.
231. Judyka001 (válaszként erre: 230. - D55557d847)
2010. jún. 23. 13:44
Igen, én is ezt fejtegettem, csak ezt sajnos sokan nem értik meg! Nyilván okuk van rá, h szemet hunyjanak a feleség bűnei felett!!!!!
2010. jún. 23. 13:41
szerinttem itt mind a 3 felnotnek meg van a maga bunne. meg ha kedves fellesegeka rtorkomnak ugranak akkor is ez a velemenyem"adj neki otthon hust es nem fog csont uttan szaladgalni' es nem csaka szexre gondolok.ellojennek a problemak ? mindenutt vannak bajok de megkell beszelni es megoldani ,hogy a visszautasittsak a szeretoket. ha felleseg morcos es tul faradt ,nem gondozott(es ezzen nem a fodraszhoz vagy nem tudom milyen szalonba vallo bekoltozest erttem)...
229. b7a110b583 (válaszként erre: 224. - 7486dd48db)
2010. jún. 23. 13:38
ja mert önbizalmuk az nulla, biztos van is miért így gondolniuk. szerencsétlenek szegénykék!:)
228. Ronikutyi (válaszként erre: 224. - 7486dd48db)
2010. jún. 23. 13:38

pffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffff

Na,ezt már elítélem én is:SSSS

227. adfa0d8bdb (válaszként erre: 223. - Adfa0d8bdb)
2010. jún. 23. 13:38
Ezzel az érzéssel viszont nehéz megküzdeni, mert belénk nőkbe, belénk van kódolva az ösztön h boldoggá tehessük a szeretett/kiszemelt férfit...
2010. jún. 23. 13:37
a terapeuta jo otlet, biztos tudna segiteni, hogy ujra megtalalja onmagat es megszabaduljon ettol a fuggosegtol.
2010. jún. 23. 13:37

Micsoda vádak, és vádaskodások!

Hogy mertek ítélkezni bárki felett is? SENKI nem tudhatja, h a családos férj milyen kapcsolatban élt a feleségével. Ha egy tökéletes, harmonikus házasságról beszélünk, akkor a cikk írója, bármit megtehetett volna -a férj nem ment volna bele a játékba. Úgyhogy tisztelettel kérek mindenkit, h csak a feleséget NE TESSÉK hibáztatni. Ez a felháborító. Annyi házasság ment már tönkre egy, vagy két gyerek után, mert a nő elfelejt nő lenni. Elsősorban CSAK anya, és háztartási alkalmazott akar lenni. Én elhiszem, h nehezebb -mikor már van egy lurkó- eljátszani a végzet asszonyát; de a férfinak szüksége van rá! Nagyon elvakultnak kell lennie egy kiéheztetett férjnek, h ne kapjon a lehetőségen. Mindenhez 2 ember kell. Ahhoz is, h tönkre menjen egy házasság, és ahhoz is, h létrejöjjön egy férj-szerető kapcsolat. Én nem ítélem el a cikk íróját, csak szorítok neki, h találjon rá az eszére. :)

2010. jún. 23. 13:36

Te enci, figyelj, add már meg ennek a pasinak a telefonszámát, én is akarok vele kefélni. Te úgyse vagy itt Pesten, én meg itt vagyok, simán le tudnék vele feküdni. Még autóban is, ha nem tud egy panziót kifizetni, de most már nagyon felkeltetted az érdeklődésemet!

Különben én rengeteg nős pasival voltam már. Meg kell hogy mondjam, a nős pasik jobbak.

Persze, eszükben sincs elválni. A legtöbb nem is hiteget, kerek-perec megmondja, hogy neki csak egy kis változatosság, játék kell, és egyébként otthon minden rendben van. Még olyan pasim is volt, aki naponta KÉTSZER megdugja a feleségét, és mégis kell neki pluszban más nő is. Tehát szó nincs arról, hogy otthon ne kapna meg mindent.

Csak egyszerűen ilyenek. Ilyenek a biológiai törvényeik: magot szórni, minél többet. És persze kell a siker, a trófea, amivel a fitársak között el lehet dicsekedni.

223. adfa0d8bdb (válaszként erre: 216. - Re87)
2010. jún. 23. 13:35

És ha tudnád h egy rakás sz.r a kapcsolata és csak vergődik benne?


Akkor viszont azt éreznéd, h "de ha úgysem boldog, majd én azzá teszem"...

222. 39ff6fe670 (válaszként erre: 218. - D55557d847)
2010. jún. 23. 13:29
így van
221. 39ff6fe670 (válaszként erre: 213. - B2076ec79b)
2010. jún. 23. 13:29

De reagált.. nem konkrétan mindenkinek, de tudja, hogy ez kell tennie de az is, hogy ez neki nagyon nehéz.


Nézzétek, én évekig dolgoztam drogprevenciós stábokkal. Sosem drogoztam, nem tudhatom milyen függni.. bármitől is, ugyanis már gyerekként is stabil ember voltam. azt megtanultam, hogy az ítélkezés sehova se vezet, csak süllyed tovább az illető a mocsokban. sok ember követ el súlyos hibát, de van aminek bizony oka van amit mi nem tudhatunk. Van, hogy hibáznia kell, hogy valamit megtapasztaljon. Ahogy a gyereknek is el kell esnie, hogy megtanulja kivédeni a nagyobb eséseket.


És ezen a bolygón tuti nincs hibátlan, tökéletes teremtmény, szóval a nagy megmondóemberek is cipelnek magukkal egy szép kis batyut ám.. hiába csaholnak!


Aki érzelmileg vagy fizikailag vagy bárhogy függ valamitől--valakitől annak egyedül nem vagy csak nagyon kis eséllyel sikerül talpra állni. Lehet ítélkezni (bár azok is ítéltetve lesznek majd).. de ha ott az a három gyerek akkor legalább miattuk ne az legyen a cél, hogy belerugdosunk a másikba, hanem, hogy segítünk neki felállni.

220. mimmo33 (válaszként erre: 210. - Tamianyu)
2010. jún. 23. 13:28

Már megbocsájts, de a "hasonlók" alatt kit értesz?!

Szerintem senki nem mentette fel az alól, amit tett. Sőt még mennybe se menesztették. Egyszerűen csak azt próbálják megértetni veled, hogy a történet többi szereplői (kivéve a gyerekek) ugyanolyan hibásak.

2010. jún. 23. 13:28
Valahogy nem tudom sajnálni a cikk íróját, egye meg azt, amit főzött.
218. d55557d847 (válaszként erre: 175. - Tamianyu)
2010. jún. 23. 13:23
"ne itelj ,hogy ne itelttes"
217. Cippora (válaszként erre: 212. - Tempest)
2010. jún. 23. 13:23
Ez nagyon durva,és nagyon nehéz lehetett.És bosszantó,mert gondolom a mai napig sem tudod,mi lett volna a helyes döntés.Az amiben maradtál,vagy ami lehetett volna...
216. Re87
2010. jún. 23. 13:23
Azért bármennyire is tetszene egy családos ember nem lenne pofám odamenni és elmondani neki,hogy mit érzek.Inkább jó messze elkerülném...
215. Zsatim (válaszként erre: 214. - Re87)
2010. jún. 23. 13:22
Bizony, hogy nem...
214. Re87 (válaszként erre: 210. - Tamianyu)
2010. jún. 23. 13:21
A szerető is lehet áldozat,ha elcsábítják,de itt nem ez történt....
213. b2076ec79b (válaszként erre: 208. - 39ff6fe670)
2010. jún. 23. 13:20

Én többször leírtam, hogy szerintem hagyja a fenébe ezt az embert, elsősorban a gyerekével foglalkozzon.

De ezekre abszolút nem reagált...

212. Tempest
2010. jún. 23. 13:18
Hát ez nem ilyen egyszerű, van amikor az ember nem képes azt tenni, ami a helyes, hiába tudja. A történetem nagyon hasonló, mi is egy munkahelyen dolgoztunk, csak annyi a különbség, hogy Ő kezdett ki velem. Sokáig ellenálltam, mert hogy családos ember volt ( 3 gyerekkel!!). Eleinte, csak a melóhelyi ebéd közben beszélgettünk, odaült ebédnél, így lényegében lassacskán mondhatni mindennap együtt ebédeltünk. Aztán szép lassan alakulgatott a dolog, amikor észbekaptam már késő volt, nem bírtam kiszállni. kb. 1 évig ment a dolog ( az Ő kettős élete ) közben folyamatosan mondta, hogy higgyem el nem én miattam megy tönkre a házassága, az már korábban megtörtént. Majd terhes lettem, ( 25 éves voltam akkor, még a szüleimnél laktam ) A babát nem terveztük, de az fel sem merült, hogy nem tartom meg. Ezt neki is megmondtam, ha kell egyedül, de a baba marad. Elismerte a gyereket, van apasági nyilatkozat, a gyerek az Ő nevét viseli, apás szülés volt. Van egy csodálatos fiam, ( már 14 múlt, a legjobb döntés volt, hogy megszültem, bár voltak nehéz időszakok. ) A szüleimhez vittem haza a kórházból, ( apám lényegében kitagadott ) anyám volt aki segített. Amikor a gyerek 9 hónapos volt, megállt kocsival a ház előtt, feljött és azt mondta, csomagoljak most, jött értem és a gyerekért, már kivett kezdetnek egy albérletet, értünk jött, velünk akar élni, a családját otthagyta. Életem legnehezebb döntése volt, nemet mondtam, elküldtem, utána több hónapig bőgtem, és azóta se láttam többet. Egyszerűen azt gondoltam, ha én nemet mondok visszamegy a családjához. Féltem otthonról eljönni, mert akkor a gyed-ből nem tudtam magam eltartani, anyám sokat segített, azt viszont tudtam, ha elmegyek otthonról, és valami nem jön össze, oda nem nagyon van visszaút. Szóval padlóra tett a döntés, de ennél jobban csak az ütött meg, amikor évek múlva megtudtam, hogy nem ment haza a családjához, akkor eljött és komolyan gondolta, egyedül beköltözött az albérletbe, majd egy idő múlva lett vmi. barátnője. Ha ezt tudom, vele mentem volna.
211. Ronikutyi (válaszként erre: 192. - 40163fd81d)
2010. jún. 23. 13:18

Hát én nem voltam sem szerető,sem megcsalt nő,legalább is tudomásom szerint,8 éve párkapcsolatban élek,van egy 2 éves kisfiam,veszekedni is szoktunk,mint mindenki,nem fogom megveregetni a cikk írójának a vállát,hogy "jól van fiam,ügyes voltál",de lehurrogni sem fogom,nem esik neki,mert gondolom,hogy az élet veri őt jelenleg is elég rendesen,és nem azért írta meg a cikket,hogy rúgjak még rajta,hanem mert szeretné az érzéseit megosztani,kibeszélni a világnak,tanácsot kérni,talán egy kis megértést is.Tudja ő,hogy hibázott,és nincs vissza út,de ezek az érzések kavarognak benne.Ezt el lehet ítélni,meg meg is lehet érteni.Én megértem Tamianyu felháborodását is,mert az ember ilyenkor beleképzeli magát a történetbe,ki így,ki úgy.Mint már írtam,én sem örülnék,ha én lennék a feleség.

A lényeg,hogy nem kell összeveszni ezen,el kell fogadni más véleményét is:)

❮❮ ... 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 ... ❯❯

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook