Szerelmes versek, idézetek (beszélgetős fórum)
Búcsú...
Hirtelen és gyorsan válasz nélkül távoztál,
A búcsúra időt senkinek nem hagytál.
Emlékeinkben élsz míg dobog a szívünk,
Tudom, hogy odaát újra együtt leszünk.
Hatalmas űr amit magad mögött hagytál,
Csak egy halovány gyertya ég az asztalnál.
Tudom, bármikor is indulok majd le,
Nem akadunk össze újra a liftbe.
Nem mesélsz majd milyen volt a napod,
Milyenek gyengék az úton, az autósok.
Nem aranyozod be újra a napot,
Nem hallhatjuk többet a hangod.
Nem záporoznak majd a szavak,
A barna szemeid többé nem ragyognak.
De tudom egyszer újra találkozunk,
És minden elvesztett időt bepótolunk!
Chrystina
AMIÓTA SZERELEMBE...
Amióta szerelembe estem,
Igazán, hogy féleszű vagyok.
Szemkötősdit játszanak fejemben
S falnak mennek a gondolatok.
Nem csoda, ha olyasmit teszek, mit
Józanan tőlem nem láttatok.
Amit szinte szégyenlek kivallni:
A tükörbe is pillantgatok.
Reggel sokszor jó estét kivánok,
És jó reggelt, hogyha este van.
Isten hozott! mondom a menőnek,
S annak, aki jő: élj boldogan!
Tollam gyakran a porzóba mártom,
A tintát meg porzónak veszem.
S mindez hagyján! de mikor szájamba
A szivar tüzes végét teszem...
Erre aztán elmondhatni ám, hogy
Valóságos szerelem sebe.
Te miattad kaptam, lyányka... illő
Volna, hogy csókod gyógyítsa be!
Miért csak Ő?
Soha nem volt jogom ébredni melletted,
nem láthattam reggel a szemedet,
nem fordulhattam feléd lágy mosollyal,
hogy megtudjam, milyen lesz a nappal.
Álomból, álomba ringatott a gondolat,
együtt ébredni, egy puha takaró alatt,
kettesben meginni a kávét Veled,
mindennap átélni, érezni a szerelmedet.
Nehéz volt lemondani errõl az álomról,
a szívemben fájdalom, keserûség tombol,
nem kettõnkre, az életre haragszom,
nem érdemeltük meg, hogy minket ostorozzon.
Nem bújhatok el, fájdalmam eltakarva,
nem sírhatok szabadon a válladra borulva,
ha találkozunk, a mosolyom szereted látni,
keményen tanuljuk, mit jelent a szó: várni.
Várni a véletlent, a gyengéd pillanatot,
várni a percet, mi gyönyört adhatott,
várni egy édesen puha csókra, ölelésre,
de az álomból ébredni kell, feledésre.
Miért nem álmodunk napot, holdat, csillagot,
a végtelent, a messzit, a máról átfutó holnapot,
egy tündérvilágot, benne egy boldog párral,
ahol nincs bánat és könny, csak vidám madárdal.
Felejteni nem akarok és nem tudok,
fájdalmat okozni másnak nem fogok,
ha a szemedbe nézek, ott magamat látom,
Te is szeretsz, ez a szerelem nemcsak álom,
Talán, egyszer majd megérdemeljük,
hogy a reggelt közösen ébredjünk,
de az már egy másik élet,
újra kell születni ahhoz,
hogy szerethesselek
Téged.
Utoljára...
Hang nélkül sírok,
míg a hegyek felől szél kergeti
a megfáradt őszi levelet,
és kopott álmok pihennek
sárba taposott lépteken,
hazug vágyakat festek
szürkére vált papírra,
és hangokat lopok magamnak
az esti homályba.
Már megtanultam,
a magányt nem szégyellem,
csak akkor sírok,
ha nem lát senki engem,
fáim közt kutatom
az elveszettnek hitt utam,
és magamhoz hívom
szépséges múltam,
mára az emlékek mögé bújtam.
Néha még álmodok,
s ha felébredek, látok más világot,
hozzád küldeném
az elveszett boldogságot,
hogy megtanuld szeretni azt,
ki érted magára gombolta
a végtelen magányt,
míg pilláidon félnek a könnyek
én mindent elfelejtek.
Hang nélkül sírok,
míg a hazug szavak fészket
raknak a lelkemben,
mára már lecsendesedtem,
fordítanám az időt vissza
és hinném, a napok nem csalnak,
veled maradtam,
álmaim már rég meghaltak,
csak szél kerget levelet a fák alatt.
Kozák Mari
Magány
Mint ragacsos mézga úgy nyúlik a csend
Csak a szürkülő alkony fénye dereng
S az árnyakon ringó gondolatok
Lágy puha rózsaszín álma imbolyog
Hallgatag vágyak éveket nyelnek
Csupán a kérges dohszagú percek
Kiszáradt rozsdás vasfoga serceg
Az ízekre rágott tegnapokon
Dérködös lidércek szárnyai lengnek
Fátyolos lomha vágyak integetnek
Rám lehelnek majd tovasietnek
Egy tétován sikló gondolaton
Hervadó napjaim bilincsbe zárnak
Odalöknek némán a gyilkos magánynak
Karmai mélyen a testembe vájnak
S vérkönnyek hullanak arcomon
Ülök az ágyon s nézem a csendet
A haldokló fény is csak némán reszket
Mint aki minden reményt már elvesztett
Tétován vibrál ablakomon
Sándor Gyula
2006-június-13
“Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami. …
S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. Hol keressed? S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki....és mégis várod...:)
William Blake - Madárszerelem
(Babits Mihály fordítása)
Hol a hazád, mondd, madár!
s este milyen tanya vár?
Milyen fészek, milyen lomb?
Oh te rétek dísze, mondd!
Áll egy szép fa társtalan:
ott búsulok egymagam.
Hajnal issza könnyemet,
este nem hoz örömet.
Én meg téged kívánlak,
kincse-hangja a nyárnak;
nappal erdőn kószálok,
éjszaka sírdogálok.
Énérettem sírdogálsz?
Engem kívánsz? Engem vársz?
Bánatomnak vége hát!
Óh szerelmes jóbarát!
Gyere hí csöpp lugasom,
zöld falomb közt, magoson.
Öröm szárnyán röpülünk,
virág alatt megülünk.
Gárdonyi Géza: Valami
Valami édes, valami fájó
Borús merengés
Úgy elfog néha, mikor az úton
Mellettem elmész...
Úgy, úgy szeretnék visszafordulni
S nézni utánad.
Nem szabad. S könnyem, érzem elönti
Bús szempillámat.
Valami édes, valami titkos
Égi sejtés száll:
Valami súgja, hogy Te is éppen
Arra gondoltál.
Bazsó Éva Andrea: Látlak
Látlak téged víz tükrében,
eső utáni szivárvány színében,
sötét éjen, holdsugárban,
tücsökszóban, hajnaltájban,
álmomban, hol a lélek tánca,
mint ezernyi pillangó földi násza,
nap nap után felfedezlek, a
szavak varázsában is szeretlek.
Robert Burns - Ha mennél hideg szélben
(Fordította: Weöres Sándor)
Ha mennél hideg szélben
a réten át, a réten át,
rád adnám kockás takaróm,
öleljen át, öleljen át!
S ha körülzúgna sors-vihar
rémségesen, rémségesen:
szívemben volna házad,
oszd meg velem, oszd meg velem!
Volna köröttem zord vadon,
sötét, veszett, sötét, veszett;
mennyország volna nékem az
együtt veled, együtt veled!
S ha volnék minden föld ura
az ég alatt, az ég alatt:
koronám legszebb ékköve
volnál magad, volnál magad!
Elpihen az éj a szendergő tájon,
rám hull az esti csend, akár az álom.
Szerelmes virágok mézillata leng,
s mámoros tücskök bús éneke zeng.
Sötét ködökön túl messze valahol,
múltba zuhant évek árnyai alól,
felsír egy dal a reszkető húrokon.
Hogy honnan szól? Talán már nem is tudom.
Csak érzem, ahogy mélyen felkavar.
Minden ritmusa a szívembe mar.
A feltépett, sajgó, lüktető sebek,
fájdalmas, forró könnyeket vérzenek.
Egy édes nyári éj porlepte fényei,
melynek hevét a múlt lassan elnyeli.
Ám ki tudja miért, néha fellobog,
s megfáradt szívem hangosan dobog,
majd szótlanul újra elcsendesül,
nem sír, csak mélyen, egészen belül.
2007-10-16
Sándor Gyula
("Haláltáncom" nicknév alatt egy szerelmes fiatalember írta az alábbi csodálatos verset:)
Végső Vallomás egy rákbeteg ember tollából
Szerettem volna hinni szebb jövőt
Valóra vált álmokat, s könnyet-gyöngyözőt
Szerettem volna másképp létezni
Szerelemben örökké te veled vétkezni
Nem akartam, hogy lásd,
testem porrá hull szét melletted
s elveszik az ember
bármennyire szeretted
Némán nyújtom ki feléd most karom
Visz magával a halál, akkor is ha nem akarom
s emlékké válik az együtt töltött élet
Közös jövőnk, édesem, gyorsan semmivé lett
Búcsúzni kéne, de nincs hozzá akarat
Nincs erőm már, hogy ledöntsem a falakat
S mi egykoron én voltam
most mozdulatlan kihűlt testtel fekszik holtan
Emlék lettem neked, fájdalmas sebed
De legbelül érzed, így is fogom kezed,
mert halott testemre borulva is hinni kell,
kettőnket a halál sem választhat el. . .
Hogy mit dolgozom?
Anya vagyok, – bár nem annak születtem.
Anyává én, egy csodás napon lettem.
Érdekel téged, hogy mit dolgozom?
Nem magyarázom, csak összefoglalom:
Mikor felkelek, még alszik a család,
nézik az álmuk szebbik oldalát.
Alvó arcukra lágy puszit adok,
ilyenkor én, egy halk vekker vagyok.
Így kezdődnek a munkás reggelek.
Ébresztő után a konyhába megyek,
Kezem által az asztal megtelik,
ahogy készítem a finom reggelit.
Amint leül az útra kész család,
szakácsból máris pincérré vedlek át,
ami csak kell, kezük alá rakom:
- “Ne menj el éhen, drága angyalom!”
Ők útra kelnek, én itthon maradok,
utánuk mindig szép rendet rakok.
Takarítónő – ez most a szerepem.
elvégzem én, – habár nem szeretem.
Azután én beszerző, is vagyok!
Ebédhez, vacsorához bevásárolok.
de kreatívnak kell lennem nagyon,
mert pénztárcámban nincs egy kis vagyon.
Ha nálunk baj van, valaki beteg,
én gyógyító, tudós orvos leszek,
és ápoló, ki nyugtat, borogat,
és gyógyszerész, ki kever porokat.
És tiszt leszek, ki parancsokat oszt,
és panaszkönyv, ha nem ízlik a koszt.
Ha ünnepelsz én tortát készítek,
s lám ilyenkor a cukrászt nézitek.
Mosoly az arcon, s már fotós leszek,
- hiszed – magamnak fényképezgetek?
Aztán, mikor majd elszáll az idő,
jó lesz, hogy annyi fénykép jön elő.
És délután, szép programod, ha van,
sofőr leszek, s szállítlak boldogan,
Legyen az sport, művészet, más egyéb,
én viszem el a kedves csemetém.
Ha nagy leszel, s rád tör a szerelem,
tanácsadóként beszélhetsz velem.
Tanár leszek, ki életre tanít,
és megsúgom a szerelem titkait.
Amit tanultam, azt mind átadom,
nem lazsálok, nincsen szabad napom.
Éjjel-nappal szolgálatban vagyok,
s amíg csak élek, ANYA maradok!
~Aranyosi Ervin
Elizabeth Barrett-Browning
Mondd újra
(a Portugál szonettek-ből)
"Mondd újra s újra mondd és újra mondd,
hogy szeretsz! Bár az ismételt szavak
kakukknótához hasonlítanak,
emlékezz rá, hogy se mező, se domb
nincs kakukknóta nélkül, ha a lomb
újul tavasszal s kizöldül a mag.
Egyszeri szó, mint szellem hangja, vak
sötétben zeng el és kétség borong
nyomában. Ismételd...szeretsz... Ki fél,
hogy a rét túl sok virággal veres
s az ég túl sok csillaggal ékszeres?
Mondd, szeretsz, szeretsz... Hangod úgy zenél
mint ezüst csengő, újrázva... Beszélj:
de ne feledd, hogy némán is szeress..."
/Babits Mihály fordítása/
Szerelmesek
A fejüket a tenyerükbe véve
úgy nézik egymást,
mint akik nem látták már ezer éve,
dajkálva lassan, elringatva gyöngéd,
szép mozdulattal
testük csodásan-égő drágagyöngyét,
majd szájukat a csókhoz igazítják,
keresve átkozott-zárt életüknek
a nyitját,
de tétováznak még, várnak sokáig,
eltávolodnak, úgy tekintenek föl
a messze mámor ködbe fúlt fokáig
boldogtalan szemük széjjelmeresztett,
nagy csillagával, hogy magukra öltsék
a könnyű vágyat, mint nehéz keresztet,
és szájuk és szemük és benn a lelkük
reszket.
/Kosztolányi Dezső/
Lesz-e még
Lesz-e még nap, ami értünk kel fel
Lesz-e még est, ami tőlünk köszön el
Van-e még csillag az égen mi értünk ragyog
Lesznek-e még együtt töltött szép napok
Lesz-e még mosoly mely melegíti lelkem
Lesz-e még a szemem az örömtől könnyes
Van-e még reánk váró felhőtlen boldogság
Lesznek-e még együtt töltött boldog órák
Lesz-e még múltunk, mit vidáman mesélünk
Lesz-e még holnapunk, amit együtt megélünk
Van-e még jelenünk, s egymástól mit remélünk
Lesznek-e még álmok, amit együtt építünk
Lesz-e még erőm, hogy újra kezdjek mindent
Lesz-e még hited, hogy el hidd, Szeretlek Téged
Van-e még holnap mikor Tiéd leszek végleg
Lesznek-e még elfeledett rossz emlékek
Made by: Magus13
Csendben könnyezem
Csak mosolygok, s nem érti senki
Hogy mit érzek, próbálom feledni
De téged nem lehet, hisz szeretlek nagyon
Talán majd egy másik hajnalon
Hittem és bíztam a csodába
Reméltem a holnapot valakire várva
Minden reggel mikor jött a hajnal
Meghalt a remény, kínzó fájdalommal
Én akkor is csak mosolygok csendben
Ha fáj a szívem, és zokog a lelkem
Nem látszik, de kemény lett a szívem
Megfagyott, és elhagyott a hitem
Most is csak mosolygok magamban
Már nem bízhatom semmilyen csodában
De még mindig várom, hogy eljöjj hozzám
Átöleljél két karoddal kemény,- puhán
Kémény szívemnek ez lett az átka
Nem várhat már többé senki másra
S holnap, ha majd jön a reggel
Együtt hal a remény a sötétséggel
Fáj a szívem, és zokog a lelkem
Ezernyi emlék kínoz csendben
Csak fájdalom van kemény szívemben
Már nem mosolygok, csendben könnyezem
Made by: Magus13
Reszket a bokor, mert...
Reszket a bokor, mert
Madárka szállott rá.
Reszket a lelkem, mert
Eszembe jutottál,
Eszembe jutottál,
Kicsiny kis leányka,
Te a nagy világnak
Legnagyobb gyémántja!
Teli van a Duna,
Tán még ki is szalad.
Szivemben is alig
Fér meg az indulat.
Szeretsz, rózsaszálam?
Én ugyan szeretlek,
Apád-anyád nálam
Jobban nem szerethet.
Mikor együtt voltunk,
Tudom, hogy szerettél.
Akkor meleg nyár volt,
Most tél van, hideg tél.
Hogyha már nem szeretsz,
Az isten áldjon meg,
De ha még szeretsz, úgy
Ezerszer áldjon meg!
/Petőfi Sándor/
Nézem a sok embert, valamit keresek!
Ám nincs eredménye, amíg nem szeretek!
Hiába a sok dísz, gazdag, szép ajándék,
mikor más célt szolgál, mögöttük a szándék,
Pénzben mért szeretett, anyagias vágyak,
görbe tükrei egy eltorzult világnak.
A mosoly, az öröm, egymás ölelése,
- önző világunkban vajon nem kevés-e?
Vajon hova bújt el az igazi érték,
a szív gazdagságát, sosem pénzben mérték.
Figyelmet és időt kéne többet adni,
minden körülményben embernek maradni!
( Aranyosi Ervin )
Egy könnycsepp
Egy könnycsepp gördül végig, arcomon át
Nézem haldokló emlékeim, nincs tovább
Elértek a gondolatok, mily ostobaság
Félek a jövőnktől, mert félni muszáj
Egy könnycsepp gördül végig, arcomon át
Feladnám az életem minden harcát
Meggyötör a múltam, kecsegtet a jövő
Jelenem nincsen, elemészt mindent az idő
Egy könnycsepp gördül a szemem sarkából
Nem enged a sors, nem enged a vasmarkából
Szorongatja szívem, elemészti életem, s lelkem
Buta esztelen rímek kínoznak, nem engednek
Egy könnycsepp gördül a szemem sarkából
Érzem, hogy engem néz, s a szeme vádol
Lelkem zokog, s egy könnycsepp gördül
Arcomon folyik végig, s éget kegyetlenül
Egy könnycsepp gördül, s lassan elfogyok
Mint a bűnös a bitón lassan én is meghalok
Érzem tested bársonyát, s úgy éget a vágy
Még ajkamon érzem ajkad finom puhaságát
Egy könnycsepp gördül, s lassan elfogyok
Mint kriptában a gyertyák lassan elfolyok
Megszűnik minden a múltam, és jelenem
Minden szétesett, darabokban az életem
Made by: Magus13
Csendes, őrjítő fájdalom
Csendes, őrjítő fájdalom.
Kínzó gyötrő álom.
Csendes fájás a szívedben,
Égő seb a lelkeden.
Tűz mely elemészt, és éget
Szenvedés mely nem ér véget.
Aranyló napsugár ami életet ad
Zord, hideg tél mely elveszi azt!
Vulkán mi kitörni készül
Ház ami éppen épül
Egy érzés mely a sírig tart
Egy emlék melyet feledni akarsz
Tavasszal Nyíló kis virág
Ősszel sárguló lombú fák
Egy csók szerelmed ajkán
Tovatűnő felleg az ég alján
Csendes őrjítő fájdalom
Boldogság míg tart az álom
Szenvedés és gyötrelem
Ez lenne a SZERELEM?
Made by: Magus13
Sziasztok!
Kérnék minden költöt v. költönöt, írjátok le szerelmes verseiteket.
Te vagy az életem...
Te vagy az életem,
te vagy az álmom!
Éjjel és nappal,
a csókodra vágyom
Te vagy a dal,
melyet szeret a fülem!
És te vagy a fény,
mely világot ad nekem!
Te vagy az egyetlen,
kit itt szeretnék tudni mellettem!
Ölelne mind két karod,
csak mondd, hogy te is így akarod!
♥
Te vagy az, aki után lámpással futottam.
Te vagy az, akit vakon is megtaláltam.
Te vagy az, akiért érdemes az élet.
Te vagy az, akibe egyszer majd belehalok.
Kassák Lajos
Amit érzek
Az érzés ami bennem él,
nem csupán múló szenvedély.
Rólad szól,a szívem érted ég,
és nem múlik el amíg a te szíved is engem félt.
Te vagy nekem a vágyam,az életem,a lét,
s hogy sokáig szeressük egymást még.
Örömben,jóban,bánatban,gondban,
ebben a nehéz világban,de mégis boldogságban.
Rólad
Nem nézem honnan jöttél,
nem kérdezem kit szerettél.
A pénzed,a ruhát amit felvettél,
és hogy a múltban miket tettél.
Hol aludtál,s hol ébredtél,
kivel mennyit sírtál és nevettél,
hogy számodra eddig ki volt a legfontosabb mindennél.
Ahogyan én is úgy te is tévedtél,
de hátha mi majd jobban szeretjük egymást mindenkinél.
Ha engem akarsz csak velem legyél,
ne nézz hátra a jövőnek élj.
S ha kitárod a szívedet felém,
én is kitárom a szívemet feléd.
Akkor jöhet az igaz szerelem,a boldogság,az életünkben a fény,
és egymás szívében fogunk élni meglátod MINDÖRÖKKÉ!
Vallomas
Remelme erzed,ott avgyok veled,
Minden pillanatban fogom a kezed.
Rolad almodom arra ebredek,
Rad gondolok mert megszerettelek.
Mosolyod,az arcod,a ket szemed,
Mikor meglattam szivem beleremegett.
A napok,a percek nem boldogok csak melletted,
Miattad van ujra ertelme az eletemnek.
Hianyzol,ha nem vagy velem kereslek,
Hogy te is gondolsz ram,oly jol esik a szivemnek.
Rad talaltam,s talan a sors akarta ,hogy en legyek,
Aki ujra eselyt ad ahhoz,hogy vegre igazan bolgog lehess.
Annyira tavol vagy meg,de hozzam megis egeszen közel,
Vagyom rad,arra,hogy csokolj es erösen magadhoz ölelj.
Teged vartalak
Bennem el a vagy,a remeny,
Hogy örökre te meg en.
Szerelem,boldogsag,hüseg,
Veled akarom nagyon sokaig meg.
Teged vartalak mar reg,
A szivem csak erted eg.
Miota ismerlek vadul kalapal es felt,
Mikor meglatom szemeid fenyet.
Az eletem a közeledben volna szep,
Naprol napra jobban szeretlek en.
Csodallak,imadlak mert a szived az enyem,
Köszönöm hogy vagy nekem,szamomra a vilagon mindennel többet ersz.
Nem szeretnek mast csak ,hogy velem elj,
Erezzem akezed miközben gyengeden hozzam er.
Szerelmünk a boldogsaghoz egy ujabb esely,
Sa boldogsag az eletünkben a legfontosabb cel.
Ölelj át
Csak ölelj át és szeress,
s többé engem el ne engedj.
Csak ölelj át és velem együtt nevess,
csókolj,becézgess,érints meg.
Csak ölelj át és mond,hogy szeretsz,
melletted leszek ha mindezt őszintén teszed.
Csak ölelj át és boldoggá teszem az életedet,
ha komolya,igazán kellek neked.
Csak ölelj át akkor boldog leszek veled,
s érted majd a világon mindent megteszek.
További ajánlott fórumok:
- Valentin napi szerelmes sms-ek, idézetek, versek
- Szomorú szerelmes - szakítós - csalódással kapcsolatos idézetek, versek, sms-ek
- Szerelmes idézeteket írnátok?
- Boldog szerelmes idézetek a Páromnak
- Szép szerelmes, romantikus vagy "hiányzol" idézetek? Ismertek ilyeneket?
- Karácsonyi és egyben szerelmes idézetek