Szép Magyar versek / folytasd ha tudod ! (fórumjáték)

Ady Endre

A föl-földobott kő

És, jaj, hiába mindenha szándék,

Százszor földobnál, én visszaszállnék,

Százszor is, végül is.

Föl-fölhajtott kő, bús akaratlan,

Kicsi országom, példás alakban

Te orcádra ütök.

Tied vagyok én nagy haragomban,

Nagy hűtlenségben, szerelmes gondban

Szomoruan magyar.

Messze tornyokat látogat sorba,

Szédül, elbusong s lehull a porba,

Amelyből vétetett.

Mindig elvágyik s nem menekülhet,

Magyar vágyakkal, melyek elülnek

S fölhorgadnak megint.

Petőfi János vitéze mindig élmény.

Föl-földobott kő,földedre hullva,

Kicsi országom,újra meg újra

Hazajön a fiad.

"Faluvégen nyája mig szerte legelész,

Ő addig subáján a fűben heverész.

Tenger virág nyílik tarkán körülötte.

De ő a virágra szemét nem vetette;

Egy kőhajtásnyira foly tőle a patak,

Bámuló szemei odatapadtanak."

"Szerelem tüze ég fiatal szívében,

úgy legelteti a nyájt a faluvégen....

Fölösleges dolog sütnie oly nagyon,

A juhásznak úgyis nagy melege vagyon."

József Attila

Tüzesen süt le a nyári nap sugára,

Az ég tetejéről a juhászbojtárra...

Jó ruhába járni kelni,

S öt forintér kuglert venni.

Igen.

De szeretnék gazdag lenni,

egyszer libacombot enni....

Ha emlékezetem nem csal akkor ez Petőfi vers:::)))

Nagy a legény, de nagyobb

Boldogtalansága.

Gyepes hanton furulyált,

Legelészett nyája.

Vörösmarty

Megy a juhász a szamáron,

Földig ér a lába,

Álmodom én, nem aluszom,

Gyönyörűség minden gondom;

Rózsám keze fejem alja,

Szíve szívem nyúgodalma.

Kutya-tár! kutya-tár!

Kutyafülű Aladár!

Weöres Sándor

Húsz forintért tarka kutya,

tízért fehér kutya jár,

törzs-vevőknek 5 forintért

Kutya-tár, kutya-tár,

Kutyafülű Aladár:)

M?egnyílott a kutyatár,

síppal dobbal megnyitotta

.....

Nagy, mély szemed reámragyog sötéten

S a vér agyamban zúgva dübörög.

Nagy, mély szemed reámragyog sötéten

S már fenyves szívem zöldje nem örök.

Galambok álma, minek jössz elébem?

Forró csöppekben gurulnak az égen

S arcomba hullnak a csillagkörök

Nagy, mély szemed reámragyog sötéten

S lelkemben halkan fuvoláz a vágy.

Mint ifjú pásztor künn a messzi réten

Subáján fekve méláz fényes égen

S kezében búsan sírdogál a nád.

Két bús álomvirág, mely egynek nyilhat.

Mint eggyé lesz a szellő és az illat,

Ha már sunyít a romboló Vihar.

Egy lelkünk lenne, mely nyugodtan lengne

És semmisülne át a végtelenbe

S betelt egy-test, mely többé nem akar.