Szenteste egyedül (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Szenteste egyedül
Köszönöm szépen a hozzászólásokat. A maga módján mindenkinek igaza van. Annak is, aki együttérzően szól hozzá, annak is aki, hogy is mondjam, kicsit kioktatólag. Még egyszer köszönöm.
A másik fiamról, a 3 gyerekkel: egyrészt nem egy helyen lakunk, nem megoldható, hogy odautazzam. Másrészt, autóbuszvezető és már várható volt, hogy Szenteste dolgozik. A gyerekek, az apukájuknál ill. az anyukájuknál töltik a szentestét. Az új menyem pedig elmegy a fiammal az útra, így mégis együtt lesznek.
Nem tudom, melyik megnyilvánulásomból vetted, hogy mártíromkodom? Vannak itt a portálon - nem kevesen - akik ismernek. Ki merem jelenteni, hogy semmi mártíromság nincs abban, hogy tartok az egyedül töltött estétől. Mert még nem volt ilyen. De persze lehet, hogy lesz még. (Ígérem, minden alkalommal nem írok róla cikket.:)
Nem marad bennem tüske. Már csak azért sem, mert Veletek kibeszéltem magamból a problémát.
Egy kívülálló lehet, hogy úgy látja, azzal, hogy én vigyázok a kisunokámra, főzök-mosok a családomra, kihasználásnak tűnik. Én nem érzem annak. Amikor rákos lettem, idegileg is megrendült az egészségem, fizikailag is. Lerokkantosítottak. Sokáig feleslegesnek és hasznavehetetlennek éreztem magamat. Most legalább úgy érzem, hogy fontos vagyok. Nem kell a piciket bölcsibe adni. Kérlek, most már inkább ne boncolgassuk, hogy ha ezért fontos vagyok, Szenteste miért nem vagyok fontos. Mert az anyai védekező mechanizmusom úgyis ki fogja magyarázni, miért is nem gondolnak rá a gyerekek, hogy egyedül hagynak...
De ha esetleg érdekel még valakit, Szenteste jövök és megírom, mi volt, amikor konkrétan szembesültek a ténnyel, hogy ők most mind elmennek és én otthon maradok.
Igen, nagy öröm lenne, ha az új kisunokám tényleg 24-én születne... Jézus születése napján...
Aztán még az is lehet, hogy korábban érkezik, és már otthon is lesznek addigra. Akkor mi hárman otthon maradunk:) A fiam meg a nagyobb unokámmal elmennek a dédipapához... Összességében ez a megoldás tetszene legjobban:) Mert önző vagyok!
Mindőtöknek legyen örömteli, békés, boldog és áldott karácsonya!!
Nem, nem ugyan olyan nap!
Megtanuljuk már gyermekkorunkban, és a gyermekeinknek is azt tanítjuk, hogy ez a "szeretet ünnepe". Mindenféle pátosz nélkül, akkor is ha nem vallásos valaki.
És mindenféle felhajtás nélkül, túlzó költekezés nélkül, az illatáért, az ízeiért, az örömtől néha könnyes szemekért ... A szeretettel egymás felé nyúló kezekért ... A megpihenésért, amikor csak egymásra figyelünk, és örülünk, hogy együtt vagyunk.
A véleményem fenntartom, például arról is, hogy nem "harmónia a családban", ha az együtt élők közül valakit otthon hagynak szentestére, idősen, mert fel sem merül, hogy elvihetnék magukkal vagy milyen érzés lesz ez egyedül az illetőnek.
A nyilvánvaló kimondása nem a tűz szítása, mert nem azt kellene lelőni, aki kimondja, amit lát.
Együtt vannak egész évben, miért lenne ez egy megalázó helyzet az Édesanya részéról. Nem kell egyből ítélkezni, nem tudhatjuk mennyire szeretik egymást. Egyébként is írta a fórumindító, hogy inkább azzal szeretett volna eldicsekedni, hogy szentestére várják a baba érkezését.
A dédivel ki tudja hányszor találkozhatnak még, egyébként sem tudjuk milyen gyakoriak a látogatások. az is igaz azt sem tudhatjuk ki megy el előbb koról függetlenül. Viszont egy napot ki lehet és ki is kell bírni.
Ne szítsunk már tüzet pont karácsony előtt, lehet harmónia van a családban és pont egy-egy megjegyzéstől indul el a vezérhangya.
Így kezdődnek a játszmák, az elhallgatásokkal, a lenyelt békákkal, a sértettséggel, a tüskékkel...
Ha -ahogy írod- jó a viszonyod a fiaddal és a menyeddel, akkor mondd nekik el, amit érzel. Nem szemrehányóan, hanem szépen, higgadtan, hogy neked ez hogyan esett, nagyon szereted őket és ha egy mód van rá, ne nézzenek át rajtad szenteste. Ha valóban jó a viszonyotok, elszégyellik magukat.
Ha csak szeretnéd hinni a jó viszont, mert ott laknak és gyerekfelvigyázónak használnak, az más. Az nem jó viszony, az kihasználás, pofátlanság.
Milyen jó viszony az, ha valaki az egyedülálló anyját, akivel együtt is él, szépen otthagyja szenteste egyedül?! Nagyon eltérő fogalmaink vannak a jó viszonyról.
Elgondolkodtatott ez a megjegyzésed.
"Lehet, hogy el sem fogadnád", ha meghívnának a nagy családi szentestére? De az sem tetszik, hogy egyedül hagynak? Akkor mi tetszene?
A mi családunkban--ezen értem a rokonságot is--soha nem volt szokás a szentestei "népvándorlás"!Mindenki ünnepel a kis családjával,meghitt,békés nyugalomban!Aztán karácsony napján vagy másnapján indulhat a szülők,nagyszülők,testvérek,keresztgyerekek látogatása,ajándékozása!Az sem szentségtörés,ha valakihez csak a két ünnep között érünk oda!
El nem tudnám képzelni,hogy másnál töltsük a szentestét!
Tudom Rozika, hogy rossz Szenteste egyedül, de ahol felnőnek a gyerekek, egyszer-egyszer előfordul, hogy így alakul a program. Az is nagyon fájdalmas, ha hiányzik valaki a fa mellől, így lélekben egy kicsit én is egyedül vagyok 24-én és az első volt a legrosszabb. A szilvesztert mindig egyedül töltöm, ez is szokható. A neten mindig találni társaságot és egy jó könyv, egy kellemes film is feletteti egy kicsit az egyedüllétet. Másnapra kell gondolni, mikor már szép nagy család vesz körül.
A fiatalok biztosan egyszerűen nem gondoltak rá, hogy ezt ilyen fájdalmasan fogod megélni.
Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok , melyben megtalálod az ünnep hangulatát egyedül és a családdal is.
Szent estén az én és a férjem szülei is maguk vannak, mert a Szent estét mi itthon töltjük.
Egyrészt nem értem miért kell nem otthon legyenek, másrészt meg a miért nem veszik ilyenkor magukhoz a nagypapát arra az estére.
De ez ugye nem az én/mi dolgunk.
Az, hogy aznap este egyedül vgay, sztem ne éld meg ilyen tragikusan, az is csak egy este :) Pont olyan mint a többi.
Majd mennek a családod másnap vagy utána való nap hozzád is.
Szerintem ez nem olyan katasztrófa.
Másrészről viszont megértelek, mert a családban is van egy ilyen rokonsági rész akik igy csinálják mindig az egyik szülőknél vannak szent este napján és estéjén és a másik család fele meg csak mindig másnap.
Érthető, hogy rosszul esik.
De ez van, ne foglalkozz vele. Az az este is csak egy este a sok közül. Fogd fel ugy hogy a szenteste az az este mikor hozzád mennek. A 24-ét meg ugy mint egy más sima este.
Libus2000,
Hasonlóképpen gondolkozunk a dolog felől, bár én a Szent Estét nem egy napnak tartom a sok közül. Én is töltöttem már egyedül jeles napokat, és mondhatom, hogy a hozzáállásunk dönti el milyen napunk lesz ... főleg az. Persze vannak/lehetnek kellemetlen történések. A hozzáállás, a lelki berendeződés a lényeg.
Kedves Rozália!
Igyekszem rövid lenni. Megértelek, hasonló félelmeim vannak minden évben, nekem 3 felnőtt lányom van, a Szent Este 33 éve mindig nálam van. 19 éve elváltam, egyedül neveltem őket Bp-en, ahol lakom. Legalább 2 lány a családjával itt van és másnap mennek a "többi" helyre. Minden évben félek, hogy egyedül leszek, de már októberben elkezdem mondogatni ezt. Így hamar kiderül, hogy Ők mit terveznek. Igy én is tudom magamat hozzá szoktatni a gondolathoz, hogy esetleg az idén máshogyan tervezik.
Azt gondolom a helyzetedről, hogy próbáld másik oldalról nézni a saját Estédet. Szent Este igyekezz jó hangulatba maradni, mert Karácsonykor jönnek hozzád a gyermekeid, unokáid. Mindennek pont úgy kell történnie ahogyan Te szeretnéd. Azért vagy egyedül, mert nem akarsz átmenni a fiaddal a dédihez. Az akkor a menyed családja, nem kell együtt lenni állandóan, hiszen írod, nálad laknak, szereted őket, Te vagy a kicsi unokáddal. Ez nagyon nagy öröm. Nekem is van már két unokám, a kicsi 4 hónapos, és szír a vejem. Mohamedán, szóval nem könnyű,de igyekszem arra koncentrálni, hogy nekik mi a jó. Ha ők boldogok, akkor elégedett lehetek, mert jól neveltem Őket. Ez az anyák öröme. Ez nem áldozat, nem képmutatás, egyszerűen ilyen a nő :) Bármennyi évesek vagyunk, mindig nők maradunk ... Szép Karácsonyt kívánok neked szeretettel ... (Én nem hiszem magamról, hogy elmennék a dédihez, ha meghívnak, ha nem. Te mit gondolsz erről?
Ne legyél szomorú! Egyik megoldás az lenne, ha tényleg meghívnának a szentestére téged is. Viszont, ha nem így alakul, szerintem akkor se fogd fel tragikusan! Hiszen másnap és harmadnap veled lesz a családod! Használd ki ezt az estét, akár készülődéssel a másnapra, akár csendesen, magaddal való foglalkozással.
Én még viszonylag fiatal vagyok, nincs gyermekem sem, de én is töltöttem már egyedül több ünnepnapot, karácsonyt, szilvesztert, születésnapot, húsvétot, mert a férjem a munkája miatt (mentős) sokszor nem lehet velem, a családom meg ahhoz messze van, hogy mindig meg tudjam oldani, hogy velük legyek.
Hidd el, nem olyan szörnyű ez. Főleg, hogy van mit várni, hiszen másnap úgyis veled lesznek! Csak egy szám a naptárban, nem kell olyan véresen komolyan venni! Nem mindegy, hogy 24-én, vagy 25-én vagytok együtt? Ha 24-én lennének nálad, akkor valószínűleg a 25-ét töltenék a másik családnál. Akkor meg az lenne a baj?
És szerintem ne hallgass azokra, akik most itt szidják a gyerekeidet! Nem rosszak ők, és nem gonoszak, biztos, hogy nagyon szeretnek téged, csak ez most így alakul. Nehogy elkezdjetek ellenségeskedni egyetlen délután-este miatt!
Mivel kicsit ismerlek tudom, hogy nem vagy önző, inkább túlságosan is hagyod, hogy kihasználjanak. A család részéről ez biztosan nem tudatos, csak elfogadják, megszokták, hogy nekik milyen jó!
Megérdemelnéd, hogy több figyelmet fordítsanak Rád!
Az a véleményem, hogy amikor gyermekünk férjhez megy, megnősül ha akarjuk ha nem egy másik családhoz is tartozni fogunk. Te a Fiaddal,menyeddel és a kis unokáddal élsz, része vagy életüknek, elfogadják hogy segítsél nekik és közben nem vesznek észre! A Fiad már beletartozik a másik családba, Te nem? Talán figyelmeztetni kellene őket! Mennyire más lenne és meg is érdemelnéd, ha ezen a napon nem csak Te szolgáld ki őket, hanem Te is szépen felöltöznél, megfognád a ridikülödet, leülnél a szépen terített asztalhoz és egyszer Téged szolgálnának ki.Megérdemelnéd!!!!
Két Fiad van ahogy olvasom.
Mi van a másikkal? Ők miért nem hívnak meg?
Megmondom őszintén sajnálom őket!
Egyáltalán nem szép a gyerekeidtől!!
A szüleim, férjem szülei már nem élnek. Amíg éltek soha nem hagytuk volna, hogy egyedül legyenek karácsonykor.
Szerintem a karácsony az együttlétről, szeretetről szól és ha szeretjük egymást akkor bármi áron is de együtt kell lenni.
Lehet, hogy sokan nem értenek velem egyet, de a mai gyerekek önzőek! Mindent elfogadnak, de adni....azt nem! Valójában a szülő is hibás, hogy "feláldozza magát" és csak szolgál még akkor is amikor már őt kellene nekik szolgálni.
Ez a cikked nem véletlenül született meg, mert a szíved mélyén nagy fájdalom van, hogy Téged szenteste egyedül hagynak, még akkor is ha ezt nem vallod be!