Stressz, szorongás, pánikbetegség, depresszió?Gyógyszer nélkül van megoldás? (beszélgetés)

Látom, leginkább csak én írok ide, de remélem azért lesz még aktivitás.

Mostanában az a legzavaróbb számomra, hogy jóval korábban felébredek, mint szükséges lenne, visszaaludni nem tudok és ilyenkor kavarognak a gondolatok a fejemben, a negatív gondolatok és a szorongás irányába, például már előre tartok a naptól ami következik. Nagyon rossz mert így rögtön idegesen kelek fel.

Tapasztaltok ti is ilyesmit?

Nyilván.

És amit most írok,az úgyis veszett fejsze nyele,mert a kocka el van gurulva:itt valaki homeopátiás szerrel kezdené,és sokan lehurrogják,h az nem ér semmit.

Én meg írom,hogy:DE!.Ha még nem használt erősebb szereket.

Szóval nem kéne lebeszélni senkit a homeopátiáról,csak azért,mert egy erősebb szereket használó emberek az már nem működik.Ő legalább nem esne rögtön abba a csapdába,amibe te,és sokan beleestek,hogy rögtön erős gyógyszerrel kezd.Ráér arra,ha a homeopátia,megy gyógynövények nem válnak be.-és ezt persze nemcsak neked írom,hanem mindenkinek.

Remélem nem bántottam meg vele senkit, nem elítélni akartam a homeopátiát. Én az erősebb szerektől sem érzek igazi változást, pedig próbáltam már pár félét pszichiáter javaslatára.

Elég rossz azt hallani, hogy a legtöbben csak keresgélnek mindenféle gyógyszereket meg módszereket és igazi megoldásról alig hallani.

Figyelembe véve a homeopátiás szerek elkészítésének lényegét, ezek a szerek lényegében vízből és cukorból állnak, esetleg némi alkohollal.

Úgyhogy annyit lehet tőlük várni, mint a víztől, cukortól és némi alkoholtól.

Hű, annyira direktben rákérdeztél, hogy muszáj válaszolnom. :)

Ugyan akkor, feltetted a világ egyik legnehezebb kérdését.

Egyet kérek. Ha olyat mondok esetleg, ami talán már a könyöködön jön ki, amit bulvár lapokban olvastál, ami csapból is folyik és mégis mindenki marad benne a mentális problémájában, szóval ha olyat mondok, akkor azt próbáld komolyan venni, mert működik,már több tucat gyógyult "már nem betegem" van, pedig csak jövőre leszek "szaki".:)

MEG KELL VÁLTOZTATNOD A GONDOLKODÁSODAT, MEG KELL TANULNOD SZABÁLYOZNI A GONDOLATAIDAT.

Ez segít nem csak a pánik, depi esetében, hanem az életed minden területén.

Most itt nem írok többet a hsz ésszerű korlátozása miatt, de visszatérek ide rendszeresen.

Hm, úgy gondolod, mindent tudok? Akkor Te többet tudsz mint én... én azért elég elveszettnek bírom érezni magam.

Úgy döntöttem, szedni fogom a gyógyszert. Ma idegen helyre kellett mennem, és sajnos kerülgetett a rosszullét. Ezt nem akarom, inkább a bogyó. És mindenképp az önismeret útja. Egyéb segítséget is fogok kérni, pl. a pránát. Most már járok egy spirituális úton, igyekszem erősíteni a hitemet, ami sokat segít. Tudnom kell megvédeni magam, és közben több bizalommmal lenni. Kívánom hogy Ti is megtaláljátok a gyógymódot a lelki bajaitokra.(:

Te még mindig pánik beteg vagy?

Pedig mindent tudsz.

Alkalmazd!

Tudom, nehéz, úgy érzed valami visszatart...

Itt jön a szaksegítség.

Én pszichoterápia párti vagyok és oki kezelés párti.

Gyógyszerrel kezelni lehet, de gyógyítani nem.

A fórumcímre válaszolva:

Gyógyszer nélkül van (!) megoldás.

Tiszteletem.

A pánikos topikokba szoktam néha irogatni, de látom itt is inkább affelé kanyarodunk.

Nem akarok senkit elkeseríteni, de ennek bizony szervi oka van. Ezt nagyon könnyű bizonyítani: hat rá a gyógyszer. Az antidepresszáns is, de - és ezt talán a leginkább tiltakozók sem vitatják - a nyugatók mindenképpen. De meg is fordíthatjuk, mások ugyanolyan szerencsétlennek érzik magukat és kismillió kudarc vagy stressz éri őket, mégsem jön ki rajtuk semmi. Szóval ezt el kell fogadni. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy pontosan ismerik is ezt a szervi okot már, de azért nagy vonalakban már igen.

A jó hír, hogy ez a szervi megalapozottság nem azt jelenti, hogy automatikusan be is következik a baj. Terápiával valószínűleg elérhető, hogy ne robbanjon be. (A kényelmesebb út meg általában a gyógyszer.)

Mindenesetre, aki huzamosabb ideig már megtapasztalta, annak szerintem arra kell törekednie, hogy egy jó 90%-os életminőséget elérjen és fenntartson, mert vele kell élnie. A 100%-ot kár hajkurászni, csak időleges és visszaesés a vége mindig.

Én is szedtem gyógyszert 2 évig (99% is voltam), de leállva lassan visszament 60-95% közé, mikor hogyan. Viszont rohamom már nem volt azóta soha. Ha az ember kicsit mögélát, úgy könnyebb, ha csak egy ismeretlen, kissé már-már misztikus, rohadt dögnek tűnik úgy viszont nehezebb.

Jaj... nos hát, akkor leírom, mi volt régen. Már kamaszkoromban volt a szívemmel rosszullét, apámmal bementünk valami kórházba, semmit nem találtak, de hülyének néztek. Ma is emlékszem, ahogy a nővérek kinevetnek. Először komolyabban azt hiszem egy augusztus 20-ai tűzijátékon jött ki, közel voltunk és a fejem felett robbant az egész és úgy éreztem, megőrülök ettől a közelségtől. Aztán mikor mentünk haza busszal, beállt a busz és nem nyitotta ki az ajtaját és tele volt, és akkor ettől rosszul lettem. Volt még, hogy a metrón is rossz érzések kerülgettek. Aztán komolyabban a húszas éveim végén jött ki és pokolivá fajult. Szívpánikkal kezdődött, iszonyú gyors szívverés, azt hittem, infarktus. Megmértük a pulzusomat és egészen irreális volt. A legrosszabb az volt, hogy próbáltam anyámtól támogatást, szeretetet kérni, kértem, hogy öleljen meg, ő meg elutasító volt és közönyös... ez nagyon fájt... Aztán jöttek egyebek, szédülés, egyszer volt látászavar is, egy helyen nem láttam semmit, ez a munkahelyemen volt minden előzetes jel nélkül. A karom is zsibbadt, majd elájultam. A legrosszabb a légzéspánik volt: állandó hiperventillációm volt és közben azt éreztem, megfulladok. Ez úgy múlt el, hogy egyszer példát vettem a kedvenc zenekarom - REM - egyik számának a címéről - Try not to breathe -, és visszafojtottam a lélegzetemet. Ez segített, csökkentek a tünetek. Nagyon sokat imádkoztam is abban az időben. Végül már csak közlekedési eszközön jött ki hosszabb úton. Egyszer viszont egy erősebb érzelmi megterhelés hatására is kis híján elájultam, az összes vér a lábamba szállt, a földön csúsztam, káprázott a fejem... Aztán több mint három éve volt egy érzelmileg felfokozott időszakom és egyszer váratlanul olyan rosszul lettem, hogy másfél óráig tartott, míg lementem egy emeletet, de szerencsére a szomszédok nagyon segítőkészek voltak, hívtak mentőt, kaptam nyugtatót. A mentősök első kérdése az volt, hogy van-e pasim? Mert egy ilyen szép fiatal nőnek kell, hogy legyen pasija. Rátapintottak valamire... mert ezer éve nem volt senkim. (Azóta se nagyon.) A másik az volt, hogy kérjek segítséget. Szóval nem voltak hülyék.

Régen voltak olyan dolgaim is, hogy belenéztem a tükörbe és hirtelen belémnyilallt, hogy ki a franc vagyok én egyáltalán?? Mi a fenének van arcom, testem és miért pont ilyen..?? És akkor ettől megint rossz állapotba kerültem. Nos, tény, hogy a földi világ illúzió, de ettől még nem kell rosszul lenni!

Tavaly volt egy rohamszerűség, amikor elmentem egy tanfolyamra és az utolsó alkalommal kiderült számomra, hogy ez nekem nagyon nem megy és nagyon megbántam. Mikor dühösen kimentem az utcára, újra elfogott az a rossz érzés, hogy mit keresek én itt egyáltalán, akár ezen a bolygón, mi értelme van ennek... Kiment alólam a talaj. Akkor konkrétan Szent Mihályhoz imádkoztam és ez segített.

De ezzel együtt az utóbbi években látványosan abbamaradt a dolog. Viszont mostanában párszor volt rossz érzésem, mondjuk mikor álltam a megállóban és bejött a busz vagy villamos. Régen is többnyire a közlekedéshez kapcsolódott a roham. De néha van itthon is rossz érzésem, mondjuk ha meghallok valami erőszakos zenét vagy hírt, és akkor hirtelen meg kell kapaszkodnom vagy nyelnem kell.

El kell árulnom, hogy többször voltam már diliházban is, nem konkrétan a pánik miatt - az fel se merült. Hihetetlen, hogy a pszichiátria mekkora tévúton jár. Azért kerültem be, mert itthon dühöngtem, hisztiztem anyámnak, vádoltam őt, szorongtam, és ő ezt nem bírta tovább. A telegyógyszerezésen túl nem sokat csináltak velem. Szégyen. A pánik, a kamaszkori anorexiám, bulimiám, az, hogy szinte sose volt pasim, az, hogy egy szörnyű szerelmi csalódás miatt kezdtem a dilit - ez rajta se volt a kórlapon. Áltudomány, a legkárosabb mind közül. Miközben olyan agyak voltak köztük, mint Jung! Fel nem foghatom. Szomorú.

Ezzel együtt szedek egy pszichés gyógyszert, minimális adagot, de egy látó azt mondta nekem, felesleges, mert igazából nem dilis vagyok, hanem az önbizalmam nulla. Hát, ez sajnos tény. Onnan ered, hogy a suliban kegyetlenül csúfoltak. Viszont a gyógyszertől meghíztam, elmúlt a menzeszem, és... nos hát, szexuális problémákat is okoz. Pl. a libidó nagyon lecsökken. A doktornőm viszont normális, ő ajánlotta most a Cipralexet, de rám bízta, hogy szedem-e. Mindenesetre nem akarok megint pánikos lenni, nagyon nem! Nekem erre már nincs energiám.

Most találkoztam valakivel itt a hoxán, aki nagyon tág szellemű és jól ráérzett, hogy igazából nem hülye vagyok, csak túlérzékeny. Azt mondta, a pánik oka, hogy az illető mindenféle negatív energiát magába nyel és ez a tudattalanból egyszercsak feltör. Valahol meg kell húzni a határt, hogy mire nem vagyok kiváncsi, mi nem tartozik rám. Ezt most nektek írom. Fontos az elfogadás, nem szabad elutasítónak lenni. Sok munkám van még magammal, de most már csinálni akarom, pl. csakragyakorlatokat, gondoltam a pránára is, mert az is jó pszichés problémákra, ezt nektek is javaslom!, szóval tennem kell magamért, mert igazából értékes ember vagyok, intelligens, jószívű és igenis nem vagyok dilis! Az érzékenységemből pedig erényt kell kovácsolni. Egyébként voltam egyszer íriszvizsgálaton és kimutatták a szívstresszt. Ott és egy auravizsgálaton is azt a tanácsot kaptam, hogy legyek kicsit egoistább, önzőbb. Hát nem tudom...

Remélem, nem feküdte meg a gyomrotokat ez a hosszú írás, és főleg azt, hogy nem közösítetek ki, nem hülyéztek le... már többször megkaptam itt a hoxán, hogy forduljak orvosomhoz. Még szerencse, hogy nem mindenki gondolkodik úgy, ahogy azt belénk akarják verni.

Még valami, ismeritek a Jóskönyvet? Müller Péter írt belőle magyar változatot. Nagyon szeretem, sokat segített már. Egy könyv, amivel beszélgetni lehet. Egyébként is szeretem Müller könyveit. Nagyon érdekel az ezotéria, a spiritualitás, ezért is már jól megkaptam itt a magamét. De nem érdekel, vállalom.

Hát ennyi.

Jól csináltad:) Tényleg ez így nem is jutott külön eszembe,de ha egy kellemes valakivel mész el,akkor könnyebb lesz megszokni a kintlétet. Hajrá a többihez:) remélem,szép idő lesz holnap is.

Igen,.nekem nagyon tetszik,nem bánom a hűvöset sem..lassan kezdenek igazán szép szinesek lenni a levelek.