Sárika fóruma I. - Az atyáskodó férfi (beszélgetős fórum)
Lehet hogy akkor "ritka-madár" vagyok, de én még az életemben soha nem vártam el azt h bárki gondoskodjon rólam. Kb. 14-éves koromtól gondoskodok saját magamról.
Persze ugye bármire lehet példát találni.
Nekem úgy tűnik, hogy Sárikád maga se tudja, hogy mit akar, vagy nem tudja jól megfogalmazni.
Nekem elég meredeknek hangzik a "túlzott" gondoskodást (kinek mi a túlzott?) "verbális bántalmazásnak" 😳 meg manipulációnak venni, aztán meglebegtette a nárcisztikus jelzőt is, de miért, nem tudni, és vádolja a társaságot, hogy szőnyeg alá söpörni szeret inkább.
🙄 Remélem, nem fordít hátat sértődötten ezen a ponton Sárikád, hanem kevesebb lére eresztve, de elmondja, miben is "segítene".
Hogyan? Miből gondolja, hogy képes rá?
Miért várna bárki egy nicktől segítséget?
Te pedig mérget vehetsz rá hogy nem "fikázni" vagyok itt, az égvilágon senkit sem.
Ha úgy gondolod hogy az eddigi válaszok érdemtelenek voltak, akkor lehetséges hogy te sem vagy tisztában a kérdéssel.
Lehetséges, mivel nem MO.-on élek fél évszázada.
Ne haragudj, de nem őt pártolni jöttél ide?
Sárikám, ha tényleg probléma van, azt nem szabad besöpörni a szőnyeg alá sem, meg sehova máshova sem.
Amit abban a cikkben olvastunk, az ma nem érvényes.
Az utolsó sorod a kérdés, amire válaszolunk.
Dehogynem áll ez az írás még a mai világban is! Csak nem szabad szó szerint venni, ha éppen váltókról, pengőről és pilótanőkről olvasunk benne. Fantázia kérdése, hogy ki mivel képes behelyettesíteni.
De úgy látom, hogy szinte mindenki számára érthetetlen nyelvezetben született ez a régi írás. No, de semmi baj, akkor nem vezetjük végig pontról pontra, hogy vajon miről ismerszik meg egy narcisztikus személyiségzavarban szenvedő férfi vagy nő.
Amiről a részlet szól, az nem az a túlzott aggodalmaskodás vagy a hiszti önmagában, hiába van mögéjük elbújtatva, hanem bizony az érzelmi bántalmazás első lépcsőfoka. Vannak esetek, amikor hosszú évek után ébrednek fel az érintettek. Sokszor már túl későn, mert mindenféle szempontból ki vannak semmizve. Vagyonból, baráti kapcsolatokból. No, arról a padlóról nehéz csak igazán felállni! Nem is sikerül mindenkinek.
De söpörjük csak be a szőnyeg alá a problémát, ha nem beszélünk róla, akkor nincs is probléma.
Szerintem ez az írás a mai világban már nem áll meg. A férjek többsége robotol, nem tesz ilyen kijelentéseket naponta.
Értem a háttér mondanivalót is, álaggodalmaskodás... én sem bírom, nekem nem a férjemre jellemző, hanem valaki másra a családban. Rosszul vagyok tőle, már semmit sem mondok el neki, mert mindenből ezt csinál. Aztán lehet, hogy közben ő tényleg marhaságokon aggódik, de arról meg én már nem tehetek, hogy ő mit vesz a fejébe.
A férjek hasonló elnyomását szerencsére nem ismerem, mindig erős nő voltam, erős akarattal, nálunk a mérleg nyelve néha úgy dől el, hogy érvelünk egymással szemben. Szerintem ez jó. Ritka, hogy behisztizne valamelyik fél, vagy nagyon lekezelné a másikat.
Igen Sárikám. Ebben igazad van.
Ezt a megjegyzést pedig leginkább azért tettem, h ne süllyedjen el egészen a fórumod.
Én szintén rövid leszek.
A részletnek semmi köze az alkalmazkodáshoz.
Másról szól.
Most rövid leszek.
A második házasságom kicsit több, mint 44-évig tartott, a legközelebbi barátaink/szomszédaink, mintaházasságnak nevezték, de már 1 éve özvegy vagyok.
Amikor csak az egyik fél alkalmazkodik a másikhoz, azt valami másnak nevezik.
Sárikám,
Párkapcsolatok csak akkor működnek, ha mindkét fél alkalmazkodik egymáshoz.
Mégsem olvas/om/tam el, mert a Megyery Sári írta azt múlt században.
Borzasztó sokat változott a világ azóta, többek között 2-világháború is volt.
Nem.
Sárikám.
Igen.
Tulajdonképpen semmi közöm hozzá, de kérlek ne általánosíts.