Reménytelen vagyok? (beszélgetés)

Szia!

Én olvasom a naplód (próbálom követni).

Szerintem egy pszcihiátert kellene felkeresned,azt olvastam,hogy pszcihológushoz jártál/jársz,de szerintem az ebben a helyzetben édes kevés.

Nekem van egy tippem,hogy mi lehet a te problémád,de mivel nem vagyok orvos,nem akarok tippelgeni.

Nekem is vanak ilyen-olyan "bajaim" ...próbállak megérteni,de ezzel nem mész semmire.

A saját érdekedbe próbálj valamit cselekedni,azért hogy normálisan tudj élni.

Nem cseszegetni akarlak félre ne érts.:-)

10 éve küzdök magammal és most jutottam el a változnom kell-szintre. azért írtam ha eddig ittmaradtam akkor kell hogy legyen értelme az életemnek....

de szerintem a kurvulásom miatt maradtam csak életben és ez gáz.

jó reggelt

lehet hogy lelépek még nem tudom...

szupika: igazad van ki volt nyalva a seggem, mindent megkatam amit akartam, és ezért utálom is magam, állandóan érzelmi küzdelmeim vannak mert biztos vagyok hogy mindent felfokozok és hisztizek. és igazad van végülis oly mindegy otthon vagyok e vagy nem aki akar az úgy is seggberak, és úgy nyírom ki magam hogy anyám 2 méterre áll tőlem ^ ^

annyira iádom az embereket!! xDDDD

köszönöm mindenkinek, nagyon sok segítséget kaptam de talán nem is kéne arról fecsegni amiről nem tudok, és nem is szabadna, ezt magamban kell megoldanom, csak nagyon félek hogy nem sikerül. :(

tudom hogy el vagyok kényeztetve.

ld. egyik előző hsz-em...igenis TUDOM, milyen küzdeni minden egyes pozitív gondolatért. csakhogy én próbálok változtatni, és nemc sak rinyálok/mást okolok.

ja és voltam mindkét oldalon. láttam már depresszióst, öngyilkossági kísérleteket, hónapokig tartó letargiát...és megvagyok.

a közönségeséged pedig téged minősít, nem engem.

nem olvaslak titeket gyakran, így csak most reagálok...

képzeld, én is a depresszióval, levertséggel (nevezd bárhogy) küzdök. csak "kissé" nagyobb gondok miatt. egy tinédzser alá még adni a lovat, szerintem felelőtlen és buta dolog.

és h h érezném magam? erre talán csak annyit írok, h minden barátom tudja rólam: többre tartom az - akár kíméletlen - őszinteséget az udvariaskodásnál. azaz ha hülye vagyok, "csapjanak pofán", tehát mondják meg, mit rontok el, mert ABBÓL tanul az ember. ha közösen nyalogatjuk a képzelt v. valós sebeimet, az semmit nem használ.

Lehet rosszul látom drágám, de te egy elkényeztetett kislány vagy, akit jól meg kellene nevelni. Elősször is anya csak egy van, és biztos nem ellened tesz. Csak a te elkényeztetettségedtől ezt nem látod. Már nagykorú vagy, tehetsz amit akarsz. Ja, hogy akkor el kellene tartanod magad, ami persze ugye nem megy, mert eddig kinyalták a feneked. Akkor punnyadj csak otthon 43 kilósan kövéren. Ez a te legfőbb eredendő problémád. Normális vagy egyáltalán ilyet is gondolni! 43 kiló az a kövérség??

Anyukáddal csak egy baj van, hogy nem pofozott fel mikor lesiklott az agyad a helyéről. Már most egyre nagyobb az űr köztetek és minden apró hibát elefántnak láttok. De ne felejtsd el, anya csak egy van, és nem a neten kellene a bajaidat felsorolni, hanem neki leírni hogy végig olvassa. Mert ha leülnétek beszélgetni a sok dac miatt ugyis összevesztek.

21 és 18 éves lányaim vannak. Nem mondhatja senki hogy nem értek hozzá. Problémák??? Hát hogyne lennének! De én egy erélyes csaj vagyok, és próbálom jó mederbe terelni őket.

De hogy egy 19 éves lány akinek mindene megvan így beszéljen az anyjáról....

Ez teljesen elfogadhatatlan számomra. És mág van aki adja alá a lovat. Nem kell megharagudni a mondataimra, de ne feledd a család az aki minden bajban melletted állhat. Bajban ritka az igaz barát hidd el. És adj hálát istennek, hogy él anyud, én 14 voltam mikor meghalt, és még ma is majd 42 évesen nagyon nagyon hiányzik. Csak az ölelése egyszer de jó is lenne, csak egyszer hallhatnám hogy tanácsot ad ebben a hülye életben.

Becsüld meg, de ilyen gondolattal hogy te kövé disznó vagy 43 kilósan, hát nehéz utad lesz. Keress fel egy pszihiátert sürgősen.

Nem biztos,hogy utál az anyukád.Beleolvastam a naplóidba.

Nagyon szégyellem és nagyon bánt,hogy vertem a nagyobbik gyerekemet.Ezért is mentem el először szakemberhez,mert nem akartam bántani a lányomat és mégis bántottam.A nagyobbik lányom veled egyidős.

Az anyukád járt már pszichológusnál,pszichiáternél...?Amit Ő csinál,az már túl megy azon is,amit én csináltam.Nem mellesleg,én figyeltem a gyerekeimre,törődtem velük.A múlt idő azért,mert nem velem élnek,hanem az apjukkal.

Igyekeztem változni,változtatni,de orvosi segítség nélkül nem ment.A lányaimon nem jött ki ennyire,legalábbis nem ilyen formában,mint rajtad a viselkedésem következménye.Szoronganak,nincs önbizalmuk,érzékenyek Ők is...Kül,lehet bennük is hasonló dolgok zajlanak,csak nem mesélik el.

Anyukád nyilvánvalóan segítségre szorul.Kérdés,elmenne-e orvoshoz.Az előítéletek miatt sokan nehezen fordulnak "dilidokihoz",mert nem hülyék...

Ha az anyu nem megy orvoshoz,legalább Te menj el.A pszichológus vagy pszichiáter nem fogja megoldani helyetted a problémád (Ezt irreális is elvárni tőle...),de rá tud mutatni dolgokra,amit lehet,hogy Te nem látsz.

Amit édesanyád tesz,lehet nem tudatosan teszi,és amikor kidereng neki,hogy mit tett/tesz veled,mit mondott/mond neked,jön az önmarcang,így be is zárul az ördöginek nevezett kör.

Ne érts félre:Nem az anyád védem veled szemben,csak...Segítségre van szüksége,mert akaratlanul totál kikészíti magát is,Téged is.

:(

Lehet,hogy nekem is így kellett volna tombolni?:O

Én még bezárkózva is hazudtam...Én mindig "senkisemszeret-rohadtegyedülvagyokazegészuniverzumban"c.depis rohamot kaptam...de sosem dühöngtem.Mert akkor...kaptam.Nem is kicsit.Aha.Lehet nekem sem ártott volna így érezni...

ANYÁM ERRE NEM KÉPES??? NA ÉS A NAGYSZÜLEIM? Na ők se semmik.

Le merném fogadni hogy mégiscsak tudták az egész sz-rságot csak nem érdeklem őket, és rám hagytok hogy majdcsak megemésztem valahogy végül is van rá még átlagba számítva kb 60 évem, hajrá.

Utálom az egész tetves családomat!

:)

Akkor meg ne mondj ilyeneket,hogy sohhhha...:)