Pszichés betegségeimmel nehéz élnem a felnőttek életét 44 évesen. Sokat szenved a lelkem. Fel sem növök talán soha? (beszélgetős fórum)
Ma kijöttem a kórházból. Párom dolgozik, busszal jöttem haza. Ma annyithívtam a munkában, hogy mérges már szerintem. Ma fel sem merem már hívni. Majd ő hív. Most hív, le fog szidni, biztos :(
Remélem, minden jól fog majd menni. remélem, nekem is jól alakul. Nem könnyű velünk, az biztos. A betegségemmel, a "neveletlen" gyerekemmel. Félig-meddig ellátott háztartással. Páromnak sem volt eddig sem gyöngy élete. Két házasság, két gyerek. Családi-munkai gondok őt is megviselték. Lassan 50 éves lesz. Szeretné Ő is megtalálni a boldogságot, negállapodni. És hát Ő sem egy könnyű eset. Ahogy megbeszéltük, mindkettem küszködünk betegségekkel, egyikünk sem "normális", és lehet, egyikünket sem viselné el egy egészséges ember. Egymásba kell kapaszkodnuk. Szeretjük egymást. és most már tényleg megyek valamit tenni itthon, mert nme lesz belőlem semmi. :)
Hát igen, szépen megkérem a főnököt, hadd üljek vissza a régi helyemre. Vagy másik helyen, ugyanazt a munkafolyamatot végezve. Ha nem akar elkaszálni, biztos megengedi. Ha meg az a cél, nincs ami megmentsen. Akkor talán elküld és nem kicsinálni akar. Meg még van az a variáció, ha nem elküldeni akar, megkérem a kezelőorvosomat, segítsen, beszéljen vele. Nem ez lenne az első ilyen eset. Remélem , nem lesz gond.
Jó munkát!
Visszavárlak. :)
Szerintem meg fogtok bírkózni a gondokkal. :)
Nem sokan tartottak volna ki ilyen körümények között, de ő igen. Írtam az egyik kolléganőmről. Következetesen kitartott, és ma már múlt időben beszél a problémájáról.
Neked is sikerülni fog! :)
Most mennem kéne ténykedni valamit, mert nem lesz belőlem semmi. Majd még jövök.
Remélem minden rendbe jön és elindul az új élet, az együttélés. Mert mi gyakorlatilag nem éltünk még együtt, mert a költözéskor kellett befeküdnöm. Ideköltözött a párom és itt is maradt nélkülem, a gyerekekkel, az új otthonnal. Aztán, nem 2 hét lett, amit mondtak, hanem 7, amig benn vagyok, mert még 1 hét van. És gyakorlatilag a jövő hétvégén indul az együttélés kis otthonomban- otthonunkban.
Bízz a párodban. Érthető volt a kiborulása, de szeret. Ez a fontos! ;)
Szerintem majd mondd el, hogy mit szeretnél, és biztos, hogy olyan döntés születik, ami neked is, és a munkáltatódnak is jó.
A lényeg, hogy nem kell megijedni, csak nyugodtan bátran elmondani ahogy te látod. Ha úgy érzed, hogy a régi munkádat szívesen, és jól el tudod látni, akkor azt is.
Jó, hogy a párod így támogat!
Remélem, ha újra itthon leszek, megoldódik minden. Párom is mondja, hogy nehezen viseli már, hogy nem vagyok itthon. A csütörtöki kiborulása rám zúdult. Én meg olyan nehezen viseltem. Nagyon megviselt. Őt is meg kell értenem. Csak nehéz volt. remélem, jól alakulnak a dolgok, ha majd újra itthon leszek, csaknem 2 hónap kórház után.
Látod, rendbejön minden! :)
Csak ennyi hét után nehéz a visszarázódás, de egykettőre belejössz. Mi pedig itt vagyunk, ha bármi bánt, elmondhatod.
Köszönöm, hogy örülsz nekem! Remélem, jól alakul, a munkahelyen minden, 2 hét múlva megyek majd újra. Párom bíztat, ne aggódjak, mellettem áll bármi történik, megoldjuk együtt. Én azért aggódom. Remélem, nem lesz semmi baj. Az lenne jó, ha visszaülhetnék a régi helyemre, ahol 2 hónapja még szereltem. Reménykedem, hogy így lesz.
Tegnap a párommal voltam, ma megint dolgozik. Délelőtt még beszélgettünk a kínos dolgokról. nem jól éreztem magam, sírtam. Azt meg nehezen viseli. Megfőzte a spagettit szósszal. Délután is - este is sétáltunk egyet, kis vásárlással egybekötve. Jó ez az új bevásárló ami nemrég nyílt a közelben. Estére jobban lettem, ma meg elvagyogatok itthon, 1-2 feladatot elvégzek, amit tudok.
Még amit mondani akartam, hogy valóban a múlton nem szabad rágódni. Ami volt, elmúlt, most a jelenre kell koncentráli.
Tudom, könnyebb mondani, mint megvalósítani, de a múltat már nem tudod megváltoztatni, csak akkor, ha a jelenre tudsz maximálisan figyelni.
"hisz a múlt csak álom, a jövő csak látomás, de ha jól éled a jelent, az boldoggá tehet minden tegnapot, és minden holnapot reménylátomássá"
Megértelek, téged is, és a párodat is...
A lányodnak meg kellene értenie, hogy el kell pakonia maga után. Persze, ha eddig megcsináltad helyette, mint "csicska", nehéz lesz.
Szomorú, hogy nem látogatott meg a kórházban sem. Párod nagyon jó ember, szerintem hallgass rá. Azt, hogy nem fog főzni, csak mérgében mondhatta.
A munkával pedig apránként foglalkozz! Ha megcsinálsz pár dolgot, már jó, és fokozatosan növeld a mennyiségét, nem kell egyszerre mindent. Talán a lányoddal is ezt kéne. Mivel nem tanulta meg, hogy a közösbe adni is kell, ha kiveszünk belőle, rá is apránként kell feladatot bízni, de amit kap, azt szigorúan bevasalni rajta.
Ne izgulj előre! Lehet, hogy a sok kihagyásra való tekintettel csak apránként bíznak rád feladatokat, és azt akarja megbeszélni, hogy milyen ütemben tervezi a visszarázódásod a munkába. Jó újra látni! Örülök Neked!
Köszönöm mindenki kedvességét! Köszönöm, hogy olvassátok a fórumot, hogy kedvesen szóltok hozám, nagyon jól esik a riadt lelkemnek.
Szembesülnöm kell sokmindennel, és ebben a párom is erősen rásegít. Mégha nem is a legkedvesebb módszerekkel. könnyekkel teli ez a késői elindulás a felnőtté váláshoz. Párom tegnap újfent nem kíméletlenül szembesített az itthoni állapotokkal. Amit már egy ideje próbál megértetni velem. Sajnos nem tudtam jó anya lenni a betegségem és magárahagyottságom miatt. A múlt itt dübörög a fejemben a jelenben. nem tud az ember túllenni rajta. A kórházi betegtársaimon is látom e lelki vívódásokat. csaportfoglalkozásokon kijöna fájdalom többbünkből. A pszichológiusnő is mondja nekem, hogy a múlttal túlságosan foglalkozom. A jelennel és a jövővel kéne foglalkozni. Viszont a jelen a múlttörténései miatt alakult ilyenné. talán le kell menni a múltba és ott megtalálni a jelen problémáinak gyökerét. És így továbblépni és megpróbálni megoldani a jelen problémáit. Igaza van a pszichológusnőnek. Párom a jelen életem problémáit látja és szembesít vele. És ezek a dolgok fájnak, Ő nem túl kíméletes, amit tegnap megtapasztaltam. Tudom, hogy neki is fájdalmakkal teli múltja van, és nem mindig van elég türelme. Pedig sok van neki, nem könnyű velem és a családommal, aki a lányom, a barátja és a cicus. Szembesültem vele, hogy sok hete kórházban vagyok, de csak a párom látogatott meg. Sem lányaim, sem a szüleim, sem a barátnőim. Nagyjából tudom, kit hova tegyek, kitől mire számíthatok. Szembesültem, hogy a barátnőm, akit 18 éve barátnőmnek hittem, nem számítok neki, mindegy mi van velem. Csak akkor jelentkezik, ha kell neki valami, és ha nincs pasi, aki mindent felülír. Észre sem vettem, bármi ért engem, ő sosem ért rá. Párom elég drasztikusan ébresztett rá. Múlt héten keresett, hogy kísérjem el valahova, lemondtam, párommal voltam. Aztán mondta, hogy ha kijöttem a kórházból, segítsek neki. A hat hét alatt csak kétszer telefonált, ha valami kellet neki. Ráébredtem. Ez nem igazi barátság, ha csak én nyújtok. Szomorú felismerés. És a lányom, nem tudtam jó anya lenni, nem tudtam megnevelni, átadni azt amit egy anyának kell. Sokszor magam alatt voltam, hogy bizony két kisgyerek volt itthon, én és a lányom. Nem tudtam- tudok igazán háztartást vezetni. És ezt a hiányzó tudást átadni sem tudtam a lányomnak. Párommal összeköltöztünk, mai nem volt kispálya, mert a lakás kellő házvezetés híján, nem egy leányálom volt. Nem kosz, rendetlenség volt. Amin sikerült úrrá lennünk, és beköltözött. Én mosok, takarítok, mosogatok ahogy erőm, egészségem engedi. Kivéve a lányom szobáját. Párom beköltözött, és én a kórházba kerültem, nem is tudtunk nálam még igazán együtt élni. és ezltal szembesültünk vele, hogy legfőképp a konyha rendberakását én oldottam meg. Párom főzött ránk. Olyan nagy lelkesedéssel vetette bele magát az új családba. és akkor lett az, hogy a lányom és a barátja rendszeresen disznóolat csinál a konyhából. És én nem voltam itthon. Párom hetekig takarított utánuk is. és közben próbált rávezetni, hogy ők már felnőttek. Az ételt sem becsülték meg, amit elé tettek. Széjjelhagyták, nem tették hűtőbe. És a héten a párom nem tudott a sok munkája miatt takarítani, aztán csütörtökön szembesült a káosszal. És már nem tett semmit, nemis fözött. A kórházba kijött utánam és nem volt kíméletes. Vasárnap mosogattam én el utoljára és ők ettek. Ma hazajöttem, párom dolgozik még most is. És nem mosogattam el, megmondtam, mosogassanak el maguk után. Nagy duzzogva nekiállt a lányom. És 1-2 edény kihagyva de elmosogatott. eddig én csináltam nindent utánuk, párom is, míg meg nem unta. Azt mondta, ha továbbra is csinálom utánuk, készít nekem "csicska hopp" feliratú póplót. Ha nem teszi ezt velem a párom, ma is megcsináltam volna utánuk a takarítást. Hát ezek történtek velem. Tudom, hogy nem tudok jól háztartásvezetést. nekem is vannak hiányosságaim. És a lányomnak nem adtam át, és mindent megcsináltam, amit tudtam, bírtam. Párom tegnap mondja többet nem főz, oldja meg mindenki maga, ahogy tudja. ma is mondta a telefonba. Aztán meg azt is hogy vegyek elő a fagyasztóból egy csomag darálthúst, mert holnap spagettit főz szósszal. Most ez van velem.
Köszönöm a kedves hozzászólásokat! Itthon vagyok újra hétvégén. Az utolsó hétvégén, a jövő héten befejeződik a terápia és hazajöhetek végleg. Utána egy hét múlva munkába állok. Október elsején hívott a nagyfőnök, hogy hol vagyok, mondtam kórházban még. Normális volt a telefonban. Akkor emlékezett, hogy mondtam nyáron, hogy majd be kell feküdjek kórházba. Igaz két hetet említettem, de amikor befeküdtem, én is akkor szembesültem vele, hogy ez több hét lesz. Kérte, pénteken hívjam fel, mi van. Ma hívtam, hogy kb. október közepén megyek majd munkába újra. És mondtam hogy igyekezni fogok a munkámmal. És akkor megijesztett, hogy majd megbeszéljük, hogy mi lesz a feladatom. Hát nagyon megijedtem, mert ilyen már volt. Hát nem tudom, hogy mi lesz, több munkaféle van, én csak egyik munkafolyamatot tudom csinálni, és elérni vele a normát. Most vagy kicsinálnak, és azért tesznek oda, olyan munkafolyamatra, amit nem tudok. Vagy mivel normára fizetnek, fele munkabérért dolgozhatok napi 7 órát. Kb. 25 ezer ft-ért, mostani bérem feléért. Vagy hagy a helyemen, és ijeszteget. Nem tudom, párom mondja, nehogy már ezen idegeskedjek, amíg nem megyek. Majd felhívom és megkérem szépen, ne tegyen el az eddigi helyemről. Most ezen is idegeskedjek. Mikor itthoni gondok is vannak. Azt később leírom. Mennem kell házimunkázni. Bár ma nem nagyon vagyok jól. Sokat nem tudok tenni. Teregetnem kell. Meg majd mosogatni pár edényt. Az itthoni gondok sem könnyű, és már fel kell nőnöm végre. Ez a legnehezebb :(
Binbike próbálj magadban bízni, nem kell mindenkire hallgatni..
A munkahelyeden gondolom tudták , hogy kórházba mégy és várhatóan meddig leszel oda, előtte is kitehették volna a szűröd... ha úgy érzed, hogy jól dolgoztál, akkor lehet nem is próbálkoznak... lehet a kedvenc gúnyolódóid kerültek ki...
A főnököd, meg hogy nem foglalkozott vele, lehet arra várt, hogy tisztuljon a légkör...
Attól nem vagy rossz anya, hogy nem szereted a házi munkát, én sem szeretem, sőt be kell vallanom, javarészt nekem is a párom csinálja, igaz én dolgozom szinte egész nap... és így nem fáradok el még jobban, mint amúgy...
Azon sem rágódj, hogy most hétvégi szünetben nehezen megy a házi munka. és gépezel... kikapcsolódás is kell. nem is tudom, hogy mit kellene tennetek, kicsit kikapcsolódni, sétálni stb. ha ki jössz a munkán és a házimunkán kívűl tanácsolnám, hogy valamilyen kikapcsolódást találj,
Enni meg egyél rendesen, persze nem mindegy, hogy mit, mivel ahogy írtad régen nem ettél, emiatt az alapanyagcseréd lelassult, de, egy idő után ez átáll, mozogj többet, lehet féltányérral is enni... a párod örömet akar szeretni neked, hogy megcsinálja, fogadd el a kedvességét....
Esetleg a pajzsmirigyedet megvizsgáltathatod, de az is lehet, hogy valamelyik gyógyszer is okozza... ezekben az esetekben, ha nem eszel az még olaj a túzre...
Minden jót és fel a fejjel.... bízzál magadban
Madách mondta, hogy " ember küzdj és bizzva bízzál" ha jól emlékszem..
Nem mondhatnak fel betegállomány alatt, illetve
"betegállomány ideje alatt át lehet adni a felmondó levelet vagy közölni lehet a felmondást:
A munkáltató felmondása esetén a felmondási idő legkorábban az alábbiakban meghatározott tartam lejártát követő napon kezdődik:
a) a betegség miatti keresőképtelenség, legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követő egy év,..."
Az meg helyes hogy a munkahelyeden kinyitod a szádat ha macerálnak
Látod lett is eredménye
De milyen főnök van ott aki ezt megengedi? Azt péklapátoznám meg legelösször
Jobbakat neked!
Itthon vagyok egyedül. Hétvégére kijöhettem a kórházból. Remélem, a jövő hét lesz az utolsó a kórházban. Mert már hiányzik az itthonlét, a párom. Elszüttyögöm a napot. nenm igazán tettem ma még nagy dolgot. Pedig porszívóznom, felmosnom mosogatnom kéne. meg ruhákat hajtogatni és egy újabb adagot mosni ,teregetni. Ennyi az össz mai feladatom. és még nem igazán tettem semmit. Játszottam a gépen és telefonon csevegtem a párommal, ha volt egy kis szabadideje a szolgálatban. Mondjuk Ő is küldözgette a visszahívókat. Hiányzunk egymásnak. talán már nemsokára itthon leszek. És kórház után 1 hét táppénz és utána munka megint, ha ki nem rúgnak addig. Bár már 4-en felmondtak, és kevesen vannak, ahogy tájékoztattak. És nem mentek új dolgozók. majd meglátom mi lesz. Őszintén mondva, örülnék, ha nem kéne oda többet mennem, ahol annyi bánat megaláztatás ért. de ha megmarad, járni fogok dolgozni, mert muszáj. Nem a munkával van a baj. az megy, csak a kollégák velem szembeni viselkedésével. Könnyü a pszichés beteg kollégát megalázni, kinevetni. Rehabilitációs munkahely, és mindenki valamennyire beteg, de még így is megalázzák némelyek a még elesettebbet. elég 1-2-3 ember ahhoz , hogy megkeserítsék a másik életét. A kórházban is annyi a szomorú sors, az elesettség. Némely beteg talán komikus is, mégis inkább összetartanak a betegek a szobában az osztályon. Meghatódva hallgatjuk nagycsoporton a másik szörnyű sorsát, gyerekkorát. Ami többünket pszichés beteg felnőtté tett. És még most is "rugdossa" a külvilág könyörtelen emberei az amúgy is elesett embereket. Én is kapaszkodom, megpróbálom átlépni a múlt fájó sebeit. És a jelen bántásait is átvészelni. Az életem változásait feldolgozni. Van sok pszichés feladaton, hogy létezni tudjak e világban. Igyekszem, közben kapaszkodom a páromban. És a néha adódó köztünk levő kisebb konfliktusokat megoldani okosan. Nem dacos gyerek módjára viselkedni. Nehéz ez a személyiségzavar. nem könnyű velem élni, azt tudom. Hisz nem tudni, hogy reagálok a dolgokra, történésekre. érzékeny vagyok. Néha okos felnőttként viselkedem, máskor dacos gyerekként. Mikor, milyen hatás ér. megint voltam intelligencia teszteken. Az IQ-m mgasabb az átlagnál. Az érzelmi intelligenciám meg nem fejlődött ki rendesen. egyszer okosfelnőtt vagyok, aki megold minden logikai feladatot, vagy az élet bizonyos nehézségeit. Máskor szertelen dacos gyerek. pl. a párom nehezen bírja a velem vásárlást. Nem bírok megmaradni mellette, csak rohangálok a nagyáruházban, mindent megnézek. Igyekszem megmaradni mellette, de nem megy. ez csak egyik példája. Itt most tudom hogyan kéne, de amikor ott vagyunk, már nem tudom, csak futkosok a boltban és igyekszem mindent megnézni. És ez még csak egy példa. Mennem kéne végezni a dolgom. Van még egy kis házimunka feladatom. Ja,és unom az állandó főzőcskézést. Meg aztán eszem. Megint vissszahíztam pár kilót. Párommal főzünk, eszünk. Én nem akarok, amíg nem volt, nem volt itthon kaja, és így nem ettem. Tudom ,magamnak kéneuralkodnom ezen. Csak nehezen megy. Főzött, és a kórházba is hozta a finomságokat. Olyan nem jó ez a súlyprobléma, nekem nem szabadna ennem. Mikor megismerkedtünk, alig ettem valamit, szándékosan nem volt itthon kaja. Nem akartam enni. most meg úgy fel lett töltve a konyha, hogy még soha életemben nem volt itt annyi kaja és főzési alapanyag. és a párom még erre azt mondja, hogy nem teljes a háztartás. Tudom, hogy a legtöbb háziasszony konyhája ilyen. De én más vagyok. Én nem vagyok, akartam soha háziaszony lenni. A párom vezeti a háztartást, egyedül élve is vezette. Mondja, most van újra családja. Én, a gyermekem és a cica. Én szeretem a párom, néha olyan mintha az apukám lenne, és terelget. máskor meg nőként kezel, mikor milyen vagyok. Tudja a betegségem, és így szeret és így terelget az életben. Ez olyan jó, csak néha nem jó. Mert nem csinálhatom, amit akarok. Terel a helyes irányba, hogy ne csináljak hülyeségeket. Ez van. Megyek teszek valamit, hogy lássa, hogy elvégeztem. Örül és megdicsér, ha ügyes vagyok.
Ennyi szép hozzászólást még egy fórumban sem olvastam! Ez nagyszerű! Egészen elérzékenyültem.
Köszönöm! Én is minden jót kívánok neked!
Kitartást neked,fel a fejjel.Ne hagyd magad,a munkahelyeden sem.
Majd jobb lesz,pihenj kicsit,foglakozz magaddal,és aztán újult erővel kezdhetsz majd neki a hétköznapoknak.
Sajnáloma a párodat,rengeteget dolgozik,tényleg pihennie kellene neki is egy keveset.
Drukkolok neked,nektek,legyetek boldogok.
Sok sikert!
Hétvégén kijöhettem, itthon vagyok. És megyek vissza hétfőn reggel. Nagyon sok akadály gördül elénk, amit nehéz megoldani. Nem csoda, hogy az ember kiborul és nem tudja feldolgozni. Párom teljesen kimerült, nem nagyon alszik, túlhajtja magát. Sok gond összejött, meg a betegségen, párom kimerülése. Másik emberek rosszakarata, gátolva a feladataim, problémáim megoldását. Az egészségügyben a különböző osztályok nem tudnak megegyezni. pl szemészet -pszichiátria. Mert a szemem is beteg. A pszichiáter főorvos asszony megoldotta, hogy a szemészet is fogadjon, mert az új törvények miatt, egy osztályon fekvő beteg nem mehet csak úgy át másik osztályra, másik betegségével. Konzultációs papír kell, meg finanszírozási problámák vannak. Miközben ugye vonják rendszeresen tőlem is a TB.-t. Közben felhívott a főnökasszonyom tegnap a rehabilitációs munkahelyemről, hogy láttak a vásárban. Küldtem be már kórházi papírt, hogy kórházban vagyok, küldök jövő héten újat neki, ha nem hiszi. Kedd du. kikéretőztem 1-2 órára a lányomnak segíteni ügyintézni, megkért segítsek, az orvosom kiengedett, hisz járóbeteg vagyok. Hisz van kilépő, aztán hogy ki látott meg délután és ki akar kirugatni, nem tudhatom. De hogy a vásár délelőtt van, és a város másik részén. Engem meg délután 2 körül láttak a hivatalnál, ami messze van a vásár helyétől, és ugye délután. Kérdőre vonta főnök, és megint mondta, hogy kirúg. Már nem is érdekel, annyi megaláztatásban volt már ott részem. Hogy hogyan élünk meg, azt már nem tudom, nem szeretném, hogy a párom beleszakadjon a munkába. Szegényem elvállalt hétvégére 36 órás szolgálatot. De hogy ilyen kéréssel hívja a főnöke is? Nem hagyjuk el egymást a gondok miatt. Nem tudom, mi lesz. Velem most csak Ő törődik igazán, neki is csak én vagyok. Vannak rokonaink persze, de csak egymásba tudunk kapaszkodni. Új ez a szerelem, május óta vagyunk együtt. Aug. óta együtt élünk, persze én most kórházban. Nehéz így, de szeretjük egymást. Kitartunk jóban-rosszban. Csak most már kevesebb lehetne a rossz, és több a jó. Hétfőn reggel vissza megyek a kórházba. Én nem teszem meg, hogy kijövök, ha nem engednek még. Hogy segítenének, ha nem hagyom, és elszöknék. Most ez van velünk. Ma 24 órázik a párom, aztán reggel megjön. És este megy vissza kedd reggelig. Aggódom érte. Tegnap is nagyon kimerült volt. Mondtam neki, kevesebbet vállaljon és itthon is inkább pihenjen. Majd lesz valahogy.
Jó egészséget! Vigyázz magadra!:)
Egy hét kórház után 1 nap vasárnap hazajövetelt kaptam. Este megyek vissza. Terápiákra járok, gyógytornára. Kreatív foglalkozásra.
Szia!
Jó fürdőzést, és kevés kórházi tartózkodást...
Legyél megfontolt, és türelmes...
vigyázz az orvosok is emberek, és tévedhetnek....
A többi beteg is rossz hatással lehet rád, a sok negatív energia nem jó...
Meríts erőt a családodból és a cicádból, mindenki vissza vár mielőbb itt a fórumon is, bár néha kicsit kemények voltunk,azt hiszem most már kezded észre venni, hogy te is értékes ember vagy......
A kollegáid pedig figyelemre sem méltóak, ők a gyerekek, 10 évesen a fiam volt ilyen.... Lesz még nekik is kop..
Most ettem, aztán mosogatok, felporszívózok. És utána pezsgőfürdőzök.
Köszönöm! Fiatalabban, én is feküdtem már bent, már többször is. Bár, már évek óta nem. Bizony, volt amikor hosszú hónapokat, sok időt. Most újra be kel mennem kicsit.
További ajánlott fórumok: