Párom nem akar gyereket mert Drága! Önbizalmat kérek (beszélgetős fórum)

Teljesen mindegy, hogy hogyan szülöd a babádat, neki te vagy az anyukája, és lehet, hogy nem fáj a szülés, de attól még ugyanúgy érzel a gyereked iránt...:DDDD

én császárral szültem, és nem bántam...Mindig is rettegtem a természetes szüléstől, s lám, sikerült császárral szülnöm (valahogy így éltem át)..:DDDDD

Láttam, mikor megszületett, mert felemelték, aztán már bebugyolálva odahozták megint a fejemhez.

Hihetetlen örömmel töltött el, hogy én, aki mindig is betoji voltam, hogy szülnöm kell egyszer, 31 évesen anyuka lettem...♥

Nemtom, hogy lesz-e még gyerekem, momentán nem tervezzük, de ha megint szülnék, ha lehet, megint császárral...;DDDDD

Sajnos nem....Amikor kivették a lányomat a pocakomból kb. fél percre odatették az arcom mellé. De hozzá sem tudtam érni, mert le volt szíjazva a kezem. Utána pedig alig tudtam felkelni. Még a anyuka boldogan járt kelt a babájával én alig tudtam felkelni, fájt mindenem.

Sajnos így nem tudtam annyira a lányommal foglalkozni. De néhány nap múlva minden ment rendesen!

(Ha pedig úgy nézzük néhány száz évvel ezelőtt belehaltam volna a szülésbe, mivel akkor még nem létezett a császár.)

Osztom a nézetedet! Turiban és leárazásokon vásárolok én is. A legtöbb ruhámat évekig használom. Nekem nem hiányoznak a drága cuccok...

Nálunk nem úgy van mint másoknál, hogy a tenyerén hordoz anyagilag. Nem is várom el. Ha veszek valamit magamnak, azt én veszem, de igazából nem költök ruhára, cipőre. Több éve ugyan azokat használom. Tehát én nem olyan nő vagyok aki rongyokra költi a pénzét.

kérdésem azokhoz az anyukákhoz szól, akik császármetszéssel szültek, hogy ugyanolyan átélés lehet, mint ha természetesen szülne? Tudom NEM, de azért mégis sokat elvesz abból az érzésből hogy belőled bújt ki, és hogy csak kiveszik belőled és odaadják, hogy ez a te kis babád?

Én mégis úgy gondolom, hogy az élet legnagyobb csodájából marad ki az a nő, aki nem vállal gyereket.

Miután a lányom megszületett jöttem csak rá, hogy milyen üres volt az életem addig, és hogy milyen lényegtelen dolgokkal foglalkoztam.

Drágaaaaaa???!! Úristen ezt a baromságot, már bocsánat, de tényleg! Ezzel az erővel veled se kéne együtt lennie mondván: egy nő sokba kerül. Mert cipő kell, ruha kell, ez kell, az kell, amaz kell... Így is lehet nézni, de minek? Akkor mindenki egyedül élne és egyedül halna meg.

Szülőnek lenni csodálatos dolog. Az egyik legcsodálatosabb. Nyilván kell egy fajta anyagi háttér, az meber ne totális csóróságba szüljön, de ilyet kinyilatkozni, hogy drága...

Amíg nem született meg a kislányom én is ezt hittem.

Így igazán teljes!

Egy nő éltéből nem maradhat ki!

Remélem neked is lesz!

Szia!Drága a gyerek? Az egész élet drága de baba börzékröl meg lehet szerezni ezt-azt. Onnantól az ember már saját magán spóról, csak a a picinek meglegyen ami kell. Meghát az ember lánya előbb-utóbb ha sikerül visszamegy dolgozni és úgy azért majd picit könnyebb. 1 éves a kisfiunk, márciusra érkezik a kistesó. Eleinte a férjem is azon nyafogott hogy hogy fogjuk iskoláztatni őket de majd lesz vhogy.

De amikor visszakapsz egy mosolyt, egy ölelést, odaszalad puszit adni csak úgy mikor már totyog, hogy oda bújik- ezek többet érnek mindennél. Ha kéne kenyéren és vizen élnék meg gyertyával világitanék ha már annyira gondd lenne anyagilag, de ezeket nem adnám fel semmiért:-)))

A gyerek nem drága!

Ha egy gyermek érkezik a családba a pénz "átcsoportosul".

Kimondhatatlan boldogság. Akinek kimarad az életéből azt csak sajnálni tudom!

Egyébként nem kell mindent megvenni egy babának, amit reklámoznak (pl. bébiőr, mérleg, drága játékok, fürdetőállvány) És egy csomó szükséges dologhoz olcsón is hozzá lehet jutni, ha kellőképpen odafigyelünk.

Nekem lett volna lehetőségem 22 évesen, akkor nemet mondta, a párom akkor 10 évvel idősebb volt. Azóta nem vagyunk együtt.

Mostani párom, nem férjem, de úgy érzem tényleg kifogás a pénz. Nem tudom mi tévő legyek? Állítsam elő és kérdezgessek miért gondolja így?

Nagyon jó hogy ennyien hozzáírtok a topikhoz. Sok információt kaptam.

Ez így igaz...

Nálunk is totál megváltozott minden a gyerek érkezésével.

Sok boldogság, határtalan öröm a gyerek, de aggódás, félelem, stressz is, és a párkapcsolat is valamelyest megsínyli... Legalábbis nálunk. De a szerelem, szeretet a nehézségeken szerintem átsegít...

Nem csak erről van szó, hanem arról, hogy egy gyerek születésével, minden megváltozik.

Ő lesz az első mindenben és nagyon sok mindenről le kell mondani, főleg az elején.

Nem tudsz rendesen pihenni éjszaka, ha esetleg hasfájós, akkor 3 hónap szinte non stop bőgés a gyerek részéről, nem járhatsz kedved szerint moziba, bulizni stb, ha a párod hazaér a munkából hulla fáradtan a gyerek akkor is igényelni fogja az ő társaságát, hogy foglalkozzon vele, még akkor is, ha ő legszívesebben bedőlne az ágyba v a TV elé.

Később persze könnyebb, de arra fel kell készülni, hogy nem lesz ugyanolyan az életetek mint a szülés előtt.

Szia!

Csatlakozom az előttem szólóhoz, szerintem is attól fél hogy nem ő lesz az első. Ismertem egy ilyen férfit (sógorom), de egy elég erős és elhatározott nőt vett feleségül aki szándékosan nem védekezett a férfi tudta nélkül és teherbe esett. Gyerek születésétől kezdve mintha kicserélték volna, most ő könyörög a harmadik gyerekért. Nem mondom hogy minden férfi egyforma, de nála bejött.

Elég szegényesen élnek, ugyanis a nőnek sosem volt munkaviszonya, de megélnek és boldogok:-)

Valószinű, hogy nem elsősorban csak a pénz az ok!

Sok férfi reked meg az érzelmi fejlődésban a gyermek szintjén, és ők maguk akarnak kényeztetett gyerekek lenni a házasságban is. Nem tudják elviselni a vetélytárs gondolotát sem, azt meg végképpen nem, hogy a gyerek miatt elvesztik első, kedvezményezett helyüket, vagy bármiről le kelljen mondaniuk, akár a saját gyermekük miatt is.

Az esküvőnk után kerültünk mi közös kasszára, mert ez a természetes. Főleg, ha már gyerek is van. Itt már nincs az, hogy mi a tiéd vagy az enyém, hanem a miénk...

De ha vmire szükségünk van (külön-külön), azt megvesszük magunknak...

Ha nagyobb kiadású vmire van szükségünk, azt megbeszéljük, de alapvetően első a gyerek, neki mindenképpen megvesszük, ami kell...

Közös kassza van, talán az esküvő után csináltuk meg a közös számlát. Ez egyértelmű volt nálunk. Ha neki v nekem kell vmi azt megvesszük, nincs megszabva ki mennyit költhet, max csak az, hogy a számlák és a hitel élvez elsőbbséget.

Mi főleg a párom keresetéből élünk, mert az én GYES-em semmire se elég.

De ha marad vmi kevés, azt félre tesszük.