Padlót fogtam (beszélgetős fórum)

Detto..totálisan átérzem, mert én is itthon kínlódok egyedül.. :( barinőim gondolom mindegyik vhol mulat vagy a pasijával van én meg már kezdek befordulni.. :(

Írtam Neki, hogy mi lenne, ha csinálnánk vmit, erre persze, hogy elfoglalt..jól be is pöccentem ezen, hogy újabb kifogás, aztán írtam neki egy szép válasz is..elegem van már!!!!

.......néha én is!.......

.......aztán felkelek!.............

Naaa ez tök jó, hogy sikerült a "terved"! Én azt szeretném, hogy a haverja buliján majd júli közepén lásson meg..tegnap vettem egy csini felsőt, meg addigra a hasamat is kicsit igyekszem feszesebbre és lejjebb tornázni, vmi szép smink majd..szóval ajánlom neki, hogy ott legyen! :))

Ennyi idő után szerintem, akinek bejön vki más ugy komolyabban, az nem is volt szerelmes igazán..neked ennyi idő kellett, hogy beismerd ezt, de ez már jó jel..nekem se kell senki, egyszerűen nem érdekelnek..így aztán igyekszem a barátnőimet rávenni programokra..mert a társaság nagyon hiányzik, de a pasik egyszerüen nem..azaz csak 1..Ő..és ez ellen semmit sem lehet tenni..idő kell..

Hát igen, furcsa, hogy 1-1picinek látszó dolog mögött mennyi minden rejlik..

Ööö, hogy is mondjam, gonosz módon örülnék neki, ha nem kellene ilyenről társalognom senkivel? :) Persze én is örülök, hogy van sorstársam, de jobban örülnék neki, ha ez a boldogságban lenne meg.. :) Amúgy detto ugyanez a szitu..mindig is azt mondogattam, hogy nekem 26éves koromban lesz meg az első babám..na most ott tartok, hogy 24évesen egyedül lettem..összeköltözés és nagy boldogság meg baba helyett..de azzal bíztatom magam, hogy mindennek oka van, így ennek is és hogy nekünk akkor is egymás mellett van a helyünk.. :)

Fura, hogy milyen kicsi dolog is elég a boldogságunkhoz.. Ha tudnának róla, hogy mi mit érzünk miattuk, mennyit szenvedünk magunkban..

De jobb, hogy nem tudják..!

Sokszor sírni lenne kedvem, hogy nemrég még az összeköltözést terveztük.. Kicsi gyerek koromban is mindíg úgy gondoltam, hogy 26 évesen már családos anyuka leszek.. Ez elég lehangoló.. De az vígasztal, hogy nem vagyok egyedül ezzel a problémával..:)

Ezzel én is pont így vagyok. Nyáron még kibírja az ember, de télen..

Nekem is nagyon nehéz, és a kisördög azért ott motoszkál bennem, hogy hátha nem is olyan jó az új csaj, és ha más nem, legalább néha megdícsér gondolatban, hogy én jobban reagáltam, hogy ez vagy az jobb volt velem.. Már ilyen kevéssel is beérem.. Tegnap láttam pont akkor, amikor akartam, hogy lásson, mert kicsíptem magam a fogyásom után, és hízott a májam, hogy sikerült..:) Persze tudom, hogy az új csaj jóval véknyabb nálam, de akkor is csinosnak éreztem magam a volt párom előtt, és ez nagyon jó érzés volt..

Azon vettem észre magam, hogy nem kell senki. Hiába mondta nekem a barátnőm, hogy a volt páromat keresem minden srácban, eddig nem hittem neki, de be kell látnom, mégis igaza lehet..

Mit lehet ez ellen tenni???

Szerintem a legtöbben csak itt merjük leírni mire is vágyunk..és talán kicsit több érzelemmel, mint amúgy..azért tűnhet túlzottnak..

Annak az egynek azért örülök, hogy így nyár előtt történt velem mindez, persze utálom, hogy ez van, de így legalább a programokkal, a jó idővel, a napsütéssel, könnyebb elviselni mindent..télen tuti befordultam volna..most pedig csak várom, hogy mit rejteget a nyár számomra! :))

Mano088 jól nyilatkozott a nevemben is:)

Persze eljátszottam a gondolattal, h mi van ha nem jön össze és annyira nem vagyok elbizakodva mint talán itt olvasható...

Szió!

Köszi szépen..és sajnálom, hogy nem úgy alakult nálad mint ahogy tervezted, de tényleg mindennek oka van..én hiszek ebben..

és egyébként szerintem Felhő nevében is mondhatom, hogy azért igyekszünk ésszel bizakodni.. :) én is élem a kis életem, a sulit most egy időre letudtam, jöhetnek a bulik, na meg a meló aztán majd lesz, ami lesz! :) Az elmúlt hónapok alatt azért már valamilyen szinten sikerült nem minden Őrá feltenni..persze még azért fel sem adtam..csak hagyok időt magunknak..aztán, ha ott fenn úgy akarják újra egymás mellett kötünk ki, ha pedig nem..hát..valahogy csak lesz akkor is.. :)

Ne haragudjatok, de én is hasonló cipőben járok, és nem akarom, hogy túl sokat reménykedjetek, mint én. Mi 3 hónapja szakítottunk, és vártam, hogy hátha.. Mostmár tudom, hogy új barátnője van, akit már be is mutatott a családjának, és talán nemsokára össze is költöznek. Nagyon sz@rul viseltem, dühöngtem, de már egész jól vagyok..

Próbáljatok meg ti is eljátszani a gondolattal, hogy mi van, ha mégsem sikerül úgy minden, mint ahogy elterveztétek. Bár én sejtettem, hogy már nem szeret igazán, mégis nagyon pofára estem, mikor konkrétan kiderült.

Vigyázzatok! Tudom, a remény hal meg utoljára, de legyen azért egy "B" verzió is a továbblépésre. Én most felelevenítem a régi barátságokat, bulizok, dolgozom, és pozitívan gondolkozom, még ha nehéz is, de próbálok talpon maradni. Már egész jól megy.. Pláne, hogy a szakítás mellékhatásaként egy kis programmal egybekötve 8 kg-t fogytam..:)) Mindennek megvan a maga oka, és mindennek megvan a pozitívuma. Higyjétek el nekem.. Bár..én sem hittem el, mikor nekem mondták..

Sok boldogságot kívánok nektek.:D