Ovis beszokás - anya otthon a tesóval (beszélgetés)

Youlcsi, mint a bevezetőben írtam, a fiam heti 3 délelőttre megy, itthon ebédel és alszik.... Nem olyan igazi bölcsis, csak játszik és kicsit szocializálódik. Nálam mindkét gyereknek látványosan igénye van más gyerekekre, én kevés vagyok, a kisebb meg eleve a tesóhoz szokott, így Ő sem találja a helyét itthon, velem kettesben.

Mindegy, a kérdés megoldódik, mert beszélgetek az ovis pszihológussal, azt fogom csinálni, amit Ő tanácsol. Csak csak látott már ilyet.... Amúgy meg az én lányom nem ül a sarokban, hanem aktív, játszik, minden programban benne van, ezzel sem gond nincs, csak a reggeli lelki válság, az elválás, ami nehezen megy....

ja, és 2 év alatt sem rendeződött az első oviban a nagynak. végül az oviváltás, meg a tesó (az első oviba is próbálkoztak a tesót beíratni, de még nem volt 3 éves, és nem engedték őket egy csoportba, az meg a kicsinek volt rossz) megoldotta.

szóval én lehet, otthon tartanám még 1 évet (vagy megegyeznék az ovival, hogy csak azokon a napokon megy, amikor a tesó is bölcsibe), és utána jövőre mehetnének egy csoportba is akár.

egyébként meg nem is értem, miért van bölcsiben a kicsi, ha te még 1 évet otthon vagy :o

Elvileg itthon tarthatnám, hiszen még egy évet itthon vagyok, de bent meg mindig aktív, mindenben szívesen részt vesz, itthon meg unatkozik, azaz játszunk, de nem olyan, mint bent. Hiszen már ovira érett, de a lelke még szenved. Ez a része kicsit önző is, mert mondhatnám, maradj itthon, de én már frusztrált is vagyok kicsit a gyerekezéstől, emiatt nem lenne feltétlen vidám az itthon lét, mert sugárzik rólam a "szükségem van egy kis magányra"... Persze, a gyerekért mindent, de ismerve Őt, ha a kisujjam nyújtam, az egész karom kell, így ha pl. nem kellene ott aludnia, és elhoznám ebéd után, a helyzet nem változna. A szitu nem ismeretlen neki, hiszen járt magán bölcsibe egy évet, persze nem aludt ott stb., de ott úgy kellett a puszikat összevadászni. Ahhoz is persze idő kellett, de ott a kezdeti reggeli tiltakozás fél év alatt alakult gond nélküli bölcsizésé. Igen, sokszor látom, hogy talán jó lenne, ha nem menne, de félek, hogy egy év múlva ugyanitt tartanánk. Itt barátkozik, sőt, át is hívjuk az egyik kis újdonsült barátnőjét játszani ovi után, hogy erősödjön a kapocs.

Vegyesek az érzelmeim, mert szeretném a legjobbat adni neki, de nem az a megérzésem, hogy az itthon tartás a legjobb neki.... Én arra lennék kíváncsi, hogy akinek ugyanilyen nehezen indult az ovi, mennyi idő alatt rendeződött?!

Andi, mikor mész dolgozni vissza? Megoldásként akkor hamarabb elhozhatnád az oviból. De ezt csak úgy tedd, hogy akkor fixen mindig elhozod.

Szundikendője nincs? amit az oviba is magával vihet?

Normális igazából a maszturbálás ebben a korban, ugye most fedezte fel, hogy az jól esik, de hát azért ez nem olyan mint a felnőtteknél.

Az én nagylányom is rendkívül érzékeny lélek. 3 és fél évesen elkezdhette volna az ovit, de mivel Ő is szorongó típus, így nem írattam be, mert itthon voltam az alig 1 éves húgával. Most 4 és fél évesen kezdte meg az ovit, nagyon figyelmes óvónőkkel és teljesen zökkenőmentes volt a beszokás. (A 2 éves húgával továbbra is itthon vagyok.) Nem sír reggelente, azt mondja szeret járni, pedig nem egy barátkozó típus, de már barátainak mond 1-2 kislányt. Szerintem beérett az ovira, a pár órás leválásra. 1 év ilyen életkorban rengeteg változást hoz és nálunk a világ felé nyitás egybeesett a teljes szobatisztaság elérésével. Hiszem, h. 1 év alatt egy csomó olyan dolgot megtanul, ami később rutinból megy (gondolok itt önálló öltözködés, evés, fogmosás, vécézés stb.) és tud más tanulási folyamatokra figyelni, amik az oviban érik.

A leírt soraidból úgy gondolom, h. azért veszítettél sokat a bizalmából, mert Ő Veled szeretne lenni egész nap és hiába, h. az oviba mindig időben érkezel, amit megígértél neki, Ő nem akar oda menni. Ha van lehetőséged még otthon tartani Őt, tedd meg érte, mindkettőtöknek gyümölcsöt fog hozni, ebben biztos vagyok!

Tudom,hogy könnyű okosnak lenni messziről,de:

-próbálj vele kettesben több időt tölteni,esetleg hetente legyen egy nap,mikor nem megy oviba,a kicsi pedig bölcsiben van.

-ha a kicsivel jársz érte az oviba,vigyen neki a picur egy csokit,sütit,bármit,ami ehető (azt nem tudja vissza kérni),hogy érezze a nagylány,hogy gondoltok rá napközben,

-a maszturbációt nem értem,nincs lányom,de szerintem 3,5 évesen korai,nem? Persze,ha a szakik mondják...

-ovi után,ha van lehetőség,menjetek játszóra,játszóházba,ahol vannak gyerekek,de te is ott vagy.

Más ötletem nincs! Nálunk a nagynak talán 2 napig volt gondja az ovival,mostmár azzal fenyegetem,hogy nem mehet,ha veri az öccsét (beválni látszik). :-)

Olyan anyukák történeteit szeretném olvasni, ahol az ovis beszoktatás nehezebben ment amiatt, hogy anya otthon maradt közben a kisebb tesóval.

Lányom közel 3,5 éves, nagyon kis érzékeny lelkű, szorongó típus. Járt bölcsibe heti három délelőtt, azt sem tudta teljes erőbedobással megszokni, most oviba jár, ide is kicsit szaggatottan (őszi szünet, betegség, műtét). Végtére kifejtette a maga szintjén, hogy azért sír nap mint nap és azért szorong, mert én itthon vagyok a kisebbel (aki két éves lesz a napokban). Az most hozott egy kicsinyke lelki békét neki, hogy a mai napon kezdte meg a fiam is a bölcsit, heti három délelőttre.

De ez csak kis öröm, mert érte nem alvás után megyek és nem minden nap megy....

Nem tudok ezzel mit kezdeni, mármint a reggelenkénti sírással, hogy bent sem tud feloldódni, feszült. Mindig alvás után azonnal megyek érte és látszik, hogy megnyugszik.

Az óvonéni szerint minden napja olyan, mintha nem lett volna beszoktatva, hiszen ezerszer kérdezi, hogy "Anya mikor jön" (mintha nem beszélnénk meg mindig, és rendszer is van benne), olyan, mintha a bizalma is megrendült volna (pedig mindig betartottam a szavamat, amióta világ a világ).....

Kinek hogyan oldódott meg a baja?