Örökbefogadás-örökbeadás (beszélgetős fórum)

Sziasztok!

Szeretném felhívni a figyelmeteket egy kutatásra, mely az örökbefogadott gyerekek fejlődésével foglalkozik.

Kedves Szülők!

A Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Intézetének és a Semmelweis Egyetem Klinikai Pszichológia Doktori Iskolájának közreműködésével összehasonlító kutatási programot indítunk fejlődéslélektan témában. A kutatási program központi kérdése, hogy milyen hatást gyakorol az örökbefogadás a gyermekek szociális és kognitív fejlődésére.

Ehhez a programhoz olyan családok jelentkezését várjuk, akik féléves kor után fogadták örökbe most 4-6 éves gyereküket. A vizsgálat a gyerekek számára élvezetes és érdekes, játékos foglalkozásból áll, amely körülbelül egy órát vesz igénybe. A vizsgálatot végző pszichológus a családokat időpont-egyeztetés után otthonukban keresi fel, mivel tapasztalataink szerint a gyerekek könnyebben oldódnak fel és szívesebben játszanak a számukra megszokott környezetben.

Emellett a szülőket arra fogjuk még kérni, hogy töltsenek ki pár rövid kérdőívet a gyermek érzelmi fejlődésével és viselkedésével kapcsolatban.

A vizsgálatban részt vevő személyek adatait a kutatók bizalmasan kezelik, és azokat kizárólag név nélkül a szülők engedélyével használják fel.

A vizsgálat lezárultával, az eredmények kiértékelése után a szülők részletes visszajelzést kapnak.

Amennyiben további információkat szeretnének megtudni a vizsgálatról, vagy úgy érzik, szívesen részt vennének a kutatásban, kérem az alábbi számon jelentkezzenek:

06 30 4395834

Szia Christina!

Köszi, hogy megosztottad a történetedet: az életedet velünk!

Kivánok Neked nagyon sok boldogságot továbbra is az életbe; nevelőszüleidnek minden eléismerésem, hogy egy ilyen remek/emberséges lányt neveltek fel sorai alapján.

És mit kivánnék még? Hogy tapasztald meg, milyen is az az anyai érzés: vagyis egy szépséges/egészséges babát!

Szeretettel üdvözöllek!

Szia!

Köszönöm,hogy elmesélted a történetedet,igazán megható,és tanulságos volt!

Örülnék,ha leveleznénk,de nem akartalak zavarni!

Üdv:andreamano

Szia!

Fényképet kapsz a gyerkőcről, és az adatait, címét!

Ezért írtam, hogy az a nem semmi amit te csináltál a kislánnyal, de én úgy gondolom, hogy ez a módszer (amit mi választottunk) is több a semminél!

Csak remélni tudom, hogy az összeg célba ér, úgy gondolom, hogy a Baptista Szeretetszolgálat azért nem egy tróger banda, sokat van szó róluk a tévében is, és mivel megadták a kisgyerek címét, telefonszámát utána lehet járni, hogy valóban eljutott-e hozzá az összeg( képletesen persze, mert Ő egy ösztöndíjat nyert el, hogy tanulhasson, tehát nem a kezébe kapja ezt az összeget)!

Szia Zizi

Csak gyorsan bekukk. arra az oldalra és máris kérdeznék Tőled.

Ha virtuálisan örökbefogadók egy gyereket, akkor azzal milyen kapcsolatom van/lesz?

Értelmezem, hogy nem velem/mellettem nevelkedne; de pontosan arra gondolok, hogy legalább egy fotót kapok róla?

3 hete szoktam le a cigiről; úgy gondolom: bár csekény összeg havi szinten, de talán segítség lenne az is egy árvának.

(És még valami zárójelben: Te vagy Ti, biztosak vagytok benne, hogy az a pénz valóban célba ér?)

Köszike a gratulációdat a nevelt lányom után, a 3 és fél év után. Joggal kérdezhetitek, hogy miért nem vállalunk inkább be újjabb gyereket a családba ha már "kitanultam" (nem olcsón) a nevelőszülőséget (mert bizony ehez is tanfolyam kell, nem elég, hogy már van 2 saját vérszerinti gyermekem).

Most röviden csak annyit: megcsömörlöttem a bürokráciától ami a Gyámhivatalokban megy.

Gyermekvédelmi törvények, mihez van joga a nevelőszülőnek ami a gyerek érdekét szolgálja és stb szólamok amiket hirdetnek ... de itt csak az iróasztal mögött ülőnek volt joga dönteni érzelmek nélkül sorsokról.

Talán majd egyszer én is megirom a "kálváriám".

Szia Magdala!

Félreértettél!Már az elején írtam, hogy nem igazán ide tartozik, de leírom!!!

Ez a Baptista Szeretetszolgálat Alapítvány "Fogadj Örökbe" programja!

Itt képletesen fogadhatsz örökbe egy gyereket, havonta egy bizonyos összeggel támogatod Őt!

A világ minden részéről lehet "örökbefogadni" gyerekeket!

www.fogadjorokbe.hu

Én is viszont gratulálok neked, az az igazán nem semmi amit te csináltál a kislánnyal!!!

Szia Zizi

Itt vagyok hát újra, most több időm van, ezért leírom a történetemet. 17-18 éves koromban még egyáltalán nem foglalkoztam azzal a gondolattal, hogy megkeressem vér szerinti családomat. 2002. szeptemberében a Nők Lapjában megjelent egy cikk, azzal kapcsolatosan, hogy hogyan, mi módon lehet "felkutatni" a vér szerinti családot. Akkor kezdtem el ezen gondolkodni. A cikkből kiderült, hogy létrejött egy Egyesület,(Mózeskosár Egyesület) amely segíti mind az örökbefogadó szülőket, mind az örökbefogadottakat, tanácsokat adhatnak egymásnak. Felhívtam telefonon ezt az egyesületet, mint kiderült, abban a csecsemőotthonban hozták létre, ahol én is nevelkedtem, majdnem 2 éves koromig, örökbefogadásomig. Az egyesület szakemberei emlékeztek rám, és mondták, hogy ha elmegyek a csecsemőotthonban, akkor megmutatnak mindent, és szeretnének felnőttként is megismerni. Elmentem, körbevezettek, mindenkinek bemutattak, és, külön-külön beszéltek velem. Fura volt vsszatérni, egy olyan helyre, ahol nevelkedtem. Szinte semmire sem emlékeztem, dehát még nagyon kicsi voltam. Végül, utoljára egy nagyon idős főorvosnő szeretett volna megismerni, aki szintén ott dolgozott, mikor én még ott voltam. Eredetileg, egyetlen okból kifolyólag szerettem volna megismerni vér szerinti családomat, arra lettem volna kíváncsi, hogy esetleg milyen betegségeket örökölhettem. A főorvonő először kiskori fényképeimet mutatta meg, mert örökbefogadásomkor csak hármat adtak, azóta az összesett megkaptam. Aztán el kezdett beszélni. Arra kérek mindenkit, hogy most minden rossza készüljetek fel, engem is hidegzuhanyként ért a mondandója. A főorvosnő azzal kezdte, hogy rám nagyon is emlékszik, mert vér szerinti anyámnak, nagyon rossz körülményei voltak. Most vér szerinti anyám története következik. 7 hónapos terhesen egy sufniban talált rá egy védőnő, ami, koszos volt és büdös volt. Bevitte egy anyaotthonba, ahol később megszülettem. Anyámat az anyósa dobta ki, és nem volt hova mennie, nem tudott mit enni. Mire megszült, addigra az egészségi állapotát elég jól rendbehozták. Ezen a beszélgetésen, megtudtam szüleim nevét, és anyámnak a születési dátumát is. Miután megszülettem, meglógott az anyaotthonból, és nem ment vissza többé. Mindig gondoltam, hogy rossz körülményei vannak, de az eszembe se jutott, hogy ennyire. Mikor elmentem a főorvosnőtől, órágig bolyongtam Budapest utcin, szakadó esőben. A gondolataim, csak szágúdoztak. Végül miután már csavarni lehetett a ruháimból a vizet, beültem egy kávézóba, és szám szerint 10 tejeskávét rendeltem. Hülyének néztek, de azzal nem foglalkoztam. Kávézás közben döntöttem arról, hogy hogy megkeresem vér szerinti családomat. A 10 kávé után, már "bátrabb lettem, és felhívtam édesanyámat, elmondtam neki mindent. Ő is teljesen letört. Végül írtam egy kérvényt a lakhelyem szerint szerinti gyámhivatalnak. Arról szólt, hogy tudomásom van arról arról, hogy örökbefogadottként nőttem fel, és a segítségükkel szeretném megkeresni vér szerinti családomat. A kérvény végére odaírtam, hogy nem járulok hozzá ahhoz, hogy vér szerinti családomnak kiadják adataimat, csak jellezék nekik, hogy találkozni szeretnék velük. Fel voltam készülve mindenre, arra is, hogy esetleg csak a sírjukat találom meg. Azt is tudtam, hogy ez a ceremónia évekbe is telhet. Nekem szerencsém volt, 3 hónap elteltével jelezték, hogy megtalálták anámat. Mikor megtudtam, felkiáltottam, hohy "Úr Isten, még él? Nem akartam elhinni, születésem óta 25 év telt el akkor. Egész éjjel nem tudtam aludni, akkor már tudtam azt, hogy hova van bejelenntve állandó lakcíme, és mindem adatát, és Ő is szertett volna megismerni. Kereken egy hét telt el, mikor a gyámhivatal elnöke ismét telefonált, hogy van egy húgom. Az ország egyik gyámhivatalának, tűnt fel, hogy két lány keresi vér szerint anyját, ugyanazt a nőt, csupán néhány hónap különbség volt a két, kersés között. Megtudtam a húgom nevét, címét és telefonszámát. A húgomat felhívtam másfél óráig tartott első telefonbeszélgetésünk. Ő állami gondozásban nőtt fel, és akkor egy utógondozóban lakott, vidéken. A húgomat innentől Ivettnek fogom nevezni. Ivett akkor már találkozott anyánkkal, mesélt róla is magáról is. 21 és 25 év eseményeit persze nem lehet ennyi idő alatt megbeszélni, de arról is beszéltülk, hogy találkonunk kéne. Egy héttel később elutaztam Ivetthez, várt a vasútállomáson, előre megbeszéltük, hogy milyen ruha lesz rajtunk. Ivvettel egyáltalán nem hasonlítunk egymásra. Három napot töltöttünk együtt, próbáltuk megismerni egymást minél jobban, mondta, hogy nagyon örül annak, hogy én családban nevelkedtem. Ivettnek sokkal nehezebb volt, Ő ugyanis, már hónapok óta tudta, hogy van egy nővére, mert anyánkkal már találkozott. Próbált keresni, de nem talált sehol, hisz még a vezetéknevemet sem tudta. Megkértem, hogy kísérjen el, mikor anynkkal találkozunk. Így is történt. Ivett azt monta mindig, hogy neki nincs anyja, de, az Ő helyében én is így gondolkodnék. Tehát megtörtént a találkozás annyámmal is. Nagyon hasonlítok rá. Apánk már régen meghalt. Érdekes, de sem a találkozás előtt, sem utána nem éreztem semmi különösötet. Beszélkedtem egy nővel, akivel nagyon hasonlítunk egymásra, egy nővel, aki állítólag a vér szerinti anyám. Megbeszéltük, hogy levelezni fogunk. Még utólag leírom, hogy a gyámhivatal nem kezelte titkosan az adataimat, (kérésem ellenére) és mind anyámnak, mind húgomnak kiadtak minden információt. Ennyit az adatvédelemről Ezért nagyon haragudtam, mert azt sem tudtam, hogy kiket keresek. Benne volt a pakliban, hogy esetleg a pénzemre pályáznak, mert nekem van, nekik pedig nincsen. Ivettel néhányszor találkoztunk, leveleztünk, aztán megszakítottam vele minden kapcsolatot. Mindig üvöltött és káromkodott, hogy anyánkkal miért tartom a kapcsolatot. Én sem szóltam bele abba, hogy kivel barátkozik, úgyhogy hagyjon békén. Nem ez volt a legrosszabb, hanem az, hogy a lakásom kellett volna neki. Anyánknak nincsen semmije, mégsem kért pénzt lakást, és egyebet. Az hozzá tartozik történetünkhöz, hogy anynk is állami gondozásban nőtt fel, és ráadásul azon a helyen, ahol Ivett is. Ez a sors fintora. Anyámmal azóta is tartjuk a kapcsolatot, ennek már négy éve, és jól megértük egymást. Arra kérdésemre, hogy milyen betegségeket örökölhettem, eddig még nem kaptam választ, ami annak is betudható, hogy anyám sem ismerte a szüleit. Midenesetre elmondham azt, hogy nekem két édesanyám si van.

Egyszer szeretnék csináltatni genetikai vizsgálatot, hogy eredeti kérdésemre is válasz kaphassak. Ez az én, ilettve a mi történetünk, köszönöm, hogy véghallgattatok, ha valamilyen kérdésetek van, hozzám nyugodtan fordulhattok.

Gratulálok!, ez igazán jó hír.

És fogadd őszinte elismerésem: nagyon jó emberek vagytok!

Nagyon sok boldogságot és jó egészséget kívánok Nektek!

Mennyi ideig tart a bürokrácia amig a hivatalos dolgokat lezongorázzák?

Egyébként hagy kiváncsiskodjak még! Külföldi gyermek örökbefogadását is a Területi Önkormányzati Gyámhivatalon keresztül kell intézni?

És valamit magamról ... Nekem van 2 saját vérszerinti gyermekem (20 és 17 évesek), de neveltem még 3 és fél évig egy kislányt: nevelőszülő voltam.

Miután a kislány kikerült a családunkból, mintha egy darabot téptek volna ki a szivemből; és a gyerekeim is igy érzik hisz édes testvérként szerették és szeretjük a mai napig.

Tudom, hogy nem igazán idevaló, de leírom!

Ma kaptam meg az "új" gyerekünk fényképét, adatait, a "Fogadj Örökbe" programtól!

Volt már egy "örökbefogadottunk", de miután jó kis összeget befizettem neki(Sri Lankai árva), gondoltam segítek egy erdélyi magyar gyereket, mégis a "mi kutyánk kölyke alapon", és ma megjött a levél!!!:)))

Neve: György Lóránd,9. osztályos, Alszegiben lakik!!!

Úgy örülök, csak így tud tanulni szegény, szörnyű nem????

Sziasztok!

Már régen nem írt senki erre az oldalra,örülök,hogy itt vagytok!!

Engem is nagyon érdekel Christiana története!

Gondolom olvastad,hogy Nekem van egy 5 és fél hónapos kisfiam,és én is azt gondolom,hogy kisgyerek korától arra fogom nevelni,hogy mi örökbefogadtuk!Nagyon nehéz feladat áll előttünk,de annyira nagy boldogság,hogy velünk van!

Üdvözlettel:andreamano

Sziasztok, most találtam ezt a fórumot, és nagyon örülök neki, hogy ebben a témában is nyitottak topicokat.

Én örökbefogadottként nőttem fel. Szerintem jó az, ha erről az oldalról is megismerkedhettek.

Először is azzal kezdeném, hogy nekem az az asszony az édesanyám, aki felnevelt, nem pedig az, aki a világrahozott, utána pedig lelécelt a kórházból! Vér szerinti anyám iránt, soha nem éreztem haragot, arra gondoltam, hogy biztosan rossz körülményei voltak. Szüleim egész kiskorom óta mondták, hogy örökbefogadtak. Egyszerűen "belémnevelték", és ezért külön köszönetet érdemelnek! Eleinte még nem tudtam mindezt felfogni, de ahogy egyre idősebb lettem, megértette. Én mindenkinek azt tudom ajánlani, hogy egész kiskórtól említse mindezt a gyermeknek, mert soha nem lehet tudni, hogy később mi fog történni. Gondoljatok csak bele, ha valaki mindezt egy családi vita kellős közepén tudja meg! Szörnyű érzés lehet, és az is, ha valaki felnőttként tudja meg az igazságot. Hatalmas lelki traumát okozhat. Arról persze nem is beszélve, ha a gyermek nem a szüleitől tudja meg mindezt, hanem más emberektől, egy rokontól a szomszéd nénitől stb. Úgy gondolom, hogy mindenkinek joga van tudni az igazságot. Ettől a tudattól, nem fogja a gyermek "kisebbnek" tartani a szüleit, Inkább "nagyobbnak". Ha bármiben tudok segíteni, vagy kérdéseitek vannak, írjatok. Pár évvel ezelőtt megkerestem vér szerinti anyámat, és megtaláltam, de nem csak őt, hanem még valakit, akire nem is száítottam, a húgomat. Addig azt sem tudtam, hogy van egy húgom. Szüleim mondták amikor már nagyobb voltam, hogy nyugodtan megkereshetem vér szerinti családomat, ha úgy gondolom, ebben maximálisan táogatni fognak. Ez így is történt. Ha kíváncsiak vagytok az én történetemre, csak írjatok bátran, és akkor is, ha segíteni tudok valamiben.

Sziasztok!

"Mindennap megszűnik valami,amiért az ember szomorkodik,de mindennap születik valami,amiért érdemes élni,és küzdeni"

Azért kezdtem ezzel az idézettel,mert igaz,és szerencsét hoz.Nekünk legalábbis azt hozott.

Ha kiváncsiak vagytok rá,elmesélem a mi történetünket.

11 éve vagyunk házasok,és mindig szerettünk volna gyerkőcöt.De anyagi okokból egy pár évig még gyüjtögettünk.

Amikor elhatároztuk,hogy legyen,nem akart összejönni.Hónapról hónapra egyre jobban szenvedtünk,1 év múlva orvoshoz fordultunk,és kiderült gondok vannak.Eljutottunk az intézetbe (nem tudom a nevét említhetem-e),ahol borzasztó lelki megrázkodtatások után,a 3.próbálkozás alkalmával terhes lettem.Elmondhatatlan,hogy mekkora volt az öröm.De sajnos sokáig nem tartott,mert 6 hónaposan meg kellett szülnöm,mert súlyos beteg lettem,és ha nem veszik el meghalok.Andrea 2 hétig küzdött az Életéért,aztán felköltözött a mennyekbe.Szerintem minden Anya el tudja képzelni mit érezhettünk.Végig ott voltunk vele,és az utolsó órákban is fogtuk a kezét.

Az örökbefogadás gondolata utána merült fel,de én szinte teljesen elzárkoztam tőle,a férjem mondta,hogy indítsuk el a papírokat,mert 2-3 év olyan hosszú idő bármi lehet.Belementem,mondván ha a papírok meg is vannak,az még nem jelent semmit.Amikor megkaptuk a határozatot,hogy örökbefogadó szülők lettünk,sírtam.

Aztán visszarázódtunk a mindennapokba, nagyon nehezen,de a szerencse,hogy Éltünk.

Teltek múltak a hónapok,néha szóba került az örökbefogadás,de én mindig tereltem a témát.(Bízva abban,hogy hátha egyik hónapban a teszt kimutatja a terhességet).

Majdnem 1 év telt el a kislányunk halála után,amikor én a munkahelyemen beszélgettem a másik irodában,hallottam,hogy csörög a telefonom,(mondom,majd keres újra,ha fontos),amikor visszamentem,látom 2-szer a párom keresett.Felhívtam,és attól a perctől kezdve megszűnt a világ.

Megkérdezte ülsz (legalább 3-szor),én meg mondtam neki,hogy mond már,amit szeretnél,hát Ő mondta,hogy vár ránk egy kisfiú.Hát leültem!!Nem tudom,hogy értem haza,meg hogy mi fog történni.Bepánikoltam,pedig én egy nyugodt természet vagyok.

Egész éjjel nem aludtunk,másnap úgy döntöttünk,hogy mégis elmegyünk,és megnézzük,aztán még ott is mondhatjuk,hogy nem köszönjük.

Mivel nyílt örökbefogadás volt,találkoztunk az Anyával,de én már az első pillanatban tudtam,hogy nekem ez a kisfiú KELL,pedig még nem is láttam.De amikor megláttam,hát olyan volt mintha én szültem volna,az érzés elmondhatatlan.Aztán csak úgy pörögtek az események.Aznap 1 óránk volt a baba felszerelések megvásárolására,másnap aláírtuk a papírokat,és 3 nap alatt ANYA lettem.5 napos volt amikor hazajött,mostmár 4,5 hónapos!

A boldogság az kicsi szó ahhoz amit akkor,és most érzünk.Nem is jött elő semmi kétség még egy pillanatra sem,hogy jó szülei leszünk,és sajátunként fogjuk felnevelni.

Nagyon örülnék,ha mindenkinek ilyen jól sikerülne,persze ez a mi esetünk,mindenkinek más története van,de mindegy mennyi idő telik el,a végén a boldogság biztos.

Üdvözlettel:andreamano

Köszönöm szépen.Már nagyon szeretnék egy babát.

Jó lenne beszélgetni hasonló párokkal.Ez nem kis gond.

Tudom sokan édesanyák vagytok, de mit gondoltok a témáról?

Egy nő két dologért adna oda mindent,hogy legyen gyereke és hogy ne legyen.

Várom hozzászólásaitokat.

Kedves Mágnes!

Biztosan csodálatos szülei lesztek mind az örökbefogadott, mind a saját gyermekeiteknek!

Kívánom, hogy minden sikerüljön úgy, ahogy szeretnéd!

Szia!

Nem írtad, hogy mi a problémájuk, hol jártak...

Az alkalmassági papírral felkereshetik az alapítványokat, bármelyiket és a gyámügyet.

Javaslom, hogy olvasd az Index fórumon az Örökbefogadás c. topicot, ott megvan minden info és sok ember tud segíteni, tanácsot adni.

Itt van:

[link]

Ez tényleg megtörtént, nem kitalált történet!

Az biztos, hogy én sem így döntöttem volna.