Örökbefogadás-örökbeadás (beszélgetős fórum)

Köszi!

Sokat beszéltem safi v-vel és sikerült elindulniuk!

kedves Kolu! szerintem ezt ok is tudják ,de ha végig olvastad volna a "beírást",ok informáciot,tanácsot kérnek.

Igen Te ezt kedvesen meg is adtad,így már tudni fogják hova forduljanak.

SZIASZTOK

HOSSZÚ ÉVEK ÓTA VÁRUNK MÁR EGY GYERMEKRE,EZIDÁIG SAJNOS MÉG NEM ADATOTT MEG.

ÖRÖKBE SZERETNÉNK FOGADNI EGY GYERMEKET.

RENDEZETT,JÓ KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT ÉLÜNK,SZÉP KERTES HÁZBAN.HA VALAKI TUD INFORMÁCIÓT,TANÁCSOT ADNI,AZ ÍRJON NEKEM.KÖSZÖNÖM!

Szia!

Boldogan elmondom,ha érdekel!

Sziasztok Fórumozók!

kassai Etelka vagyok, újságíró. Az utóbbi néhány hónapban nagyon foglalkoztat az örökbefogadás témaköre. Magánemberként,újságíróként egyaránt. Nagyon szívesen beszélgetnék olyan párokkal, -egyedülállóval is -akik szeretnének örökbe fogadni gyermeket (nem csak babát, nagyobbacskát is, vagy olyanokkal, akik fogadtak örökbe kicsit és szívesen megosztanák tapasztalataikat velem illetve az olvasókkal.Olyan felnőttek jelentkezését is várom, akiket örökbefogadtak, és ez számukra kiderült.

Az email címem: tini.mesemondo@gmail.com, a tel számom 06 30 465 63 96

Kedves Erika!

Biztos nehéz lehetett a szüleidnek úgy élni, hogy bármikor kiderülhet az öf. Én nem bírnám magamban hordozni ezt a titkot. Meg hát szerintem az a természetes, hogy a gyerekeim tisztában vannak a múltjukkal, származásukkal (mondjuk ők már nagyobbacskák voltak, mikor hozzánk kerültek, így nem nagyon lehetne titkolózni előttük).

Bár az az igazság, hogy a szüleid idejében még nem nagyon volt elfogadott a megmondás.

Jó olvasni, hogy ilyen klassz gyerekkorod volt, ennyire szerettek a szüleid.

A testvéreidet megkeresed majd?

Kedves Steiff!

Gondolkoztam már azon, hogy jobb lett volna-e,ha hamarabb megtudom, de mindig arra lyukadok ki, hogy nem. Fiatalon esetleg nem értettem volna,lehet,hogy keresni kezdem M-et, és akkor ér csalódás. Inkább arra gondolok, milyen nehéz lehetett édesanyáméknak úgy élni,hogy Demoklesz kardja ott lóg a fejük felett.....

Egy dolog azonban valóban feltűnt már gyerekkoromban....elnéztem az osztálytársaim,barátnőim családjait, és sehol nem volt ekkora békesség, senkivel nem törődtek ennyit, én el se bírtam képzelni,amikor valaki arról beszélt,hogy pofon vágták, vagy megverték a szülei.Akkor ezt én betudtam annak,hogy nagyon várt, késői gyerek vagyok.

A bátyáimmal viszont szeretnék megismerkedni,mert mindig nagyon szerettem volna egy testvért,leginkább egy bátyust:))

De ez még a jövő zenéje..

Szia Erika!

Nagyon köszönöm, hogy megosztottad velünk a történetedet!Mélyen megható volt olvasni, ahogy a szüleidről írtál! Öröbefogadó szülőként nagy segítség, ha leírod az érzéseidet a szülőkkel, testvérekkel és úgy általában az örökbefogadással kapcsolatban.

Azt írtad, hogy jobb lett volna, ha sosem derül ki a származásod. Megértem, hogy így érzel, de nem gondolod, hogy máshogy éreznél, ha a kezdetektől tudod, hogy nem a vérszerinti szüleid a szüleid?

Nem mondhatom el senkinek,elmondom hát mindenkinek....gyönyörű gyermekkorom volt, édesanyámék jómódban, végtelen szeretetben neveltek.Szigorúak voltak,ugyanakkor türelmesek, s ami a leglényegesebb, nagyon-nagyon szerettek. Taníttattak, diplomát, munkát adtak a kezembe, s mikor férjhez mentem, minden segítséget megadtak az induláshoz. Sajnos, édesapám nem sokkal ezután meghalt, mai napig sem igazán tudtam feldolgozni elvesztését. Gyermekeim születtek, édesanyám nagyon szerette őket is, sok időt töltöttünk együtt. Mikor beteg lett, ápoltam, utolsó heteiben szinte mindig mellette voltam, tanúja voltam egyre romló állapotának, fájdalmának,tudtam,hogy számára megváltás, mégis borzasztó csapás volt számomra a halála. Úgy éreztem,túl fiatal vagyok ahhoz,hogy árva legyek. Rettenetesen hiányoztak, s mai napig nagyon hiányoznak. Eltelt már vagy 5 év a haláluk óta, amikor egy fatális véletlen folytán kezembe került egy elsárgult irat. Ekkor tudtam meg,hogy szüleim egészen pici koromban örökbefogadtak. Búskomorrá váltam,úgy éreztem, egy világ omlott össze bennem. Nem mondhattam el senkinek,ezzel tartoztam édesanyámék emlékének,hiszen ha akarták volna,Ők mondták volna el, ugyanakkor úgy éreztem, nem vagyok én már senki. Ki tudja milyen volt az a nő, aki a megszült. Nehéz időszak következett,ennek ellenére tudni szerettem volna,honnan származom. Ahol élek,egyik nagyvárosunk,mégis sokan ismernek. Nem engedhettem meg,hogy bárki megtudja az igazat. Elég körülményesen, különböző ürügyekkel jutottam el a megfelelő szervekhez,hogy adatokat szerezzek. Hosszú időbe telt,míg kiderítettem, ki hozott a világra, s azt is,hogy 3 bátyám is van (természetesen mindegyik más apától),akik közül 2 szintén örökbe lett adva,megtudtam az adataikat is. Elmentem M-hez,(nem az anyám,nem tudnám őt így nevezni,végülis egy idegen), természetesen nem mondtam,ki vagyok, kitalált ürüggyel kerestem fel, de be se mentem, nagyon ellenszenves volt. Egyáltalán nem hasonlítok rá, pedig szép volt, szebb,mint én, még így 70 évesen is,de végtelenül közönséges és rossz kinézetű. Úgy nézett rám, mint egy látomásra, látszott,hogy nagyon ismerős vagyok neki, biztos apámra emlékeztettem. Csak látni szerettem volna, de ennyi elég is volt belőle. Édesanyámék iránti szeretetem még mélyebbé vált, hiszen így már nem volt természetes számomra az a rengeteg szeretet,az a sok jó,amit Tőlük kaptam, amíg felneveltek. Sajnos, én nem tudnék ilyen önzetlen lenni, nagyon szeretem a gyermekeimet, de nem hiszem,hogy örökbe tudnék fogadni egy idegen gyerkőcöt. Azóta csak úgy tudok rájuk gondolni: "Ecce homo" .A legcsodálatosabb emberek,akiket valaha ismertem, és soha,egy pillanatra nem jutott az eszembe,hogy haragudjak Rájuk, amiért nem mondták el a titkot.Bár soha ne tudtam volna meg! A bátyáimat szivesen megismerném, de félek, hogy esetleg épp oly csalódás lenne,mint M . Próbáltam felkutatni őket,de teljesen más országrészbe kerültek, a hivatalos utat pedig nem merem betartani,félek,hogy kiadják az adataimat, másrészt attól is, hogy esetleg ők se tudnak arról ,hogy örökbefogadottak, s nem szeretném ,ha ők is átélnék azt, amit én, amikor kiderült. Bár lelkem mélyén talán jó lenne megtalálni őket....

Bár mégegyszer láthatnám ÉDESANYÁMÉKAT, akik örökbefogadtak,hogy megköszönjem ezt a sok jót,hogy kiemeltek,felneveltek. Nélkülük most valószínűleg az utcán élnék,talán hasonló életmódot folytatva,mint annak idején M.(Pedig ő nem volt államigondozott)

Ennyi a történetem....Egy örökbefogadott.

(történetem talán kissé nehezen érthető,próbáltam lerövidíteni, és minden személyes adatot kihagyni)

SZIASZTOK!

EDIT VAGYOK.SZERETNÉK TŐLETEK KÉRDEZNI EGY-KÉT DOLGOT AZ ÖRÖKBEFOGADÁSSAL KAPCSOLATBAN.KÉRLEK VÁLASZOLJATOK!

NAGYON RÉGÓTA SZERETNÉNK,FÉRJEMMEL GYERMEKET,SAJNOS NŐI PROBLÉMÁK MIATT EDDIG MÉG NEM SIKERÜLT.

AZ ÖRÖKBEFOGADÁSON GONDOLKOZUNK.

SZERETNÉNK MÁR NAGYON EGY GYERMEKET,AKINEK ADHATJUK A SZERETETÜNKET,...MINDENT AMIRE CSAK SZÜKSÉGE VAN.

VAN EGY SAJÁT HÁZUNK,SZÉP,TISZTA,RENDEZETT,NORMÁLIS KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT ÉLÜNK,AUTÓ,...

DE,MOST JELENLEG A FÉRJEM KERESETE PAPÍRON A MINIMÁLBÉR.NEKEM PEDIG BEJELENTETT MUNKAHELYEM NINCS.EZ LEHET AKADÁLY?JÖVEDELEM IGAZOLÁSA SZÜKSÉGES? HOGY MŰKÖDIK?

KÉRLEK VÁLASZOLJATOK!KÖSZÖNÖM!

EDIT

Szia!Köszönöm,kedves vagy,hogy mekkora sikerrel járunk,majd eldől:-)De bizakodóak vagyunk.Még lépéseket nem tettünk,de az elhatározás erős bennünk.Ahogy másik fórumon Steiff nagyon szépen le írta,mi sem akarunk senki elől babát elvenni,mivel,már van 3 saját,de érzem,valahol vár ránk egy csöppség.

Nekünk legkisebb lányunk most 22-én lesz 19 hónapos,ő is elég sokat beszél már,sokkal többet,mint fiunk ennyi idősen,de nagylányunk meg 18 hósan folyékonyan beszélt,meg azóta is:-)))))Ő már 14 múlt dec.-ben.Nagyfiunk 4 éves volt jan.12-én.

Én is Andi vagyok:-)

Szia!

Én sosem tudnék örökbe fogadni.Azt hiszem bántana,hogy nem az én vérem,De agyon tisztelem azokat akik örökbe foadnak,és sajátjukként szeretik és nevelik a csöppségeket.

Mostanában olvastam pár fórumot,és az eyik helyen megdöbbentő adatokat olvastam arról,mennyire sokat kell várni egy kisgyereke örökbe fogadására.

Nem értem miért,minnél előbb családba kerül,annál jobb neki,ahogy a jövendőbeli szűlők is megérdemelnk,hogy egész pici koruktól figyelemmel kisérhessék a gyerkőc cseperedését,nekik is jár az első lépés vagy az első szavak örömmének joga.Ezen kéne változtatni,hogy ez felgyorsuljon.Lehet meglepődnénk,mennyivel kevesebb gyereknek kéne eyedül felnőnie...

Sziasztok

Láttam a fórum elején hogy írta valaki hogy ha ikreket is válal az örökbefogadó akkor az által gyorsabban mennek a dolgok.

Ha kifejezettem ikreket szeretnék majd akkor mennyit kell rájuk várni?

Nem most szeretnék örökbefogadni rögtön hanem ha lesz munkám végzek a sulival stb.

De már régóta gondolkozok a dolgon hogy milyen szép dolog az örökbefogadás.

A környéken ahol lakok sok pár fogadott örökbe babát és öröm nézni hogy milyen boldogok.

Sok szerencsét kívánok hozzá,remélem sikerülni fog!Ha az elhatározás már megvan tettek is követik majd,és utána az édes várakozás,és a végeredmény egy édes csöppség!

Éppen a minap gondolkodtam rajta,hogy fel kellene éleszteni ezt a fórumot,mert régen írtunk ide.

Ha lenne kedvetek csatlakozzatok,és meséljetek hogy vannak a gyerekek,és a várakozók hogy viselik az egészet?

Én mesélek,hogy a mi kicsink 20 hónapos volt,és jelenleg sajnos 2 hónapja betegeskedik,már mindketten kivagyunk,Ő már egyre nehezebben viseli,a gyógyszerbevétel,hasmenés,majd orrszívás,köhögés,és stb.Én meg a hiszti,és nem evés dolgokat.

Szerencsére nem komoly baj van,most infulenza támadta meg,amiből nagyon nehezen keveredik ki szegény.

De egyébként jól vagyunk,szépen fejlődik,egyre értelmesebben beszél,igaz egyedül nem játszik,csak akkor,ha ott vagyunk,de akkor annál többet,már 2-3 mondókát amit szeret mutogatja velem,rengeteget lehetne róla mesélni,mindennap kitalál valami újat.

Örülnék,ha írnátok!

üdv:Andrea

Az mit jelent, hogy nem lehet?

Szervi probléma?

Hát sajnos nekem babám nem lehet, így ez nem valószínű.

Biztos, ha a kezbe adnának egy babát, hogy mostantól nekem kell róla gondoskodnom, mindent megtennék, hogy a legjobbat adjam neki, mert nincs szebb dolog, mint egy pici babyből embert faragni, de én magamtól nem mernék örökbe fogadni egy babát. A már leírtak miatt és amiatt is, mert félnék, hogy valamit elrontok amikor az igazat elmondom neki.

Tudod, azt gondolom, hogy csodálatos, és rendkívül odaadó anyja leszel a gyermekednek.

És ha egyszer csak kezedbe adnának egy csöppséget, hogy gondoskodnod kellene róla, szerintem te örömmel megtennéd.

Én nem mondtam, hogy csak az fogad örökbe.

Én a saját érzéseimet írtam le.

Hát ha így nézzük, akkor az is nő, aki a WC-be pottyantja a kicsinyét, hisz nemileg biztos nő, de anyának nem nevezhető, az viszont igen, aki teljesmértékben sajátjaként felneveli a másét.

Én már nem is szeretem azt a szót, hogy "saját".

Az az édes csöppség, akit adoptálunk, az a saját gyerekünk.

És nem csak az fogad örökbe, akinek nem lehet.

Én csak a saját érzéseimre hallgatok.

AZ a baba, nálam sokkal jobb anyukát fog kapni, akinek nem fog ez mindig eszébe jutni. Ma magyarországon sokkal többen szeretnének örökbe fogadni babát , minahányan örökbe adnak.