Önelfogadás fogyás után (beszélgetős fórum)
Szorongató érzés volt, hogy ennyire nem vagyok tisztában magammal.
nekem is döbbenet :O én múlthéten vettem két farmert... összehasonlítottam a régiekkel... az állam leesett... :OOO
Az jó ) Akkor még van 46 évem :)
Én félúton vagyok a fogyásban személyi edzővel és Ő mondta nekem, hogy figyeljem meg, hogy ahogy fogyok egyre hiúbb leszek. Tapasztalatból mondja, sok embert fogyasztott már le. A fogyás arról szól, hogy törődsz magaddal és minél többet törődsz magaddal, annál kritikusabb vagy.
nagyobb fogyásom után vásárolni indultam, csupán kényszerből kilyukadt a farmerom. szokásos mértet bevittem 42-est. kijöttem a pici próbafülkéből, megnézem magamon az új gatyómat, csinos nem csinos slankít stb...mire az eladó hölgy odajött a következőt mondta, ne haragudj, de nekm kellene egy kicsit kisebb nadrág. akkor 38-ast kellett vegyek. Hát ennyire nem áll át az agyunk. örültem, mint majom a farkának, de mégis csak rémfurcsa volt az egész.
Igen, igazad van. Én azt sem fogtam fel az agyammal, hogy meghíztam... Csak az egyre nagyobb göncökből vettem észre..furcsa dolgok ezek, de majd beleszokunk és akkor lesz a tuti. ;)
Egy étteremben a minap elmentem a mosdóba, benyitottam, és abban a pillanatban egy nő nézett velem szembe, jééézus, mondom magamban, még itt sem lehet egy pillanatra sem magában az ember! ...
Pici időnek el kellett telni, mire rájöttem, hogy a bejárati ajtóval szemben egy faltól - falig egészalakos tükör volt, és a tükörben én voltam ... :DDDDD
ez nemcsak fogyás után van így, ha valaki rövid idő alatt meghízik, sem tudja, hogy mekkora lett, sem azt, hogy mekkora ruhákat kell(ene) hordania, van ilyen kolléganőm, rendszeresen nekimegy mindennek, mert nem tudja, hogy mekkora lett kb egy év alatt.
Sokáig nem értettem, miért nem tudja valaki, hogy mekkora ruha kell neki, de most megtanultam:
átéltem, átélem ezt, csak nem a hízás, hanem az edzések miatti izomnövekedés miatt, mindig 36-38-as felsőkben jártam, most pedig a vállam és a hátam izmai miatt 40-es kell, ránézésre tudtam azelőtt, hogy egy felső jó lesz-e, most már fel kell próbálnom, bár már kezdem megtanulni, hogy amit jónak látok, az szűk lesz vállban:) Szerintem csak egy kis idő kell, minél tovább voltál egy méret, annál tovább tart megtanulni az újat:)))
Dettó!! XDDD Ez betegség, vagy mi a franc? :DDD
Jelen! Hasonló a helyzet nálam is... :PPP Az agyam nem bírja felfogni, hogy 80-ról 58-ra fogytam le... Elég sz@r dolog ez... :S
Szia! Én 46 éves vagyok és40 kilót fogytam. Azt szoktam mondani én 120 kilósan születtem. Amióta emlékszem kövér voltam. Már az óvodában orvoshoz kellett vinni apunak, mert azt mondták beteg vagyok. A doki szerint, makk egészséges voltam, csak éppen kövér. Minden orvosi vizsgálaton 3-45 éves koromig az szerepelt kp. fejlett obes beteg vagy extrém obes beteg... attól függően milyen doki volt... 108 kilósan mentem férjhez és a terhességeimet is 110 -120 kilósan kezdtem... Most 78-80 kilósan bizony elcsodálkozom amikor fényképen látom magam. A ruhákat rendszerint harmadjára negyedjére találom el, és a kaja? még mindig egy nagy vájlinggal készítek és még mindig sokat vásárolok... Holott csak megkívánom és nem eszem belőle vagy alig eszek... nem merem kidobni a régi ruháimat, elzsákolom őket, mert úgy is visszahízok jelszóval, holott rettegek attól, hogy visszahízzak és teszek is érte, hogy ne... és ha őszinte akarok lenne, jobban és szebbnek éreztem magam 120 kilósan... Pedig ez jobb a testemnek és csinosabb is vagyok, de az a fránya belső.... Aki ezen átment az sajna érti mire gondolok, valahogy nincs meg az az elégedettség érzése. Mivel állandóan fogyiztam le is ment 10-20 kiló elégedett és szép(saját megitélésem szerint) voltam, aztán visszahíztam és kezdtem előröl...
szia, először is gratulálok :) szép teljesítmény. Sajnos ez így van, hogy a testkép nem áll át. 78,2 kg-ról fogytam, most 57 kiló vagyok, de még mindig ducinak látom magam néha, nagy a popsim, hájas a hasam, persze fogytam emllből, akkor meg időnként ez zavar. Hiába mondják, hogy lassan piszkafa az ember, sajnos lassan 3 év után is megvan az érzés, hogy jajj visza ne hízz, és hogy még mindig ducinak érzi magát az ember. Legrosszabb, ha olyan helyen vagy ahol muszáj enni, és eszegetsz, csipegetsz aztán meg jön a bűntudat, hogy jajjj dagi vagyok, pedig fél kilót nem hízik az ember. Javasolták, hogy csináljak fotókat összehasonlítás képpen... Igaz, az ember nem tudja ki az a képen. De hajrá, és kitartást a szép eredmény megtartásához, ügyes ;)
Szia. Én mögöttem eddig 26 leadott kiló van, és még nincs vége az utamnak. De én is folyamatosan azzal küzdök amivel te is. Látom, hogy lefogytam, de nem értem. Nem veszem észre. Próbálom az agyamnak mondani, hogy fogja fel. Nézegetem előtte-utána képeket, de csak addig a kis időre hiszem el. Talán az idő segít abban, hogy elfogadjuk magunkat. Ha sokat látjuk így magunkat, akkor majd csak bevésődik.
Én is most fogytam 14 kilót. Mindenki mondja, milyen csinos vagyok, tudom, hogy tényleg jó alakom van, szép vagyok, jól öltözködök, mégis... a tükörben nem ezt látom. Mármint tudom, hogy jobb az alakom, de mindenhol a hibát látom csak.
Sokkal több önbizalmam volt 14 kilóval ezelőtt, holott a régi képeken látom, milyen kis pocok fejem volt. :D
Remélem, ahogy telik az idő, ezzel az alakommal is megbarátkozom. És remélem, te is. :)
Szia! Gratula a cikkedhez és a fogyásodhoz! Szerintem igen, mert minél inkább oda figyel egy nő magára, annál inkább egyre hiúbbá válik.
Remélhetőleg az új éneddel is kibékülsz előbb vagy utóbb!
Nagyon ügyes vagy, gratulálok a sikeredhez és sok boldogságot a házasságodban is neked!
Igen! Én is ilyesmi gonddak küszködök. Szépen lefogytam, de még csak most jön a java. Magam kínlasztom, holott nekem ez a súly már elfogadott, de még van mit fogni rajtam. Mégis sokszor mikor bugyiban állok a tükör előtt, nem értem magam, miért nem tudom elfogadni a látottakat? Miért nézek ki még mindig így... Pedig 35 kg-t adtam le.. És tartom több mint 1 éve.. Persze 1-3 kg mindig ingadozik, de azzal nincs is gond.
Az agyunk nem tud átállni a mostani ÉNünkre... :(
Szerintem ez többekre igaz.
Én most fogytam le másodszor és mindkét alkalommal jött az "énképzavaros" állapot.
Utólag megnézve a régi ruháim amiket hordtam...még mindig kicsi sok közülük. Nem is értem, hogy hogyan jöttek rám...és még bő volt némelyik. Kövérnek, vastagnak láttam magam.
Most, a másodiknál még hátra van pár kiló, de leadtam 28at és sokszor megint kövérnek látom magam. :-(
Sokszor kérdezgetek másokat, hogy "Iyen vagyok?" "Olyan vagyok?" "Anyu gyere, állj mellém, hogy lássam milyen vagyok!" - mivel az ő kinézetével tisztában vagyok.
Nehéz folyamat lesz az agynak átállni, remélem az idő majd megoldja.
Szeretném egyszer végre Önmagam látni a tükörben.
Én duci voltam kislánykoromban, aztán jött a tinédzserkori nagy lefogyás egy kis koplalással megspékelve. Volt, hogy nem ismertem meg saját magam a fényképeken, amikor visszanéztem. A barátnőim csinos ruhában jártak, és mindig szabadidőruhában, hogy ne látszon a nem létező hájam. Később, mikor lefogytam, pár évre rá ismét, akkor se nagyon fogtam fel. Két barátnőm fogadott, hogy beleférek-e a másik 28-as farmerébe, én csak röhögtem, de kiderült, hogy igen. Azzal sem voltam tisztában, hogy mekkorára fogytam le. Az viszont tény, hogy minél többet fogy valaki, annál elégedetlenebb, annál kritikusabb, s annál többet akar még, még, még... Nem szabad így, örülni kell a sikernek, és vállon veregetni saját magad, hogy megcsináltad!!! Csak nem visszahízni-ahogy én tettm. :(
2010 november és 2011 december között fogytam 38 kg-ot és nem is ez volt a nehéz, hanem ami utána jött... :)
A cikkem is azért írtam meg, hogy megtudjam, más is küzd-e hasonló "gondokkal", mint én, hogy nem mindig látja a "valós végeredményt" a tükörben...
Ugrás a teljes írásra:
Önelfogadás fogyás utánTovábbi ajánlott fórumok: