Önelfogadás fogyás után (beszélgetős fórum)
milyenek ezek a kurák ?most kezdtem a dukánt hátha segit lemennem 72-re
Szia!
Irigyellek a paleo miatt,én is nézegettem ezt a diétát de valahogy nem füllik rá a fogam,ezért nem is eröltetem,amit már startból elutasitt az ember szerintem az nem tart sokáíg,mármint nekem hiányoznának a hüvelyesek meg egynéhány étel ami tiltó listán van,de még gondolkodok rajta.
Igy voltam én is.(nem láttam a valóságot, volt, hogy fényképen nem ismertem fel magam, nem tudtam ki az a kövér nő a barátosném mellett), aztán gondoltam egyet, elmentem egy 10 napos lébőjt kúrára Visegrádra, majd áttértem a paleóra, és ahányszor naponta eszembe jut azt mondogatom: 172 magas és 72 kiló vagyok. Valójában 172 magas és már csak:) 92 kiló vagyok, de május végén 100 fölött voltam. 58 évees múltam és az elmúlt 14 évben nem sikerült fogynom, csak mosttól:)
ha van rá módod, csináálj egy 10 napos Neeraa kúrát, utánna egy 10 napos barnarizs kúrát.
Az a durva hogy saját magamtol kivagyok és akárki akár mit mond nem hiszek senkinek,férjem már nem tud mit kezdeni velem!72kg -ra szeretnék lemenni de sehogy se megy,tavaly agusztus óta tartom én is a sulyom!!Tud valaki ebben segiteni nekünk?
Szia Én ugyanebben a cipöben járok szülés után 126,5kg voltam soha nem voltam sovány duci kislány voltam,és most 78-80kg közt ingadozom de a tükörben mindig azt a kövér embert látom!És az öltözködés ugy gondolom kövéren könnyebben ment most jobban kritikus az ember magával!!Én az gondolkodtam szakemberhez kell fordulnom!!
hagyjuk már a fenébe a kilókat, csak a centi számít, az izom háromszor olyan nehéz, mint a zsír...
ne fogyj, alakulj, a fogyás meg majd beindul, ha mozogsz, a szoptatás után különösen, és ha odafigyelsz a kajára:)
a hastánc tök jó, én is csináltam 2 évig, de attól nem fogsz fogyni, sajnos, viszont jót tesz a belső szerveknek meg az önbizalomnak:)))
Nahát, én ugyanígy jártam... Az első két terhességből maradt rajtam 10-10 kg, de a szekrényben ott sorakoztak a 38-as ruháim, majd úgyis visszafogyok felkiáltással. Aztán amikor a második gyerek két éves körül volt, egyszer fogtam a kezemben a 46-os nadrágomat és méregettem a derekát, hogy tényleg ilyen kövér lennék? Aztán megnéztem magam a tükörben, és tényleg... Pedig még mindig olyan vékonynak éreztem magam, mint ahogy a terhességek előtt világéletemben voltam. Na akkor jött nálam is a döbbenet és a felismerés. Sírva kidobáltam minden 38-as ruhát a szekrényből, és elajándékoztam őket. Vettem pár nagyobb holmit, de nem tudtam elfogadni a duci önmagamat. Most 9 hónapos a harmadik gyerek, és még mindig 46-os a méretem. Amíg szoptatok, persze nem szabad diétázni, így hastáncra és zumba fitnessre járok, aminek egyelőre nincs kilóban mérhető eredménye. De azért remélem, hogy mire visszamegyek dolgozni, megint emberibb formám lesz. Szerencsére a férjem elfogad ilyennek, bár gondolom örülne, ha megint olyan vékonyka volnék, mint hajdanán.
Egyszer volt egy nagy fogyásom,82-ről 52kg-ra,de nem volt ilyen gondom,igaz hogy nem sok ideig voltam kövér,viszont a kövérségemet ami sajnos 20 éve tart ,még mindig nem tudom felfogni,sokszor nézek a tükörben de ne is látom magam igazán,valószínű nem is akarom,nem látom mgam soványnak de még mindig elcsodálkozok hogy ez a dagadt nő én vagyok.Gratulálok a fogyáshoz és sok sikert a megtartáshoz és majd az agyad is megszokja az új külsődet.
Én nehezen tudtam feldolgozni hogy megváltozott a testem 20 kiló fogyás után. Szerencsére én nem estem át a ló túloldalára, maradtak nőies domborulataim, de ez leginkább a férjemnek köszönhető. Nélküle lehet hogy csontsoványra fogyasztottam volna magam, folyamatos elégedetlenkedés közepette.
Majdnem egy év kellett míg feldolgoztam a változást. Mostmár azt hiszem reális az énképem, de néha arra gondolok hogy olyan jó lenne más szemével látni magam. Lehet hogy az emberek teljesen máshogy látnak mint én magamat...
Szóval nem könnyű. Lefogyni könnyebb volt:)
Csak gratulálni tudok!Jó,hogy sikerült megvalósítani az álmod...
Pár évvel ezelőtt lefogytam..szerelmes voltam...nos nem lett belőle semmi,de én megcsináltam amit szerettem volna...vékony lettem..Forogtak utánam a férfiak..de a szerelem váratott magára....sokáig.:)Majd visszaszedtem jó pár kg-ot..mert más célt tűztem ki..elkezdtem horgolni..egyre inkább keresik a munkám..de ehhez ülni kell.rengeteget..és nincs idő sportolni..s ez nem kifogás...van ,hogy napi 18 órát horgolok..A fa...book..oldalon Horgol-Adél-ként lettem közismert,már lassan örülök,ha összetartom a családom a munkát és a horgolást..és mellé a + kilókat összeszedve megismertem a párom...aki szintén alkotóőrült..csak ő épp dobol...szerintem...cikket írok,most kaptam ihletet.....ilyen még talán nem volt a Hoxán...:)
lehet csak meg kellene nyugtatni, hogy nincs baj, Te így jól érzed magad :) jajj a gebe szót rám is használja anyukám, picit idegesítő :)
Hűűű, pedig baromi ügyes vagy!!!! Gratulálok neked!!!!
Igen, igen. :))) Nem mondja, hogy ez igen anyukám, de a haverjaival mikor beszél szokta nekik mondani, hogy keményen megdolgozott érte... :))
Én soha nem fogom elfogadni szerintem.
Valami hasonló volt velem is. Soványként éltem sokáig, de a szülések után elég sok maradt rajtam, ami igazából nem érdekelt, mert valahogy nem jutott el a tudatomig. A konfekció 38-as volt a méretem és évek alatt eljutottam a 48-ig. Akkor jött a döbbenet és a felismerés. De ez olyan mélyen belém vésődött, hogy most, amikor már szépen haladok a fogyásban és lement kb 20kg , annak ellenére, hogy sokan dicsérnek én még mindig azt a dagi önmagam látom a tükörben, aki lettem.
Lassan fogtam fel a hízásom és most meg nem merem hinni, hogy változik a kép. Vannak olyanok, akik úsznak a boldogságban és teljesen elfogadják azt, hogy lefogytak és csinosak lettek. Én meg még mindig aggodalmaskodok, keresem (és sajnos találom is) a ledolgozásra váró helyeket a combomon, a fenekemen... Szóval meg kell(ene) tanulni elfogadni a pozitív változást is. Nem olyan könnyű, talán évek kellenek ehhez is?
Az enyém nem:( Őrá is a kétségbeesés és a félelem jellemző, hogy valami baj van. Ha valaki megdicsér, nem szól semmit, ha neki tesz megjegyzést, hogy milyen jól nézek ki csak hümmög... Bár nálunk mindenki azt mondja, hogy most már ne fogyjak többet, erre rögtön ugrik, és helyesel... Szerinte gebe vagyok (ez a kedvenc szava):( Nekem pl. nem segít az elfogadásban, hanem éppen ellenkezőleg hat, sajnos
Én a másik oldalt tapasztaltam meg.Mindig karcsú,izmos tam,mert gyerekkoromtòl sportoltam és fontosabb volt a mozgás,min az evés,így soha nem voltam kövér.Viszont mikor 38évsen megszültem a 3.gyerekem,akkor nem ment le rólam minden,pedig mikor 3éves lett a kicsi,még heti 4xkondirembe is jártam.Jó izmos lettem,de a combomon a zsír maradt.Ahânyszor ruhát mentem venni,mindig a rövid,szűk szoknyákat,kisebb méretű ruhákat akartam,mert nem állt rá az agyam,h 38évig vékony voltam,most nem.Szerencsére mire elfogadtam volna,elkezdtem lefogyni és szerencsére már csak 5-6kg hiányzik,most csak annak örülök,h megint kezdenek megfordulni utânam a ffiak,mert mikor "csak"lassan fogy az ember és csak 10-12kg a felesleg,akkor a változás se annyira látvânyos,csak idegeneknek.Viszont azokon le tudom mèrni:)A lényeg,h nekem is nehéz volt elfogadni,h nem tudok már beleférni a régi ruhákba,egyszerűen az agy másra van ráállva.
bocsánat elíram: párod :))))
de azért gondolom a párom magában büszke: megcsinálta :)
Persze, irigyek és rosszindulatúak. De konkrétan lesz@rom őket. :)
Vannak amúgy, akik látják, hogy mennyit dolgoztunk meg érte... :) Sokan kérdezik döbbenten, hogy úristen, hogy csináltad? :) Nekem a párom már nyávog, hogy tiszta gebe lettem, kétségbe van esve, amikor átölel, hogy milyen vékony vagyok stb. :) Neki ez a furcsa, a telt formáimat szokta meg és szerette mindig is. :)
Szerintem mindenki legyen büszke magára, aki akár csak most kezdett bele az új életmódba, és nem kell az irigyekkel foglalkozni:)
Az meg, hogy reálisan lásd magad, majd jön az idővel...
Addig meg tök elég, ha a környezeted látja a munkád eredményét, hogy csinos vagy, vékony vagy, akik szeretnek, örülnek veled, a többi meg le van...:D
a sok sok befektetett munkát csak az érti meg aki maga is végigcsináta/ja...sajnos, az emberek nagy része sajnos már csak ilyen.
Légy büszke magadra, jól csinálod ;) csak így tovább :)
Az bizony, színtiszta irigység, mert ő nem képes arra, amire Te képes vagy/voltál, csak a fene eszi az eredmény láttán. Tudod, én hányszor kapom meg, hogy neked könnyű, Te vékony/izmos vagy?! De hogy emögött mennyi meló van, azt nem tudják, igen, könnyű, mert imádok edzeni, és nem, nem könnyű, mert enni is:)))
a negatív beszólásokkal élő emberek irigyek, ezt már megtanultam, vagy ha dícsérnek sem őszintén, mert a francba nézzd már leadott 22 kilót...blablabla, azt senki nem nézi, hogy menniyt dolgoztál meg érte. lehet akkor én vagyok ilyen kis hülye, de én nem csak magamért csináltam (okél nem akarok elpatkolni az elhízás amitt idejekorán), hanem hogy bizony pl az akkori páromnak is jó érzés legyen rámnéznie stb....
egyébként ma is dolgozom, önszántamból :D megkaptam, lassan 40 kiló vasággyal...mire én??? 57 kiló vagyok :D
Igen, furcsa az emberek reakciója... nagyon különböző és furcsa... ha nagyon odarakod magad a fogyiban és éjjel-nappal edzel, akkor hülye vagy, az nem normális. Biztos az a normális szerintünk, ha az ember élete végéig hízlalja magát. Arra senki nem mondja, hogy nem normális. Nekem mondogatták végig, meg most is mondják még, de én nem ezért csináltam. :) Hanem magam miatt. :) sőt, ha nem lettem volna elég határozott, akkor a negatív megnyilvánulások miatt bizony tuti abbahagytam volna, annyit kaptam.
Én inkább attól pánikolok, hogy nem szabadna ennek természetesnek lenni. :))
Elvileg jól kellene érezni magam, sokkal jobban, mint "azelőtt".
Ehelyett nem találom önmagam, tönkre teszek minden kapcsolatot magam körül, magányos vagyok, és nagyon rosszul érzem magam a bőrömben.
Nem természetes ez.
hazudnék, ha azt mondanám soha de soha nem láttam meg magam, hogy jéééé csinos vagy, ezaz! vannak ilyen példák is, amikor felveszel egy szűk kis rucit, vagy szűk nadrágot, és látod, hogy nem csüng ki oldalt a hájad (bocsánat én ennek baromira örültem,mert rendszerint így jártam a nadrágokkal hordhattam hosszú felsőket). azt hiszem magunkon kívül egy dolog ami még nagyon fontos, hogy a hozzánk közel álló emberek, férj, pár szülő barátok stb, igen is elhitessék velünk, főleg ha még duci korunkból ismertek, hogy ez igaz, és legyél büszke magadra. Sajnos én ezt nem kaptam meg.. pedig mostmár érzem, hogy fontos lett volna az egészséges dícséret.
Akkor most megnyugodtam :) Én is voltam így :) De, utána szinte pánikba estem, hogy milyen hülye vagyok :) de, ha ez természetes.... :D
További ajánlott fórumok: