Okosbaba módszer (beszélgetős fórum)
A módszert nem ismerem, de szerintem semmi baja nem lesz a gyereknek attól, ha "okosabb" mint a társai.
Én 4 évesen már olyan folyékonyan olvastam, hogy az oviban velem olvastatták a mesét az óvónők. Nem kellett hozzá semmilyen módszer, egyszerűen kérdezgettem a betűket a szüleim meg válaszoltak rá. A lányom most 2 éves, ugyanezt csinálja, már elég sok betűt ismer. Nem én erőltettem, egyszerűen csak mindenre rábök, hogy ez micsoda, én meg mondtam, hogy betű. Aztán néha véletlenül mondtam, hogy az olyan betű, mint a neved, elnevezte a P-t Petra betűnek, És így ment tovább, már van anya-betű, mama-betű, stb. Utcán, könyvben, mindenhol felismeri, mondja. szerintem 4 évesen ő is fog tudni írni-olvasni, de ha nem, az sem baj.
De a dínókat latinul tuti nem fogja tudni, azt nem lenen kitől megtanulnia :))
Nekem sem volt hátrányom belőle az iskolában, ha csak az nem, hogy mikor olvasni kellett sosem tudtam, hogy hol tartunk, mert én mindig előréb jártam :)
A témáról az a véleményem, hogy remélem, ezek a szülők éppen ennyi energiát fektetnek abba, hogy gyermekük ne csak okos, de JÓ ember legyen. Azaz tanulja meg az önzetlenséget, kedvességet, hogy szerethető ember legyen. Lehet, hogy egy pengeagyu kisember lesz belőle, aki magasról lenézi a többi butát??? emiatt aztán kirekesztődik mindehonnan, végül a szüleit okolja, amiért nem lehetett átlagos gyerek...
Szerintem az érzelmi intelligencia fölötte áll értemi intelligenciának.
Nekem mind a két gyerekem olvasott mire iskolába került. A fiam már középső óvodás korában olyan jól olvasott, hogy a mesét ő olvasta fel sokszor a többieknek. Nagyon jól számolt, már két éves korában a két jegyű számokat végig olvasta a szemészeten. Én nem tanítottam őket, rájuk ragadt. De előnye egyikőjüknek sem származott belőle. Az tény, hogy sokkal könnyebben tanulnak, sőt nem is tanul sajna egyik gyerekem se, a tananyag is csak ragad. Így aztán nem tanultak meg tanulni, akárhogy erőlködtem, pedig középiskolában és az egyetemen azért már rájuk férne. A fiam olyan látványosan végigunatkozta az általános iskolát, sőt itt a középiskolában is, pl angolból halál unalom az élete, mert nagyon sokan még nem tartanak ott, így aztán ő sem halad sehova.
Jó ha okos a gyerek, de az tuti nem jó,ha nagyon előrébb jár, mint az átlag.
"Életünk minden másodperce az univerzum új és egyedülálló pillanata, egy
pillanat, mely soha többé nem tér vissza. Ezzel szemben mire tanítjuk
gyermekeinket? Arra, hogy kettő meg kettő az négy, és Párizs Franciaország
fővárosa.
Mikor tanítjuk meg őket arra, hogy mik valójában? Mindegyiküknek azt kellene
mondanunk: Tudod, mi vagy te? Csoda. Páratlan a magad nemében. Soha ezelőtt
nem született hozzád fogható. Csodálatos a lábad, a karod, a mozgásod. Lehet
belőled Shakespeare, Michelangelo vagy Beethoven. Képes vagy bármire. Igen,
te vagy a csoda. Vajon, ha felnősz, tudsz-e majd ártani valakinek, aki
éppolyan csoda, akárcsak te magad?
Mindannyiunknak azon kell fáradoznunk, hogy a világot gyermekeihez méltóvá
tegyük." Pablo Casals
Ez a kedvenc idézeteim egyike, és ezzel csak azt akarom mondani, hogy meg kell találni az arany középutat...
Talán idáig azért nem szeretnék eljutni:
" A gyerekek, mielőtt iskolába mennének, több nyelven beszélnek, írnak, olvasnak, nagy számokkal osztanak egy otthontanítási módszer segítségével. Vendéglátóink, a Horváth gyerekek a dinoszauruszok teljes családját ismertetik – természetesen latinul."
(Részlet egy cikkből, ami megjelent a módszerről)
Nekem ez már túl van egy olyan határon, amit még normálisnak érzek.
Én most ismerkedem a módszerrel.
Szerintem csak segíthet vele a szülő a gyermekének, persze mértékkel kell alkalmazni, nem szabad túlzásokba esni. De azért még tanulmányozom.