Okosbaba módszer (beszélgetős fórum)
Szia!
Most vettem észre ezt a hozzászólást.
Sajnos senkivel nem vagyok kapcsolatban,aki csinálja.
Van egypár kérdésem, válaszolnál rájuk?
Szia!
Mintha kiment volna a divatból a módszer, nincsen friss fórum.
Én régóta keresgélek a témában, és elég sok hasznos anyagot találtam, de nagyon jó lenne, ha valahol az hasonló módszerrel oktató szülők meg tudnák osztani a tananyagokat, ötleteket, tapaszalatokat. Éppen ma gondoltam rá, hogy a blogomon csinálok helyet ennek - csak lenne egy kicsit több időm.
Szóval mivel nekem is sok ingyenes dolgot sikerült letöltenem(mindenkinek köszönöm), én is nagyon szívesen megosztom a linkeket, illetve azokat, amiket saját magam készítettem.
Pancsi
Sziasztok!
Rég volt már hozzászólás a témában, mégis reménykedem, hogy valaki válaszol: hol és hogyan lehet csatlakozni, infot szerezni az okosbaba módszerről? Olvasom, hogy van e-könyv, tanfolyam, stb, de az okosbaba.hu oldalon nem találok semmilyen lehetőséget vásárlásra, belépésre, bármilyen csatlakozásra. Rossz helyen járok? Nagyon szeretném, ha tudnátok segíteni, mert én is megpróbálnám.
Előre is nagyon köszönöm és nagyon várom a válasz(oka)t.
Üdv: Judit
Sziasztok,
ost olvastam a fórumot, ki hol tart vele? vannak máshol is fórumok ebben a témában?
Szia Zsötike!
Megírnád nekem az oldalad címét? Nagyon érdekelne!
Tudtok esetleg vkit, akinek van okosbabás matekhoz pöttös kártyája, esetleg a második százas szókártyája, amit már nem használ, és eladná?
Előre is köszi!
Szia! Köszi a gratulációt. Tervben van a folytatás is, csak most eléggé el vagyok havazva a vetítések gyártásával stb.
Igazából az eredeti módszer a minél gyorsabb haladást támogatja, szóval azt mondja, hogy még, ha ki is maradt akár egy hosszabb időszak is, akkor sem érdemes ismételni, mert azzal csak untatjuk a babát.
Én ettől függetlenül elég sokat ismételtem eleinte, de ennek főként a saját lustaságom volt az oka (nem töltöttem le, és nem gyártottam újabb vetítést, azért néztük a régieket sokáig).
Én azt gondolom, hogy talán ha két nap megy ugyanaz a vetítés, ha úgy érzed, hogy nem látta rendesen a kártyát, akkor talán nem baj, ha ismételtek. De lehet, hogy inkább érdemes azt is úgy, hogy valamiképpen változtatsz a módszeren. Például ha elbújsz a kártyák mögé, és onnan kukucskálsz rá, vagy "repíted" a kártyát stb.
Vagy ha már a számítógépes vetítésnél tartotok, akkor mondjuk pl. egy hang (kattanás, füttyentés, kuncogás stb. valamilyen egyszerű wav) odavonzhatja a baba figyelmét.
Majd írok még ezzel kapcsolatban valamikor privát levelet, csak mostanában elég sokat éjszakáztam, és kell pár nap pihi, mert nem nagyon fog már az agyam :)
Kedves Leni!
Most olvastam a cikket , gratulálok.
Nagyon tetszett az írás,és már tovább is " adtam" több ismerősömnek mert így igazán meglehet érteni ,hogy miről is van szó. Pont egy hónapja kezdtük el a módszert ,most 7 hónapos a kicsi lány. Leginkább a matek pöttyök érdeklik - a többire még nem nagyon figyel de kitartóan csináljuk.
Lassabban haladunk mert van amikor 2 napig is ugyan azt nézünk. Szerinted akkor is haladjak tovább ha alig nézett rá az új kártyára? Vagy ismételjük? mi a tapasztalatod?
Szia Kire!
Köszönöm az elismerő szavaidat, igazán jól esnek!
Elküldtem Neked priviben a linket, ahonnan az okosbaba e-könyvet megrendelheted, vagy tanfolyamra jelentkezhetsz, illetve itt utánanézhetsz a módszernek.
Azt javasolják, hogy 40 hónapos korig érdemes elkezdeni a programot, mert addig garantálható az eredmény, de később is hasznos lehet bevezetni, mert egyrészt vannak tapasztalatok arról, hogy később is hatásos, másrészt pedig a gyerekek nagyon szeretik.
Az öt éves keresztfiam is nagyon szereti nézni, amikor nálunk van, illetve más gyerekek is egyből rohantak nézni, amikor mondjuk az anyukájukkal nálunk voltak, és megmutattam a módszerhez tartozó vetítéseket, szó szerint alig lehetett levakarni a nagyobb gyerekeket is, amint egyszer láttak pár ilyen vetítést, utána mindig követelték, hogy nézzük.
14 hónaposan is nagyon ideális elkezdeni. Ilyenkor már annyi könnyebbség is van, hogy ha nem akarod kézzel készíteni a kártyákat, akkor mutathatod a számítógépes vetítéseket, mert egy éves kor után már odafigyelnek a monitoron lévő dolgokra is, nem csak a billentyűzettel való játék köti le Őket a gép előtt ;)
Ha gondolod, nézz át a cikkemmel kapcsolatos fórumra, mert ott éppen most írtam le néhány kicsit konkrétabb dolgot egy felmerülő kérdés kapcsán.
Ha bármilyen egyéb kérdésed van, akár priviben, akár a fórumon is bármikor szívesen válaszolok!
Szia Leni!
Én még nem rég ismerkedem ezzel az oldallal, de nagyon tetszik. A cikked is nagyon jó, és szeretném én is kipróbálni. A kisfiam 14 hónapos.Mikor kell ezt elkezdeni?tudnál(tudnátok) e segíteni hogy, hol nézzek a program után, vagy hogy hol kezdjem el?
előre is köszi
Oksi, én is válaszoltam a prividre :)
Én is kellemes vasárnap délutánt kívánok!
Szia,
Válaszoltam a leveledre,amiben leírtam még egy érvet amit itt kihagytam.
Szép vasárnapot :)
Kedves Anonima!
Természetesen nem akarom megkérdőjelezni a döntésedet, mert minden babának a saját szülei tudják a legjobban, hogy mi való a gyermeküknek. Úgyhogy ez ügyben meg lehet hallgatni bárkit, el lehet olvasni bármit, meg lehet nézni bárki gyerekét, de a végső döntést egyedül a szülők hozhatják meg, mert a felelősség az övék.
De néhány dologgal kapcsolatban leírnám a véleményemet.
Persze, az igaz, hogy eleget fog tanulni a gyermeked az iskolában. De ezt teheti nehezen gyűrve-magolva a tananyagot, és teheti könnyedén, játszva, ahogyan mondjuk babakorában az okosbabázás során "tanulta".
Az okosbaba programmal éppenhogy időt adsz a gyeremekednek, azaz egyrészt nem veszed el a gyerekkorát, másrészt pedig azzal együtt meg is hosszabbítod Neki, mert amíg a "nem okosbabázó" gyerekek megtanulnak valamit nagy nehezen, addigra az "okosbabázó" gyerekek könnyedén, gyorsan megtanulják a tananyagot (vagy felelevenítik a korábbi tudásukat) és utána már tudnak is játszani, vagy bármilyen kedvenc elfoglaltságukkal eltölteni az időt. És amíg ők játszanak, addig a többiek a tankönyveik fölé görnyednek.
És ez a gyors és játszva-tanulási módszerük megmarad örökre. Így sokkal könnyebben boldogulnak majd a felsőoktatásban is.
Igen, igazad van abban, hogy ezek a legönfeledtebb évek, de lehet önfeledten okosbabásat játszani is. Sőt, máshogy nem is lehet! Vagyis nem szabad!!!!
Most írtam egy cikket erről itt a Hoxán, esetleg olvasd el, ha van egy kis időd, mert ott elég részletesen kifejtettem minden ellenvéleménnyel kapcsolatos meglátásaimat:
A barátnőd viszont tuti, hogy nem jól csinálja!
Ha valaki nem tudja, hogy hol kell bekapcsolni a televíziót, attól az a készülék még nem rossz, hanem csak meg kell tanulni a használatát...
Szóval olyan nincs, hogy nem erőlteti, és a gyerek sír a kártyák láttán.
Az is erőltetés, ha Neki vannak ellenérzései, vagy bármilyen más gondja az okosbaba programmal kapcsolatban. A gyerek ezt megérzi, és attól is sírhat, hogy érzi, hogy anya most valami olyasmit akar Vele csinálni, amihez _anyának_ nincs kedve. A gyerekeknek iszonyú érzékeny a radarjuk. Őket nem lehet becsapni.
Ha a barátnőd csak azért csinálja, mert ezt a módszert is úgymond "ki akarja pipálni", vagy pedig azért, mert "teljesítményorientált", vagy bármilyen egyéb hasonló okból, akkor annak nem lesz jó vége.
Ezt a programot csakis úgy lehet csinálni, hogy a szülő is jókedvű és hisz abban, hogy ez egy jó játék. Szóval ugyanúgy veszi elő a kártyákat, mintha valami bábjátékot venne elő stb.
De lehet, hogy egyszerűen csak technikai problémáról van szó. Lehet, hogy a barátnőd kislánya nem szereti a kártyákat, hanem mondjuk szívesebben nézne power pointos vetítéseket.
Az én fiam sincs annyira oda a kézzel fogható kártyákért, úgyhogy azt elég ritkán vesszük elő. Leginkább power pointos vetítéseket szoktunk nézni.
És persze az is lehet hogy olyasmit akar mutatni a barátnőd a lányának, ami Őt nem érdekli. Ebben a programban feltétlenül szükséges a gyermek minden rezdülésére ráhangolódni.
Az én fiam például kifejezetten utálja a növényes képtényeket. Úgyhogy ha meglát egy fás, vagy egy virágos vetítést (mondjuk ha ki akarom próbálni, hogy érdekli-e már, vagy még mindig hanyagolni kell), akkor egyből nyafogni kezd. Ha viszont beteszek egy állatos, vagy egy térképes vetítést, akkor tátott szájjal bámulja, és ha vége, akkor követeli a következőt.
És persze időnként nehezebb a matekos vetítés is. Amivel ugye a gyerekek mennyiséglátását lehet fejleszteni. Ami egy olyan képesség, amit az iskolában már nem tud elsajátítani.
Szóval ez sem mindig nyerő. De nem is lehet ezen csodálkozni, hiszen egytől százig még egy felnőttnek is iszonyat uncsi lehet végignézni a piros pöttyöket (még ha 2x5 db-os csomagban is naponta). Ezért is van szükség arra, hogy a szülő kreatív legyen, és a gyerek érezze, hogy tényleg játszanak. Például a pöttyös kártya mögé el lehet bújni, majd kikukucskálni, és mondani "kukuccs, én vagyok a tizenhét", vagy lehet a kártyákat dobálni, ugrálni rajtuk, vagy lehet egyszerűen csak kitenni valahova (nálunk a gyerekszoba egyik ruhásszekrényén van) egy-egy pöttyös kártyát, és azt naponta cserélni, és ha éppen elhaladunk előtte, vagy arrafelé játszunk, akkor lehet mondani, hogy: "nézd csak, ott figyel a tizenkettő", vagy valami hasonlót, ugyanúgy, mintha azt mondanánk, hogy "nézd csak, kinyílt a tulipán"... szóval sok lehetőség van akár a kártyával játszásra is...
A power pointban pedig még több a lehetőség. Lehet a pöttyöket színezni, lehet pöttyök helyett valamilyen más formát (háromszöget, négyzetet stb.) használni, vagy akár lehet valamilyen kis állatfigurát (pl. katicát, cicát stb.), vagy, ha már végképp uncsinak tűnik, akkor lehet animációkkal próbálkozni (pl. lepkékkel, egerekkel stb.), vagy lehet minden pötty után mondani egy mondókát (egy - megérett a meggy stb.). Nálunk például most ez utóbbi a nagy sláger, mert hatvan felett, már nem annyira érdeklik a kisfiamat a pöttyök, úgyhogy letöltöttem egy ilyen mondókás pöttyös-animációval-hanggal kombinált vetítést, és azt nézzük. Amióta így nézzük a pöttyöket, azóta külön kéri is, hogy: "matek, matek"...
De persze volt olyan is, hogy valamilyen témában (pl. akár matekban, akár bármi másban) szünetet tartottunk, mert vagy a fiamat nem kötötte le, vagy én nem tudtam elég gyorsan haladni...
Sőt, olyan is volt már, hogy napokat, vagy heteket kihagytunk egy az egyben az okosbabázásból, mert úgy éreztem, hogy túl fáradt vagyok hozzá.
És amikor újra visszatértünk a vetítésekhez, akkor még sokkal lelkesebben nézte, mert már tudta azt is, hogy mennyivel szegényesebb a napunk, ha hiányoznak az okosbabás játékok...
A hatékonyság pedig nem csak azt jelenti, hogy hamarabb megtanulnak a gyerekek olvasni, vagy számolni, vagy a mennyiséglátás, amivel mondjuk ránézésre megmondják egy marék babra, hogy az pontosan mennyi, és még csak nem is a nyelvi tudásuk, vagy az általános műveltségbeli tudásuk, vagy a logikai képességük, nem csak ennyi.
A legfontosabb az, hogy megtanulják, hogy az új ismeretek szerzése egy csodálatos és érdekes játék, és ha az iskolába mennek is, akkor sem tudják Tőlük már a tudás és új ismeretek iránti igényt elvenni, mert tudat alatt a tanulás mindig az önfeledt játszást idézi majd, ahogyan a szüleivel játszott okosbabázás közben.
A hatékonyság pontosan azt jelenti ennél a módszernél, hogy a gyermekkor önfeledt éveit, azt a gyermeki kíváncsiságot, ahogy most rá tudnak csodálkozni a világra, azt nem veszítik el.
Te persze már döntöttél, hogy neked ez az okosbaba módszer nem kell, és én ebben nem is akarlak Téged megingatni, hiszen Neked kell érezned az anyai ösztöneiddel, hogy a Te babádnak mire van szüksége, de a barátnődnek esetleg javasolhatnád, hogy keresse fel az okosbabás honlapot, és ott a zártkörű fórumban kérdezzen a problémáival kapcsolatban, mert ott biztosan tudnak Neki segíteni. Vagy akár én is megpróbálhatok Neki tanácsokat adni, ha erre érdemesnek tartassz esetleg...
Szia Porcellán!
Ennek nagyon örülök! :)
Közben már néhányan írtak is véleményt a cikkemre + kaptam privát leveleket is. Csak győzzem őket megválaszolni :)))
Úgyhogy úgy érzem, hogy amint időm lesz, meg kell írnom a folytatást is ;)
A Ti babátok tényleg nagyon szerencsés lesz, ha máris ekkora az egyetértés közöttetek a férjeddel, és mindketten utána akartok nézni minden lehetőségnek!
Ha úgy döntötök, hogy Nektek való ez a módszer, és belevágtok, akkor így mindenképpen könnyebb is lesz, hogy amire élesben kipróbálnátok, már egy átfogó ismerettel fogtok rendelkezni az egészről.
Nagyon sok boldogságot kívánok Nektek!!!
Mikor még pocaklakó volt a kislányom sokat beszélgettünk a párommal erről a módszerről.Utánanéztem és minden létező irodalmat végigolvastam erről a módszerről,melynek hatékonyságát nem vitatom.Amiért nem kezdtük el z a következő:
Fejlődjön a saját ütemében.Eleget fog tanulni az iskolában.Legyen már neki gyerekkora,hiszen ezek a legönfeledtebb évek.
Szegény barátnőm kislánya sírva menekül,ha már meglátja az okoskártyákat,pedig nem erőlteti,csak ő mást szeretne csinálni.
Nálam ez szólt ellene.
De mégegyszer leírom nem vitatom a hatékonyságát.
Nem volt felelsleges:-)))
Én végig olvastam és a férjemmel is végig beszélgettük a tartalmát. Igaz még csak a babatervezésnél járunk, de már most eldöntöttük, hogy kicsit jobban utánna nézünk a módszernek, mert hasznos lehet.
Szóval csak így tovább!!!
Üdv: Julis
"nekem mindig nagyon gyanús, ha egy csodamódszeren számomra ismeretlen "szaktekintélyek" és cégek betegre keresik magukat"
Engem az érdekelne, hogy ki kereste itt betegre magát? Mert megnézném magamnak :)
(Bár lehet, hogy a betegre keresés azért itt relatív... kinek mi a sok.... )
"Én szomorúnak tartom, hogy az anyukák ennyire nem bíznak a természetes ösztöneikben, hanem mindenféle módszereket akarnak követni."
Én azért csinálom, mert bízom az ösztöneimben... :) ja, és a tudásomban - a szakmaiban.
Nagyon vártam már ,hogy válaszoljon "drnéni" írására valaki olyan akinek tapasztalata van a módszerrel kapcsolatban. Mível én csak most kezdtem nem lettem volna híteles. De annyit azért hozzá tennék : Mindenkinek a nézőpontját tiszteletbe kell tartani ami oda vissza igaz. Viszont felháborító az ,hogy olyan ember ír negatív dolgokat aki nemis ismeri igazán az okosbaba módszert. És az nyílván való ,hiszen csódamódszernek nevezted . Én 2 gyermekemet már felneveltem/ 19és 15 évesek/ és most a 3nál látom ,hogy sokmindent csak ilyen kicsi korban lehet játszva átadni neki. Nem beszélve arról ,hogy addig is együtt vagyunk. Soha nem voltam önbízalom híányos /ezt írtad/ és nem azért kezdem el a kicsivel. Az lehet ,hogy erős a pszichológiai marketingje de igen is pénz nélkül is lehet csinálni. Ezt tapasztalatból mondom . Nagyon segítőkész embereket találtam akkor amikor elkezdtem utána nézni ,hogy miről is szól a módszer. Csak a tapasztalataikra voltam kiváncsi
és álmomban nem gondoltam ,hogy a mai világban ennyi segítő kész ember van. Nagyon erős közösségről van szó akiknek a legfontosabb a gyermekük boldogsága . Rengetek ingyenesen letőlthető fájl is fenn van amihez bárki hozzáférhet. Nem értem miért baj az ha valaki nem csak a tv elé ülteti egésznap a gyermekét hanem sokat foglalkozik vele. Legtöbb anya ösztönösen érzi mi a jó csak nem mindenki tudja ezt megvalósítani. Mindenkinek az életében más az értékrend ,nekünk az ,hogy minden lehetőséget megadjunk hogy a gyermekünknek jól megállja helyét az életben.
Ha az első négy osztályt az iskolában végiguntad az a tanítónőd hibája volt. Egy megfelelően differenciált oktatásban ez nem fordulhat elő. Ha pedig nincs lehetőség differenciált oktatásra, akkor a szülő készíthet a gyermeke számára "munkafüzeteket", hogy ne unatkozott az iskola első néhány évében.
De könyörgöm, nehogy már azért fogjam vissza a gyerekemet az információtól, és a tanulás szeretetétől, hogy az iskola szintjére "süllyedjen"...
Én azt tudom, hogy bár én is gyorsan megtanultam olvasni stb. azért igencsak meggyűlt a gondom később a fizikával, kémiával, földrajzzal stb.
A mai napig nem tudnék egy vaktérképen bejelölni egy-egy várost, ami mondjuk igencsak ciki, amikor valaki meséli, hogy itt-ott volt nyaralni, és én szeretném megnézni, hogy hol is van az a térképen helyileg, milyen messze van tőlünk stb. és órákon keresztül keresgélem...
És emlékszem arra is, hogy le akartam ugrani a hídról amikor a próbaérettségim nem sikerült (igaz, hogy más gondjaim is voltak, de ez volt a végső lökés). Rengeteget szenvedtem a tanulással, mert nem tudtam, hogy hogyan kell azt csinálni. Igaz, hogy jó tanuló voltam egy ideig, de a középiskolában, és a főiskolán már igencsak keményen kellett tanulnom...
Ostobaságnak tartanám, hogy ismerek egy ilyen módszert, amivel a gyerekem könnyebben fog tanulni, és ezt a képességét élete végéig meg tudja tartani, és én ezt a lehetőséget nem adom meg a számára, csupán azért, hogy az általános iskola alsóbb osztályaiban nehogy unatkozzon...
És amikor tovább szeretne mondjuk tanulni, akkor majd mondhatnám Neki, hogy mivel nem olyan jó tanuló, hogy ösztöndíjas legyen, ezért nem bírom tovább fizetni a taníttatását... És mindezt csak azért, hogy nehogy unatkozzon az általános iskola alsóbb osztályaiban...
EZ AGYRÉM!!!!
Valószínűleg csak hallomásból ismered a módszert, ha azt gondolod, hogy ez "tanítást" jelent. Gyakorlatilag mi nem "tanítjuk" a gyerekeket, hanem lehetőséget adunk Nekik arra, hogy megtanulják, megnézzék, azt, ami esetleg Őket érdekli. Nagyon sok dolog van, ami egy babát érdekel (hiszen Őket még minden érdekli), és nem minden információhoz jut hozzá, amikre esetleg a későbbiekben is szüksége lehetne, vagy csak egyszerűen érdekelné, érdekes számára. Ellenben sok olyan információhoz hozzájut, amire soha semmi szüksége nem lesz, sőt, akár káros is lehet. Gondolok itt például a reklámokra. Mert sok szülő beülteti a gyerekét a tévé elé (vagy csak egyszerűen háttérzajként hallgatják a tévét), és ott szépen megtanulja akarva akaratlan, hogy melyik mosóport kell megvenni stb.
Az okosbaba program pontosan arról szól, hogy a szülők bíznak a gyermekük természetes ösztöneiben és abban is, hogy okosak. Aki ezt a programot csinálja a babájával, az nem erőszakol semmit a gyerekére, csak biztosít számára olyan lehetőségeket, amiket sok anyuka nem tesz meg.
Miért kell fejleszteni egy egészséges kisgyereket?
Egyrészt, mert a kisgyerek szeret fejlődni, szeret játszani, szereti az új információkat, szeretné megismerni, és megérteni a világot. Ezen túl sok olyan dolog van, amit később nincs lehetősége megtanulni, csak ilyen pici korban. Ilyen például a mennyiséglátás. Ezt a képesség ugyanis abban a pillanatban elveszítődik, amint a kicsi megtanul számolni. Onnantól ugyanis számokban kezd gondolkodni, és nagy a lehetőség arra, hogy számára a matematika elvont fogalom lesz. Pedig a matematika éppen olyan gyakorlatias, és fontos területe az életnek, mint bármi más.
Ha belemarkolsz egy tál lencsébe és kiszórod a szemeket egy tányérra, akkor vajon ránézésre meg tudod-e mondani, hogy az mennyi? Egy olyan kisgyermek, akinek a mennyiséglátását a korai szakaszban fejlesztették meg tudja mondani. Őt soha nem fogják átvágni a boltban a visszajáróval stb.
Ez a tulajdonság ösztönösen nem tud kialakulni a gyerekeknél, csakis fejlesztéssel.
A nyelvtanulás pedig szintén ilyen dolog. Minél korábban hall más nyelveket is egy gyerek, annál természetesebben és a korai szakaszban akcentus nélkül képes megtanulni. Ez a lehetőség is fejlesztés nélkül csak azon gyerekek számára lenne elérhető, akik kétnyelvű családban nevelkednek, vagy akik nem az anyanyelvi országban élnek, és ilyen módon az utcán, a boltban, vagy akárhol máshol hall idegen nyelvet a gyerek.
Az is fejlesztés, tanítás, ha egy mesét néz meg a gyerek. Csak ott nem a szülő dönti el, hogy milyen információt szerezzen meg a baba, hanem a mese készítője.
Az okosbabás anyukák például mesekönyveket is gyártanak a babájuknak.
Nem értem, hogy szerinted ez miért baj?
És, ha már a pszichológiáról van szó (úgy látom, hogy pszichológia a szakterületed), akkor tudod biztosan azt is, hogy manapság mennyire gyakori a gyerekek között is a depresszió, és akár az öngyilkosság is. Ennek nagyrészt okozója az is, hogy sok gyerek képtelen lépést tartani a jelenlegi oktatási rendszerrel, amely mértéktelen sok lexikális tudást vár el tőlük, és közben nem tanítja meg a gyerekeket tanulni.
A gyerekek nem tanulják meg azt, hogy az információszerzés, azaz a tanulás egy érdekes, élvezetes dolog. Gyakorlatilag az iskola nemhogy felkeltené az érdeklődésüket, hanem még igyekszik is azt elnyomni, illetve csak egy bizonyos irányba terelni...
Az okosbaba módszerrel viszont a gyerekek megtanulják, hogy tanulni érdekes, élvezetes dolog. Nem okoz soha gondot Nekik az iskola a későbbiekben, és bármilyen tananyagot könnyedén és gyorsan megtanulnak, vagy minimális ismétléssel könnyedén felidézik, amit korábban tanultak, vagy amiről már hallottak.
Egy tudatos szülő nyilván nem követ vakon semmiféle módszert. Egy "domant", "okosbabát" használó szülő sem használja vakon a módszert. Ezek a módszerek amúgy is magukban hordozzák a rugalmasságot. Alapvetően ez a módszer a gyerekre épít. Márpedig minden gyerek más. Más az érdeklődési köre, más a mentalitása stb.
Gondolom, hogy nem ismered a gyakorlatban az okosbaba módszert, mert ha ismernéd, nem írnád azt, hogy az okosbaba módszert használó anyukák nem bíznak a természetes ösztöneikben, hanem mindenféle módszereket akarnak követni. A módszerek nem követése is egy módszer gyakorlatilag. Minden nevelési stílus egy módszer, csak nem biztos, hogy mindegyiknek van módszertani leirata, elnevezése stb. Attól, hogy egy anyuka informálódik több helyről is, és természetes ösztöneire hagyatkozva kiválasztja, hogy számára melyik módszer a szimpatikus, és melyikből melyik részt veszi át a saját nevelési stratégiájába, attól az a szülő nem vakon követ módszereket, hanem igenis a saját természetes ösztöneiben bízik.
Olyan nincs, hogy valaki nem követ semmilyen módszert! Van aki azt a módszert követi, amit a szüleitől látott, van aki azt a módszert, amit máshonnan látott, van aki könyvek módszereit követi, és van a tudatos szülő, aki mindenhonnan összegyűjti az információt, és saját módszert alakít ki. Az okosbaba módszert használó szülők egytől egyig ilyen tudatos szülők. Több okosbabás anyukát ismerek, de két egyformát nem. Mindegyik okosbabás anyuka a saját módszerét alakítja ki az alapmódszerből, mivel ezt a baba meg is kívánja, és megkívánja a szülő ideje, energiája és mentalitása is.
Azt gondolom, hogy egy önbizalomhiányos szülő éppenséggel nem fog nekikezdeni az okosbaba programnak. Éppen azért, mert ehhez a programhoz szükséges az, hogy a szülő bízzon magában, hogy ezt képes megcsinálni, és bízzon a babájában, hogy okos, és bármire képes. Vagy ha mégis önbizalomhiányos a szülő, amikor elkezdi a programot, akkor tuti, hogy a végére jóval több önbizalma lesz, mint arról valaha is álmodott!
Én azt tartom szomorúnak, hogy valaki leszól egy lehetőséget úgy, hogy még csak nem is ismeri.
Attól, hogy Te nem ismered Glenn Domant, azért Ő még lehet szaktekintély azt gondolom. Attól, hogy valamilyen módszert nem tanítanak az egyetemen, attól az még létezik, és akár hasznos is lehet.
Attól, hogy az ősember még nem ismerte Kopernikuszt, még nem forgott a Nap a Föld körül, sőt attól sem, hogy az egyház nem ismerte el sokáig...
És, ha a Polgár lányok apukája nem fejlesztette volna a lányai képességeit a saját módszere szerint, akkor nagy valószínűséggel Ők sem lennének híres sakkozók...
Ő is csak azt tette, mint bármelyik okosbabázó anyuka: hagyta, hogy a gyerekek felfedezzék a világot, és minden lehetőséget biztosított számukra ehhez.
Igaz, hogy vannak, akik pénzért árulják ezt a módszert tanfolyam, vagy e-könyv formájában, de nagyon sok olyan anyuka van (közöttük én is), akik használják ezt a módszert és a tapasztalataikat, esetleges tudásukat ingyen megosztják más anyukákkal. Ha valakit érdekel ez a módszer, és nincs pénze drága tanfolyamokra, több internetes oldal is a rendelkezésére áll, hogy a fontosabb információkat a programról ingyen megszerezze.
Éppen ezért kezdtem most bele egy cikksorozatba, amiben konkrétan szeretnék leírni mindent az okosbaba módszerről, amit csak tudok. Itt, a Hoxán fog megjelenni április közepén. Ingyen, és bérmentve.
Én inkább azt tartom szomorúnak, hogy rengeteg anya elsétál egy ilyen lehetőség mellett...
Én már csak azt nem értem, hogy mi a jó fenének kell egy tökéletes, egészséges kisgyereket fejleszteni, pláne tanítani. Én tudom, hogy mindent meg tudnak tanulni, de minek?
Én szomorúnak tartom, hogy az anyukák ennyire nem bíznak a természetes ösztöneikben, hanem mindenféle módszereket akarnak követni.
Másik dolog: nekem mindig nagyon gyanús, ha egy csodamódszeren számomra ismeretlen "szaktekintélyek" és cégek betegre keresik magukat. Sajnos a szülők önbizalomhiányára és az erős pszichológiai hátterű marketingre támaszkodva bármit el lehet adni.
Nekem volt bajom ebből, lehet, hogy a fiadnak is, csak nem kötötte az orrodra. Én ugyanis az első 4 osztályban halálra untam magam, persze jó kislány voltam, nem zajongtam vagy ilyesmi, de gyötrelmes volt végigülni az órákat, amikor a többieket agyba-főbe dícsérgették mert összeolvastak 3 betűt, én meg tiszta igeg voltam attól hogy a nyöszörgésüket kellett hallgatnom. Matekóra dettó. Azóta is türelmetlen vagyok azokkal, akik lassabbak vagy kevésbé érdeklődőek, nagy erőfeszítésembe kerül, hogy ez ne látszódjopn rajtam.
Megjegyzem, nem a szüleim "hibája" volt, hogy előre tudtam a tananyagot, mindent úgy kellett kipréselnem belőlük annak idején, mert tanárok lévén nem tartották helyesnek idő előtt ilyesmivel terhelni a gyereket.
Köszönöm a segítségeiteket!!!
Elkezdtük!!!
Pont 6 hónapos a mi kicsikénk.
Sziasztok!
Igen, Lenivel már kapcsolatban vagyunk :-)
Köszönöm az elismerő szavakat! Igazából mi kell hozzá? Kis érdeklődés és nagy lelkesedés és kitartás az anyuka részéről, támogatás a család többi tagja részéről ("talán mégsem hülyült meg a lányunk":-)). Folyatosan figyelni a bébikét, h mire nyitott és mihez van kedve. És ami fontos: el lehet rugaszkodni, nem kell olyan mereven raaszkodni a szabályokhoz ... lényeg, h te is élvezd, amit csinálsz, játék az egész, nem vérre megy. Annyi időnk van...
ja, meg folyton dumálni, megmagyarázni neki mindent. Számomra ez a döbbenetes, hogy anno elmagyaráztam neki v,mit amit láttunk és most, h dumál, egyszer csak mondja.
Nagyon segített még Szirka baba anyukája, az ő blogján nagyon sok hasznos anyagot sikerült találnom. Nem akarok ellenreklámot, de az én agyamnak prgamatikusabb, és személyes tapasztalatot nyújtó (így duplán hiteles) volt m az e-könyv. Az okosbaba fórumját nagyon tudom ajánlani, mert ott megint rengeteg kérdéssel és tapasztalt anyukák válaszával találkozhattok.
Legyen szép napotok:
helga