Nem vágyom gyerekre. (beszélgetős fórum)

Tudom, hogy az nem ugyanaz, de nem gondolkodtatok örökbefogadáson? Épp múltkor találkoztunk egy régi ismerőssel, két kislányt fogadtak örökbe, és teljesen úgy nevelik, és szeretik őket, mintha a sajátjuk lenne.

Mellesleg nekem is van olyan ismerősöm, aki tizen-év próbálkozás után örökbe fogadott egy babát, és azóta már két spontán fogant gyereke van!

Mindenképpen elolvasom.

És az örökbefogadás? Nagyon elutasítod?

Sajnálom, hogy nálatok nehezen jön össze a baba, és drukkolok, hogy sikerüljön, de mindenkinek a saját életét kell élni. Te nagyon vágysz babára - oké - Ő meg még nem .... ezzel sincs semmi baj. Nem hasonlíthatók össze az életek.

Tudod, az is lehetne egy vélemény, hogy mivel nincsenek véletlenek, okkal nem fogan meg egy baba. Ha természetes úton nem sikerül, akkor azért van, mert mondjuk Istennek, vagy a Sorsnak más a terve velünk. Ezen nyilván nagyon sokan felháborodnának, akik épp mesterséges úton, orvosi segítséggel szeretnének teherbe esni.

Ezzel csak azt szeretném mondani, hogy nem vagyunk egyformák, nem egyformán érzünk, de emiatt nem szabad elítélni senkit sem. El kell fogadni, hogy nem mindenki úgy gondolkodik, ahogy mi. De ettől még nem lesz rosszabb, mint mi.

Elhiszem, hogy nagyon felmérgesít az ilyen hozzáállás, de gondolj bele abba is, hogy az a baba nem marad örökké baba! Fel kell nevelni, szeretni kell, sok-sok-sok-sok időt kell rá fordítani, nevelni, veszekedni, órákig játszani, stb., stb. És ha valaki eleve úgy áll hozzá, hogy semmi kedve az ilyesmihez, akkor az hiába szül gyereket, annak a gyereknek nem lesz boldog gyerekkora! Hány gyereket látni, akiket a szülei legfeljebb anyagilag igyekszenek ellátni, de nem foglalkoznak velük!

Ne ítélj elhamarkodottan! Az én nagynéném soha nem szült - nem tudom, hogy miért, nem akart, vagy nem sikerült - de végül is viszonylag boldogan élte le az életét, beutazta az egész világot, neki így volt teljes az élete.

Ááááá, nem is a kockázat, hiszen vannak különböző szűrővizsgálatok és ha baj van az már hamar kiderül. Inkább én más dolog miatt nem díjazom, de nem kezdem elölről, mert már egyszer kialakult egy éles vita ebből kifolyólag.

Egyébként nagyon sok huszonévesnek születik beteg gyereke....az vajon mitől lehet??

ők se adták fel, elmentek a végsőkig, amig csak az orvosok engedték, aztán az örökbefogadott gyerekkel boldog család lettek, nem görcsöltek a gyerek kérdésen

és egyszer csak terhes lett az anyuka azt hitte változó kor miatt maradt el a vérzése

most két szép gyerkőcük van

Egyetértek veled, meg amugy is milyen dolgo, hogy egy nő ilyet mond?Ha én pasi lennél még akkor is ha még nem akarnék gyereket,biztosan nem akarnék magam mellé olyan nőt aki igy vélekedik egy babáról. Ez visszataszitó!

Amugy meg divat későn szülni, de ez olyan önző dolog, senki nem gondol bele abba hogy ha pl 35 évesen szül akkor mire a gyerekéek is lesz gyereke már olyan vén lesz hogy lehet az unokának már nem is lesznek nagyszülei.Elég sz.r lehet ugy felnőni hogy nincsenek nagymamáid vagy nagyfaterjaid,legalább 1-1!!De ha 40 évesen szülsz akkor tuti nem lesz a gyerekednem nagymamaája, és az már milyen????

S ha ne adj Isten Ti is ilyen helyzetbe kerültök, Ti is haragudni fogtok azokra, akik ilyet kiejtenek a szájukon! Nem az a baj, hogy most még nem akarja, hanem az, amikor leírja, hogy nekem nem lesz gyerekem! Az ilyen emberek szerintem önzőek!

De ez az én véleményem!

Nem adom fel, mert küzdünk addig amíg bírjuk, bár most anyagilag nagyon padlón vagyunk! De számunkra minden áldozatot megér ez az egész, csak egyszer végre a kezünkben tarthassuk a gyermekünket!

S ne haragudjatok, de az ilyen beszólásoktól a falra mászom!

attól neked nem lesz jobb ha ő szül akarata ellenére . csak neki lesz rosszabb.

fel a fejjel, van olyan lombikos ismerősőm, akik felhagytak vele, örökbefogadtak egyet és 5 év mulva spontán összejött egy baba

vannak csodák, ne add fel

Én is úgy voltam vele, hogy valahogy soha nem akartam gyereket. Gyerekkoromban sem babáztam, stb., azt se tudtam, mikor férjhez mentem, hogy mi fán terem a gyereknevelés. A férjem úgy volt vele, hogy nagyon szereti a gyerekeket, és szeretne is apa lenni, de talán még nem most. Viszont nem akartam idős anyuka lenni, így aztán 29 évesen megszületett az első fiam. 3 évvel később a második. Nagyon szeretem őket, soha senki iránt nem éreztem ennyi szeretetet, és nem bántam meg, hogy megszülettek. Ugyanakkor nem érzem magam amolyan oroszlán-anya típusnak továbbra sem. Sok gondom van velük, nehezen jöttem bele a gyereknevelésbe, sok mindent elrontottam az elején.

Lehet, hogy nekem is várni kellett volna még, csak féltem, hogy mire megjön a vágy, elmúlnak az évek.

Mondd, mit problémázol ezen ennyit?

Mostanában úgyis nagy divat 40-45 körül szülni. Még bőven van időd:)

Akkor szül mindenki amikor megérik rá ,semmi baj nincs abban,hogy most még nem vágysz rá,és nem foglalkoztat,biztosan van most fontosabb dolog az életedben mint egy gyerek,tanulás stb.

Ezért ne szégyeld magad ,jön majd egy villám ami beléd hasit, és aztán majd csak a gyerek fog az eszedbe járni:)

Én annyira nem értek egyett az előttem lévő hozzászólásokkal.Magam példájából és még sok más példából kiindúlva.Mert én vágytam a babára már 20 évesen meg 22-23évesen is CSAK hagyni akartam magamnak még 4-5 évet (mondanom sem kell már mindenki "elvárta a fiatal korom ellenére a babát mert párommal elég fiatalon kerűltünk össze)A lényeg abba hagytama gyógyszert,gondolván hogy idő míg kiürűl no meg tuti pont nekünk nem sikerűl hamar majd csak sok sok hónap esetleg év múlva ennek ellenére 3 hónap után pozitív lett a teszt.Hazudnék ha azt mondanám felhőtlenűl boldog voltam mert rengeteg kétely ,kéréds ,aggodalom merűlt fel bennem.

A lényeg az hogy a legtöbb nő azt hiszi hogy még nem készűlt fel az anyaságra,de ez egy baromság mert én úgy gondolom hogy a 9 hónap alatt készülünk fel az anyaságra.Sőt ha egy 26-38-40 éves nő aki rendezett körűlmények között él harmónikus boldog kapcsoltaban és nincs más szíve vágya csak egy baba még véleményem szerint az ilyen nőkben is felmerűl a sok sok kérdés hogy biztos alakalmas lesz e stb..................??????

Az anyaságra SOSEM lehet felkészűlni csak akkor tudod meg milyen érzés mikor már tudatosodik a fejedben,szívedben hogy egy kis élet fejlődik benned..........és ez az érzés napról napra hónapról hónapra erősödik.

Persze az tény hogy sosem az elvárásoknak akarjunk megfelelni mert akkor több ember fog sérűlni .......de ha az ember mindig arra vár mikor a legalkalmasabb a család alapítás lehet hogy kifut az időből...........

Ha a gyerekeket szereted és mások gyerkőceivel elvagy akkor az már egy jó jel :0)