Nem vágyom gyerekre. (beszélgetős fórum)
Akkor örülhetsz, mert neked megadatik a választás lehetősége. De sokaknak nem. Oda jár oviba, suliba, ahova, mert nincs más.
Tényleg naygon elkanyarodtunk az eredeti témától....
Bocsi,de én úgy gondolom,hogy amikor máshol van a gyerek,akkor is gondozzák és foglalkoznak vele.
Csak nem az anyja,de evvel mi a bajod?:))
Én nem úgy fogok választani ovit és sulit hogy hova tudom betuszkolni és hogy mi van a leginkább közel hozzánk hanem aszerint milyenek a gyerkekkel,kedvesek e meg odafigyelnek a gyerkőcre.Csak egy pléda itt van a szánkba két ovi és egy ált.suli a tesitanár úgy órdít csóri gyerekekkel hogy iszonyat mint egy katonai kiképzés meg pl.Hülye marha vagy.........lehet hogy megérdemli a kölyök hogy rászóljanak de nemilyen alpáré módon,nekem ennyi elég volt hogy ne ebbe a suliba írassam a gyereket,pedig ide jár a Zámbó Jimmy kisebbik fia de attól még nem biztos hogy jók a tanárok.
a ásik pl.még ált isk voltam imádnivaló tündéri ofő a nyelvtantanár meg sutyiba ivott óra közbe (unicumot) otthon elmeséltem mit lláttam rá kb 2 hétre már másik suliba jártam mert anyám elmesélte egy másik anyukának aki bekérdezett a gyerektől....és onnan már ki is tudódott.Én sem szívesen járattam volna olyan helyre aholóra közbe iszik a tanár.....nem sérűlt meg a lekivirágos kertem,sőt állítom jobban jártam az iskola váltással.Na de hagyjuk tényleg..........
nos, nagyon őszinte leszek... sosem vágytam gyerekre, aztán becsúszott. ha ez nem történik, akkor nincs babám, nem tervezem. nem voltam semmilyen tekintetben hiányosabb mint más, és most nem tartom magam jobbnak, másnak, mint előtte. azért rossz érzés, ha vki hiányosnak nevezi ezeket a lányokat, akik vállalják, hogy nem akarnak gyerkőcöt, mert tudom, hogy nem azok. teljes az életük, nem rosszabbak és nem jobbak mint más. csak máshogy állnak a témához mint te. lehet, hogy neked más dolog nem fontos, amit ők tartanak elsőrangú kérdésnek. nem szabad minősíteni, ezer félék vagyunk. lehet, hogy te fantasztikus anya vagy, ők pedig lehet, hogy szuperül dolgoznak, vagy van egy különleges hobbijuk, amiben kiteljesednek. huh, nem akartam ilyen hosszú lenni.........
Van gyerekem. És bizony van olyan, hogy rá kell bíznod olyanra, akinek nincs és nem is nagyon kedveli a gyerkeket.Majd, amikor ovis és iskolás lesz pl. Mert bár nem ez a jellemző, de van olyan óvónéni, tanítónéni és tanárnő is, aki nem különösebben kedveli a gyerekeket.
De ez már egy másik történet, hagyjuk....
Egy szóval sem mondtam hogy gond lenne ,ha ő így boldog természetesen az ő döntése.Az hogy szerintem hiányzik belőle az az érzés amit egy kisgyerek iránt érzhetünk az megint csak az én véleményem valaki így látja valaki úgy látja ha még 10-en állítják azt hogy ez nem hinyosság engem akkor sem lehet meggyőzni az ellenkezőjéről .Én csak a véleményem fejeztem ki te meg a tiéd és nem a fórum kiírójáról vélekedem hanem aki még az elején hozzátette hogy ő sosem akar gyerekeket és nem is szereti őket.
Ha van gyermeked nem tudom hogy te 2 percre is rábíznád egy olyan emberre aki nem bírja a gyerekeket.............mert én nem.és nem azért nem mert ellenszenvesek hanem mert nem bíznék meg benne hogy kellő képp odafigyelne e rá ha épp a kanapéról akarna lebukfencezni.......
De ez miért gond? Nem akar gyereket, mert csak. Vagy mert nem szereti a gyerekeket.Vagy akármiért. Ha nem, akkor nem. Az ő döntése.Attól még nem "hiányos".
Én nem is azokra értettem akik nem voltak gyerekek közelébe és nem foglalkoztatja a babázás hanem akik kategórikusan kijelentik hogy nekik nem kell soha gyerek és nem is szeretik őket,gondolom téged valamelyest foglalkoztatott a gyerekvállalás és ezért lett babád,akihez gratulálok.
szerintem nem hiányosság... egyszerűen más teszi az életét teljessé. részemről sosem játszottam gyerekekkel, sosem voltam csecsemő közelében, az első baba, akit megfogtam és nem fényképen láttam a sajátom volt. jelentem, nem érzem magam hiányosnak.
Így van.Lehet a gyerek mellet,gyerekkel is sok mindent csinálni,csak másképp, mintha nincs.
Szerintem ha valaki "önmegvalósít",vagyis megismeri igazán önmagát,a lényét és aszerint él ,cselekszik,akkor boldog lesz,bármit hoz is a jövő.
Bármit közvetíthet felé a társadalom,a szülei,az emberek ,a reklámok,ő akkor is tudni fogja mit akar.
Sosem késő ebbe belemerülni,hisz bármikor változhat az elgondolásunk ,nem azért mert ezt várják tőlünk ,hanem azért mert MI akarjuk.
A végén helyesbítenék hogy én így látom te meg úgy...erre mondják hogy ember és ember különbözik
Persze, hogy nem drámai lesz a helyzet, csak más. És persze, hoyg sok mindent lehet gyerekkel is csinálni, csak máshogy.
Egyetértek, én is becsülöm a topikindítóban, hogy felvállalja ezt a dolgot.
Én a "senkit!!!! nem szabad elítélni aki nem akar gyerekere" írtam a csecsemő gyílkosokat ,ugyanis ők sem akarják a babát ezért ölik meg .És a senkit ne ítéljünk el-be ők is beleteartoznak........???!!!Nyílván nem,ugye......amondó vagyok hogy a legtöbb ilyen csecsemő gyilkos titkolja azt hogy terhes,és hogy miért titkolja mert nem akarja......tudomást sem vesz az állapotáról.......mert amire nem gondol az nincs........
Én még egyszer hangsúlyozom hogy nem ítélem el aki 27 évesen nem vágyik gyerekre meg azt sem aki 50 évesen sem,sőt azt sem aki rühelli a gyerekeket......de a nyakam merem rá tenni hogy 60-70 évesen amikor épp otthon űldögél vagy bárhol nem jut egy pillanatra eszébe hogy lehet hogy kár volt kihagyni at hogy gyermeke legyen......
Abba abszolút igazat adok hogy valóban NEM tudom elképzelni milyen az hogy nem szeretem a gyerekeket.........foggalmam sincs milyen lehet ,azt viszont tudom hogy 8 évesen is imádtam az kisebb unokatesóim meg tinikoromba is imádtam velük foglalkozni,játszani velük.De aki soha ilyet nem érzett akkor az mi ha nem érzelmi hiányosság ..tudom elég csúnya a megfogalmazás de én így látom meg teis és hangsúlyozom még egyszer nem ítélem el őket de én ezzel a hiányosággal tudom csak megmagyarázni.
Igen 1 évig én sem voltam sehol:)
hi-hi, ja azt nagyon birom... party!!! (na persze) hát party az nincs, de lehet úgy rendezni, hogy barátnőkkel beleférjen egy kávézó. Baba kocsiban alszik, vannak bababarát helyek, simán tisztába lehet tenni, meg lehet etetni, stb. hmmmmmm, partyzni egyszer voltunk, Vincét leraktuk aludni, Anyu-Apu vigyáztak rá, mi pedig elmentünk vacsorázni, barátokkal talizni - pompás volt!!!! :):) mondjuk másnap felkelni Vincét reggeliztetni...... juhujjjj :S
remélem.sokszor azért látom nehezen bírják az első hónapokat.valahogy a sztárok(tv,újság)mindig azt mondják jó a baba, mellette ugyanazt teszik mint előtte(partik,nyaralás,buli stb.)sajnálom hogy ezt sugározzák a mai anyukajelölteknek, mert nincs teljesen így, egy hús vér babával foglalkozni kell(gondozni).persze lehet mellette csinálni mást is, csak nem biztos ugyanolyan gyakorisággal sikerül,sokan ebbe nem tudnak belenyugodni.én bele tudtam.mikor 1 éves lett, akkor mentünk először moziba, de végig a gyerek járt a fejemben, most a mama vigyázz rá egy hétig, de nem alszom jobban, hajnalban megébredünk, reggel ugyanúgy korán kelünk, mintha itt lenne.persze kikapcsolódunk,és nagyon jó-de nagyon hiányzik!
igen, kicsit komplikáltabb a helyzet... nekem sokat segített, hogy jobban be tudjam osztani a bevételeket - pl. akkor kezdtem el életemben előszőr spórolni, amikor terhes lettem. na de mindegy, tényleg más az élet gyerekkel, sok dolog megváltozik, de nem drámai! legalábbis nem így kell felfogni. van olyan, aki ezt 27 évesen nem akarja - na és? én becsülöm benne, hogy felveti a kérdést, és ki lehet tárgyalni. ahogy előttem is mondták, nagyon sokan vállalnak gyereket, mert ez az elvárás. szerintem ez inkább probléma. mindenkinek olyan döntést kell hoznia, amit ő maga helyesnek érez legbelül - sokkal kevesebb boldogtalan ember mászkálna köztünk. csak nehéz szembe menni a szokásokkal - ezt biztosan tudom, csináltam/csinálom. de így jó az életem, van babám, járunk futni, mozogni, utazni... a baba és én. (apuka külföldön lakik, majd nemsokára költözünk hozzá)
Igen, természetes, nekem is az volt. És annak is kell(ene), hogy legyen.Ettől(is) anya egy anya. Nincs ezzel semmi gond.
Persze hogy természetes,de gyerek és gyerek között is van különbség...Amikor pici volt azért éjszakáztam mert nagyon hasfájós volt és ezért sokat volt kézben,majd utána meg azért mert megszokta hogy kézben alszik el:) Utána jött az asztmája szegénykének ami mindig éjjel tört rá.Én olyan szinten kimerültem,hogy nem ecsetelem...Ezeket sajnos egyedül csináltam.Most már nagyobb és ahogy írod egyre könnyebb, és életem legcsodálatosabb része Ő.És ezeket egy anya azért csinálja végig mert az ösztönei hajtják.Aki azt mondja azért,mert megéri,meg mi egyebek az önző.Egy gyermeket önmagért szeretünk,és nem azért mert ad bármit is nekünk:)
persze nem jó ebben az állapotban maradni, ha a gyerek már felnőtt, de én még mindig úgy kezelem mint egy bébit.de az első időszak, nálam pl. ez az első három év úgy telt el, hogy ön megvalósítottam magam mint anyuka!persze nem vagyok tökéletes, de szeretnék az lenni,és elsősorban a gyerekem volt fontos ebben az időben-most már lazítok rajta megy az oviba,és akkor igaz lesz hogy része az életemnek, nem ő az életem.én nem tudtam megtenni, hogy mellette minden mással foglalkozzak-majd most ha neki is meg lesz a napi program(ovi,suli).
egy gyerek mellett is, sok a lemondás.de nekem természetes volt, hogy éjszaka felkelt enni, fájt a foga stb.ez vele jár...én akartam...és nem tiltakoztam ellene...nem próbáltam trükközni...hogy ne kelljen vele annyit foglalkozni(pl. van ismerősöm aki mindig belöki a gyerekét a szomszédba,mert nem bírja)...de az enyém most 3 éves, megy oviba-és vissza rendeződünk kicsit, ismét több idő jut magamra,munkára.szóval így visszatekintve hipp-hopp eltelt az a három év itthonlét,a lemondásokkal stb.
persze, de ha valaki jó anya akar lenni, akkor törődik is a gyerekével, gyerekivel.főleg az első pár évben kell odatennie magát-ezt lehet áldozatnak mondani, meg lehet természetesnek venni.
mindig csak a nőről irtok:) pedig a gyerekhez pasi is kell.
sok olyan korombelit ismerek aki szülne már, de nem talál olyan pasit aki hasonlóan gondolkodik mint ő ebben a kérdésben.
egyedül meg van annyi esze hogy nem vállalja be, márcsak a gyerek miatt is...
belefér, csak tudott sokkal több a vizsgálat, meg egyebek-mert mint mondtam a lélek lehet nem öregszik a test meg sajnos igen-akárhogy is nem akarunk ezzel szembenézni.
biztos vagyok benne hogy egy 35-40 éves előszőr szülő nőnek ezt fogják mondani-hogy van kockázat,több mint 20-25 évesen mert a teste nem fiatal.
Ott a pont!
Igen ez így van,amikor a gyereknevelés csak rózsaszín oldaláról beszélnek én mint anya mindig elámélkodom hisz nekem rengetek sok más energiámat is leköti,ami időkét igenis nem kis feladat és nem könnyű:)
Ez így igaz,csak ahogy lentebb írták már az élet nem ilyen egyértelmű."egészséges gondolkodású nő gyermekre vágyik" Hányan nem úgy egészségesek,ahogy azt elvárják...hogy vajon mitől az az ő élete.Ami felett SENKI nem törhet pálcát!!!
A gyereknevelés nem (csak)fáklyásmenet.Lemondásokkal és áldozatokkal IS!jár. Persze, kárpótol mindezért a gyerek mosolya, ölelése, stb. De ha nagyon őszintén nézzük, azért egy( 2-3-4stb) gyerekkel kevesebbet engedhetsz meg magadnak, minha egy sem lenne.Pl. utazás, nyaralás, ruhák, vagy egy nagyon hétköznapi, de annál fontosaab dolog: alvás!
Csernus írta az egyik könyvében, hogyha a kezelések során megkérdezte egy nőtől, hogy mire a legbüszkébb az életében, amit elért, és az azt mondta, hogy a gyerekeire, ott mindig valami gond volt a háttérben. Gyerekeket szerintem nem az önmegvalósítás miatt szülünk jó esetben. A gyerekek is részei az életünknek, de nem ők az életünk.
én el tudom viselni, ha valaki így érez.
inkább azt mondanám nem normális ahogy a környezet(reklám, film, bulvár stb.) azt közvetíti hogy boldog lehetsz egyedül(ez csak a fogyasztás miatt teszi)sajnálom azokat akiket ez bizonytalanít el-a család barátok nem beleszólni akarnak, inkább kimaradnak ebből a valósíts meg önmagad egyedül dologból-és szerintem teljesen normális ha egy szülő azt mondja szülj egy gyereket-egyrészt tapasztalatból beszél(saját),hiszen valószínű őt is a saját gyereke tette legboldogabbá az életben-és ugyanezt kívánja a saját gyerekének is, hogy a legboldogabb legyen!
én nagyon szerettem volna várandós lenni, szülni-ezt is fel lehet fogni feladatnak,kihívásnak-nem csak a munkát,fittnest, nyaralást.
További ajánlott fórumok: