Nem vágyom gyerekre. (beszélgetős fórum)

erre csak azt tudom mondani, hogy normális hogy a gyerekek sokfélék.ovis korukig nem nagyon van bennük gátlás, őszinték, nem akarnak annyira hasonlítani.

az enyém egy igazi égedelem.Én is néha kivagyok, de őt kaptam,és elfogadom,hogy eleven,közben nagyon vicces kölök(ha nem látja,elnevetem magam sokszor)!(pedig sokat foglalkozunk vele,és még szigorúak is tudunk lenni)mégis valószínű téged is kiborítana.a sógornőmé meg mint egy angyal,leül és úgy marad(sulit,tanfolyamokat csinált mellette a sógornőm).

nem hiszem hogy pasi agyad van.

én sem szerettem szülést nézni,túl sokat olvasgatni róla(főleg pocakkal)a párom se szívesen nézett bele ilyen újságokba.Ennek ellenére ott volt a szülőszobán végig és nem csak a fejemnél ücsörgött, mindent megcsinált és mindent végignézett(gátmetszés egyebek).a szülésben sok intim dolog is van,de a sajátod lesz a világon a legtermészetesebb.

a gyerekekkel úgyanígy voltunk, én se párom se sokat tudott csinálni egy kisbabával.Valahol normális is, hiszen egy picibaba általában a saját szüleivel érzi jól magát.Pl. most a szomszédomnak van egy 9 hós babája, és ha én felveszem nem marad meg a kezemben,sír az anyja után.

De a sajátoddal nem leszel így, mert ő majd a te kezedben fog elaludni, megnyugodni.és nem kell izgulni egy picibabával is lehet(kell!) foglalkozni.1-2 hós volt az enyém, pelenkázásnál sokat énekeltem neki,ráztam a csörgőit, stb.már olyan nagyon kicsi korukban figyelnek mindenre, csak kevesebbet vannak ébren.de ha egyszer benne leszel, fogod tudni, mire képes a babád, és mit csinálhatsz vele(én pl. idegen babáknak nem énekeltem, nem nagyon gügyögtem).ja, és attól sem kell félni, hogy hülye gyerekeid lesznek, mert lehet más gyerek most még furcsa, de a sajátodat a legtökéletesebbnek fogod látni!ez valami olyan mint a szerelem,jön a baba te feltételek nélkül szerelmes leszel belé-ő pedig feltétel nélkül fog szeretni+csomó dolgot tanulsz tőle, és te is sokat váltózol.

Hehe. Apám azt mondta a 2. feleségének, nem akar tőle gyereket, mert nem olyanok a génjei...

Akartok még valamit tudni a családomról?

Akkor a CSALÁD az, hogy akkor is ügyes, okos, tökéletes vagy, és "nem harapják le a fejedet", ha valamit nem úgy teszel, ahogy kellene? Mert kb. ez jött le.

Nálunk nem így van. Akármit csináltam, csak az volt, hogy mit nem csináltam jól. Azért letoltak, de ha jól csináltam valamit, az volt a normális, azért nem dicsértek meg. Pl csak akkor mondták, hogy csinos vagyok, mikor 45 kg voltam. Ha több, akkor jött, hogy hájasodsz, meg hasonlók. Vagy mindent a képembe vágtak, az eset után jóval. Nem az volt, hogy oké, nem baj, megcsináljuk, hanem fél évvel később is azt hallottam, hogy mennyibe került ez meg az. Aztán jött az, hogy nem érzed, hogy szeretlek? Ilyenkor nem tudtam, mit gondoljak.

Így az gondolom, minek nekem gyerek, az is olyan hülye lesz, mint én. Hacsak nem az apjára hasonlít. Mert persze az sem mindegy, hogy az milyen. Volt ismerősöm, aki fél évig figyelte a pasit, hogy jó lesz-e apának. Mert ugye a gének is sokat számítanak. Egyik rokonom is odáig van a gyerekével, hogy milyen okos, szép, stb. Hát... Nem voltam egyedül a véleményemmel. Oké, mindenki ezt mondja a saját gyerekére, ez a természetes. Én is ezt mondanám a sajátomra.

Én értelek, nekem is volt ilyesmi pont az életemben, amikor, se munka, link társ, se lakhatás...most se tudom, hogy mi vár rám, de nagyon szeretném és jó érzés...csak ennyit tudok :)

Majd alakul, sok minden történhet még és van időd, csak hagyd nyitva a lehetőséget...

Az én társamat 19 éve ismnertem meg, nagyon szerelmes volt belém én meg még gyerek, aztán elmaradtunk... mire jó az iwiw? Első látásra igazi tűz :P dobtam az 5 éve meglévő páromat, nem bántam meg, és a mai napig igazi szerelem van köztünk és marad is, mert már érettebben álltam neki, 20 évesen nem megy így...

Szóval csak azért írtam, hogy az élet tud csodákat produkálni :)))

Na látod, mégis ott van benned az igazi anyuka, csak nem alakult úgy az életed... én is apa nélkül nőttem félig meddig fel, de azért mert meghalt, így anyunak éginkább szüksége volt rám és a bátyámra, mai napig nagyon családias az összhang, csodálatos családom van...

A társ nem mindig akkor jön amikor szeretnéd, nekem 33 éves koromban toppant be az igazi társam... de eljött, mert szerettem volna és megálmodtam...így a baba is igazi szerelemgyerek :)))

Még van 3 évem:)

Szeretnék gyereket, az biztos. Csak az nem mindegy, kitől, mert biztos akarok benne lenni, hogy ha mi esetleg szét is megyünk, a gyereknek lesz apja akkor is!

Amúgy azt hiszem, tudnám jól csinálni. Mármint az anyaságot. De nekem mindenképp kell stabil társ hozzá, mert én apa nélkül nőttem fel, és azt nem kívánom annak, akit elvileg mindennél jobban szeretnék. Mert elvagyok, jól vagyok, felnőttem, csak akkor is, igenis lehet érezni a hiányát.

hát ezt is meg lehet érteni...bár figyelembe kell venni, hogy az embernek nincs sok dobása, ez olyan, mint a pesszimista és az opimista közötti különbség.

Mérlegelni kell és dönteni. Nekem 33 évesen sikerült :)

Dehogynem.

Figyu, nem kőszívű bunkó vagyok, még ha annak is tűnök. Csak hatalmas nagy félelmem, hogy ilyen gyerekem lenne. Hiába tudom, hogy sok múlik a nevelésen, meg hogy én rengeteget foglalkoznék vele/velük, mégis para. Érted? Tudom, hogyha lenne saját, aki bűbáj, okos, stb., minden megváltozna, és tuti imádnám, de ezt látni nap mint nap... Nem erősíti éppen a gyerek utáni vágyat...:(

Azt elhiszem, ha ilyen elcseszett gyeköcöket látsz elmegy a kedved, de hidd el vannak normálisak is...

És ha megvan az összes olyan dolog- megfelelő társ, szeretet, anyagi háttér...stb, akkor se?

jaj, hát apukát kirúgta anyuci, és összeállt a szomszéddal-most ketten pénzelik...

Nézd, valószínűleg nem fogunk egyetérteni, de én ezeket a gyerekeket akkor sem fogom szeretni, ha nagyon muszáj, mert látom bennük azokat a felnőtteket is, akivé válnak.

Egy biztos: én csakis akkor vállalok(-nék) gyereket, ha meglenne a stabil érzelmi, értelmi háttér, amire építeni lehet. És hidd el, ha kinézel az ablakon, és azt látod, amit én, nap mint nap, valahogy elmegy az ember kedve.

Ez nem erről szól, minden esetben a szülő a hibás és nem a rossz példákból kell kiindulni. Kitől látta a gyerek?

Engem nem érdekel más gyereke, akit nem nevelt... saját probléma, egy biztos, ha azt a gyereket tiszta szívből akarják, várják és nem csak becsúszik, és igazi szerető családban nő fel, akkor ő is olyan lesz.

Nem utólag kell gyereket nevelni... én nem azért szülök, mert édi-bédi, ez annál több, de valószínű, ahogy olvasom, benned sincs elég szeretet...-a megnyilvánulásodból ítélva-

Sz. Bella, Kimberly én csak döbbenten olvasom, hogy hogyan tudtok ilyeneket írni???

Tudjátok ez attól függ, ki hogyan neveli a gyereket,vagy nektek nem volt gyerekszobátok vagy nem tudjátok mi a CSALÁD. Nekem érdekes nincs ilyen tapasztalatom...

Ha a számítógép és a tv nevel fel egy gyereket és a szülő üvölt vele, mi a példa neki? Ha egy gyerek azt a mintát látja, hogy egy bunkó, darabos..stb(nem jellemezném) szülei vannak az lesz a minta, nem a gyerekkel van a baj, hanem a szülővel. Ha meg így gondolkodtok a gyerekvállalásról isten mencs, hogy szüljetek gyereket!!!

Sajnos, ti a jó oldalát nem lájátok, csak az látja akiben van szeretet...

Visszatérve a gyerek témához. Több dolog is van, amiért nemnagyon akarok. Inkább ilyen lelki dolgok. Pl. nagymamám mindig azt mondta, soha ne szülj gyereket meg ne menj férjhez. Merthogy a férjednek cselédje leszel, a gyerek meg ha felnő, feléd sem néz. Meg régebben volt ilyen műsor a szülésről, ott mutattak úgy ahogy volt egy szülést. Hát ahogy kiszedték azt a gyereket, az számomra brutál volt. El is ment a kedvem tőle.

De lehet, hogy nincs is bennem ilyen gén. Lehet, hogy "pasiagyam" van. Mert valami mondta, hogy amíg a gyerek nem tud járni és beszélni, nem tud vele mit kezdeni. Én is pont így vagyok vele. Sőt, még utána is nehezen oldódom egy kisgyerekkel. Szerencsére az unokatestvéreim megértik ezt, és még dicsérnek is, hogy milyen jól elbeszélgetek a gyerekkel.

Én is cikinek gondoltam, amikor rájöttem, hogy ez volt a baj, és tényleg azt gondoltam, hogy mindent megteszek a gyerekvállalásért, meg hogy nálam jobban nem akar senki gyereket. És mégis így volt.

Utólag azt gondolom, hogy valószínűleg az, hogy nyomasztott a család, meg a rokonok, jobban belejátszott az időzítésbe, mint az én igazi elképzeléseim, és az agyam, vagy a szervezetem nem engedte egyszerűen a dolgot.

Egyébként sok fantasztikus dolgot tanultam az anyaság miatt, a lányomtól is, meg egyáltalán,és sokkal öntudatosabb lettem, meg szabadabb is, amit egyébként azok, akik nem akarnak gyereket, nem nagyon hinnének el. Nekem a lányom azt is hozta, hogy már nem érdekel egyáltalán, hogy ki mit javasol, gondol, vagy bármi, én azt teszem amiről azt gondolom, hogy a legjobb a lányomnak, és érte vállalom azt a felelősséget, amit magamért nem tettem. Bármikor odaállok akárki elé, és azt mondnom, hogy én ezt vagy azt nem így gondolom, és ne nyomasszon minket.