Nem szeretnék esküvőt, mert nem tudom feldolgozni, hogy a... (beszélgetős fórum)

Ezt egyre többen csinálják, nem verik nagydobra.

Talán azért nem reagált mert nagy esküvőt képzelt el magának.

A 45. számú hsz-ben írtam a "csendes esküvőről", ahol csak ők és a 2 tanú, és minden külön köszöntő és ceremónia nélkül, az anyakönyv vezető elvégzi amit kell és mindenki mehet a dolgára.

Erre persze nem reagált.

Ez a vallomás megfelelt egy békétlenséggel.

Másképp elengedné a témát. De mégis foglalkoztatja mindaddig, amíg nem csinál esküvőt. Addig nem tud túllépni rajta, mert azon agyal hogy ha a szülők nélkül csinál esküvőt akkor az nagyon fog neki fájni. Meg sem próbálja, de már kibúvót keres.

El lehet ezt intézni azzal is hogy azt csinál amit akar és ne foglalkozzon másokkal, de ettől még az ő lelki békéjét nem fogja megtalálni. Igazán csak akkir jut túl ezen a ponton, ha meg meri lépni.

Az igazi gond abból adódott, hogy elfeledkeztünk arról, hogy ez nem fórumként indult, hanem vallomásként.

Csak mi, hozzászólók hittük azt, hogy a véleményünkre kíváncsi.

Pedig csak "megvallotta" saját érzéseit. Kapott tőlünk hideget is, meleget is, pedig semmi értelme nem volt az egésznek.

Ls ha pk. fiad lenne, nem ugyanezt szeretnéd/szeretnétek?

És akkor azt mondja a meny jelölt, hogy nem, mert az ő szülei már nem élnek.Mit szólnál hozzá? Nem szeretnéd megélni a gyereked esküvőjét?

Ez csak a materiális oldal.

Ez mehet öregségig.

De ha igazán őszintén szerelmes lennél, az felülírná azt a vágyadat hogy a szüleid ott legyenek az esküvőn.

Békétlen vagy ebből a szempontból, maskülönben nem érdekelne mások véleménye.

Látom sokaknál lelki problémát okozott a megjegyzésem. 😀

Vajon miért? Talán találva érzik magukat, sőt, biztos. Tudják hogy a világ mem úgy működik ahogyan ők azt elképzelik, de lázadnak.

Ha valaki amiatt indít el egy vitát mert nem szeretne olyan esküvőt amin a szülei nincsenek ott, az tudat alatt pontosan tudja hogy olyasmit tesz amit sokan nem fogadnak el, habár nem mondják. Nem fognak szólni, csak a hátuk mögött.

Ha neki/nektek lenne igazatok, hogy az esküvő nem számít, akkor ez a vita nem is létezne. Nem másként gondolkodtok, dehogy. Csak magyarázzátok hogy mi miatt nem lehet esküvőt csinálni, és megpróbáljátok elhinni hogy az senkinek nem számít.

Sokan élnek vadházasságban sok éve.

De ha jobban megpiszkálod ezeket a kapcsolatokat, egyik sem kóser.

Nem minden fekete vagy fehér? De. A szürke 50 árnyalata csak lányregényként állja meg a helyét. Az ember vagy csinál valamit szívvel lélekkel, vagy el sem kezdi.

Szerintem ha a pár férfi tagja ezt elfogadja, akkor minden oké.

Én mint másik fél, simán elfogadnám pl, nem múlik semmi rajta. Az más lenne, ha gyereket nem akarna, azt nem tudnám elfogadni.

Most vissza olvastam a korábbi bejegyzéseidet. Valóban: sehol nem írod, hogy azért problémázol, mert párod erőlteti az esküvőt.

Ezek szerint nincs semmi probléma, nem kell megoldani semmi gondot. Legyetek boldogok! A boldogság nem a papírtól függ. :))

A társadalmi elvárások pont nem érdekelnek. Az szabályok sem, akár íratlanok, akár nem.

Nekem - mondom nekem, és ezzel nem vitát akarok nyitni - magasabb minőségű a kapcsolat, mert van egy ember, aki úgy döntött, és úgy nyilatkozott, hogy velem szeretné az életét leélni.

De ezt megérteni és elmagyarázni sem kell szerintem. A lényeg, hogy mindenki olyan kapcsolatban éljen, ami neki működik. Úgyis csak addig él, amíg mindketten akarják, hogy működjön.

Kedves FI!

Csináld, ahogy neked jó, bár én sem értem, annyi megoldás lehet, de te tudod.

Aki azt mondja, hogy a házasság intézménye elavult, gondolja úgy. De nagyon nem mindegy, hogy a felesége, barátnője, élettársa, párja vagyok. És nem egy papir ami semmit nem jelent. De ha meg csak egy papir, akkor miért is nem lehet férjhez menni, megnősülni ha a másiknak fontos? Arról nem beszélve, hogy a gyerekek abban nevelődnek amit a szülők példaként mutatnak. De mindenki tegye azt amit akar.

Te ismered a "férfi" szüleit?

Vagy honnan tudod,hogy kizárt?

A "ferfi" szülei elváltak, amikor kb.2 éves volt.

Apuka a fiával nem nagyon tartotta a kapcsolatot,4 éve meghalt.

Az anyukájának később lett egy párja, akivel kb 10 évet együtt voltak,majd szakítottak,azóta egyedül él.

Írtam, nem zavarja,örül,hogy a fia boldog és van egy unokája.

Ha szerinted ez kizárt,akkor nincs igazad.

Nem tervezünk hosszú távra?

12 éve együtt vagyunk,közösen vettünk ingatlant,gyerekünk van.

Ez szerinted az jelenti?

Nem, nem avult el.

Társadalmi elvárás, íratlan szabály.

És soha nem fog megszűnni. Akadnak akik szeretnék azt hinni hogy minden ember egyforma, de ez így nem igaz. Ahogy az állatvilágban, úgy az emberek között is van egy kimondatlan hierarchia. Kinek van több pénze, kinek a családja erkölcsösebb, melyik gyerek született házasságból. Ez mind számít, és ha valami nem felel meg, az már lelki betegséget okoz. Tévedésben vagy azzal ha úgy véled hogy a papír számít. A ceremónia, rituálé számít, amellyel a párt hivatalosan is együtt fogadják el a társadalom tagjaiként.

Ha valaki ezt nem érti annak nehéz elmagyarázni, mert nem akarja érteni.

Hát ez az, előre eltervezte.

Azért írtam hogy önző, mert úgy tűnik mindenki más véleménye nem érdekli.

Kizárt hogy a férfi szülei nem akarnák. Feleségnek lenni státusz, más a menyükként bemutatni valakinek, mint hát izé, élettárs vagy valami más.

Nem kötelező.

De a vadházasság azt sugallja hogy nem gondolják hosszú távra.

Nem kombináltam, nem is gondoltam semmire.

Csak annyit jegyeztem meg, hogy a szüleid őt sem látják. Sőt, a gyereked soha nem ismerheti meg őket. Ehhez képest a te fájdalmad hogy az esküvődön hiányoznának, elenyésző.

Senki nem merte megemlíteni de én megteszem, kissé önző vagy. És nagyon éretlen. A gyereked apja nem akart veled ellenkezni, a szülei pedig neki engedtek. Nem neked. Ha az én fiam jelentené be hogy a leendő asszonya azért nem akar esküvőt mert a szülei nem lehetnek ott, én azért elbeszélgetnék a nővel.

Ha mindkettőtöknek megfelel, akkor maradjon is így.

Engem jobban zavar, hogy anyukám már nem láthatta az unokáját, apukám is nagyon rövid ideig, mint az, hogy nem voltak ott az esküvőn.

Milyen jogokról beszélsz?

Az esküvőjére azt hív meg a pár, akit akar.

A mi esküvőnkön pl. csak mi ketten voltunk és a két tanú.

Nekünk így felelt meg.

Ha a fiam is így szeretné, gond nélkül tudomásul veszem

Ha ez teljesen evidens lenne számodra, nem éreznél késztetést kiírni, akárki is vagy. Nem tartozik senkire, magánügyed. Ha kiírtad, akkor meg fogadd el, hogy ki-ki habitusa szerint erre véleményt nyilvánít.

"együtt szeretnénk és fogunk is megöregedni."

Ez is könnyelmű kijelentés. Előre az ember nem tudhatja, hogy alakul az élete. Azért azt kívánom, hogy tényleg boldogan éljétek le az életeteket egymás mellett!

Vagy túllépsz ezen, vagy ezek alapján sohasem fogsz férjhez menni. És akkor ezt a párodnak is meg kellene mondani!!!

Lépj túl, ami megtörtént, azon már változtatni nem tudsz. Az életben gyakran van, hogy nem kapjuk meg azt, amit elterveztünk. Főleg az ilyen esküvő, meg mesebeli herceg fehér lovon, és hasonló szerelemmel kapcsolatos tervek, amikből a végén csak ábrándok maradnak...

Szedd össze magad, és engedd el ezt a "be nem teljesült álmot."