Nem fogjátok elhinni, miért hagyott el a szerelmem (beszélgetés)

Aztán sikerült mindig megnyugtatnom, mindig a gyenge pontján dicsértem, aminek persze örült.

És nagyon szeretett, és nagyon boldog volt, hogy megismert. Mindig mondta, soha nem fog elengedni.

Köszönöm szépen mindenkinek a véleményét. Munka után edzésen voltam, most értem haza, és elolvastam a sok hozzászólást.

Próbálok válaszolni minden kérdésre.

Értelmiségi vagyok, felelős beosztásban, és normálisnak tartom magam. Ez valóban egy rémálom, ami velem történt... de minden szó igaz. A leírásom eleje is, hogy nagyon szép szerelem volt ( a gonoszkák biztos irigykednek :), amit egy rémálom követett...

És ha csak fél szóval is el akar számoltatni, nagyon rosszul teszi. Akár aranyhajú királyfi, akár nem!

Volt egy srác, akivel véletlenül ismerkedtem meg, és elég hosszasan beszélgettünk. Helyes is volt. De (akkor még cigiztem) egyszer csak feltűnt, hogy a cigit nem úgy nyomta el, ahogy mindenki más, hogy kialudjon, hanem szinte dühödten nyomorgatta, belepréselte a hamutartóba. Innentől felfigyeltem kicsit, és láttam, hogy a keze nagyon idegesen mozog, és izzad a tenyere. Az ujjai, a keze formája még meg is ijesztett, azóta nagyon figyelem a kezét annak, akivel beszélgetni kezdek. A "szövege" viszont nagyon is magabiztos volt. Végül hallgattam az ösztöneimre, és elköszöntem, otthagytam. Megijedtem, hogy erőszakos természet. Addigra már elég elhagyatott helyre is értünk a séta közben, és hamarosan sötétedett volna, szóval szerintem jó döntés volt.

Jaaa.... virág?

Erre nem tudok mit mondani, soha nem vártam virágot.

A bókok nálam inkább furán jönnek ki, mert nem igazán értékelem. Aki engem szépnek lát, az inkább el se árulja, vagy menjen szemészhez. :D

Sokkal inkább szeretek jókat beszélgetni, együtt menni ide-oda, és szeretem, ha együtt szerelünk pl. villanyt. Akinél beleférek a haveri körbe is, nálam az nyer. Itt nem nagyon lehet megjátszani semmit...

Nálam a szerelem szimpátia alapon alakul ki, és nem a kedveskedő szöveg hatására, mert az lehet rutin is. Ha, ahogy mondani szokás, "zsigerből" nem vonz a pasi, akkor bármit mondhat, nem kerül beljebb...

Persze van ilyen is, meg olyan típus is, amelyikről én írtam.

Nem kívántam Szerénke hozzáállását minősíteni, megértem őt, hisz van hasonló tapasztalatom. Fő, hogy ki tudott menekülni abból a helyzetből!

A fórumindító írhatna valamit.

Kíváncsi vagyok pl, hogy megnyugodott-e vagy máshogy látja-e az eseményeket ennyi vélemény után.

..Jesszusom...

Jó, hogy most és nem 15 év múlva.

Na meg az a lírai kezdet ... majdnem elandalodtam ... :D

Amúgy ... a fotózgatáson (mikor még nem arról volt szó, hogy bizonyítéknak kell, hanem csak kedves szokás) én nem lepődtem meg, és bolondnak sem kell lenni hozzá (remélhetőleg :DDD), mi is sokat fotózunk egymásnak a párommal, többnyire poénból :))

Nem értem, hogy lehet beleszeretni.

Egy olyan kapcsolatom volt, amikor nem ennyire betegesen, de féltékeny volt a pasi, azonnal dobtam.

Az első gyanújelre már reagáltam azóta, ez rendszerint hamar észrevehető.

Hát pedig már leírták mások is.

Sosem lehet tudni kiben mi lakozik.