Nagyon félek a halandóságomtól. (beszélgetés)

egyetertek. En nem mosollyal vartam a halat, es kimostak a gyomrom, En habzo arccal meg, gorccsel voltam, a tobbit hagyjuk....

Olyan kemeny addodast lattam, Amit nem tudom, hogy csinaltam.

De akkor ez colt a helyes.. nem akartam tobabb gyotrosni, es mast sen akartam gyortorni.

A testi halál nem probléma??

Szerintem csak akkor nem, ha az addig vezető életúton rendbe tettünk mindent.

Hogy miképp jöjjön?

Nos abba nem nagyon tudunk beleszólni.

Sokszor mi magunk alakítunk ki olyan helyzeteket, amivel előidézzük!

A Biblia tanácsa szerint alaposan készülnünk kell rá, de úgy is mondhatni, hogy készen kell állnunk rá.

Egy temetési történetet hallottam a szüleimtől:

Meghalt a báró, és a tisztelendő búcsúztatja:

"Ez a mi barátunk nagy útra indult, stb..."

Ezt hallva a szolgája csak csóválta a fejét.

Végén a tiszteletes rákérdezett: Miért csóváltad a fejed? Mire a szolga ezt mondta:

"Az én gazdám sokat utazott, és az utazásai előtt mindig alaposan előkészült az induláshoz. De erre az útra semmilyen formában nem készült!"

Én is így gondolom.

És csak megerősíteni tudom (a saját tapasztalataim alapján) azt, amit ET leírt.

"A valóban keresztény ember megbékülve, és békésen bízva Istenben várja a halált. Ez a külsőn is megmutatkozik."

Testvérem nem volt hívő. Negyvenkét évesen hunyt el, hosszú szenvedés után.

Ő adott vígaszt, azoknak is akik "csak" trombózissal voltak voltak a kórteremben, és megbékélve mosolyogva aludt el.

Tehát az elménkben dől el, mit fogadunk el, nemcsak a hívőknek jár ez a kiváltság.

Gondolj csak bele, ott volt pl. Viktor E. Frankl, pszichológus, aki megjárta a náci koncentrációs tábort, majd ezután írt egy könyvet ...mégis mondj igent az életre! címmel; ez a mű arra tanít, hogy a legkilátástalanabb helyzetben is meg lehet találni az értelmet.

Vagy vegyük Dosztojevszkijt, halálra ítélték, majd az utolsó pillanatban megmenekült a haláltól, Szibériába száműzték. Gyakorlatilag ennek hatására írta meg pl. a Bűn és bűnhődést, vagy a Karamazov testvéreket. Utóbbi bizonyos vélemények szerint a valaha írt legjobb regény.

Nos, ha ilyen szempontból nézzük a szenvedést, akkor is negatívan kell értékelni?

Elég sok halálesetet láttam már. Általánosságban az a tapasztalatom, hogy akiben nincs benső béke, annak a halál pillanatai zaklatottak, békétlenek. Bizony értelemben mindenkiben harc folyik, ami a testi élet harca a testi elmúlással.

De akiben benső béke van, annak a halál pillanatai is békések.

A valóban keresztény ember megbékülve, és békésen bízva Istenben várja a halált. Ez a külsőn is megmutatkozik.

Szüleim, rokonaim arcán egy kimondottan érzékelhető békességet láttam a halál pillanatában és utána. Egyik nagynéném olyan mosolygós arccal hunyt el, hogy a halottkém gyanakodva fogott neki a halál beálltának megállapításához.

Aki tiszta szívvel készül a halálra, abban a reménység békessége megmutatkozik.

Minderről a Biblia részletesen beszél!